Kvantitatív enyhítés helyett a rövid lejáratú kötvényeket eladná, a pénzből pedig hosszú lejáratú adósságpapírokat vásárolna a Fed. Ez lenne a kiút? Szakértő válaszol.
A szeptemberi ülésén újabb gazdaságélénkítést jelenthet be az amerikai központi bank szerepét betöltő Fed. Ben Bernanke elnök már korábban is úgy nyilatkozott, hogy mindent megtesznek a toporgó gazdaság ösztönzése érdekében. Azonban a korábbi két, nagyrészt hatástalannak bizonyuló kvantitatív enyhítés után már nem tűnik olyan egyszerűnek, hogy milyen utat is kövessenek. A lehetséges lépésekről Delikát Zsuzsát , az Oriens befektetési csoport makroelemzőjét kérdeztük.
A Fed nyíltpiaci műveleteivel ellenőrzi a pénzkínálat mennyiségét, amelyek során meghatározott típusú értékpapírokat kölcsönöz, illetve vásárol. Amikor a Fed állampapírokat vásárol, pénzt helyez forgalomba, ami a pénzpiaci kamatok esésének irányába hat, és ekkor a forgalomban több pénzt kölcsönöznek, illetve költenek. Ha állampapírokat ad el, pénzt von ki a forgalomból, ettől emelkednek a kamatok és nehezebb lesz kölcsönhöz jutni.Más eszköz lehet, ha a Fed tartalékaik növelésére kötelezi a tagbankokat. Ebben az esetben kisebb összeget fordíthatnak hitelezésre, ettől a banki kamatok emelkednek és nehezebbé válik a hitelhez jutás.Az általános összefüggés az, hogy alacsonyabb kamatok a hitelfelvétel költségét csökkentve ösztönzik a gazdasági növekedést, könnyebbé téve a vásárlást és a fogyasztást, ezzel a nagyobb keresleten keresztül teret engedve a nagyobb inflációnak is. Magasabb kamatok ezzel szemben a hitelköltségeket emelve lassítják a gazdaságot, csökkentik a keresletet és visszafogják az inflációt. (wikipedia.org)
Véleményed szerint milyen eszközöket vethet be a Fed a következő kvantitatív enyhítés során?
– A Fed elnöke az egy hónappal ezelőtti Jackson Hole-i találkozó alkalmával hangsúlyozta, hogy elsősorban a fiskális politika feladatának tartja a gazdaság élénkítését, de a következő, szeptember 20-21-én sorra kerülő jegybanki ülésen meg fogják vizsgálni a monetáris élénkítés minden lehetőségét. Ugyan Obama a múlt héten az előzetes várakozásokhoz jóval nagyobb élénkítő csomagot jelentett be, de még így is valószínűsíthető, hogy a kedvezőtlen gazdasági adatok miatt nem lesz tétlen a Fed sem, és valamilyen formában folytatni fogja a monetáris élénkítést. Bernanke múlt heti beszéde után egyre több szó esik az úgynevezett Operation Twist használatáról a korábbi kvantitatív enyhítések helyett.
Miért lehet hasznos ez az intézkedés, pontosan mit rejt magában?
– Az Operation Twist lényege, hogy a jegybank a rövid lejáratú államkötvényeit hosszú lejáratúra transzformálja, vagyis eladja a rövid lejáratú kötvényeit és az így befolyó összeget hosszú lejáratú kötvények vásárlására fordítja. A művelet célja, hogy a hosszú távú kamatok csökkenjek, hiszen ezek hatnak leginkább a lakáshitelezésre és a beruházásokra, így ezeken keresztül lehet leghatékonyabban élénkíteni a gazdaságot. Az Operation Twist vitathatatlan előnye a QE-hez képest, hogy nem növeli a jegybank eszközállományát és így elvileg nem eredményezi az inflációs várakozások és végsősoron az infláció emelkedését.
Milyen akadálya lehet az alkalmazásnak?
– Az egyik legnagyobb aggály az Operation Twist-tel kapcsolatban, hogy veszélyt jelenthet egyes amerikai bankok profitabilitására, ezen keresztül a bankrendszer stabilitására is. A 2008-as gazdasági válság óta ugyanis a hagyományos banki tevékenység (betétgyűjtés – hitelezés) jelentősen átalakult, számos bank a forrásait, amelyek részben lakossági és vállalati betétekből, illetve a jegybankoktól kapott olcsó forrásokból származnak, hitelezés helyett egyszerűen magasabb hozamú, hosszabb lejáratú államkötvényekbe fektetik. Ha a hosszú lejáratú államkötvények hozama csökkenni kezd, ezek a bankok veszteségeket szenvedhetnek el.
Volt már hasonlóra példa?
– Operation Twist bevezetésére első alkalommal az 1960-a évek elején került sor (ebből az időszakból származik a művelet elnevezése is), ám nagyon kis nagyságrendben és nem is hozta meg a kívánt eredményt. Nagyobb aggodalomra ad okot, hogy hasonló transzformációt végzett a japán jegybank is a 90-es években, szintén sikertelenül. Tehát a múltbeli tapasztalatok nem kedvezőek, ráadásul az USA mai gazdasága egyre inkább kezd hasonlítani a 90-es évek Japánjára, tehát a japán tapasztalatnak intő példának kellene lennie a jegybanki döntéshozók számára.
Véleményed szerint eléri a kívánt hatást?
– A hosszú lejáratú kötvényhozamok már most is történelmi minimumuk közelében tartózkodnak, ugyanakkor a legkisebb jele sincs az amerikai lakáspiac vagy beruházások élénkülésének. A magánszektor óriási mértékű eladósodottsága, a hitelképes ügyfelek hiánya jelenti a valós problémát, nem pedig a kamatok magas szintje. Mivel sokkal mélyebb strukturális problémák állnak a háttérben, valószínűtlennek tűnik, hogy a hosszú távú kamatok további csökkenése hirtelen beindítaná a hitelezést és ezen keresztül a növekedést.
A Fednek el kell döntenie, hogy pontosan mennyi hosszú lejáratú kincstárjegyet vásároljon, milyen gyorsan végezze el a tranzakciókat, illetve pontosan milyen lejáratot válasszon. A hosszú lejáratú kötvények vásárlása révén kevesebb ilyen jellegű adósságpapír maradna elérhető más befektetők számára, ily módon pedig csökkene a hosszú távú kamat. A Financial Times szerint a vásárlási sebesség lassabb lehet, mint a múlt őszi QE2 során alkalmazott havi 100 milliárd dolláros kötvényvásárlási ütem, ugyanis a hosszú lejáratú papírok kevésbé likvidek. A Fed egyébként 2013 közepéig a jelenlegi, rekord-alacsony szinten fogja tartani az irányadó kamatlábat. A Financial Times szerint attól is függ az intézkedés hatékonysága, hogy az államkincstár hogyan reagál rá: ha kihasználja a Fed vásárlási szándékát és több hosszú lejáratú kötvényt bocsát áruba, akkor a kamatszintre gyakorolt hatás minimális lehet. azonban mégsem valószínű, hogy a kincstár a csökkenő hosszú távú kamatra adósság-kibocsátással válaszolna, noha a kincstár egyik stratégiai célja, hogy megnövelje az államadósság átlagos időtartamát. (ft.com)
Más jegybankoktól is várható hasonló kvantitatív enyhítés? Mi a helyzet a svájci jegybankkal, hogyan értékelnéd az „árfolyamkorlát” bevezetését?
– Egyre több szó esik arról, hogy az Eurozóna válságából is az ECB kötvényvásárlásainak felpörgetése jelentheti a kiutat, ami valójában kvantitatív enyhítést jelentene. Az ECB helyzete annyiban más a Fed-hez képest, hogy tisztán inflációs célkitűzést követ, tehát a hitelességét veszélyeztetné ezzel a művelettel, illetve a jegybank vezetése és az európai vezető politikusok jelen pillanatban nem támogatják ezt az elképzelést. A svájci jegybank a frank drámai erősödésére válaszul árfolyamgátat vezetett be az euróval szemben, amit a piacok láthatóan egyelőre elfogadnak, a frank azonnal jelentős esésbe kezdett a bejelentés hatására. Fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a svájci jegybank az elmúlt években óriási összegeket veszített azon, hogy megpróbálta intervencióval gyengíteni a frank értékét, teljesen sikertelenül. Tehát a kockázatkerülés újabb hulláma esetén nem biztos, hogy képes lenne megakadályozni a svájci frank erősödését. Egyes kockázati alapok már egyértelműen a frank erősödésére kezdtek el játszani.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!