Lenne mit csiszolni az új európai mentőstratégián

Csütörtökre virradóra elkészült az európai adósságválság válaszstratégiája, amely rendelkezik az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) kibővítéséről, a bankoknál tartott görög adósság felének leírásáról és a bankok feltőkésítéséről. A döntést követően a tőzsdék hirtelen emelkedni kezdtek, az optimizmus végigsöpört a piacokon, ahol már azt is rebesgetik, hogy Kína is beszállna az európai adósság finanszírozásába. Azonban kételyek is felmerültek a csomag sikerességét illetően: sokan nagyon kevés konkrétumot tartalmazó dokumentumnak látják, amely ezért számos bizonytalanságot hordoz magában. Bilibók Botond ot, a Concorde Alapkezelő vezérigazgatóját kérdeztük.

Mi gátolhatja az európai „átfogó válaszstratégia” sikerét az Ön véleménye szerint?

– A hajnali megállapodás híradásai után elolvastam a hivatalos nyilatkozatot. Ebben néhány konkrétum, és nagyon sok feltételes módban megfogalmazott, ezért homályos részlet van. Van két kiemelt kedvencem. Az első, a görög adósságállományt a GDP 120 (!) százalékára kell lecsökkentsék. És itt jön a dátum: 2020-ra. Igen, 2020-ra. A második az, hogy Olaszország azt vállalta, 67 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. Itt a céldátum 2026. Ez szerintem, ha durván akarok fogalmazni, egy vicc. Jelenleg 170-180%-os a görög államadósság. Ez nyolc-kilenc év alatt csökken 120 százalékra. Ez kezelhetetlen mértékű nagyság. Ehhez kapcsolódik még, hogy a megállapodás egy csoportnál, a bankoknál levő adósságállomány 50%-ának az elengedéséről szól. Tehát nem a görögök nem fizetnek, azaz ez nem államcsőd, fizetésképtelenség, hanem a bankok önként vállalják az adósság elengedést… És nem utolsó sorban vajon miért csak a bankok? Érthetően azért, mert más magánhitelezővel nem lehetett így megállapodni.

Mennyire kivitelezhetőek és konkrétak a megfogalmazot döntések?

– A kiadott nyilatkozatban rengeteg szándékot fogalmaztak meg. A számos bátorításon túl azonban sok konkrétumot nem tartalmaz. Meg vannak fogalmazva azok a célok, amelyeknek az elérését még ki kell dolgozni. Ha egyben nézzük az egész folyamatot, akkor azt látjuk, hogy a politikusoknak ki kellett izzadniuk magukból egy megoldást. Iszonyatos vita lehetett közöttük, és egyszerűen csak ezt tudták kiszenvedni magukból. A gazdaság szereplői pedig már nagyon vártak valami biztatót. Most úgy tűnik, hogy lélegzethez jutottak. Azonban olyan sok „ha” van ebben a megállapodásban, hogy egész biztos vagyok benne, hogy részben teljesíthetetlen lesz. A bankok képviselői igent mondtak a görög államadósság elengedésére, de úgy gondolom, hogy lesz olyan pénzintézet, amelyik ebben nem akarja majd elengedni az adósságot. Ott vannak még a többi nem banki kötvénytulajdonosok... a probléma tehát mérséklődik, de nem szűnik meg. A GDP arányos görög államadósság néhány éve is 120% volt (akkor is mondtuk, hogy ez csőd), azóta meredeken emelkedik: a GDP is esik, és az adósság is nő.

Engem nagyon meglepne, hogy ezt a döntést mindenki önként és dalolva betartja. Szerintem lesznek majd olyan szereplők akik mégsem lesznek ennyire engedékenyek. Abban pedig még erősebb a meggyőződésem, hogy lesznek például tulajdonosok akik majd beperelik a bankjukat, hogy miért is engedi el a görög adósságot, amikor több más kötvénytulajdonos nem tesz így, és ők megkapják majd a teljes ellenértéket.

Milyen esélyei vannak a mentőkeretnek?

– A stabilitási alap koncepciója felpuhult. Legalábbis német szemszögből. Az európaiak a 440 milliárd eurót 1000 milliárdra feltolják, majd lehetőség lesz négy-ötszörös tőkeáttétel alkalmazására. Tehát valaki még be kell tegyen pénzt, nem is keveset. A közlemény szerint Sarkozy már másnap felhívta a kínai elnököt, és egy brüsszeli hivatalnok el is indult Kínába forrásszerzésért. A kínaiak adnak is pénzt szerintem, ez ugyanis elemi érdekük, de vajon milyen feltételekkel?... Ha igazak a hírek, Brazília jelezte, ő nem vesz részt ebben.Ennél nagyobb mentőcsomagot nem tudtak most összetenni. Valóban van remény arra, hogy a világot megnyugtassák, főleg akkor, ha a négy-ötszörös pénzmennyiség valóság lesz. Meglátjuk. A fő cél most a görög probléma lokalizálása és elszigetelése volt. De a görög adósság még ennél a mértéknél is reménytelennek látszik. Ezért a jövőbeli fertőző hatását ki nem iktatták. S a probléma az, hogy az egész európai eladósodottság olyan nagy mértékű, hogy a baj szétterjedhet, nem csak a gyakran említett-dél európai országokra, hanem tovább is. Fél éven-egy éven belül visszatérhetünk oda, ahol most vagyunk, csakhogy ilyen esetekben mindig egyre súlyosabb a helyzet és egyre több pénzről kerül szó.Egész egyszerűen az a helyzet, hogy nagyon nehéz politikai megoldást találni erre a problémára. Ez olyan döntéseket igényel, amelyek ilyen széleskörű, 17 illetve 27 szereplős konszenzussal nagyon nehezen hozhatók meg. Túl sok érdeket kell összehangolni. Ezért kevés a konkrétum véleményem szerint.Két jelentős érdekszféra van, ezt mindenki ismeri. Ezzel kapcsolatban egy érdekes gondolat: Észak-Európa Dél-Európára mutogat, hogy eltapsoltátok a pénzt. De Dél-Európa is nyugodtan mondhatja északi szomszédainak, hogy fogyassz többet, ne takarékoskodj annyit, költs, így aztán nő a GDP és javul az adósságráta. Ez is egy megoldás. Viccesnek hangzik, nem? Erős kulturális választóvonalak vannak, és ez az egyik legnagyobb alapprobléma.A megállapodásban számos helyen reformokról, takarékosságról esik szó. Ez azonban az óhajtott növekedést fogja vissza. Európa növekedési kilátásai korlátozottak a következő években, ami sajnos nem az adósságráta könnyebb leépítése felé mutat, éppen ellenkezőleg. A jelenlegi eszköztárral a problémát megoldani nagyon nehéz, már-már lehetetlen. De ott van még az, amitől egyes szereplők, pl. a németek, elzárkóznak, az Európai Központi Bank erőteljes szerepvállalásától. Könnyen eljuthatunk odáig.

Milyen hatása lesz a bankokra az adósság részleges elengedésének?

– Egyes szereplők egész biztosan tőkeemelésre szorulnak. És e mellett még ott van a kötelező tartalékráta emelése is, ne felejtsük el. Szóval, a bankok kötelezően kimennek majd a piacra és megpróbálnak bevonni a szükséges tőkéhez pénzt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen eredménnyel zajlik majd. Igaz, az már a megállapodásban is benne van, hogy ha ez a javaslat nem sikeres, akkor először a szuverén államok, majd ha ez sem megy, akkor Európa emel tőkét. Csakhogy sem az államoknak, sem Európának nincs olyan sok pénze. Ha így lenne, akkor boldogan állítottak volna egy óriási alapot.Érdekes kérdés, hogy vajon mennyire hibásak a bankok abban, hogy megvették a görög állampapírokat, és most nekik kell elengedni a náluk levő adósság felét. Néhány évvel ezelőtt, 2004 környékén azzal buzdították, bátorították a népet, hogy ez már egy közös Európa, a görög állampapír európai uniós állampapír, tehát nincs különbség közöttük. Nem kockázatosabb görög vagy portugál kötvényt venni, mint franciát vagy németet. Mindeközben a görög statisztikai adatok hamisítottak voltak, erről a brüsszeli központ is tudomást szerzett, nyilvánosságra is került, de ekkor is minden politikus igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy nem gond ez, megoldják. Szóval a szabályozók és a politikusok is osztoznak annak a felelősségében, hogy ez a butaság elterjedt.

Mennyi pénzre lehet valóban szükség a bankszektorban?

– Ma azt mondják, hogy az európai bankok tőkeigénye valamivel 100 milliárd euró fölött van. Lehet, hogy normális körülmények között ennyi. A megállapodás előkészítésének időszakában, három hete a csőd szélére jutott belga Dexia bank mentőcsomagjakor például 90 milliárd eurós garanciavállalást jelentett be a belga és a francia állam. Ez utóbbi azért szállt be, mert a Dexiának, amelyiket 2008-ban már egyszer meg kellett menteni a csődtől, jelentős a francia piaci jelenléte. A belgák vállalták a többlet garanciát, amely a GDP-jük 15 százalékára rúg. Egy olyan országban, ahol az államadósság szintén 100 százalék körüli, azaz irtózatosan magas. Nos, ha egy nagy európai bank bajba kerül, akkor ott nagyon sok pénzre van, vagy lehet szükség. Ezek a számok remélem jól érzékeltetik a nagyságrendeket.

Mennyi ideig nyugtatja meg a piacokat ez a megoldás?

– A fellélegzés megvan, nagyon várták már. Ez most több hétig, hónapig is eltarthat. De ha nem jönnek a következetes gazdaságpolitikai lépések, ne legyen illúziónk, hogy újra ott állunk majd, ahol a part szakad.Amiről még mindig nem esik elég szó, hogy a gond a teljes európai adóssággal van, igaz, ez alól az USA sem kivétel. Három éve látott napvilágot egy könyv, aminek a címe kicsit cinikus volt, de nagyon találó: This Time is Different – utalva arra, hogy ezúttal talán más lenne a helyzet, mint korábban a történelemben. Ekkor 2008-at írtunk és az adósságválság szót már használtuk. A könyv ugyanis – egy harvardi és egy akkor Chicagoban dolgozó közgazdász páros munkája – az elmúlt nyolcvan év államcsődjeit és adósságválságait dolgozza fel. A kutatók azt mutatták ki, hogy 60 százalékos államadósság fölött nő jelentősen meg a valószínűsége az adósságválság kialakulásának és az államcsőd kockázatának. Ez tehát az igazi gond.