Növekvő adóterhek, mélyülő recesszió, újra IMF

Miközben negyedéves szinten 0,3%-kal emelkedett a romániai GDP, addig az első negyedévben 2009 hasonló időszakához képest 2,4%-os gazdasági visszaesést regisztráltak. Az első féléves GDP 211 414,8 millió lej volt folyó áron számolva, a második negyedévben pedig 124 550,7 millió lejt termelt a romániai gazdaság. A legnagyobb bővülést az ipar könyvelhette el, 5,9%-kal, hasonlóan növekedett a mezőgazdaság, a vadászat, erdészet és halászat (+0,7%), a pénzügyi szektorban és az ingatlanpiacon 0,8%-os növekedést mértek. Az építkezésben rekordmélyülést (-8,3%) regisztráltak, emellett csökkent még a kereskedelem, a gépjárművek javítása, a hotelek és éttermek teljesítménye, illetve a szállítás és telekommunikációs ágazat (-4,2%), a többi szolgáltatás esetén 2,7%-os csökkenést mértek. A végső fogyasztás 2,3%-kal csökkent az első félévben. A kormány és az IMF 2011-re valószínűsíti a recesszióból való kilépést, ekkor a GDP 1,5-2%-kal is növekedhet a várakozások szerint. Juhász Jácint gazdasági szakértő szerint nem is a válság mélyülése a gond, ugyanis már sokkal jobban teljesít a romániai gazdaság, mint 2009-ben. A gond inkább az, hogy miközben a környező országok már talpra álltak – a szomszédaink is tudnak már gazdasági növekedést, vagy legalább 0 körüli értékeket produkálni –, addig mi továbbra is süllyedünk, és nem látjuk ennek a végét. – Gyakorlatilag a zónában mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyen mértékű gazdasági visszaesést szenvednek el. Tágabb területet tekintve a gondok megoldódtak már a tavalyi év vége fele. Európára jellemző, hogy még 2010-ben is rosszul teljesít, hiszen a kormányzati adósságválság miatt nem sikerült még helyreálljon a gazdaság. Kelet-közép európai szinten hozzánk hasonló helyzetben van még például Lettország, ahol szintén komoly strukturális problémákat találunk. Ott van még Görögország, ahol a kormányzati megszorítások és az államadósság problémája miatt gyakorlatilag a kormánynak nem maradt pénze a sebek gyógyítására. A költségvetés-csökkentések mellett teljesen másodlagos kérdés lett a gazdaság teljesítménye. De már Magyarország, Csehország és Szlovákia is 0% körüli értékeken vannak, Lengyelország plusz 2-3%-os növekedést produkált az első félévben. Igaz, Lengyelországot amúgy is kikerülte technikailag a recesszió. A nagyobb államok, mint Németország, Franciaország már pozitív értékeket produkálnak.

Milyen intézkedésekre lenne szükség?

– A kis- és középvállalkozó szektor, illetve az exportorientált ágazatok támogatása lenne fontos. Az exportra termelő vállalatok már kezdenek kilábalni a problémákból: a nyugati piacok újra nyitottak, van megrendelés a román termékekre. Ezeket a vállalatokat mindenképpen segíteni kell, nehogy a nehézségek utolsó pillanataiban botoljanak meg. Nem logikus, hogy egy olyan piacon veszítsünk pozíciót, amely már kezd dinamikusan növekedést mutatni. A KKV szektor pedig idáig nagyon el volt hanyagolva, nagyon sok vállalatbezárás történt a különféle adótörvény-változások és a válság hatására. Mindenképp meg kell erősíteni ezt a szektort, amely most banki finanszírozás nélkül, elég magas adóterhekkel néz szembe, és a piacok is eléggé beszűkültek a számukra. Szakmailag őket érte a legfelkészületlenebbül az egész válság, itt a szakmai tapasztalat mindig kisebb, mint a nagy ipari szektorokban.

Hogyan egyeztethetők össze a gazdaságélénkítő intézkedések a megszorításokkal, amelyekről úgy tűnik, nem hajlandó lemondani a kormány?

– A megszorítások gyakorlatilag deficit-csökkentő intézkedések, ezen belül technikailag azt tehet a kormány, amit akar. Még mindig probléma, hogy nagyon sok kormányzati pénz folyik el fölöslegesen és meggondolatlanul, az állami beszerzések kérdése pedig potenciális lehetőségeket takar. Nagyon nehéz ezeket összeegyeztetni, de valahol erre kell fókuszálni, mert gazdasági növekedés soha nem fog megvalósulni, amennyiben a kormány maradék energiájával csak további adókat emel, vagy csak az állami szféra fizetéseit csökkenti. Miközben elfelejti azt, hogy ettől nem lesz gazdasági növekedés, az ugyanis vállalati oldalról kell jöjjön. A gazdasági aktivitásra egyébként a politikai helyzet egyre kevésbé fog hatni, ami rosszat el lehetett követni a politika oldaláról a gazdaság irányába, az már megtörtént. Az elmúlt két és fél évben semmi nem történt kormányzati oldalon, aminek a célja a gazdaság segítése lett volna. Most is arról van szó inkább, hogy ne rontsuk tovább a helyzetet. Emellett pedig az életképes piaccal és tudással rendelkező vállalatokat valamivel segíteni kell. Ezeket a cégeket leginkább hitelválság veszélyezteti, ugyanis a bankok már nem igazán hajlandóak hitelezni, vagy túl nagy költségterheket írnak ki a kisebb vállalatoknak, amelyek versenypozíciója a finanszírozási oldalon nagyon gyenge. Nehézséget jelent még, hogy mindig minden változik, az áfaszámítástól kezdve a társadalombiztosítási járulékokig, a cégek két hónapra sem tudnak előre tervezni. Ez a hatalmas bizonytalanság öli meg a cégeket, a vezetők nem tudnak a termelésükre, a piacukra és az áraikra figyelni, hanem állandóan azt kell nézzék, hogy mit fog kitalálni a kormány, és arra hogyan reagáljanak. Rengeteg energiát vesz el ez, és nagyon káros tud lenni összességében az ország számára.

Gyakran csak a GDP mozgásával azonosítják a gazdasági helyzet alakulását. Milyen mutatókra kéne még figyelni?

– Nagyon sok más mutatót el lehet képzelni, kezdve a boldogság-indextől mindenféle más jólétre alapozott mutatókig. Tény: a GDP is tartalmaz sok olyan elemet, ami mesterséges, úgy növeli egy ország mutatószámait, hogy amögött nincs valós gazdasági erő. Gondolok itt például olyan szolgáltatásokra, amelyek nem egy termelésnek, vagy valamilyen teremtett értéknek az eredményei. Egy banális példa: a kutyamenhelyek által adott gazdasági növekedés valószínűleg nem tartós, bár növelik a gazdaság GDP formájában leírt teljesítményét. Ebben nincs gazdasági erő, ettől nem fog egy ország jobban élni. Az teljesen más dolog, hogy valószínűleg az emberek jobban érzik magukat, hogy nem az utcán szaladgálnak a kutyák. Amire még fontos figyelni, azaz az export-import alakulása, hiszen az egyértelműen beszél a versenyképességről. Az a jó, ha az exporttevékenység struktúrájában olyan termékekre vagy szolgáltatásokra koncentrál, amelyekben magas a hozzáadott-érték. Tehát nem arról van szó, hogy kőolajat exportálunk, hanem sokkal magasabb feldolgozású termékeket. Arra is kell figyelni, hogy az import hozzáadott értéke viszont alacsony legyen: ha alaptermékeket, ásványi anyagokat importálnak, az egyértelmű ereje lehet egy országnak. Sok mutató van, ami inkább a lakosság oldaláról közelíti meg a kérdést, és nem a gazdaság oldaláról. A gazdaság oldaláról gyakorlatilag nincs alternatívája a GDP-nek, vagy az export-import aránynak, ezek azok, amelyek egyértelműen mérhetőek, és valóban a gazdaság teljesítményéről beszélnek. Más dolog, hogy az emberek ettől függetlenül rosszul érzik magukat, hogy a környezet, amelyben élnek, egészségtelen, vagy szennyezett, de ez nem a gazdaság oldaláról közelíti meg a kérdést, hanem a lakosságéról.

Mekkora gazdasági mélyülést tartasz valószínűnek idénre, illetve mikor várható véleményed szerint, hogy Románia kilép a recesszióból?

– Jövőre már egyértelműen pozitív értékek lesznek, nem gondolok plusz 4-5%-ra, de egy olyan 2%-os gazdasági növekedés elképzelhető. Az idei évre valahol 0 és -1% között lesz a GDP alakulás, tehát mérséklődni fog az első féléves visszaesés. Emellett azonban figyelni kell a külkereskedelmi mérleg alakulására, hiszen ha úgy érjük el ezt a -1-2%-os mélyülést, hogy közben javul az export-pozíciónk, akkor az egyértelműen egy pozitív perspektívát jelent a jövőre nézve. Nem a megfelelő irány továbbá, ha csak arra törekszünk, hogy javuljon kicsit a GDP, és közben pedig mélyül a folyó kereskedelmi mérleg hiánya. Amellett pedig, hogy az export jól teljesít, aggasztó az import növekedésének az üteme, ami lassan eléri az exportét.

Egy újabb IMF-hitel segítené, vagy hátráltatná a recesszióból való kilábalást?

– Itt arról van szó, hogy a kormány úgy döntött, hogy a 2011-es költségvetési deficit finanszírozására egy IMF-hitelt választ, és nem egy külső finanszírozást. A hazai bankrendszer nem igazán szeretne most hitelt adni, a kormányzat sem igazán hajlik arra, hogy ehhez folyamodjon. Folynak ugyanis a viták arról, hogy túl alacsonyak a kamatlábak, és nagyobbakat kellene adjon a kormány. A külföldi intézményeknél az ország nemfizetési kockázata miatt megint csak elég drágák a hitelek. A legolcsóbb verziót választotta a kormányzat, és úgy döntött, hogy az IMF fogja befinanszírozni a jövő évi költségvetési deficitet. A három módszer egyikével mindenképp fedezni kéne a jövő évi hiányt. Az IMF-hitelnek az az előnye, hogy olcsó, viszont az a hátránya, hogy elég komoly beleszólást kérnek a hazai gazdaságpolitika irányításába. Úgy tűnik, hogy ezt hajlandó a kormányzat felvállalni, annak fejében, hogy valamivel olcsóbb legyen az adósságszolgálat. Abban az esetben, ha egy országban van egy nagyon jól elgondolt és helyes koncepció a gazdaságélénkítésre, akkor rossz, ha nagy beleszólást engednek egy kívülálló intézménynek. Azonban Romániában véleményem szerint ez hiányzik, a gazdaságélénkítő csomagok ha vannak is, akkor sem mutatják hatásaikat. Úgy érzem, hogy nem lesz rossz hatással az IMF szakértői véleménye, egy olyan országban, ahol külön koncepció és gazdaságpolitika nem létezik.