Természetes kiválasztódással alakult a célközönség

A sorozat mostani részében egy nagyváradi kávéház, a Moszkva egyik alapítójával beszélgettünk. Mostis Gergő a menedzselésen kívül programszervezéssel és a hely marketingelésével is foglalkozik.

Mikor nyílt a Moszkva, az idők folyamán hű maradt-e az eredeti elképzelésekhez?

– 2008-ban fordult meg először a fejünkben, hogy vállalkozni kellene. Akkor az Almával, egy kisebb kávézóval indítottunk, amit egy fél év alatt ki is nőttünk. Így tehát rögtön az elején – egy fél éves sikeresnek mondható működés után – tartottunk is egy szünetet, amely idő alatt felépítettük a Moszkvát. A kávézónak egy majdnem száz éves zsidó bérház ad otthont, annak minden szépségével, kopottságával és patinájával együtt. Így nem is volt kérdés, hogy romkocsmát építünk. De nem csak kocsmát, hanem közösséget is mellé. Ebben az értelemben ma is hűek vagyunk eredeti elképzelésünkhöz.

Hogyan írnád le a hely profilját, stílusát?

– Nemrég kaptam egy meghívót egy partira, ahol a viseletet (dress code) is előírták. Így szólt: smart casual. Azt hiszem, ez illik leginkább a Moszkvára is. Talált és keresett tárgyakból kialakított belső dekoráció, vigyázva az épület eredeti stílusára. Nagyon sok romkocsmát megnéztünk, látogattunk, és a nagy elődöknél kezdett zavarni, hogy mindegyik vizuális orgazmusra törekszik. Mi egy letisztultabb világot szerettünk volna, amit nagyban kipótol az imént említett belső terek és kialakítások eredeti szépsége. Egyszóval a Moszkva smart, mert fantáziát sugall és „vaú” hatást okoz.

Ki jelenti a kávézó célközönségét? Magyarok és románok egyaránt járnak ide?

– Igen. Multikulturális hely vagyunk. Az elején persze ez nem volt így, hiszen baráti körünkből adódóan a helyet először inkább a magyar közönség népesítette be. Ám terjedt a hír, s egyre inkább kezdték felfedezni a román fiatalok is. Az értelmiségi fiatalok. Ehhez persze hozzátartozik, hogy semmilyen, de szó szerint szinte zéró marketinggel indítottunk. Az volt az elképzelésünk, hogy megadjuk a hely alaphangját egy Harry Tavitian és Cserey Csaba koncerttel, – kellőképpen alásajtózva az eseményt – és hagyjuk, hogy aki a városban elég szemfüles, felfedezze magának a helyet. Majd mikor elmegy, hasonszőrű embereknek elújságolja, hogy nyílt egy új hely, s hogy ott mi történik. Ez egyfajta „természetes kiválasztódáshoz” vezetett, s olyannyira bejött, hogy ma sincs a bejáratnál semmilyen cégtábla. Mindenkit valaki hozott, aki pedig ismeretlenül jár itt, olyantól hallott a helyről, hogy úgyis megkeresi a „második ház balra és a lépcsőn fel” típusú támpontok alapján.

Milyen rendezvényeket szoktatok szervezni, hogyan értékeled ezeket?

– Elsősorban koncerteket. Rendelkezésünkre áll egy körülbelül 150 személy befogadására képes táncterem, ahová színpadot építettünk. Ez sokak szerint nagyon nagy előnyünk más kocsmákkal szemben, mert itt nem pusztán kis formációk léphetnek fel, hanem nagy létszámú, sok hangszeres fesztiválzenekarok is. Ilyen volt például a Tündérground, Jedam, KUMM, Byron, Grimus, Norzeatic együttesek Romániábol, illetve a NEO, Lajkó Félix, Bohemian Betyárs, Smarton Trio, Nagy János Quartett, Sárik Péter és Fábián Juli duója Magyarországról. De voltak külföldi fellépőink is, mint a német Peter Brotzman világhírű free jazz szaxofonos, vagy a szintén free jazzt játszó olasz ZU trió, továbbá a Louisianából érkezett Drunken Catfish Rumblers duó.Emellett negyedévenként táncházakat, színházi stúdió előadásokat, felolvasóesteket, kiállításokat és közönségtalálkozókat is szervezünk. Legutóbb Kepes András volt a vendégünk, míg legközelebb Alföldi Róbertet szeretnénk vendégül látni.

Van-e valamilyen speciális módszeretek arra, hogy megtartsátok a vendégeket?

– Tulajdonosi szemmel számtalan olyan részletet látok, ahol még fejlődnünk, tökéletesednünk kell. Ám ez soha nem mehet a hangulat rovására. A korrekt kiszolgálás alapfeltétel. Meg kell találni azt a méltányos árat, amiért számomra üzemképes és némileg nyereséges a vállalkozás, a vendégek számára pedig korrekt a szolgáltatás minősége. Ugyanakkor mindenkinek jól esik az a közvetlen viszony, amit tudatosan próbálunk ápolni. Ennek eredményeképpen egy addig ismeretlen fiatal pártól kaptunk például egy díványt. Másoktól egy régi telefont. De van olyan is, aki segít programjaink román nyelvre fordításában, vagy aki ügyvédként jogi tanácsokkal lát el.

Milyen további terveitek vannak a Moszkvát illetően?

– Idén nagy fába vágtuk a fejszénket. Elegem van abból, hogy Váradon nincs értelmezhető, központilag szervezett, a fiatalokat megszólító kulturális élet. Vannak életrevaló, nagyon szép kezdeményezések. Ám ezek is pénz hiányában akkor tevékenykednek, amikor tudnak. Most már egy nagyon jól kialakított nyári színpaddal és várkerttel is rendelkezik a város, ahová ki lehet vinni a programokat. Tökéletesen értem, hogy a városvezetés szempontjából a kommersz, megasztáros vonalat is vinni kell. Hiszen nem mindenki számára befogadható Lajkó Félix zenéje vagy a Besh o Drom. De hogy központi költségvetésből ezeknek ne lenne hely egy olyan magas kultúrát magáénak valló városban, mint Nagyvárad, azt nem tudom elfogadni. Így elhatároztuk, hogy létrehozzuk a Nap – Kortársművészeti Központot , a név onnan ered, hogy a házat, amiben működünk Sonnenfeld palotának hívják. Erre pályázati úton pénzt is nyertünk. Ez egy olyan multifunkcionális terem lesz, ahol ideális körülményeket biztosítunk a stúdiószínházi előadásoknak, művészeti vagy történelmi kiállításoknak egészen a könnyűzenei koncertekig.

Te személy szerint milyen szerepet töltesz be a kávézó menedzselésében?

– Hárman vagyunk alapítók és tulajdonosok. Én szatmári születésű vagyok, egyik társam Sepsiszentgyörgyről, másik társam Szarvasról származik. Nem csak a Moszkva kávézó, de Várad is egy multikulturális hely. Az én feladatom a programok, koncertek szervezése és minden, ami a marketinghez és az arculathoz tartozik. Így a sajtókapcsolatok is :)

Mi jelenti a legnagyobb gondot jelenleg Váradon egy ilyen jellegű szórakozóhely működtetésében?

– Gondolkodom, de semmi igazán számottevő probléma nem jut eszembe. Emberanyag és pozitív visszajelzés bőven van. Olykor a rendőrség jelzi, ha valamelyik szomszéd túl hangosnak ítél bennünket, ám ezeket a problémákat is sikerül kiküszöbölnünk. Talán akkor mehetne még inkább flottul az üzletvezetés, ha teljes időben erre tudnánk koncentrálni – tudniillik polgári állásunk is van – ám akkor valószínűleg sokkal nagyobb teret nyerne értékrendünkben a dolog anyagi vonatkozása. Míg így nem félünk beáldozni egy-egy mínuszos vagy nullszaldós koncertet.

Mi a polgári foglalkozásotok? Mennyi időt vesz el a Moszkva vezetése?

– Hármunk közül az egyik társam főállásban a Moszkvával foglalkozik. Van ugyan egy üzletvezetőnk, aki a beszerzéssel, az előkönyveléssel és a napi dolgokkal foglalkozik, emellett négy pincérnőnk, de mindig mindent szem előtt kell tartani. Legyen szó termékajánlatokról, felmerülő állagjavítási munkálatokról vagy könyvelési problémákról. Irtózatosan sok papírmunkával jár. Én eddig a Partiumi Egyetem közönségkapcsolati teendőit láttam el, míg pár hónapja a kulturális programok szervezésére kaptam felkérést. Harmadik társunk a szarvasi Allianz biztosító területi igazgatója. A kocsma vezetése, menedzselése bármennyi időt igénybe vehet. Tegnap este tíz órakor például egy váradi rapperrel beszélgettünk egy lehetséges fellépésről. Olyan ez, mint egy kis konyhakert: amennyi időt szánsz rá, annyival gazdagabban hálálja meg… A koncerteket és rendezvényeket szabadidőmben szervezem, mert tulajdonképpen ez is a hobbimnak tekinthető. Az üzletkötés, alkudozás az én asztalom. Bár én tudtam a legkevésbé románul, mindig nekem kellett a Koronán „jegyet venni”.

Milyen egyetemet végeztél?

– Színművészeti főiskolát szerettem volna végezni, ám a dolgok másképp alakultak. Ám nagyon jól alakultak. Filozófiát és reklámgrafikát végeztem a Partiumi Keresztény Egyetemen. Modern körülmények között és jól felkészült tanároktól tanulhattam. Azt hiszem, most sem döntenék másként.

Hogyan alakítjátok ki a dekorációt, honnan inspirálódtok?

– A Moszkva megnyitásánál szétaprózódott az erőnk – nagyon rossz állapotból kellett szintre hoznunk az épületet – így a dekorációnál barátainkra, ismerőseinkre hagyatkoztunk. Az erdélyi zenekedvelő ifjúság körében jól ismert Dj Goranga neve, aki nagyon tehetséges képző- és reklámgrafikus művész is egyben. Ő készítette a logónkat, némely faldekorációt, és többek között a No ticket please plakátot is. Vasil arculatplakátokat tervezett, Alice rendszeresen vásárol nekünk az ócskapiacon, a PKE két tehetséges reklámgrafikusa falrajzolt, egy építész lány függőkertet alakított ki az erkélyen. És így bővül ez továbbra is.

Mekkora a kávézó forgalma?

– Összetett a dolog, mert amint profitot termel a kávézó, eseményt, koncertet szervezünk a többletből, vagy valamit újítunk, renoválunk. Ily módon tartjuk fent a Moszkva Kulturális Egyesületet. Ezt az önfenntartó modellt akkor találtam ki, amikor még lelkes fiatalként támogatóknál kilincseltünk. Senki nem adott semmit. No, akkor gondoltam: ezt nektek. Nem kérek többé senkitől semmit. Nagy ritkán az is előfordul, hogy saját költségvetésből kijönne a meghívott fellépő tiszteletdíja, mégis elkérünk egy jelképes belépőt, mert az embereknek meg kell szokniuk, hogy a kultúrára is áldozni kell.

Melyik italból fogy a legtöbb?

– Nagyon kelendő a szűretlen sör. Emellett a koktélok is jól fogynak. Mi 4-5 alapkoktéllal dolgozunk és azokat nem luxusáron kínáljuk. Pálinka, Unicum, Jager, Tequila örökös tagok. Sajnos a román áfatörvény nagyon megnehezíti a paletta kiszélesítését, mert bármilyen import árut hoznánk be értékesítés végett, cégünk azonnal átminősülne havi áfa fizetővé. Pedig nagyon finom házi készítésű meggyes sör van például Békésszentandráson, vagy nagyon jók a magyar citromos, narancsos, bodzás sörök, – hogy egy-egy belga sörkülönlegességről ne is beszéljek.

Célközönségetek szempontjából melyik kocsma jelenti a konkurenciát?

– Vannak jó helyek Váradon. A Gekkó és a Hole az egyetemisták és licisek helye, a Podz, a Juice, a Lords a hipsterek törzshelye. A Moszkva pedig a Moszkvásoké. Nagyon színes, nagyon vegyes, életkorra is különböző emberek lakják a Moszkvát. Színészektől, filharmonikusoktól kezdve építészekig, zugírókig, bölcsészekig, sikeres és elfuserált filozófusokig. No és persze a szelíd motorosok. Sokszor innen indul az este, hogy máshol fejeződjön be, máskor mindenki itt találkozik a hajnali kávéra.

Mi a hobbid a hely menedzselésén kívül?

– Imádok főzni! Újabban nagy reményekkel horgászok, remek kikapcsolódás. Nyáron sokat biciklizek, télen úszni szeretnék.

Hogy néz ki egy napod?

– Későn kelő típus vagyok. 9 előtt semmiképp, de 10 után, mint akit parittyából… – hiszen be kell hoznom legkevesebb két óra hasznos munkaidőt. Délelőtt sajtószemlézek az egyetemen, ötleteket gyűjtök, ki kit hívott, hol mi szerveződik, leveleket, pályázatokat írok. Délután pár óra üzletvezetés, leveleket, pályázatokat írok. Késő délután asztalitenisz vagy főzés, vagy mindkettő ebben a sorrendben. Estére Dr. House vagy szocializálódás házon kívül és aztán Dr. House. Az egyetemi rendezvények is késő délután, estére szerveződnek, így ezek tarkítják a hétköznapokat. Szombat, vasárnap lehetőleg kirándulás, horgászat. Egy kicsit átlagos. Gondolkodtam már egy hosszabb európai vakáción. Couchsurfing, autóstopp, szalonna, gyümölcsök. S közben megnézném az összes jelentős múzeumot.

Milyen könyvet olvastál utoljára?

– Újraolvasós korszakomban vagyok. Másodjára sokkal jobb a Rózsa neve, mint először. Annyira jó krimi, hogy a filozófiai ínyencségek már csak hab a fánkon. F.G. Bengtson Vikingek című kalandregényét mindenkinek ajánlom. A Tom Sawyer következik.

Milyen koncertre mennél el életed során, ha bármilyen együttest választhatnál?

– Mindenek előtt egy Queen koncertre mennék el, manapság pedig a Coldplay okozza a legtöbb örömöt.

Melyik volt eddig a legkellemetlenebb, a legegzotikusabb, és a legkülönlegesebb élményed a Moszkvában, és miért?

– Legrondább egy metál együttes koncertje és az azt követő mulatozás volt. Persze nem volt balhé, szó sincs róla. Jó fej gyerekek voltak, de ezeknek nincs olyan, hogy vége. Hajnali hatkor még mindig ittak volna. No, akkor kellett kissé erélyesebben fellépni. A koncertteremben aludtak, és eltorlaszoltuk a kocsmába vezető ajtót, hogy ne férjenek a sörökhöz. Reggelre persze csak sikerült áttörniük a védelmi vonalakat. Járulékos veszteség.A legegzotikusabb Lajkó Félix koncertje volt. A koncert meghirdetése után napokig hívtak telefonon, hogy: de tényleg?... hogy sikerült elintézni? Mi nagyon felkészültünk, 170 emberre készítettünk széket, egy 150 ülőhelyes terembe, majd a helyszínen eladtunk 250 jegyet. Tódultak az emberek. Egész koncert alatt gyomorgörcsöm volt, hogy mi lesz, ha történik valami. Óriási siker volt. Félixnek is, nekünk is. A legkülönlegesebb kétségkívül a nyitókoncertünk volt. Képzelj el egy romos épületet, amelyben fűtés sincs, ahol egy pult mögül asztalról szolgálnak ki, és ahol hull a vakolat. No, ide zsúfolódott be közel 130 ember, hogy hallhassa Tavitian és Csabcsi zenéjét. Máig él bennem a kép: egy erősebb jazzszólónál egyik átszellemült vendég fejére szállt pár szem vakolat. Ő lazán felnézett, előkapta a sapkáját, feltette a fejére, és behunyt szemmel hallgatta tovább a játékot. No, akkor éreztem, hogy ilyen emberekért érdemes az egészet csinálni. Majdnem mindegy a tér, majdnem mindegy a körülmény, ha igazán katartikus élményt tudsz nyújtani.

Hogyan látod a Moszkvát mondjuk 5 év múlva?

– Unicumot, sört és csülköt vagy csirkepaprikást szeretnék látni csevegő emberek asztalán. Egy olyan intézményt látok a Moszkva körül kiteljesedni, mint a budapesti Tűzraktér vagy a kolozsvári Ecsetgyár. Legyen egy kocsma, ahol az emberek informális, baráti beszélgetéseket folytatnak, és legyen egy olyan kulturális tér körülötte, ahol szabadidejüket is izgalmas tevékenységekkel tölthetik el. Nagyváradot újból be kell kapcsolni Erdély kulturális vérkeringésébe, mert ebben a városban megvan rá a potenciál. Szatmárban például sajnos ez még nincs meg. Ám ezzel együtt felelősség is hárul a gondolkodó emberekre. Úgy gondolom, hogy a Moszkva és a Nap Kortársművészeti Központ egy lépés ebbe az irányba.