Magyarország: hosszú távú problémák árán vásárol rövid távú megoldásokat?

Több mint két hete borzolja a kedélyeket Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök új gazdasági akcióterve és annak potenciális hatásai. Korábbi cikkünkben összefoglaltuk az intézkedéseket, most Török Ádámot , a Magyar Közgazdász Társaság alelnökét kérdeztük a felállított program lehetőségeiről. Az alábbiakban a szakember személyes véleményét közöljük.

Az új adó- és költségvetési stratégia tükrében milyen esélyei vannak Magyarországnak a vágyott gyors gazdasági növekedés elérésére, és milyen mértékben valósulhat meg ezáltal a beharangozott széles körű munkahelyteremtés?

Egyelőre azért nem beszélnék új adó- és költségvetési stratégiáról. Van több új intézkedés, de a stratégia azért hosszabb távú lépéseket is kellene jelentsen. Átrendezésről azonban mindenképpen beszélhetünk. A lényeg az, hogy a kormánynak most már lépnie kellett, az utóbbi években mindig csak kisebb lépésekkel próbálták a költségvetési egyensúlyt biztosítani, a növekedést pedig nem tudták felpörgetni.Ez a kormány most megpróbálja valahogy a növekedést is ösztönözni. Nagy vita, hogy ebből most mennyire lesz széles körű munkahelyteremtés. Az biztos, hogy az adócsökkentés ösztönzi a munkahelyteremtést, csak azt nem lehet tudni, hogy az inaktívak mekkora része vihető vissza a munkaerőpiacra. Ehhez több minden kell, például sokkal szélesebb körű korszerű szakképzettség is. Azonban ha például a szociális ellátás túl erős, és nem veszi figyelembe eléggé a rászorultságot, az ösztönzi azt, hogy az inaktívak ne feltétlenül akarjanak visszamenni a dolgozni. Ez a kormány egyelőre nem igazán nyúlt bele a szociális ellátás rendszerébe. Csökkentik viszont azt a jövedelemhatárt, amely fölött már adózni kell – s ez remélhetőleg a fekete foglalkoztatást is visszaszorítja kicsit.

Nagy kormányzati hiba volt a 2000-es évek elején, hogy adómentessé tették a minimálbért. Magyarországon nagyon sok minimálbéres van, akik nem fizetnek adót. Az aktív lakosság 20-25%-a nem is, vagy csak minimális mértékben adózik. Így marad az a kevesebb, mint 3 millió ember, aki az egész ország helyett fizeti a jövedelemadókat.

Milyen mértékben nyújt megoldást a reálgazdaság, illetve a költségvetés problémáira az új akcióterv?

Magyarország 83%-os GDP arányos eladósodottsága már a veszélyzóna közelében van, ezt már nem lehet tovább növelni. Nem csak azért, mert a piacnak nem tetszik, hanem mert a növekvő adósságállományt már nem is lehetne finanszírozni. Magyarország a GDP körülbelül 4%-át fordítja adósságszolgálatra, ez rengeteg. Kicsivel több, mint amennyit az ország minden évben kap az EU-tól. Romániában ez az érték 1,5% körül lehet, ami azt jelenti, hogy arányosan 2,5%-kal több GDP erőforrást tud Románia a gazdaság fejlesztésére fordítani, mint Magyarország. Minél lejjebb visszük az adósságszintet, annál több tőke marad akár a fogyasztás felfuttatására, akár beruházásokra.

Minden költségvetési politika korlátja, hogy sok olyan tétel van benne, amelyikkel nem lehet mit kezdeni. Nem szokás az állami szektor béreit csökkenteni, Romániában ezt megcsinálták, az angolok is ehhez fognak nyúlni, Magyarországon azonban nem merik véghezvinni. El lehetne gondolkodni azon is, hogy valamilyen formában a GDP növekedéséhez kössék a közszolgálati bérek alakulását.

Rövid távon ez az akcióterv teljesen alkalmas arra, hogy a költségvetési célokat az idei, illetve a jövő évre teljesítsük. A kérdés: vajon ez a költségvetési struktúra hosszabb távon fenntartható-e. Valószínűleg nem, és akkor majd újabb lépésekre lesz szükség. Az egyik az állami pazarlás csökkentése, amit nyilván meghirdetett ez a kormány is, de ez nem megy olyan gyorsan. A másik, hogy a szociális ellátást valóban a rászorultsághoz igazítsuk, ez azonban nagyon nehéz. Itt van például a rokkantnyugdíjasok esete. Magyarországon többszöröse a rokkantnyugdíjasok száma a szlovákiainál: 4-500 ezer személyről beszélünk. Szlovákiában 100 ezernél kevesebben vannnak, és nem igaz, hogy a magyarországi lakosság ennyivel rosszabb egészségi állapotban van, mint a szlovák. Romániában másfél millió rokkantnyugdíjas kellene legyen, ha ugyanekkora lenne az arány, mint Magyarországon. Ez csak egy példa, de nyilvánvaló, hogy komoly veszteségek keletkeznek a szociális ellátó rendszerekben, a pénzek nem mindig jutnak az indokolt helyre.

Ezek a költségvetés kiadási szerkezeti változásainak a lehetséges irányai. Van egy bürokrácia-leépítési kitűzés is, véleményem szerint azonban ameddig egy országban nagyon bonyolult a jogrendszer, addig a bürokráciát sem lehet csak úgy eltüntetni. És Magyarországon a jogrendszer bonyolult, a szabályok is bonyolultak. Nálunk vagy 30 engedély kell ahhoz, hogy valaki egy fagylaltozót nyisson. Ezek a dolgok természetesen rontják a vállalkozói kedvet, a munkahelyteremtéshez nem elég csak a foglalkoztatási költségek csökkentése, ha nem éri meg vállalkozni.

Milyen hatásai lesznek ezeknek a módosításoknak a magyarországi gazdaságra?

A költségvetési hiánycél ezáltal rövid távon teljesíthető lesz, valamilyen növekedésgyorsító hatása is lesz biztosan. Nem tartok komolyabban attól, hogy ezeket az adókat a cégek nagyon áthárítanák, főleg a közműveknél és a távközlési szektorban. Egyszerűen azért nem, mert mindannyian tudjuk, hogy ezeknek a cégeknek óriási profit-tartalékaik vannak. Nagyon komoly jövedelmet mutatnak ki a könyveikben minden évben, és egyébként pedig rengeteg különböző szolgáltatás-, és menedzsment-díjat számláz ki nekik az anyavállalat külföldről, ami végső soron részben jövedelemtranszfert jelent. Sőt, a magyar energiaipart úgy privatizálták ’95-ben, hogy tőkearányos 8%-os nyereséget garantáltak nekik. A verseny korlátozott ezekben a szektorokban, az árak elég magasak, tehát úgy hiszem, hogy nem szabad ezeket a cégeket kirabolni, megalázni, de talán vannak még komoly tartalékaik.

Az egységes jövedelemadó-adókulcs véleményem szerint nem serkenti feltétlenül a gazdasági növekedést. Ne felejtsük el, hogy a második magasabb kulccsal már eddig is viszonylag kevesen adóztak. Inkább úgy gondolom, hogy az alsó kulcs csökkentésének lesznek negatív hatásai a költségvetésre, a felső kulcs eltörlésénél ez nem lesz erőteljes. Ebből a veszteségből a gazdasági növekedés és a fehéredés visszahozhat egy kicsit. A nagyobb gond inkább 2-3 év múlva lehet. A technikai kivetítési alappályához mért eltérés addigra elérheti a 700 milliárd forintos kiesést. A mostani kormányzati intézkedési csomag lényege azonban, hogy időt nyerjünk. Rövid távon kell túlélni. Aki beesik a vízbe és fuldoklik, azt ki kell húzni, utána lehet elküldeni sportolni, hogy megerősödjön.

Valójában ez egy burkolt figyelmeztetés arra vonatkozóan, hogy az előbb említett költségvetési szerkezeti átalakításokat véghez kell vinni, mert hosszú távon csak így lehet túlélni.

Meddig képes még fedezni finanszírozási szükségleteit Magyarország a belföldi, illetve nemzetközi piacról, és mikor lehet szükség egy IMF-hez hasonló hitelegyezményre?

Nem hiszem, hogy egy hasonló egyezményre egyhamar szükség lehet. Szerintem a következő néhány évre megoldható a finanszírozás, komoly devizatartalékok is vannak. Ha valóban fennmarad a szabályalapú, következetes költségvetési politika, akkor nincs rövid távú finanszírozási zavar. Persze nem tudjuk, hogy mi van akkor, ha a nemzetközi hitelpiacok megint megzavarodnak, ha például Európában máshol is kirobban egy, a göröghöz hasonló adósságválság.

Szerintem a deficitszint nem aggasztó, az államadósság szintje viszont nagyon a kritikus érték közelében van. Magyarországnak néhány év alatt ki kellene kerülnie a 80% körüli zónából. A rekord 2001 körül volt, 51%. Remek dolog lenne ide visszatérni, de az nem fog gyorsan menni. Ha az EU-ban minden tagország a tervek szerinti költségvetési deficitet produkál 2010-ben, akkor Magyarország a legjobb öt között lehet. Nem azért, mert önmagunkban annyira jók vagyunk, hanem mert a többiek lettek rosszabbak.

Széles körben felháborodást keltett a magánnyugdíj-járulékok költségvetésbe történő átcsoportosítása. Mennyire minősíthető ez államosításnak és alkotmányellenesnek, egyáltalán hogyan lehet kivitelezni?

A magánnyugdíjpénztárak ügye a ’90-es évek végén slágertéma volt, aztán lassan kiderült, hogy mégsem olyan jó ez a rendszer, mint sokan gondolták. Azt se felejtsük el, hogy az előző kormány már szigorította a magánpénztárak működését, például az örökölhetőséget korlátozták, a pénztárak portfolióképzését is szabályozni kezdték. Magyarországon sok olyan magánpénztár van, amelyik kis vagyont kezelve elég magas költséggel működik. 5-7%-os költségszintekkel működnek, tehát befizetek 100-at, amiből majd csak 93-at kezdenek el a tőkepiacon forgatni, sőt gyakran nem is forgatják, hanem vesznek belőle államkötvényt, ezt azonban bárki tud venni, nem kell hozzá nyugdíjpénztár.

Szerintem a gazdaságpolitikának be kell ismerni, hogy a magánnyugdíjpénztári ügy ebben a formában túlzás és hiba volt. Valószínűleg nem akarják majd szétverni őket, hanem rábízzák őket a magánpénztári tagokra. Én is el fogok gondolkodni, hogy visszalépjek az állami rendszerbe, ugyanis az én portfolióm sem hozott túl sokat az elmúlt 14 évben.

A magánpénztárakhoz fizetett összegek pedig most befolynak az állami kalapba, és az állami nyugdíjbiztosító majd elismeri, hogy ki hány évig fizetett járulékot. Nehéz ügy, mert ha veszteségesek voltak a nyugdíjpénztárak, akkor így valószínűleg kevesebbet tudnak jóváírni a tagoknak, mint amit az állami rendszerben jóváírtak volna. A tagok ellenkezése miatt a jóváírás növekedhet, ezzel azonban hosszú távon még inkább megterhelik a nyugdíjrendszert. Megint itt a kérdés: a rövid távon kinyerhető előnyökért milyen hosszú távú hátrányokat vállalhat a kormány. Azonban a 20 évvel később megmutatkozó hátrányok olyan nagyon nem szoktak számítani a kormányoknak.

Milyen nyugdíjellátási modellt tartana életképesnek Magyarország, vagy akár Románia számára? (pl. svéd modell?)

A svéd modell egy nagyon gazdag országban rendkívül magas nyugdíjak mellett működik. Továbbá fontos informatikai kérdés, hogy megbízhatóan kezelt egyéni számlák legyenek. Nálunk ugyebár nem egyéni számlák, hanem egy várományi rendszer van, amely szerint aki ennyit dolgozott és ennyit fizetett be, az ennyit kap. Tartós társadalmi béke mellett élő, magas nyugdíjkorhatárú és magas várható élettartammal rendelkező országnak a nyugdíjrendszerét nem fogjuk tudni importálni, mert nem magas a nyugdíjkorhatár, nem magas a várható élettartam, kicsik a jövedelmek. Ezért szerintem nem is érdemes beszélni a svéd rendszer átvételéről, esetleg csak bizonyos elemeit lehetne kölcsönvenni.

Mennyire vezethet ez akár a magyarországi nyugdíjrendszer összeomlásához?

A világ összes nyugdíjrendszere végső soron és hosszabb távon összeomlási pályán van. Nem csak a magyar, hanem a német, a román, a bolgár, a cseh, szóval akármelyik. Csak az összeomlás 30-40-50 év múlva várható, és ennek elég egyszerű alapja van. A nyugdíjrendszernek ezt a formáját Bismarckék találták ki Németországban körülbelül 120 évvel ezelőtt. Akkor a várható élettartam alacsonyabb volt, mint a nyugdíjkorhatár. Egyfajta szerencsejáték volt: aki megélte a korhatárt, kapott nyugdíjat, aki nem élte meg, annak bent maradt a megtakarítása. Ez a helyzet megfordult, most a nyugdíjkorhatár jóval alacsonyabb, mint a várható élettartam. Eddig egyik kormány sem tudta megoldani, hogy hozzá kösse a várható élettartamot a nyugdíjkorhatárhoz. Senki sem meri megcsinálni.

Itt egy társadalmi megállapodás értelmezéséről van szó, és az emberek azt hiszik, hogy a nyugdíj akkor is jár nekik, ha nincs miből fizetni. Ha a lakosság egyharmada lesz aktív és kétharmada nyugdíjas, akkor erre nem lesz pénz. A megoldás nyilván nem lehet a várható élettartam csökkenése, hiszen az jó ideje növekszik. Ahogy pedig nő a várható élettartam, annál rosszabb lesz a kimenő legidősebb korosztály egészségi állapota, tehát ez plusz egészségügyi terheket is jelent a társadalomnak, és egyre kevesebb ember van, aki ezeknek a fedezetét kitermelje. Erre lett volna megoldás a magánnyugdíjpénztár, de olyan folyó finanszírozási igénye volt, amelyet semmilyen kormány nem tudott elviselni. Egyébként a franciák meg a németek be sem vezették ezt a chilei eredetű magánnyugdíj-pénztári modellt.

A magánnyugdíjrendszer felszámolásával – ha lesz ilyen – a hosszú távú probléma csak nagyobb lesz. Egy hosszú távú probléma súlyosbítása árán vásárolunk rövid távú megoldást.

Milyen megoldást tartana hosszabb távon is életképesnek?

Azt tartanám igazán életképesnek, ha nagyon komoly társadalmi párbeszéd alakulna ki, és a lakosság megértené, hogy a várható élettartam növekedésének a nyugdíjrendszer szempontjából komoly következményei vannak. Be kellene vezetni a nyugdíjkorhatár emelkedését a várható élettartam függvényében. Magyarországon a férfiak is elérték már a 70 éves várható életkort, a nők a 77-et. 20 évvel ezelőtt a férfiak 63-64 évnél tartottak. Például a magyar nyugdíjkorhatárnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságához megközelítőleg 70, illetve 77 évnek kellene lennie figyelembe véve azt, hogy a jelenlegi várható élettartam adatok a most megszületetettekre vonatkoznak. Ez politikailag most nyilván lehetetlen lenne, de a kormányok a korábbi évtizedek jóléti társadalmi törekvései közepette nem vették figyelembe ezt az időzített bombát, amelyet még mindig nem sikerült hatástalanítani.