Leépítések a közszférában: hat munkakör, egy személy

2010. november 29. – 19:14

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Interjúalanyunk végzettségét tekintve szociológus. Amúgy tűzoltóparancsnok, katasztrófavédelmis, rendszergazda és sportcsarnok-felelős, mindezt 830 lejért.

A végzettségét tekintve szociológus T.N. Egy, Nagyvárad vonzáskörzetében levő község polgármesteri hivatalánál dolgozik 2008 vége óta. Így épp kifogta a gazdasági válság begyűrűzését, a közszférabeli megszorításokat, valamint a munkakörök kényszerű halmozását. A polgármesteri hivatal egyébként három falut fed le. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 1700-1800 főt számlál, azonban az interjúalanyunk elmondása szerint a lakosság azóta körülbelül 2000 főre gyarapodott. A településeken ugyanis több új lakónegyed is megjelent az utóbbi években.

Hány posztban dolgozol?

– Jelenleg 6 tisztséget töltök be. Elsősorban tűzoltóparancsnoknak lettem felvéve a községi hivatalba, tehát az önkéntes tűzoltókat kellene vezessem. Azonban ez a munka többrétű, mert magába foglalja a tűz- és katasztrófavédelmet is a helyi óvodák, iskolák, kultúrház, sportcsarnok, orvosi rendelő, illetve maga a hivatal számára. Ezen kívül a katasztrófaelhárítás is az én felelősségem. Ez árvízvédelmet, földcsuszamlás elleni felkészülést jelent. Képzéseket kell nyújtsak munkavédelem terén a cégeknek. Én biztosítom számukra a megfelelő eszközöket, valamint a dokumentáció összeállításában segíthetek. Egyébként a cégeket hivatalosan nem ellenőrizhetem, azt a tűzoltóság teheti meg; én csak belső ellenőrzéseket tarthatok az iskolákban, óvodákban. Ugyanúgy belső képzéseket kell tartsak tűzvédelemről és kármegelőzésről. Havonta, háromhavonta, ahogy elő van írva.

Meg is szoktad tartani ezeket?

– Meg szoktam. Ezek a feladatok minden intézményen belül háttérbe vannak szorítva, pedig szükség lenne rájuk.

Személyesen mész el mondjuk az iskolákhoz és tartod meg a képzéseket?

– Az iskoláknál ezek a feladatok ki vannak osztva: az igazgatónő felel a tanítónőkért és óvónőkért, viszont én is kell segítsek nekik a dokumentációban. Munkavédelem terén pedig van egy cég, akivel szerződésben áll a hivatal. Minimális szinten viszont ez is rám van sózva, mert mégiscsak közel áll a tűz- és katasztrófadévelemhez, azonban nincs róla képzésem; ezért szükséges a céges kiszervezés. Én felelek azért, hogy rendben és napirenden legyen minden.

Milyen egyéb feladataid vannak?

– A kollégáim idősebbek, nem nagyon értenek a számítógépekhez, ezért az általános informatikai adminisztráció feladata is rám hárult. Ki-bejövő levelek, a hivatali postaláda és bizonyos számítógépes programok kezelése. Illetve ha épp valaki nem tud valamit, akkor engem hív fel. Gyakori kérdés, hogy például Excelben vagy Wordban hol kell megtalálni valamit. Erre rájön kicsi Photoshop- és Corel-használat, mert néha plakátot, meghívót kell tervezni.

Az informatikai rendszer is összetett: egy cég szolgáltatja az internetet, másik cég kezeli a hivatal webtárhelyét. Egyébként erre a munkakörre volt alkalmazva egy informatikus, akit azonban a legutóbbi leépítésekkor szépen kitettek, azzal a magyarázattal, hogy más hivatalokban sincs informatikus, itt minek legyen.

Emellett megkaptam még a sportcsarnok adminisztrátori tisztséget , amiáltal felborult az egész munkaprogramom. Én intézem a foglalásokat, pénzbevételt, számlázást, hétköznapokon minden délután 4-5-től egészen este 10-11-12-ig dolgozom. Van amikor ott is alszom onnan megyek reggel a hivatalba.

Ez eddig öt munkakör. Mi a hatodik?

– Van még egy megtisztelő tisztségem, ez a STPSI, a honvédelem. Háború esetén én kell megmondjam, ki sorozható be a hivatal dolgozói közül, illetve helyi határozatot kell hozzak, hogy ételelosztáskor ki biztosítsa az élelmet.

Milyen gyakran kerültél olyan helyzetbe, hogy az előírt feladatokat ténylegesen el kellett lásd?

– Van egy önkéntes tűzoltócsapatunk, jelenleg tízen vagyunk összesen, falvanként 2-3 személy, a település nagyságától függően. A rendszer úgy van felépítve, hogy az első közbelépést mi kell megtegyük. Ha valakinek esetleg kigyullad a háza, akkor kimegyünk a helyszínre, megpróbáljuk eloltani a tüzet és kimenteni állatot, embert. Hogyha nem birkózunk mega tűzzel, akkor fel kell hívni a városi tűzoltóságot.

A katasztrófaelhárítás pontosan mit fed? Kerültetek-e már veszélyes helyzetbe?

– Legnagyobb hangsúly az árvízvédelmen, de szerencsére nálunk folyók nincsenek. Csak patakocskák vannak, illetve van két mesterséges tó. Természetesen fel vagyunk készülve arra hogy a tó kiönt, de erre még nem volt példa. Az egyik tó már a '70-es évek óta megvan, és azóta nem okozott gondot. Emellett rendszeresen megkapjuk a városi tűzoltóságtól és a meteorológiai állomástól, hogy mikor van piros vagy sárga vészjelzés. Eddig csak legfeljebb minimális tűzesetek voltak, száraz gallyakat égettek és elterjedt a tűz, de szerencsére a tűz sem emberáldozatot nem követelt, és a háziállatokban sem esett kár.

Milyen képzéseid vannak ezen munkakörök betöltéséhez?

– A tűzoltóparancsnoksághoz van képzésem, a „cadru tehnic PSI”, ezzel betölthetem a tűz- és katasztrófavédelemmel, polgárvédelemmel kapcsolatos tisztségeket. Ezután szépen lassan épültek rám a munkák.

Szociológusként hogyan tornáztad fel magad ennyi munkakörbe?

– Az államvizsgámat regionális politikákból írtam, és azért gondoltam, hogy milyen szép lenne ezen a területen elhelyezkedni és lehetőleg kamatoztatni a tudásomat. Sajnos itt nem tudok szakmailag fejlődni, mert mindenféle más dologra vagyok kényszerülve. Községi szinten nincs igény szociológiára.

Mennyire vagy túlterhelve?

– Hát ez relatív. Ha úgy vesszük, a társadalmi életemet kezdi tönkretenni ez az egész, mert hiába hogy nem végzek nehéz munkát, nem emelek, nem cipelek, viszont időben ez már egyre több. Lehet, hogy napközben hetente többször vagyok szabad, viszont esténként szinte mindig a sportcsarnokban vagyok. Ehelyett néha jó lenne közösségi életet is élni. Az egész társadalmi életem a messengerre és egyéb internetes felületekre korlátozódott.

Mindez heti hány munkaórát jelent?

– 40 óra a megszabott, de gyakorlatilag heti 50-60 órát szoktam dolgozni.

Mennyi fizetés jár ezért?

– 1000 lej volt kézbe anno, amikor idekerültem 2008 végén. Utána kaptam egy 5 százalékos emelést, majd a leépítéseket és az állami spórolást követően körülbelül 830 lejem maradt nettó.

Kaptál eddig valamilyen pótlékokat?

– Mivel tűzoltóparancsnok vagyok, a fizetésbe már bele vannak foglalva a különböző veszélyességi pótlékok. Mivel a törvény előírja, van egy balesetbiztosításom is, ezt biztosítja az állam. De nem nagyon tudok egy 0,5 százalékos „spor de ecran”-nál többet felsorolni: azt azért kaptam, mert sokat ülök a számítógép előtt.

Hogyan éltétek meg ezeket a leépítéseket, hányan voltatok alkalmazva és mennyien maradtatok?

– A leépítéseket szépen beharangozta a kormány, hónapig sakkban tartott minket, természetesen mindenki féltette az állását. Tudtuk, hogy lesz fizulevonás, tudtuk, hogy lesznek kirúgások. Éjjeliőrökkel együtt voltunk 31-en, ebből le lett építve 14 ember. A 6 éjjeliőrből 3 maradt, ezért céggel lesz elvégeztetve a településeken belüli éjjeliőri szolgálat, hiszen ezt kötelező biztosítani törvények szerint. A munkásokat le kellett építsük, ezért különböző vállalatokkal kellett szerződéseket kössön a hivatal. Egyszerűen máshogy nem tudják majd elvégezni a szükséges munkálatokat. A hivatali dolgozók közül két embert tettek ki, az informatikust és a sportcsarnok vezetőjét. Nagy nyomás alatt dolgozunk. Most is azzal fenyegetőznek, hogy még lesznek leépítések.

Hogyan döntötték el hogy kit építsenek le?

– Az informatikust arra hivatkozva tették ki, hogy más hivatalban sincs informatikus. A sportcsarnokot pedig nem egy megfelelő ember vezette, ezzel tisztában volt maga a vezetőség is.

A munkások és az éjjeliőrök munkáját pedig végülis cégekhez kiszervezik. Ezek akkor nem csak fiktív elbocsátások?

– De igen, ez így ugyanúgy pénzébe kerül az államnak. Nem nyertek ezzel semmit. Viszont kreáltak egy csomó munkanélkülit, akiknek munkanélküli segélyt kell fizetni. Egyébként a kormány is beismerte, hogy hibázott, amikor ilyen későn és kapkodva végezte el a leépítéseket.

Véleményed szerint hogyan lehetett volna ezt helyesebben kivitelezni, hogy minden feladat el legyen látva, de túl sok alkalmazott se legyen?

– Sok dolgozó volt, mégsem elég. A feladatok elvégzésére gyakran még a leépítések előtt sem volt elegendő ember. Hogyan lehetne jobban kivitelezni? Azokat is be lehetne fogni dolgozni, akik szociális segélyben részesülnek. Viszont ez egy olyan község, ahol négy ember kap csak szociális segélyt, és ők tényleg nem foghatók munkára.

Van persze milliónyi intézmény, ahol rokon, ismerős stb. dolgozik és betölt valamilyen fiktív tisztséget, vagy éppen olyan munkaköre van, hogy A pontból B-be átvisz egy aktát lepecsételni. Hamarabb el kellett volna végezni ezeket a leépítéseket, az intézmények logisztikáján még kéne dolgozni. Persze most is fel vannak rajzolva az organigrammák, hogy ki kinek a beosztottja és ki milyen munkaköri feladatot lát el, de ezt alaposan át kéne alakítani.

A helyi, községi szintű választott vezetők legnagyobb százalékának egyszerűen nincsen megfelelő képzettsége. Hiszen kikből lesznek ezen a szinten a politikusok? Nagyrészt mezőgazdasági munkásokból, esetleg a helyi boltok vezetőiből, akik úgymond a legnépszerűbbek. Ezen kellenne változtatni, több képzést biztosítani az intézmény vezetőinek.

Megéri ennyi pénzért dolgozni? És hova tovább?

– Az eredeti terveim szerint egy évet szerettem volna itt dolgozni, majd innen tovább szerettem volna lépni egy olyan állami intézményhez, ahol kamatoztatni tudtam volna a tudásomat. Viszont amikor befagyasztották az alkalmazásokat az állami szférában, nem tudtam továbblépni. Ide inkább az ígéreteim és az adott szavam köt, illetve még van egy év a mesteri képzésemből is. Szerencsére szakmámhoz jobban kötődő munkáim is vannak, pályázatok, kisebb programok, kutatások.

Mennyire lehet tisztességes maradni ilyen körülmények között?

– Próbálom valahogy megtalálni az aranyközéputat, ami elég nehéz. Valamit jelent az, hogy engem megtartottak a hivatalban és mást nem: szerintem megbízhatónak tartanak. Ilyen nehéz helyzetben viszont tényleg nehéz tisztességes maradni. Az egész rendszer és a megszorítások arra ösztönzik az alkalmazottakat, hogy valahogy kijátsszák a szabályokat, és más úton-módon feketén kipótolják a jövedelmüket. Példa: nem muszáj számlát adni a csapatoknak a sportcsarnok-foglalás után. Számtalan kiskapu létezik, hogy valahogyan mindenki jól járjon.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!