Kastélyok magánkézben: akár óvoda is működhet bennük

Harmincezer hektár – a 2005-ös restitúciós törvény alapján az 1945 után államosított erdeiből ekkora részt igényelhet most vissza a Bánffy-család Erdélyben; ennél nagyobb követelést egész Romániában csak a királyi család támasztott. A szövevényes rokoni viszonyok miatt a Bánffy birtokok visszaigénylésénél 214 családtag érdekelt, így a az ingatlanok rendeltetésével kapcsolatban ennyi örökös elképzelését kell figyelembe venni.

Bánffy Farkas - Bánffy Miklós ötödik gyermeke – 2007-ben, a budapesti Műszaki Egyetem befejezése után jött Fugadra, hogy irányítsa az ott lévő kastély visszaszerzésének folyamatát, illetve a birtok fenntartását. Akkor még csak nagyon keveset tudott románul, így igencsak meggyűlt a baja a helyi román közösséggel, hogy elfogadtassa velük a megváltozott helyzetet. A friss kastélytulajdonossal a hétvégén Marosfőn, a nyolcadik EU Táborban beszélgettünk. Az interjú előtt tartott, örökségévedelemről szóló előadásában elmondta, hogy a visszaigényelt kastély fenntartása bizony nagy anyagi terhet ró az új tulajdonosokra, sokan ezért inkább az eladás mellett döntenek. Ha az épületet még vissza is lehetett szerezni, a hozzá tartozó birtokról már csak nagy huzavonák árán hajlandó lemondani az illetékes hatóság. Pedig enélkül nehezen lehet elképzelni az épület rendbetételét és annak közcélú felhasználását. Hozzátette, hogy a közvéleménnyel ellentétben, akinek van egy kastélya, nem azt jelenti, hogy gazdag, hanem hogy nagyon sokat kell költenie.

Hogyan sikerült ezeket a kastélyokat visszaszerezni?

A Bánffy és az Zichy birtokok visszaszerzésével és kezelésével vagyok megbízva, ahol az örökösöknek a restitúciós törvény alapján lehetőségük nyílt birtokokat visszaszerezni. A törvények évente követték egymást, mindig egy-egy változtatást, újdonságot tartalmaztak. Ilyenkor a tulajdonos fel kell keressen egy ügyvédet, el kell menjen a telekkönyvi hivatalba, a levéltárba, ahol megpróbál minden olyan iratot összeszedni, amellyel bizonyítani tudja, hogy a birtok az övé volt. Természetesen ezek felét nem fogadják el, és itt kezdődik a pereskedés. Tulajdonképpen a helyi önkormányzat kell véleményezze, hogy visszaadják-e az ingatlanokat, azonban az ügyről végül felsőbb szinten, a megyei tanácsnál döntenek. A megyei tanács felülvizsgálja a helyi önkormányzat döntését, és ha érdekében áll a terület megtartása, akkor egyszerűen nemet mond. Ilyenkor találnak egy mondvacsinált indokot, például, hogy nem tudják, hogy az hol van! Ilyenkor van, hogy másodfokra is kerül az ügy, és ha a végén a bíróság rábólint, akkor indulhat a birtokbahelyezés. Itt újabb problémák jelentkeznek, mert ezt legtöbbször nem akarják végrehajtani, noha csak egy egyszerű birtokba helyezési jegyzőkönyvet kéne kiállítani. Ilyenkor kiderül, hogy rossz rajta mondjuk a toposzám, és megint kezdődik az egész előlről. A fugadi kastélyt 13 év alatt sikerült visszaszerezni, a vajdaszentiványi kastély ügye körülbelül 6 év alatt rendeződött, így ez viszonylag egyszerű történetnek számít. De van olyan három éve lezárt, teljesen visszavonhatatlan és megfellebbezhetetlen ítéletünk, amelyet azóta sem hajlandó végrehajtani az állam.

Milyen lehetőségei vannak egy családnak a romos állapotban visszakapott kastélyok restaurálására?

A családokat három típusra kell osztanunk. Az elsőbe azok tartoznak, akik már az elejétől fogva rendelkeznek az ehhez szükséges tőkével valamilyen más gazdasági háttérből kifolyólag. Nekik van lehetőségük komolyabb restaurálást végezni. Emellett vannak olyan családok, akik a birtokaikat is vissza tudják szerezni. Természetesen egy kastélyt hamarabb visszaadnak, mint egy birtokot, mert azzal nem igazán akar foglalkozni a helyi önkormányzat. A földterület azonban értékes, azt gyakran a helyi közösség vagy hatóság hasznosítja. Ilyenkor a tulajdonos addig próbálja konzerválni az épületet, ameddig a birtok is visszakerül, majd abból próbálja felújítani vagy fenntartani a kastélyt.

Ezután olyan családok is vannak, amelyeknek semmilyen lehetőségük nincs felújítani, mert vagy nem járt birtok az épülethez, vagy korábban mezőgazdasági területen dolgoztak, és azt csak 50 hektár szántóföldig adják vissza, amelyet örökhagyónként 100 hektárig ki lehet egészíteni legelővel. Ennyiből sajnos nincs lehetőség felújítani egy épületet, kell keresni egy szervezetet vagy egy intézményt, amely átvállalja ezt a feladatot. Ez lehet esetleg egy alternatíva. Negyedik variáns az eladás lehet, ha nincs forrás a karbantartásra.

Milyen tervei vannak a közel- és távoljövőben a visszaszerzett kastélyokkal?

A kastélyokat egy visszaszerzett birtokból, illetve egy visszaszerzett épület eladásából sikerült olyan szinten konzerváljam, hogy lakat került rájuk, és tetejük is van. Így ezek kisebb odafigyeléssel és némi költséggel akár 10-20 évet is elállnak. Amint a nekünk járó birtokokat is visszaszereztük az államtól, képesek leszünk az épületeket az eredeti pompájukba visszaállítani. Ezután azt szeretnénk, hogy a helyi közösséget, a kultúra-oktatást vagy egyházat támogassa az épület. Mindenképpen olyan intézmény fog itt helyet kapni, amelyik fenntartja önmagát. Ez jelentheti azt, hogy például múzeumot, konferenciatermet vagy akár magánóvodát nyitunk benne. Sok tulajdonos akár 100 évre is bérbe adja az ingatlant, amennyiben az időszak lejárta után a kastély rendbe lesz hozva az utókor számára.

Ez azt jelenti, hogy akár kastélyszállóként is működhetnek az épületek?

Ezzel csak az a gond, hogy nem valószínű, hogy egy kastályszálló visszahozza azt a pénzt, amit az ember belefektet. Nem biztos, hogy fenntartható lesz. Több olyan kastélyszálló is van Magyarországon és Nyugat-Európában, amelyek tőkeproblémával küszködnek, és csődbe mentek. Nagyon komoly kommunikációs és marketing munka kell legyen mögötte. Egyébként pedig nem mindenki akar egy marék turistát látni bent a kastélyában.

Minden tulajdonos más szituációban van. Az egyik Ausztráliában él és egy 2500 négyzetméteres kastélya van Déva mellett, de el szeretné adni. Azonban ez is nehéz, mert ki akarna venni egy ekkora kastélyt a semmi közepén? Ehhez egy elég komoly tőke kell. Van olyan is, aki a kastélyában él, és onnan igazgatja a gazdaságát. Tudok olyat is, aki visszakapott 600 hektár erdőt, de mire már a kezébe került, minden értékeset elloptak, amit lehetett, akár helikopterrel is meg lehetne benne fordulni. Volt olyan eset is, hogy kimentünk az „erdőre”, de helyette már csak egy legelőt találtunk. Persze attól kell fizetni utána az adót, mintha erdő lenne, és még nem is kérhetsz föld alapú támogatást, mert a terület elvileg erdőként szerepel. Sőt, még az erdészeti hivatallal is szerződést kell kötni, hogy őrizzék a „füvet”.