Kastélyok: szálló, kultúrközpont vagy romhalmaz legyen?

Számos erdélyi kastély jövője bizonytalan. Egyesek még a visszaszerzés peres folyamatában evickélnek, ha pedig vissza is kerültek, sok esetben az új tulajdonosok pénz hiányában kénytelenek megvállni a épületektől. Vevő nélkül azonban az ingatlanok parlagon maradhatnak és tovább romosodnak. Szerencsésebb esetben – némi forrásbevonással – a közösség számára használható ingatlanná, szállodává vagy kulturális központtá alakíthatók az épületek. Ennek folyamatáról és módjáról a múlt heti tusványosi szabadegyetemen szerveztek beszélgetést, ahova a kastélyok működtetőit és egy ingatlanközvetítőt hívtak meg.

Gyergyószárhegy: kultúrrendezvények, táborok helyszíne

A gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt a Megyei Kulturális és Művészeti Központ működteti, ezt az intézményt pedig a megyei önkormányzat tartja fenn. A finanszírozást az intézmény által szervezett rendezvények és táborok bevételéből, azok pályázati forrásaiból, illetve a megyei tanács által utalt pénzösszegekből oldják meg – tudtuk meg Kassay Péter től, a központ igazgatójától. „9 éve, amióta a visszaszolgáltatási perek folynak, nem szabad közpénzt bevinni az ingatlanba, ezért tényleg csak a legszükségesebb munkákat tudtuk elvégezni. De nem elégszünk meg annyival, hogy ne hagyjuk összeomlani a kastélyt” – tette hozzá az igazgató.

Kérdésünkre elmondta, hogy a tulajdonosok nem szeretnék eladni a kastélyt, hanem kulturális szerepet rendelnének hozzá, így adott volt a lehetőség, hogy az intézmény szerződéses formában működtesse tovább az épületet. Az okirat a megyei tanács és a tulajdonosok között fog megszületni, ennek részletei jelenleg kidolgozás alatt állnak. „A törvény szerint, aki eddig használta az épületet, még három évig benne lakhat, de bért kell fizetnie érte a tulajdonosnak. Ennek összegét a törvény maximalizálja. A fizetendő bér nagyságáról, a fizetés módjáról és a további hasznosításról folynak a tárgyalások a megyei önkormányzat jogászai és a tulajdonosokat képviselő ügyvédek között. Az intézmény évente több mint száz kulturális rendezvényt szervez, amely nem mond ellent a tulajdonosi óhajoknak, hanem inkább kiegészíti azokat” – avatott be a részletekbe Kassay. Eleinte évente egy alkotótábort szerveztek, most már évi 5-6-ot. Ezek között vannak kiállítások, gyermektáborok, személyiségfejlesztő hétvégék, írótalálkozók, turnék is. „Az intézménynek regionális hatóköre is van, ugyanis Hargita megyében három megyei tanács által fenntartott intézmény működik: Csíkszeredában a Megyei Kulturális Központ, Székelyudvarhelyen a Forrás központ és Gyergyóban a szárhegyi központ. Újabban a fenntartótól egy közművelődési feladatot is kaptunk, a mi területünk a Gyergyói medence, és most mérjük fel, hogy milyen szervezetek működnek a térségben, azok milyen célokat vállalnak fel, és hogyan lehetne együttműködni velük” – mondta Kassay.

Véleménye szerint a kastélyok fenntartását csak intézményi keretben lehetne elképzelni. „Ez nem feltétlenül közintézményt kell jelentsen, lehet civil szervezet is. Csak ezek között van akkora potenciális gazdasági erő és szakmai háttér, amely egy-egy kastély restaurálását, hasznosítását hathatósan véghez tudná vinni. A kastélyoknak kell adni egy közösségi funkciót, és emögé állítani egy helyi/megyei/országos hatóságot. Ez támogatni tudna egy civil szervezetet, amely a kastélyt működtetné. Ha van egy rom, amiben nem történik semmi, az senkit sem érdekel. Ha mozgolódás van, arra mindenki felfigyel, és szívesebben is költ rá” – véli az intézmény igazgatója, aki szerint teljes egészében hasznosítás kérdése egy kastély fennmaradása. Elmondása szerint a Hargita megyei önkormányzat korábban megvásárolta volna a kastélyt, amennyiben az eladó lett volna, de a tulajdonosok nem váltak meg tőle. „Ha a tulajdonosnak nincs pénze, mondjuk egy 60 ezer eurós megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére, akkor csak az önkormányzatok tudják ezt előteremteni. Persze el is adhatják, hiszen a tulajdonosok nem mind gazdagok. A szárhegyi tulajdonosok közt is vannak olyan családok, amelyek megélhetési gondokkal küzdenek. Nyilvánvaló, hogy nekik elsősorban pénzre van szükségük, ebből is adódik, hogy a családok egymás között sokszor nem tudnak megegyezni az épület rendeltetését illetően” – magyarázta. A célokról szólva elmondta, hogy sokféle létezik, ezeket mindig a körülmények határozzák meg. Szárhegyen azért is egyértelműek a kulturális célok, mert itt már 40 éve ez folyik, és kialakult ennek a hagyománya, „Japántól Kanadáig emlegetik a szárhegyi művésztelepet”. Kassay szerint mindenképpen funkcionális jelleget is kell adni az épületeknek. „Kastélyszállókra is lehet szükség, konferenciákat is hangulatosabb lehet ilyen helyen szervezni, mint egy nagyvárosi szállodában. Akár kórház is működhet benne, attól az épület a maga régi valójában meg tud maradni. Egy kastély nagy, lehet abban óvoda, koncertterem és mellette még kiállítóterem is” – véli az intézmény igazgatója.

Kastélyszálló Marosugrán

Marosugrán két hete nyílt meg Erdély első kastélyszállója. Fóris Csaba igazgató elmondása szerint a felújítás négy évet vett igénybe, összesen 46 engedélyt kellett kiváltsanak, mivel az épület „A” kategóriás műemlékként van nyilvántartva. A szálloda 15 szobával, két lakrésszel, egy borozóval, egy konferenciateremmel és egy 60 személyes étteremmel rendelkezik. A Haller kastélyhoz egy hektár birtokot tudtak visszaigényelni, a fenntartás magas költségeire utal, hogy csak az épület évi adója 350 millió lejt tesz ki.

Az ismertető füzetből kiderült, hogy a kastély a 16. században épült klasszicizáló barokk stílusban. A szálloda jelenleg három csillagos, amelyet a termek és szabadtéri adottságok alkalmassá tesznek kongresszusok, konferenciák, tanácskozások, szemináriumok, esküvők, eljegyzések, keresztelők, bálok, koncertek és egyéb rendezvények megszervezésére. Kastélyszállókra egyébként legtöbb 200 ezer eurót lehet pályázni, azonban a tulajdonosok szerint ez nagyon kevés, ha még a 60 ezer eurós megvalósíthatósági tanulmányt is hozzászámoljuk. „Négy év munkája van benne, és nagyon sok pénz, sokkal több, mint amennyit a pályázatból le lehetne hívni” – mondta el kérdésünkre Fóris Csaba, a szálloda igazgatója. „A két lányom foglalkozik a működtetéssel és a továbbfejlesztéssel. Nem tudjuk még, mekkora keresletre számíthatunk, de magyarországi példák alapján alakítottuk ki az ugrai kastélyszállót. Innen jött az inspiráció, több kastélyt is meglátogattunk, mielőtt elkezdtük volna a felújítást” – mesélte Fóris Csaba. Hozzátette, hogy a folyamatban az sem volt egyértelmű, hogy milyen módon bútorozzák be a szállodát: régi bútorokat használjanak, vagy inkább újakat, vállalva a kockázatot, hogy a belső tér elveszti a korabeli hangulatát?

„Eredetileg négy csillagot céloztak meg, és nem lehetett régi bútort tenni a szobákba, mert azt akárhogy tisztítod, megmarad a szaga. Szerintem luxust csak új bútorral lehet kialakítani, ami pedig drága” – tette hozzá az igazgató. A közösség visszhangjáról elmondta, hogy inkább közömbös, mintsem negatív. Korábban még nagyobb érdeklődés mutatkozott, hogy vajon mi fog történni a kastéllyal, mióta megnyílt a szálloda, már nem foglalkoznak vele. A kastély egyébként a két lány által vezetett cég tulajdonát képezi.

Ingatlanközvetítőtől kastélyt?

Nemes Zoltán ingatlanközvetítő szerint a kastélyok értékesítése rossz állapotuk miatt elég nehézkes. A kastélyszállók elterjedése pedig Magyarországhoz hasonlóan nem lenne kifizetődő, ugyanis nem lenne meg rá a megfelelő, magas fizetőképességű kereslet. „Magyarországon rengeteg kastélyszálló megépült a Széchenyi tervből, de sok nem működik, mert szűk az a réteg, amely ezt megengedheti magának. Nem kell 10 kastélyszálló Erdélyben: legyen 3-4, amelyek más-más célközönséget mozgatnak meg” – mondta előadásában az ingatlanszakértő.

Egyébként úgy látszik, hogy nem is olyan extrém, hogy valaki kastélyok közvetítésével foglalkozzon. Nemes Zoltán elmondása szerint a kúriák és a kastélyok egy szegmense az ingatlanpiacnak, ők személy szerint 2004 végén döntöttek úgy, hogy ingatlanközvetítő-irodát nyitnak Székelyföldön, és ezt a szegmenst feltétlenül fel akarták karolni. „Az elején elég sok kúria volt terítéken, manapság egyre kevesebb. Most inkább kastélyból van több, mert azoknak jobban kihúzódtak a perei. Eddig 2-3 kúriát értékesítettünk, kastélyt egyelőre nem sikerült, de vannak már potenciális vevőink” – mondta el kérdésünkre az ingatlanszakértő. Az értékesíteni kívánó új tulajdonosok láncszerűen keresik meg Zoltánt, korábbi ügyfelei beajánlják a következőnek, de az erdélyi nemesi családokat összefogó Castellum Alapítvány is segített a lajstrom összeállításában.„Jelenleg a marosnémeti Gyulai kastéllyal, a sáromberki Teleki kastéllyal, a gernyeszegi Teleki kastéllyal, az abafájai Huszár kastéllyal foglalkozom, ezek a nagyobbak. Kisebb a Beszterce melletti sófalvi kastély, ez a legfiatalabb is az összes közül” – mutatta be kínálatát Nemes Zoltán.

A kereslet alakulásáról elmondta, hogy 2005 és 2008 között, amikor mindenki mindent vásárolt, nagy volt az érdeklődés a kastélyok iránt, de nem volt mögöttük komoly kezdeményezés. „Egyedül a lovaspóló szövetségnek volt egy konkrétabb elképzelése, nagyobb beruházást akartak nyélbe ütni egy spanyol befektetési alappal, de az a válság következtében elhalt. Érdekes, hogy van most egy érdeklődő, aki csak mezőgazdaságból szeretne fenntartani egy kastélyt. A mezőgazdasági területek iránti érdeklődés egyébként nem véletlen, mert ezek ára Romániában nagyon alacsony az EU átlaghoz viszonyítva, és nem is esett le az elmúlt években. Más valaki saját magának, üzleti beszélgetésekhez és félrevonulni szeretne egy kisebb kastélyt.

Idén egy ausztráliában élő idősebb házaspár haza akart költözni, az ottani lakásukból egy kastélyt vásároltak volna, sajnos azonban kevés volt rá a pénzük” – emelt ki néhány érdeklődőt az ingatlanpiaci szakértő. Az értékesítéshez természetesen szükséges az ár meghatározása is, azonban az ilyen jellegű történelmi épületeknél ez szubjektív is lehet. Nemes Zoltán rá szokta hagyni a tulajdonosra, hogy mekkora árat kér, és a kínálat szerinte nincs elrugaszkodva a valóságtól, ha az épületek reálpiaci és eszmei értékét tekintjuk. A kisebb kastélyok ára elmondása szerint 500 ezer euró, a nagyobbak legtöbb másfél millió euró körül mozog.