Milyen gazdaságpolitikai hatásai lehetnek a Dominique Strauss-Kahn-esetnek?

Szexuális zaklatással, nemi erőszak kísérletével és személyi szabadság korlátozásával vádolja a New York-i rendőrség Dominique Strauss-Kahnt (becenevén DSK), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatóját, aki nem rendelkezik diplomáciai mentességgel az ügyben. Szombat délután vették őrizetbe a New York-i John F. Kennedy repülőtéren, s helyi idő szerint vasárnap hajnalban 2 óra 15 perckor tartóztatták le az említett vádak alapján. A szexuális zaklatásért és a nemi erőszak kísérletért akár 15-20 év börtönbüntetést is kiszabhat a bíróság. A személyi szabadság korlátozásának büntetési tétele háromtól öt évig terjedő szabadságvesztés.

A 62 éves közgazdász-politikus 2007 novembere óta tölti be az IMF vezérigazgatói posztját, s helyzetét három évvel ezelőtt már megingatta egy szexügy. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy a viszony kölcsönös beleegyezésen alapult, és Strauss-Kahnt felmentették a hivatali befolyással való visszaélés, szexuális zaklatás és kivételezés gyanúja alól.

Ki legyen a következő?

Vasárnap közleményt adott ki a pénzügyi szervezet, miszerint a vezérigazgató őrizetbe vétele ellenére zavartalan az IMF működése. A szervezet második emberét, John Lipsky t nevezték ki ügyvezető vezérigazgatóvá, azonban ő már korábban bejelentette, hogy augusztus végén távozik az IMF-től. Az utódlás kérdése tehát bizonytalan kimenetelű. Korábbi brit sajtóértesülések szerint az IMF élére Gordon Brown volt brit miniszterelnök kerülhet, noha a jelenlegi brit kormány már közölte, hogy nem támogatná Brown jelölését a posztra. David Cameron brit miniszterelnök szerint „olyasvalaki, aki úgy gondolta, hogy Nagy-Britanniának nincsenek adósságproblémái, amikor pedig magától értetődően voltak, talán nem a legmegfelelőbb személy adósságproblémákkal küszködő más országok gondjainak megoldására”. Cameron ugyanakkor hangot adott annak a véleményének, hogy ezúttal esetleg nem nyugati vezetőt kellene választani a valutaalap vezérigazgatói posztjára, tekintetbe véve a felzárkózó térség egyre nagyobb világgazdasági súlyát, például India és Kína szerepét. A nemzetközi szervezeten belül is már régóta arról folyik a vita, hogy a vezetés reformjának jegyében ne válasszanak-e meg inkább most először egy feltörekvő gazdaságú országból érkező vezérigazgatót.

Az IMF második számú állását ugyanakkor hagyományosan az Egyesült Államok jelöltje tölti be, míg a vezérigazgatót Európa delegálja. „Most az a kérdés, hogy Amerika hajlandó-e feladni a második széket” – értékelt Eswar Prasad , a Cornell Egyetem professzora, az IMF korábbi elemzője. Ha ragaszkodnak a jelöléshez, akkor nehezebbé válhat az európai jelöltállítás megtorpedózása is – tette hozzá.Az IMF működési rendjében tavaly novemberben, éppen Strauss-Kahn támogatásával bevezetett változtatások következtében ugyanis megnőtt a világgazdaságban is megerősödött fejlődő országok, így Kína, India és Brazília szavazatának súlya. Ezzel létrejött annak az elvi lehetősége, hogy a tagállamok szakítsanak azzal a sok évtizedes, hallgatólagos megegyezéssel, hogy az IMF vezetője mindig egy európai, a Világbanké pedig egy amerikai tisztségviselő legyen.Dominique Strauss-Kahn azzal váltott ki elismerést, hogy a globális pénzügyi válság idején segített rávenni a világ vezetőit: pumpáljanak dollármilliárdokat a gazdaságba. De a francia IMF-vezér elsősorban a bajba jutott európai gazdaságok iránti figyelme miatt vált ismertté, az IMF-nek Európa iránti részrehajlása pedig egy csapásra megszűnhet, amint a szervezet élére nem európai vezérigazgató kerül. Részben erre enged következtetni az eurónak a Strauss-Kahn őrizetbe vétele óta végbement árfolyamvesztése is. A világgazdaság súlypontjának eltolódása mellett a regionális váltáshoz a szubjektív feltételek is adottak, mert a fejlődő országokból nem egy kompetens közgazdász került már az IMF látóterébe. Afelzárkózó piacok a Financial Times szerint is „különösen neheztelnének”, ha ismét európai vezérigazgató kerülne az IMF élére, a lap szerint nincs hiány hiteles és lehetséges felzárkózó térségi jelöltekből.Közöttük tartja számon Trevor Manuel t, a dél-afrikai tervbizottság vezetőjét, aki hazájának leghosszabb ideig hivatalban lévő pénzügyminisztere volt, valamint Kemal Dervis t, a török pénzügyek volt irányítóját, aki sokáig az ENSZ Fejlődési Programját irányította. Manuel és Dervis együtt dolgozott a Nobel-díjas Michael Pence által létrehozott bizottságban, amelynek feladata a harmadik világbeli országok gyors és fenntartható gazdasági fejlődésének ösztönzése volt. Az esélyesek között emlegetik az indiai Montek Szingh Ahuluvaliá t, az IMF független értékelő hivatalának első igazgatóját, aki Újdelhiben a tervbizottság és a miniszterelnök gazdasági tanácsadói testületének tagja volt. De szóba jöhet még Tharman Sanmugaratnam szingapúri pénzügyminiszter, valamint a mexikói központi bank jelenlegi elnöke, Agustin Carstens vagy elődje, Guillermo Ortiz is.A Financial Times a lehetséges jelöltek között említi Stanley Fischer t, az izraeli központi bank vezetőjét, aki korábban szintén az IMF vezérigazgató-helyettese – emellett a Világbank alelnöke és főközgazdásza is – volt.A lap szerint jóllehet a kimenetel bizonytalan, annak valószínűsége azonban, hogy a Nemzetközi Valutaalap élére ezúttal fejlődő térségbeli jelölt kerül, most nagyobb, mint az IMF eddigi történetében valaha. Simon Johnson volt IMF-főközgazdász úgy nyilatkozott a Financial Timesnak, hogy a felzárkózó térségi országok hosszú ideje várnak, és most úgy érezhetik, hogy megkapták az esélyt az IMF vezetői tisztségére.Az európaiak azonban most, hogy a görög adósságfinanszírozás éppen veszélyben forog, nem könnyen áldoznák be a hagyományosan biztos pontnak tartott pozíciót valutaalap élén. Az Egyesült Államok a maga részéről pedig még sohasem jelezte, hogy hajlandó lenne lemondani a Világbank elnöki posztjának betöltésétől.

Összeesküvés?

A valutaalapnál kialakult hatalmi vákuummal párhuzamosan a botrányos bűnügy megkérdőjelezte Strauss-Kahn alkalmasságát arra, hogy jelöltesse magát a jövő áprilisi elnökválasztásokon, amelyeket a közvélemény-kutatásoknak az incidens előtti állása szerint fölényesen megnyerne a hivatalban lévő Nicolas Sarkozy vel szemben.Az eddig nyilatkozó francia politikusok az ártatlanság vélelmének hangsúlyozása mellett kételyeiknek adtak hangot. Internetes kommentelők máris azt feszegetik, hogy a népszerűtlen államfő, Nicolas Sarkozy „piszkos kampányának nincs-e valamiféle köze az incidenshez”.

Dominique Paille , Strauss-Kahn egyik baloldali riválisa a BFM televíziónak kijelentette, hogy ha a hír igaznak bizonyul, „történelmi pillanat lesz, de negatív értelemben, a francia politikai életben”. Jacques Attali , a néhai Francois Mitterand elnök tanácsadója már arról beszélt, hogy Strauss-Kahn kiesésével Martine Aubry vagy Francois Hollande lesz a szocialista párt államfőjelöltje.Bár az IMF székhelye Washingtonban van, Strauss-Kahn ideje jelentős részét Franciaországban töltötte. A francia sajtó már április vége óta élesen bírálja életmódját: kipécézték luxusautói miatt, szemet szúrtak egy vagyonba kerülő öltönyei is. Strauss-Kahn ügyvédjei azzal fenyegetőztek, hogy beperelik a France Soir című újságot és munkatársát is, aki a méregdrága öltönyöknek járt utána. Egyesek azt gyanítják, hogy mindez egy lejárató kampány része.Április 28-i franciaországi látogatása idején Strauss-Kahn a Libération újságírójával ebédelt együtt, akinek azt mondta, attól tart, hogy Claude Guéant francia belügyminiszter megfigyelteti őt és más tisztességtelen szándékai is lehetnek. A lap közlése szerint a politikus aggódott amiatt, hogy kelepcébe akarják csalni valamilyen pénzüggyel, a nők iránti imádatával vagy zsidó származásával összefüggésben.„Igen, szeretem a nőket, és akkor mi van?” – idézi a Libération Strauss-Kahn szavait.Még az események alakulásának lehetséges forgatókönyvét is felvázolta az újságírónak: „Előkerülhet egy állítólag autóparkolóban megerőszakolt nő, akinek kifizetnek majd 500 ezer eurót, hogy kigondolja ezt a sztorit.”Nem sokkal ezután megjelentek a francia sajtóban azok a Strauss-Kahnról készült fotók, amelyeken egy drága Porschéban ül, majd közzétették a birtokában lévő ingatlanok listáját, sőt egy olyan értesülés is, amely szerint öltönyeit az amerikai elnök szabójánál készítteti – közli a Wall Street Journal. Letartóztatása után több francia politikus úgy nyilatkozott, hogy Strauss-Kahn összeesküvés áldozatául esett. Néhányan közülük – hasonlóan az IMF fejének jóslatához – a háttérben húzódó lehetséges belpolitikai okokról beszéltek, minthogy a közvélemény-kutatások alapján az egyik legfontosabb kihívója lehetett volna a hivatalban lévő Nicolas Sarkozy elnöknek. A politikából való távozása emellett a francia centrista pártok megerősödéséhez vezethet a választásokon.Mások külpolitikai okokat sejtettek az ügy mögött, arra utalva, hogy a Strauss-Kahnnak állított kelepce mögött ugyanúgy állhatnak IMF-beli kollégái is, mint ahogy francia jobboldali vagy akár baloldali politikusok.

Görögország, Portugália gondban?

Jeórjiosz Petalotisz görög kormányszóvivő vasárnap azt közölte, hogy az IMF vezetőjének hétvégi letartóztatása semmilyen hatással nem bír Görögország közpénzügyi stabilizációs törekvéseire. Ewald Nowotny , az osztrák jegybank elnöke a Handelsblatt német gazdasági napilapnak elmondta: Görögország a szigorú megszorításokkal és a külső segítséggel az adósság átrendezése nélkül is kordában tarthatja pénzügyi nehézségeit. Világossá tette ugyanakkor, hogy a gondok megoldása időbe telik: „Az ország elveszítette versenyképességét és ennek helyreállítása nem történhet egyik napról a másikra”.Az Európai Bizottság szóvivője hétfőn Brüsszelben is azt közölte, hogy a letartóztatás nincs hatással az euróövezeti ügyekre, az esedékes döntésekre – jelentette ki az Európai Bizottság szóvivője hétfőn Brüsszelben.Brüsszelben hétfőn és kedden euróövezeti, illetve teljes európai uniós pénzügyminiszteri értekezletet tartanak, amelyen egyebek között uniós országoknak az IMF-fel közösen nyújtott hitelekről is szó esik.

Az euró is megsínyli a rossz híreket

A hétvégi esetet követően hatheti mélypontra gyengült az euró hétfőn, az IMF vezetőjének ügye tovább növeli a bizonytalanságot a Görögországnak és a súlyos adósságválsággal küszködő többi euróövezeti tagországnak nyújtandó segítség körül.