Élelmiszerpiac rövid, közép és hosszú távon

Jakab Zoltán nak az East Grain ügyvezető igazgatójaként lehetősége nyílt az utolsó évek gabonaárainak tendenciáit megfigyelni. Tapasztalatait, következtetéseit a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) szeptemberi vándorgyűlésén fogja megosztani a jelenlevőkkel. Az élelmiszerpiac várható alakulásáról kérdeztük.

Hogyan vázolnád fel az élelmiszerek világpiacát rövid, közép és hosszú távon? Milyen tényezők fogják alakítani a felsorolt időtávokon a piac alakulását?

– Rövid és középtávon a dilemma a biodízel gyártásának céljára termesztett gabonák mennyiségének növekedésében rejlik, amely az élelmiszer- és takarmánygabona termesztésének rovására megy. Kérdéses, hogy helyes volt-e az a globális stratégia, hogy a foszilis üzemanyagokat bizonyos mértékben bioüzemanyagokkal próbálják helyettesíteni. A növekvő kereslet ugyanis az első években olyan arányú egyensúly-eltolódásokat eredményezett, amely a gabonák árának nagymértékű növekédését idézték elő. Ez egyik üzletágnak sem tett jót. A kérdés, hogy középtávon sikerül-e olyan mértékben növelni a gabonatermést, hogy az ne menjen az olcsó élelmiszerár rovására, és ugyanakkor elegendő biodízel üzemanyag is termelődjön. Hosszú távon persze ott vannak az örökös témák: népességnövekedés, Kína és egyéb feltörekvő országok alapanyag igényeinek növekedése, globális felmelegedés és egyebek.

Mikor várható véleményed szerint, hogy világméretű élelmiszerválság lesz? Milyen tényezők fognak idáig elvezetni?

– Globális élelmiszerválságról beszélni egyelőre még korai, azonban regionális szinten komoly galibát tud okozni az élelmiszerek árának növekedése vagy akár hiánya. Nézzük csak meg az arab tavaszt – sokak szerint az élelmiszerekárak növekedése jócskán hozzájárult a kirobbanásához.

A Föld mely területein lesz ez a legveszélyesebb?

– Sajnos a fejlődő országokat érinti a legjobban a válság, ahol keresetük nagyrészét az emberek élelmiszerre költik, és ha ennek ára megduplázódik, egyszerűen fele annyit kell enniük, ami már probléma. De mindenki megérzi, ha többet kell költenie élelmiszerre, és ezért más dolgokról kell lemondania.

Hogyan fog hatni a klímaváltozás az élelmiszerpiacra?

– Rövid és akár középtávon szerintem okozhat problémát, azonban, ha belegondolunk, a klimaváltozás annyit jelent, hogy például holnaptól a Szaharában fogják a búzát termeszteni, Romániában pedig lesz egy nagy sivatag. Ez van. Egy időbe beletelik, amíg megtörténik az átállás, azonban ezek a változások előreláthatóak valamilyen szinten, és nagyon hosszú idő alatt következnek be. Tehát van időnk átállni és ugyanannyi élelmiszert termelni, amennyi szükséges.

Helyi szinten, mondjuk a közép-kelet európai régióban mikor várható, hogy érezhetően szűkülni fognak az élelmiszer-erőforrások?

– Ettől szerintem jó ideig nem kell félnünk, szűkebb régiónk, mindamellett, hogy még nem áll hatékonysága csúcsán, jócskán gabonaexportőr.

Mikorra várható, hogy megfizethetetlenek lesznek az alapvető élelmiszerek? Mennyibe fog kerülni – a jelenlegi árszinten mérve – egy kilo kenyér mondjuk 100 év múlva?

– Lehetetlen kiszámolni. És azt sem mondhatjuk, hogy az idén volt a legdrágább a kenyér. Valószínüleg voltak olyan korok, mikor aranyban mérték a kenyeret, csak nem a mi időnkben...

Mennyire lehet jövője a génmódosított élelmiszereknek, tekintve az egyre szűkülő erőforrásokat és az emberiség növekvő élelmiszer-szükségletét?

– Nagy dilemma, egyelőre meg tudjuk Európában engedni magunknak, hogy válogassunk, azonban lehet eljön az idő, amikor rá leszünk kényszerülve a génmódosított gabonákra. Egyébként jelen pillanatban is nagyon sok génmódosított gabona kerül közvetett módon a szervezetünkbe. Tudomásom szerint a gyümölcsök, zöldségek átestek már néhány módosításon. És minden takarmány legalább 20%-a szójadara, ami túlnyomórészt Amerikából származik, génmódosított szójából, tehát gyakorlatilag minden hús, amit megeszünk, tartalmaz génmódosított gabonákat, legalább 20%-os mértékben.