Közösségi vállalkozás: pénz helyett társadalmi tőkét termel

Románia egyedüli közösségi vállalkozása a Székelygyümölcs, amely a Civitas alapítvány kezdeményezéseként született, és Udvarhelyszék gyümölcstermelő vidékét fogja össze. A vállalkozás sajátosságairól Kolumbán Gábort, a Civitas Alapítvány elnökét az RMKT vándorgyűlésé n tartott előadása után kérdeztük.

Milyen jellemzői vannak egy közösségi vállalkozásnak?

– A közösség orientációja a legfontosabb ismérve ennek a vállalkozástípusnak. Maga a közösség vállalkozik és gyakorolja az ellenőrzést a gazdasági infrastruktúra fölött. A mi esetünkben ez közvetve, egy egyesületen keresztül történik, ahol a tagok működtetik a gyümölcsmanufaktúrát. Ehhez szabadon hozzáférnek, nem kell érte fizetniük, ők maguk dolgoznak benne, a haszon is a közösség szintjén oszlik meg. Ez azonban nem csak annyiban áll, hogy az egyén jövedelemhez jut, hanem olyan események zajnalak a termelés körül – mint például a gyümölcsfesztivál, egy kulturális verseny vagy egy gyerekrajz-pályázat – ami megmozgatja a közösséget, és ezáltal a kohézió erősödik, a társadalmi tőke növekszik. Tulajdonképpen a társadalmi tőkét használjuk a gazdasági egység működtetésében, de közben ez visszafordul és növekszik is.

Emellett még milyen erőforrásokat használ fel a vállalkozás?

-Vannak klasszikus erőforrások is, amiket be kell vonni. Először is ott van a befektető, aki megvásárolja az eszközöket: ez lehet bármilyen publikus forrás, a mi esetünkben a norvég alap volt a finanszírozó. Minden évben meghirdeti ezt a pályázatot, és sikerült meggyőzni őket, hogy álljanak a kezdeményezés mellé. A más típusú erőforrások nem mérhetőek pénzben. Ilyen egyrészt a hagyományos tudás, amely az emberek birtokában van, az együttműködés, a segítőkészség. A tagok szinte kalákaszerűen dolgoznak, segítenek egymásnak beszállítani a gyümölcsöt, elvinni a mosztolyt stb. Olyan problémákat oldanak meg, amelyeket egy ember egyedül nem lenne képes. Emellett a piaci ismereteket, a marketingtudást, a szervezést az alapítványunk viszi bele a projektbe, hogy a működéshez szükséges pénzt a piacról be tudjuk szerezni.

Mekkora a norvég finanszírozás értéke?

– 985 ezer euró vissza nem térítendő támogatás, ebből 11% az önrész. Ebből megvásároltunk egy épületet Székelyudvarhelyen, ahol működtetjük a vidékfejlesztési tanácsadó központot. Itt lehet tartani tréningeket, a gazdák ott szervezik a közgyűlésüket. A pénzből gépeket is vásároltunk. A projekt áprilisban lezárult, most az elszámolásnál tartunk.

Hány tagja van az egyesületnek?

– 24 tagja van, de családtagokon keresztül körülbelül 200-300 személyt vonunk be a működésbe, a projekt 17-18 falut érint.

Mennyi és milyen fajta gyümölcsöt dolgoznak fel?

– Alma, körte, meggy, cseresznye, csipkebogyó, áfonya, szeder. Volt galagonya is és som. Almából több tonnáról beszélhetünk, több ezer liter almalét állítottunk elő. A dzsemek előállításához használt gyümölcsökből is több száz kilót feldolgoztunk. A kapacitást már meghaladtuk, idén ki kellett cseréljük a préseket nagyobbra.

Hogy néz ki a termelési folyamat?

– A gazdák behozzák a gyümölcsöt, ott az uniós normák szerint saját maguk feldolgozzák, 35%-os vámot hagynak, amiből a manufaktúrát működtetjük. A végterméket egységes csomagolásban kapják meg, és saját maguk értékesíthetik. Így mindenki almaleve pasztőrözve van és ugyanolyan, kocka alakú dobozokba van téve. A lekvárokat egységes üvegekbe tesszük, amelyeket központilag szerzünk be. Mindegyik üveg egyformán föl van cimkézve, minden terméknek van vonalkódja, ezért teljesen azonosítható. Meg lehet mondani, hogy ezt a lekvárt például Pista almájából készítettük, akihez el lehet menni, és meg lehet nézni a gyümölcsösét.

Le van szabályozva az eladási ár?

– Természetesen. Azért szabályoztuk le a minimális árat, hogy a 35 százalékból gazdaságos legyen a költségek fedezése. Aki ez alatt adja, az rontja az esélyeit a többieknek, ez kizáró ok az egyesületből. Aki efölött tudja adni, a többlet az ő haszna marad.

Hol és hogyan forgalmazzák a termékeket?

– Leggyakoribb turisztikai eseményeken, vagy a vendég otthon meglátogatja a termelőt, és onnan veszi meg az árut. Panziósok is szoktak vásárolni, majd tovább értékesítik. Kisebb üzletekben is lehet látni, de ez nem jellemző, mert elég nagy a verseny. A Bioalma például olcsóbban adja az almalevét, ezért a Merkurba sem tudtunk bejutni, pedig meglett volna hozzá a mennyiség. Azonban legalább ennyire jelentős a pénzben nem mérhető forgalom. Például esküvőre ajándék gyanánt lehet vinni almalevet a vendégek számára, de üzleti találkozók alkalmával is kellemes lehet. Nagyon nagy a termékek ajándékozási értéke. A lekvárokat kicsi üvegben forgalmazzuk, amelyeket akár karácsonyi ajándékként is lehet adni. Az ilyen típusú réspiacokon lehet igazán értékesíteni.

Milyen más területeken lehetne még ilyen közösségi vállalkozást létrehozni?

– Gondolkodunk az erdei gyümölcsök terén, ez nagyon jól kiegészítené szezonalitásában is a házi gyümölcsöket, hiszen nyáron vannak az erdei gyümölcsök és ősszel a hagyományos, kerti gyümölcsök. De el tudok képzelni más természeti erőforrásokra épülő rendszereket is, például hús- vagy tejfeldolgozókat. A szarvasmarhatartó gazdák egyesülete csinálhatna egy vágóhidat és húsfeldolgozót, mindenki hozná a saját borját, amit levágnának és ott végig feldolgoznának. Így mindenki beviheti a saját ízvilágát, de az előállításhoz ugyanazokat az eszközöket használják, amelyeket nem tudnának egyenként megvásárolni. Nem csinálhat mindenki egy vágóhidat a garázsban.

Hogyan léphet be valaki a Székelygyümölcs egyesületbe? Milyen feltételeket kell teljesítenie?

– A mostani tagok is hosszú folyamaton mentek keresztül, és ugyanezt elvárjuk az újaktól is. Nem kell tagdíjat fizetni, de van 30 óra kötelező önkéntes munka. Az új tagoknak, még mielőtt belépnének, bizonyos számú órát le kell dolgozniuk. Ezután el kell végezniük egy egy éves gyümölcsész tanfolyamot: az idén megint meghirdetjük, és jelentkezőket várunk. Utána a közgyűlés is el kell fogadja tagságukat.

Eddig hány jelentkező van?

-Körülbelül 5 kérés van folyamatban, gyakran előfordul például, hogy ha a férj tagja az egyesületnek, akkor most jönne a felesége is. Könnyebb így például a külföldi tanulmányutakon résztvenni, de számos kiegészítő munka is van egy-egy gyümölcsészetnél.

Látványos az életszínvonal javulás a tagoknál?

– Igen, sokminden változik, a gondolkodásmód, sokkal igényesebben viszonyulnak a saját gyümölcsösükhöz. Van egyfajta jóirányú versenygés köztük, hogy megmutassák, ki mire képes. Az anyagi nyereség nem annyira számottevő, inkább a társadalmi presztízsük növekszik. Egy gyümölcskertből pár ezer lejt össze lehet hozni egy szezonban, ami jelentős lehet egy család számára. Nagyon fontos még a szakmai fejlődés is: egymástól és az alapítvány szakembereitől is tanulnak.