Spanyolország megmentése már túl nagy falat lenne

Portugália kilátásairól, az összeomlás okairól és az eurózóna jövőjéről dr. Éltető Andreával , az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének főmunkatársával beszélgettünk.

A politikai instabilitáson túl miért pont Portugália volt a következő euróövezeti tagállam, amelyik kénytelen volt az EU-IMF pénzügyi segélyhez folyamodni?

– Az államadósság finanszírozása már tarthatatlanná vált. Mind a rövidebb, mind a hosszabb lejáratú államkötvények hozamfelára már olyan magasságokba szökött, hogy ezt nem lehetett tovább vállalni. Már így is sokkal tovább tartott ez a folyamat, mint Görögország, vagy Írország esetében.

Melyek azok a legfőbb tényezők, amelyek idáig vezettek?

– 2002-ben Portugália volt az első, aki ellen túlzott deficit-eljárás indult az Unió részéről.

2002-2004 között sikerült az államháztartási hiány szintjét a GDP 3%-a alatt tartani, 2005-re azonban ez már ismét 6,1%-ra ugrott. Ezt akkor újabb eljárás követte, ami nem tett jót az ország iránti bizalomnak. A kormány folyamatosan a hiány leszorításán fáradozott, amit részben bevételnövelő intézkedésekkel – adóbegyűjtés hatékonyságának javítása, adónövelés –, részben pedig kiadáscsökkentéssel sikerült időlegesen elérni.A pénzügyi válságra más európai országokhoz hasonlóan a portugál kormány is többféle intézkedéssel reagált. A 2008 őszén-telén meghirdetett különféle állami csomagtervekre fordított kiadások a 2009-es GDP mintegy 5%-át tették ki. 2009-2010-ben a portugál kormány fő célja már az államháztartási hiány és az államadósság mérséklése volt. 2010 márciusában fogadták el a Stabilitási és Növekedési Tervet, májusban pedig egy újabb intézkedéscsomagot. Ezek célja a költségvetési hiány ütemes lefaragása a – főleg bérjellegű – kiadások csökkentésével és a privatizációs és adóbevételek növelésével. Ennek ellenére az államadósság tavaly a GDP 92,4%-ára rúgott, ez 160 éve a legmagasabb, a munkanélküliség 11%-os. Nincs növekedés, a versenyképesség gyenge. Elgondolkodtató az is, hogy 1998 és 2008 között 700 ezren vándoroltak ki az országból, míg a szomszédos Spanyolországba ugyanekkor körülbelül 5 millióan vándoroltak be.

Mennyire fékezheti ez a finanszírozási válság az ország gazdaságának bővülését?

– Nagymértékben fékezi, gyakorlatilag a gazdasági növekedés megállt és nem is várható fellendülés. Ez nagy probléma, hiszen, ha nincs növekedés, nem lesz miből finanszírozni az adósságot. A mentőcsomag szigorú IMF és EU-s vizsgálattal, átvilágítással is jár és komoly reformfeltételekkel. A kiindulópont éppen az a szigorító intézkedés-csomag lehet, amit a portugál parlament március 23-án elutasított és a kormány lemondásához vezetett. Az új kormánynak majd ennél még keményebb intézkedéseket kell valószínűleg meghoznia, ami adóemeléseket, adókedvezmények eltörlését, szociális kiadások lefaragását, közalkalmazotti bérek csökkentését tartalmazza majd. Ezen kívül a munkaerőpiac és a közszféra alapos reformjára is szükség lesz. Az állami költségvetés alapos átvilágítása tehát hasznos is, mert tisztázza a választópolgárok számára, hogy hová áramlanak a pénzek.

Mennyire tartja hibásnak a hitelminősítőket, akik leminősítéseikkel még drágábbá tették Portugália számára a forrásbevonást?

– Kétségtelenül nagyon nagy volt a nyomás Portugálián. A pénzpiacok szinte kikényszerítették ezt a lépést. Négy portugál közgazdász feljelentést is tesz majd a három legnagyobb hitelminősítő ügynökség ellen, mert megalapozottnak tartják gyanújukat, hogy manipulálták a piacot, és összehangolták akcióikat. A végső döfést talán a legnagyobb portugál bankok okozták, akik úgy határoztak, hogy már vásárolnak tovább állampapírokat, nem folyósítanak hitelt a kormánynak. Mindez azonban nem történt alaptalanul, a portugál kormány is hibáztatható. Egyrészt, mint említettem reformjai nem voltak kielégítők és hitelesek. Másrészt a segélykérést pusztán politikai okokból késleltették eddig, mert az a kormány bukását jelentette volna, de a kormány így is távozni kényszerült, mert kisebbségben nem tudott egyezségre jutni az ellenzékkel és az leszavazta terveit a parlamentben.

Ön szerint a három segítségre szorult állam közül melyik áll a legrosszabbul, illetve melyiknek van esélye leghamarabb kilábalni a válságból?

– Görögország helyzete tűnik a legrosszabnak, ott a legnagyobb az adóssághalom, és talán Írország lábalhat ki leghamarabb, de a kilátásokról most még nem sokat lehet mondani.

Mennyire valószínű az Ön véleménye szerint, hogy Portugáliát más országok, esetleg Spanyolország kövesse?

– Véleményem szerint több érv szól amellett, hogy Spanyolország nem fogja követni Portugáliát. Egyrészt ez egy sokkal nagyobb és heterogénebb gazdaság, másrészt következetesebb és átütőbb reformlépéseket tett, például a munkaerőpiac, bankrendszer, nyugdíjrendszer terén. Ezek az intézkedések hitelesebbek a nemzetközi piacokon, amit az is mutat, hogy a portugál segélykérés hire nem hatott a spanyol államkötvények hozamfelárára. Továbbá Spanyolország megmentése már túl nagy falat lenne, veszélybe sodorná az eurót.

Melyik ország a legvalószínűbb, hogy követi Portugáliát, ennek milyen közép- és hosszú távú következményei lesznek?

– Reméljük, hogy több ország már nem követi Portugáliát. Ha mégis, akkor maga a közös valuta és az Eurózóna komoly bajba kerülne.

Hogyan látja Ön az eurózóna, ezzel együtt pedig az Európai Unió jövőjét?

– Az államok adósságválsága jelentősen megnövelte a feszültségeket egyrészt a tagállamok között, másrészt a bajba jutott országok kormányai és lakossága között. A periféria országaiban mindenhol tüntetések, felháborodás kísérte az intézkedéseket, az emberek az eddig felépített jóléti rendszer lebontását tapasztalják meg. A gazdagabb országokban, elsősorban Németországban, pedig úgy vélik, hogy több pénzt már nem áldoznának mentőcsomagokra. Többféle ötlet is felmerült, pl. egy eurókötvény létrehozása, vagy a görög adósság átütemezése, de a tagállami ellentétek miatt a rendszer nehézkesen és nem feltétlenül kellő mértékben reagál. A jövő ezen ellentétek kezelésén múlik.