Egy álcázott nemzetpolitikai vívmány: miért is fontos a Duna Stratégia?

Az Európai Unióban kevéssé vevők a nemzetpolitika nyelvén megfogalmazott cékitűzésekre, stratégiákra. Ám ha mondjuk egy Kárpát-medencei magyar nemzeti stratégiát a brüsszeli bikkfanyelvnek kedves módon Duna-stratégiának neveznek, mindenki tapsol – hangzott el a Duna Stratégia – megtalált illúziók? című szabadegyetemi előadáson Tusnádfürdőn. A nemrég lezárult magyar uniós elnökség egyik prioritása – a romastratégia és Horvátország EU-csatlakozási tágyalásainak elindítása mellett – a Duna-stratégia elfogadása volt. Az érdeklődők ezúttal némi belátást nyerhettek abba, mi lesz ennek a június 24-én elfogadott stratégiának a célja. Amit a pályázóknak már most fontos tudni, hogy a Duna-stratégia keretében már az idén forrásokat lehet szerezni a különböző projektekre.Eddig voltaképpen egyetlen uniós makroregionális stratégia létezett, a balti államoké; a Duna-stratégia 14 ország közötti együttműködésről szól, ezek közül azonban nem mind uniós tagállamok, hat állam EU-n kívüli partner.

Szávics Petra , a romániai környezetvédelmi minisztérium tanácsosa vázolta a stratégia szerkezetét, pilléreit. Az államok a Duna mentén olyan közös kihívásokra keresnek összehangolt, határokon átnyúló választ, mint például a vízminőség javítása, a szennyezési veszélyek felszámolása, vagy éppen a hajózási lehetőségek jobb kihasználása. A stratégia jó lehetőség arra, hogy a meglévő transznacionális forrásokat jobban tudják koordinálni és lehívni. A régió országai nagyon különböző helyzetű és fejlettségű államok, ott van Németország, uniós alapító tagállam, ott vannak a 2004-ben csatlakozott kelet-közép-európai országok, ott van Románia, vagy éppen Moldova és Ukrajna. Az érdekek közösek, a gazdasági fejlettségben mutatkozó különbségeket pedig éppen a közös stratégiának köszönhetően lehet majd áthidalni, felzárkóztatva a kevésbé fejlett Duna-menti államokat.

A stratégiához egyébként nem rendelnek külön forrásokat, sem új intézményi struktúrát, de új jogszabályok elfogadására sincs szükség: a tagállami szinten meglévő intézmények és jogszabályok mentén kell összehangolni a nemzeti projekteket, mindezt uniós finanszírozással. Feltérképezik a tagállami szinten már létező programokat, a hiányterületeken új projekteket generálnak, közös tanácskozásokat szerveznek. Deutsch Tamás EP-képviselő kifejtette, úgy kell a Duna-stratégiára tekinteni, mint egy eszközre a nemzetpolitikai célok érvényre juttatásában. Voltaképpen arról szól, amit az EU-ban kohéziós politikának, itthon meg regionális fejlesztésnek hívunk. Ez az elképzelés már az EU kezdete óta meghatározó: a kohézió azt jelenti, a különböző fejlettségű régiók közötti különbségeket fel kell számolni,

a kevésbé fejletteket felzárkóztatni legalább átlagos uniós szintre.

Ha határokon átnyúló magyar-magyar vállalkozói szövetségekről beszél valaki Brüsszelben, akkor elképzeléséhez előítéletekkel viszonyulnak, ám ha a makroregionális stratégiához hasonló terminusokat használva megfogalmazza a Kárpát-medencei gazdasági térség támogatásának, erdélyi és kelet-magyarországi vállalkozások közti kapcsolat erősítésének ötletét, azt lelkesen támogatják – mondta Deutsch. Van tehát egy olyan uniós projekt, amelyet Brüsszelben is okéznak, és ami ugyanakkor nagyszerű lehetőség, hogy nemzetpolitikai, egységes magyar nemzetben gondolkodó elképzeléseink finanszírozást nyerjenek – foglalta össze a fideszes politikus.

Felhívta a figyelmet, hogy a 2013-ra lezáruló költségvetési terminus vége felé közeledve Románia és Magyarország is hoppon maradhat, azzal szembesülve, hogy nagyon sok uniós forrást nem tudnak már lehívni. Milliárd eurós tételekről van szó, ám a Duna-stratégia révén benyújtott közös projektekkel mégiscsak le lehet hívni azt a pénzt, növelni az érintett tagállamok abszorbciós képességét (vagyis a forráslehívások hatékonyságát). Nádasi György , a magyar Külügyminisztérium főosztályvezető-helyettese elmesélte, hogyan lett a kormányváltás után hangsúlyossá a téma, hogyan vette át Magyarország a stratégia kialakítása koordinálásának feladatát. Az érintett országok egymás között több szinten is egyeztettek a stratégia tartalmáról, bevonták nemcsak a döntéshozói és szakértői, de a vállalkozói és akadémiai szférát is a konzultációba. Miután kész lett azt ezt összefoglaló, 70 oldalas akcióterv, meg kellett ismertetni és el kellett fogadtatni a makroregionális stratégiában részt nem vevő többi tagállammal is. A stratégiát ugyanis 27 uniós tagállam konszenzusos döntésével kellett elfogadni. Egy jól kidolgozott, részletes akcióterv született, de az lesz az igazi vízválasztó,

születnek-e olyan projektek, amelyek érezhető változást hoznak a régióba.

Fontos tudni, nemcsak a folyóról szól a stratégia, és nemcsak környezetvédelmi kérdésekről: vállalkozás-, turizmusfejlesztésről, oktatásról is. 11 cselekvési terület van. Magyarország 3 területet koordinál egy másik tagállammal közösen, ami azt jelenti: projekteket gyűjt össze, találkozókat szervez, gyakorlati koordinációt végez. Az energiaügyért Csehországgal közösen felel, a vízminőségért Szlovákiával, a környezetvédelmi és ipari kockázatok területén Romániával. Mindez Deutsch szerint a német-francia szén- és acélegyüttműködéshez hasonló. Gyakorlati jelentőségű és érzékeny témák mentén kezdődik az együttműködés ezen országok között.A következő makroregionális stratégia a mediterrán stratégia lehet, ezt követheti az Alpok, a Kárpátok, az Atlanti-térség makroregionális stratégiája. Ám arról uniós konszenzus van, hogy amíg a meglévő két stratégiát nem értékelik ki, addig ezeket nem indítják el – mondta el az EP-képviselő.