Románia lehet az európai gázvezeték-csomópont?

Jelenleg több földgázvezeték építésében is érdekelt Románia; a gond az, hogy miközben az egyik az orosz importtól való függőséget hivatott enyhíteni, a másik épp onnan szállítana gázt, két további vezeték pedig ugyanabból az azeri forrásból táplálkozna. A részvétel mindegyikben „prioritás”, és már rég nem a lakosság jövőbeni jólétét szolgálják – hiszen Románia nincs nagymértékben rászorulva az importra, szükségletének 85%-át belső termelésből fedezi – hanem nem sokkal inkább diplomáciai játékokat. A téma hatalmi érdekek színterévé vált, az energiabiztonság pedig már régóta inkább politikai, mintsem gazdasági fogalom. Ezenfelül vitára ad okot, hogy mindhárom projekt tulajdonképpen ugyanabból a régióból, ugyanazt a fosszilis energiahordozót biztosítaná, miközben egyre nagyobb szerepet kéne szánni a megújuló energiaforrások hasznosításának. Ezen felül hazai ellentéteket is előidézhet, hiszen miközben a Nabucco a Transgaz, az AGRI romániai partnere a másik energiaipari óriás, a Romgaz lesz. Kinek mi az érdeke és miért halasztják már évek óta a projektek beindulását?

Ki a ruszkikkal: Nabucco stratégia?

A 31 milliárd köbméter kapacitású Nabucco-vezeték Törökországon keresztül a Kaszpi-tenger térségéből szállítana földgázt Ausztriáig, keresztülhaladva Bulgárián, Románián és Magyarországon. A Nabucco az elképzelések szerint 3 300 kilométer hosszú lesz, a beruházás költsége 2008-as árakon 7,9 milliárd euró. A gázszállítás az eredeti tervek szerint 2015-ben indulhatna be, ám egyelőre a konzorciumban lévő két befektető nem döntött biztosan részvételi szándékáról.

Az EU az orosz földgázfüggőség enyhülését reméli a projekttől, mivel a vezeték azerbajdzsáni, kazahsztáni, türkmenisztáni, egyiptomi és szíriai eredetű földgázt is eljuttathatna az EU területére.A gázvezeték a tervek szerint Romániai dél-nyugati határvonala mentén fog haladni 469 kilométeren keresztül, érintve Dolj, Mehedinţi, Krassó-Szörény, Temes és Arad megyéket.A Transgaz honlapján található információk szerint a Kaszpi-tenger térsége más földgázforrásoknál (például Oroszországnál) közelebb van Nyugat-Európához és a Balkánhoz is, így a Nabucco projekt mindenképpen versenyképes. Elemzések szerint kezdetben még csak évi 8 milliárd köbméter gázt szállítana a vezeték, majd ez fokozatosan 25-31 milliárd köbméterre emelkedne 2020-ra.

A vezeték megépítése elsősorban azért fontos, mert megtörné a Gazprom óriásvállalat teljhatalmát. Az orosz céget azzal vádolják, hogy a monopóliumokhoz hasonlóan megszabja kinek ad el gázt, mennyit, és milyen áron. A vezeték megépítése révén javulna az ország alkupozíciója az importgáz árára vonatkozóan, ez alacsonyabb árral járna a végső fogyasztók számára, serkentené a belföldi piacot, munkahelyeket teremtene, enyhítene az energetikai függőségen – nyilatkozták több ízben romániai politikusok.

A konzorcium nyáron azt is bejelentette, hogy hivatalosan is elkezdi finanszírozási tárgyalásait az Európai Beruházási Bankka l, az EBRD -vel, a Világbankkal , illetve más, exportot támogató intézményekkel és bankokkal.

Adriean Videanu volt gazdasági miniszter korábban elmondta, Románia 400-500 millió euróval kellene hozzájáruljon a befektetés költségeihez. A konzorcium 2,4 milliárd eurót, azaz a szükséges összeg 30%-át fedezi. A politikus elmondása szerint Romániának egy milliárd eurós nyeresége fog származni a projektből, illetve közelebb halad a régóta vágyott energetikai függetlenség felé. Mind a földgázszállítóknak, mind a tranzitországoknak, mind a végső fogyasztóknak előnyös lesz a vezeték megépülése – fogalmazott.

A kezdeti várakozásokkal ellentétben azonban csak jövőre hozhatja meg a végső befektetési döntést két tag: az OMV és az RWE képviselői közölték, hogy az azerbajdzsáni földgázszállításokról szóló tárgyalások elhúzódása miatt 2011-re halasztják a döntést, hogy részt vesznek-e a projektben.

A késedelmet az okozza, hogy egyelőre nem tudni, ki juthat hozzá az azerbajdzsáni Şah Deniz II földgázmező készletéhez. Az azeri vezetés több, mint 20 társasággal folytat tárgyalásokat párhuzamosan a kitermelhető földgáz értékesítéséről. A bakui kormány a legmagasabb árat kínáló féllel kíván szerződni, az orosz Gazprom pedig nemrégiben közölte, hogy senki nem versenyezhet azzal az árral, amelyet ők ajánlanak a Şah Deniz II földgázkincséért – áll a Reuters hírügynökség összefoglalójában. Az azerbajdzsáni Şah Deniz gázmező második fázisa 2013-tól csak 8 milliárd köbméter gázt fog termelni, s ez valamivel több mint a fele annak, mint amennyire a Nabuccónak szüksége lesz.

A vezeték tervezett gázforrásai:

– Fő forrása az azerbajdzsáni Şah Deniz-gázmező második fázisa, amelyet 2013-ban köthetnek a csővezetékre. Innen évi 8 milliárd köbméter gáz szállítására született megegyezés, és a mennyiség bővíthető. – Türkmenisztán évi 10 milliárd köbméter gázt táplálna a vezetékbe. – Irán is jelentkezett szállítónak, ezt azonban az EU és az Egyesült Államok elutasították. – Hosszabb távon a Nabuccóba Kazahsztán is küldhet majd gázt az észak-kaszpi-tengeri térségből a tervezett Transz-Kaszpi gázvezetéken keresztül. – Egyiptom, miután a Nílus-deltában az utóbbi években jelentős gázmezőket fedeztek fel, évi 3-5 milliárd köbméter gázt küldhet az arab gázvezetéken keresztül. – Az arab gázvezetéken át az iraki Ekasz mezőről is érkezhet gáz.

A Nabucco gondja eközben épp a gázforrások bizonytalanságában rejlik: nem született meg szerződés egyik gázlelőhelyet birtokoló országgal – Azerbajdzsánnal, Türkmenisztánal vagy Irakkal – sem, Irán pedig nem jöhet szóba a politikai konfliktusok miatt. Másik kérdés ezzel kapcsolatban, hogy hova fog szállítani: Susanne Nies , a brüsszeli IFRI energiaügyi szakértője szerint lehetséges, hogy a vita még évekig elhúzódik, és ahogyan Európa egyre inkább a megújítható energiaforrásokra kezd építeni, a vezeték megépítése elveszti értelmét. A Nemzetközi Energiaügynökség a globális gázpiacon 2015-ig valószínűsít túlkínálatot, majd ezt követően 2030-ig évi 1,5%-os keresletbővüléssel számol.

A másik ismeretlen a Nabucco egyenletében Törökország, ugyanis addig kérdéses a hozzáállása, míg csatlakozási kérelmét nem fogadja el az Európai Unió. Egy törökországi gázfolyosót akár váltópénzként is használhatnak Brüsszellel szemben: lezárhatják és kinyithatják a csapokat annak függvényében, mennyire vannak éppen megelégedve az uniós politikával az ankarai vezetők. A finanszírozás sem tisztázott: amíg a nincsenek meg a megfelelő szállító és felvevő piacok, addig a hitelintézetek és nemzetközi szervezetek nem hajlandóak biztosítani a szükséges forrásokat.

Szakértői vélemények szerint az iráni források bevonása nélkül a Nabucco nem lesz képes kihasználni szállítási kapacitását. A konzorcium álláspontja szerint azonban a türkmenisztáni, iraki és azeri források elegendőek lesznek a szállási kapacitás fedezéséhez, azonban még nem kötöttek beszállítói szerződéseket.

Az aggodalmakat alátámasztja Vlagyimir Putyin is, aki szerint nem sok esély van arra, hogy a Nabucco projekt sikerrel befejeződjön: nincs garantált gázforrása, oroszország nem szállít a Nabuccóba gázt, az iráni lelőhelyeket még nem tárták fel, Azerbajdzsán pedig Oroszországgal szerződött gázszállításra. Türkmenisztán jön még szóba, de nem tudni, onnan mennyi gázt kaphat a Nabucco, mivel onnan Kínába is fektettek vezetéket, amelynek éves kapacitása 30 milliárd köbméter.

A Gazprom nem enged: Déli Áramlat

Noha hivatalosan a Nabuccót támogatja, az orosz hatalmi pozíciót mérséklő projekttel párhuzamosan Románia a Gazprom mellett is elkötelezné megát egy gázvezetékének megépítésében. A Déli Áramlat – a Gazprom és az olasz Eni közös vállalkozása – a krasznodari területről indul és a Fekete-tengeren át jut el Bulgáriába. Onnan egyik ága Dél-Olaszország, másik ága Közép-Európa felé indul, ez utóbbi ág Ausztria felé haladna Magyarországon át. A tervek szerint a vezeték évi 30-36 milliárd köbméter gázt szállít majd összesen. A vezeték építési költségeit mintegy 10 milliárd dollárra becsülik.A Déli Áramlat tulajdonképpen a Kék Áramlat társ-folytatása lenne, amely már 2003 óta szállít gázt a Fekete-tenger feneke alatt Oroszországból Törökországba. A kezdeményezés sikerét az is mutatja, hogy a Déli Áramlat már több Nabucco-tagországot is elhódított, vagy legalábbis elgondolkodtatott. Moszkva mindent elkövet, hogy a Nabucco által megcélzott posztszovjet térségből felvásárolja lehetőleg a teljes kitermelést, aminek következtében a konkurrens vezeték megépítése értelmetlenné válna.

Európai szakértők szerint a két projekt végül egybeolvad, ugyanis útvonaluk gyakorlatilag egybeesik, és ugyanazon országok a fogyasztói célpontok. Jelenleg minden arra mutat, hogy a helyzet túlkínálatot eredményezne az európai gázpiacon. Ezért a Nabucco és a Déli Áramlat részvényeseinek érdemes lenne megállapodniuk egyetlen gázvezeték kiépítésében, mindenki számára előnyös feltételek mellett.

A Gazprom célja gyengíteni versenytársait és mindenkit maga mellé csalogatni. Már tárgyalt a Nabucco-projekt összes résztvevőjével, utolsóként a németekkel, hogy felmérje a helyzetet a transzeurópai konzorciumon belül – írja a Kommerszant című orosz napilap.

Az Európai Unió azonban kitart a Nabucco mellett. Günther Oettinger , az Európai Bizottság energiaügyi felelőse közölte, hogy megérti a Gazpromot, hiszen a gázexport hatalmas bevételt jelent az orosz költségvetésnek, és az „oroszok lehetőség szerint versenytársak nélkül dolgoznának”. A biztosnak azonban meggyőződése, hogy a Nabucco építésére létrehozott konzorciumot nem tudják szétforgácsolni az oroszok.

Egyre bizonyosabb hogy Románia részt venne a Déli Áramlatban, azonben egyelőre még semmi konkrétumot nem tudni. Júniusban Videanu Moszkvában találkozott a Gazprom képviselőivel hogy tárgyaljanak esetleges energetikai együttműködésről. A gázvezeték kérdésének megbeszélését akkor őszre halasztották. Szeptemberben Leonid Chugunov , a Déli Áramlat projekt menedzsere által vezetett delegáció Bukarestbe látogatott, hogy találkozzon a romániai minisztériumi illetékesekkel, illetve a Romgaz, Transgaz és Conpet képviselőivel. A találkozó célja volt, hogy lefektessék az alapját egy együttműködésnek a földgázforrások föld alatti tartalékolásáról, illetve a hazai áramfejlesztésről. A találkozó végén a Gazprom kijelentette, hogy Románia érdeklődést mutat a Déli Áramlatban való részvételre.

Alexei Miller , a Gazprom elnöke szerdán Bukarestbe látogatott, és megegyezett a romániai honatyákkal, hogy a közeljövőben szerződést kötnek a Gazprom és Romgaz közvetlen földgázimportjáról. A találkozó célja volt még, hogy elindítsák Romániai esetleges Déli Áramlat-tagságára vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány elkészítését. Egyre közelebb kerülünk tehát egy harmadik – közvetlen gázimporttal együtt a negyedik – új projekthez.

Alexei Miller szerint egyébként az építkezés 2013-ban fog elkezdődni és 2015-ben indulhat meg a Déli Áramlatban a földgázszállítás. Kiemelte, a terv nem versenytársa semmilyen más vezetéknek, egyszerűen csak diverszifikálja az Európát ellátó gázútvonalakat.

Északi Áramlat

A Nabucco vetélytársaként, illetve az orosz befolyás terjedésének jeleként meg kell említeni az Északi Áramlatot is, noha ennek nincs közvetlen hatása Romániára. Ez a vezeték a Balti-tenger alatt 2011-től évi 27,5 milliárd köbméter földgázt továbbít majd Európába, és egy újabb vezeték megépítésével a kapacitás megduplázódik. A Gazprom, az E.ON és a BASF német vegyipari óriásvállalat együtt hasznosítja a szibériai Juzsno-Russzkojei földgázmezőt, és együtt építenék meg a mező termelését szállító vezetéket is. A projektben a holland Gasunie is részes.

Mi legyünk a sztárok: AGRI

Mostanában leginkább az AGRI-projekt borzolja a kedélyeket. A kicsi-Nabuccóként elhíresült gázvezeték segítségével Románia úgy szállítana kaukázusi gázt Európába, hogy kikerüli a három fekete-tengeri nagyhatalmat: Oroszországot, Ukrajnát és Törökországot. Miközben kedvező pozíciót próbál kialkudni a másik két nemzetközi projektben, Románia nem titkolt szándékát is megpróbálja gyakorlatba ültetni: azt, hogy itt legyen az Európai Unió fekete-tengeri energetikai bázisa.

Amennyiben megvalósul az eddig még csak papíron létező egyezmény, két-három éven belül már szállíthat a gázvezeték. Az azéri gázt vezetéken keresztül szállítanák a grúziai tengerpartig, ott cseppfolyósítanák majd onnan hajókkal vinnék át Constancáig, ahol újra gáz halmazállapotúvá alakítják és vezetékeken keresztül Magyarország és Bulgária felé szállítják. Ezáltal Románia nem csak a saját, de az unió orosz gázfüggőségén is enyhítene.Az AGRI projektnek egyik hatalmas előnye, hogy kikerüli Törökországot, amelynek a megbízhatatlansága a Nabucco kapcsán is felmerült problémaként. Ezek közé nemcsak tranzitszerepe miatt felértékelődött külpolitikai ereje tartozik, de bizonytalanságra ad okot izraeli afférja, az EU-csatlakozás körüli politikai viszályok és nem utolsósorban az Erdogan-kormány vallási szekularizációt gyengítő intézkedései is – olvasható a Világgazdaságban. További előnye még az AGRI-nak, hogy viszonylag rövid idő alatt jelentősen bővíthető a kapacitása, így ha mégsem valósulna meg a Nabucco az eltervezett menetrend szerint, elősegítheti az európai diverzifikációt. Az AGRI vezeték szakértők szerint könnyebben kivitelezhető, a forrást szigorú egyezményben biztosították. A projekt áprilisi költségbecslése 2-4 milliárd euró volt, ezt azóta 4-6 milliárdra korrigálták, a számla végösszege azonban elérheti a 10 milliárd eurót is. A tervezett szállítókapacitás évi 7-8 milliárd köbméter földgáz (szemben a Nabucco 30 milliárd köbméterével), ebből 2 milliárd marad a romániai piacon, és a fennmaradó 5-6 milliárd köbméter értékesíthető tovább Európában. Ez a mennyiség például Magyarország éves földgázimportjának alig több mint a felét fedezné.

A Nabuccóval és az AGRI közös pontja a földgáz származási helye: az azerbajdzsáni Sah Deniz 1-2 gázmező, így az AGRI forrást vonna el a Nabuccótól.

A projektben az egyik komoly veszélyforrást Oroszország jelenti, mely politikai nyomást gyakorolhat Grúziára, sőt akár ráküldheti a tengerpartnál állomásozó 3000 fős katonai flottáját. Ráadásul Moszkva vásárlási ajánlatot tett a jövőbeni türkmén és azeri gázexportra is, azaz a fel sem tárt és ki sem termelt földgázra. A Világgazdaság szerint ezzel a lépéssel a Nabucco legitimitását apasztva egyben üzent Kínának is, hogy Oroszország nem szemléli tétlenül Peking közép-ázsiai politikai térnyerését, amely például a türkmén-kínai gázszállítási megállapodásban ölt testet. Az orosz nyomás gyengíti mind az AGRI, mind a Nabucco pozícióját, mivel annak azeri gázzal való betáplálása is csak Grúzián keresztül oldható meg.

Az AGRI további probléma lehet még az ár: a gáz cseppfolyósítása, majd gázhallmazállapotba való alakítása és a tengeri szállítás jelentős mértékben megdrágíthatja a gázt. Kérdésessé válik tehát, hogy versenyre tud-e majd kelni az olcsó orosz importtal. Eladhatatlanná drágítaná a Konstancára érkező gázt ha Oroszország beváltja ígéretét és előre felvásárolja a közép-ázsiai földgázt, vagy üresen marad az interkonnektor, vagy többet ígérnek Azerbajdzsánnak a gázért mint Oroszország.

Ráadásul az AGRI igazából csak a megrekedt Fehér Áramlat projektet vinné tovább, amely az AGRI-hoz hasonlóan Grúziából szállított volna azeri földgázt Constantába, csak épp nem hajókon, hanem egy tenger alatti csővezetékben. Ezek a vezetéktervezetek abban különböznek egymástól, hogy míg az egyik a grúziai Supsából vezetne közvetlenül Konstancára, addig a másik először Ukrajnát célozná meg, majd csak a Krím-félsziget érintésével érné el a Konstancát.

A romániai vezetés szerint a projektek békésen megférnek egymás mellett, sőt több lehetőséggel csak többet nyerhet az ország. Kérdés, hogy mikor csap át a versengés valós nemzetközi energiaviszályba.

Update(15.10.2010): Időközben átadták azArad-Szeged földgázvezetéket, amely Magyarországról fog földgázat szállítani Romániába.