Diósi: Románia megítélését károsítja, ha nem módosítják az 50-es kormányrendeletet

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) továbbra is az 50-es kormányrendelet módosításáért harcol, hogy az egyensúlyt teremtsen a fogyasztók érdekeinek védelme és a bankszektor stabilitása között – hangsúlyozta Jeffrey Franks , az IMF romániai küldöttségének vezetője hétfőn. Ez virágnyelven azt jelenti, hogy ellenzik a jogszabály visszamenőleges hatályosságát, a már megkötött szerződések módosítása ugyanis rendkívüli veszteségeket okozna a bankszektornak, ami az ország pénzügyi stabilitását is veszélybe sodorja. Bogdan Chiriţoiu, a versenytanács elnöke szerint azonban csak újabb káoszt okozna a jogszabály változtatása, ugyanis már régóta folyik a szerződésmódosítás. Diósi László , az OTP Bank romániai igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy nem csak a hazai bankszektorra lenne káros hatással a rendelkezés életbe léptetése, hanem ennek sokkal tágabb körű következményei lennének Románia nemzetközi megítélésére. A bankszektornak annyira sehol sem jó, Ausztriában is nagymértékű adókat vezettek be, ráadásul Magyarországgal ellentétben meghatározott céldátum nélkül. Továbbá európai szinten is bankadó bevezetésére készülnek.

Az 50-es kormányrendelet hatása a romániai bankszektorra sokkal súlyosabb,

mint egy bankadóé más országokban. Egyrészt egy olyan európai rendelkezés alkalmazásáról van szó, amelyik nem okvetlenül vonatkozik jelzáloghitelekre, mint ahogy azt a kormány rendelete előírja, hanem csak rövid hatású, fogyasztási jellegű személyi kölcsönökre fókuszál. Másrészt a probléma a törvény visszamenőleges hatályával van, tehát, hogy a korábban megkötött szerződésekre is vonatkozik, ami a joggyakorlatban meglehetősen ritka és furcsa megoldás. Nem hiszem, hogy egy nagyon okos döntés, mivel

anélkül okoz hatalmas kárt a bankoknak, hogy növelné a költségvetés bevételeit.

Továbbá a visszamenőleges hatály miatt olyan perek sokaságát indíthatja el, amelyeknek a vége valószínűleg Brüsszelben lesz, és ez a romániai jogbiztonság megítélését súlyosan károsítaná – fogalmazott Diósi. Leginkább arról van szó, hogy a jogbizonytalanságon keresztül a bankszektor hozzáállása Romániához minden bizonnyal romlani fog. Ne felejtsük el, hogy a 2004 és 2008 közti növekedés nem lehetett volna ilyen mértékű, ha nem áll mögötte a bankszektor révén külföldről behozott hitelmennyiség. Amennyiben ezen a jogszabályon nem változtatnak, a következő időszakra vonatkozó fejlesztési források valószínűleg el fognak tűnni, hiszen

a bankok oda viszik a pénzüket, ahol jogbiztonság van,

oda, ahol azt érdemben lehet fialtatni. Konkurenciából pedig ugyebár a környéken van elég sok – magyarázta a bankár. Az egyéb rendelkezésekről szólva Diósi hozzátette, hogy a gond igazából a törvény visszaható ereje – amit az IMF is kifogásol –, az időközben meghozott többi rendelkezés uniós szinten ugyanis teljesen elfogadható. Például az előtörlesztési díjak eltörlését mindenki üdvözli, véleményem szerint is helyes, ugyanis ha az ügyfelek a számukra kedvezőtlen feltételű hitelt tudják refinanszíroztatni egy másik bankkal előtörlesztési díj nélkül, akkor a szabad verseny megoldja a problémát. Azzal kapcsolatban, hogy mekkora galibát okozna az elkezdett szerződésmódosítások megszakítása, Diósi kiemelte, hogy nincs olyan, amit ne lehetne még visszafordítani. Maga a törvény bevezetése meglehetősen el volt kapkodva, anélkül, hogy a kötelező nemzetközi egyeztetések megtörténtek volna. Magát az alapkamat + marzs árazási rendszert senki sem kifogásolta, azt mindenki megérti. A probléma azzal van, hogy az alapkamat és a többi árazás definícióját a törvény visszamenőleges hatállyal magyarázza meg. Ez több nagyobb bankot is érint, és úgy gondolom, hogy az ő esetükben

nem történtek visszavonhatatlan változtatások,

mert mindenki várja, hogy a törvénynek mi lesz a végleges sorsa. Ha viszont nem változik meg a jogszabály, az ügyfelek tömegesen fogják perelni a bankokat, hiszen véleményünk szerint a végleges jogszabály sem lesz teljesen egyértelmű. Romániában egy törvény alkalmazása nem precedens szintű, hanem minden jogalkalmazó külön-külön eldöntheti, hogyan alkalmazza. Ezért előfordulhat, hogy több tízezer per indul majd a bankok ellen, ezek kimenetele eltérő lesz megyénként és bíróságonként – figyelmeztet Diósi, hangsúlyozva, hogy mindenféleképpen az okozna nagyobb bajt, ha tovább engednék a törvény alkalmazását. A szerződésmódosítások alapvetően arról szóltak, hogy áttérnek alapkamat + marzs rendszerre, és nem definiálták, hogy mi annak az alapkamatnak a tartalma, mik az alkalmazható árak. Eddig még nem történhetett olyan, ami visszafordíthatatlan lenne. A rendeletben foglaltakat különbözőképpen lehet értelmezni, például, hogy a szerződéskötés-kori marzsra kell visszaállni, de ebben már elég komoly nézeteltérések lehetnek bíróságok, ügyfelek, bankok közt, mert nem egyértelmű, hogyan ítéljük meg a szerződéskori marzsot.

Továbbá a fogyasztók érdekeit sem képviseli,

hiszen abban a pillanatban fogalmazták meg a rendeletet, amikor ezek a referenciakamatlábak történelmi mélyponton vannak, innen csak növekedni fognak. A növekedés körülbelül fél éven belül meg fog indulni, utána a következő 4-5 évben arra lehet számítani, hogy ezek a referenciakamatok 2-3%-ot is növekedhetnek. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy a most megkötött hitelek költsége ennyit fog drágulni az ezt követő időszakban. Azok a rendeletek, amelyek szabályozták a kiszabható díjak mértékét, eltörölték és minimalizálták az előtörlesztési díjakat, elegek lennének, hogy szabad versenyt biztosítsanak a bankok között. Ez a verseny szokta megoldani az ilyen jellegű problémákat, az állami beavatkozás mindenféleképpen káros – fogalmazott a banki szakember.