Hova ássuk a számlahegyeket?

Emil Bocminiszterelnök hétfőn bejelentette, hogy szeptemberig elkészül az a törvénytervezet, amely arról fog rendelkezni, hogy a pénztári számlák értékének egy részét visszaszolgáltatják a vásárlónak. A tervek szerint az intézkedés akár már októberben életbe léphet, és minden – még az élelmiszerek vásárlása után kapott – kasszabont is érinti majd. És hogy miért? Azért, hogy arra ösztönözze a lakosokat, kérjenek számlát vásárlásaik után, ezzel visszaszorítva a Romániában egyre nagyobb mértékben burjánzó adócsalást.

A hatóságok elmondása szerint Görögországban már működik egy hasonló rendszer, ott évi 12 ezer euró bevételig a kiadások legkevesebb 30 százaléka számolható el. Görögországban úgy látszik, sikert értek el: tavalyhoz képest 7,8%-kal nőtt az éves áfabevétel.

Megvalósítható...?

A problémák számát azonban sorolhatnánk, ezek legtöbbje a megvalósítás kérdéséhez kötődik. A ZF számításai szerint az üzletek évente 4 milliárd pénztári számlát állítanak ki. Ki fogja ezt megszámolni, ellenőrizni, hol fognak tornyosulni a számlahegyek? Egyébként az intézkedés nem nyújtana megoldást a cégek közti adásvétel esetén fennálló, számla- és árucserével kapcsolatos problémákra sem.A gazdasági szakemberek szerint egy ilyen intézkedést nagyon nehéz lenne a gyakorlatba ültetni, illetve az adócsalás csökkentésének terhe nem szabadna a lakosságra háruljon: azt a hatóságok intézkedései kell elősegítsék, például informatikai berendezések felszerelése révén. Jogi értelemben pedig a vásárlók egyébként is kötelesek kérni a pénztári számlát, egyébként büntetést kaphatnak.

Kurkó János , a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének elnöke szerint is a kérdés inkább technikai jellegű: ki tudná megszámolni ezeket a számlákat? Ha a jelenlegi kapacitásokkal meg lehetne ezt oldani és nem igényelne plusz személyzetet, akkor miért ne? Álljunk elébe! Ilyen körülmények között bármi jó, ami tisztítja a gazdaságot. – mondta az üzletember a Transindex kérdésére.

A hotnews egyik bloggere, Dan Selaru azt kérdezi, hogy hogyan szállítják majd be a számlákat a lakosok az illetékes hatóságokhoz? Zsákszámra fogják becipelni őket? A megoldás esetleg az lehetne, hogy a cégeket köteleznék a bankkártyával történő fizetés elfogadására, a vásárlóknak pedig visszaszolgáltatnák a kifizetett összeg 1-2%-át, aki pedig készpénzzel fizet, nem kap kedvezményt. Továbbá köteleznék a cégek közti kifizetések interneten való lebonyolítását.

Selaru szerint ezáltal három dolgot el lehetne érni: ha egy kereskedő vesz 100 ezer csokoládét és elad 200-at, egyértelműen csalónak minősül. Ha egy lakosnak 100 lejes a jövedelme és 200 ezer lejre vásárol, nyilvánvalóan van adózatlan jövedelme. A kormánynak csak egy szoftverre lenne szüksége, illetve a bankok beleegyezésére. Senki sem kéne ellenőrizzen semmit, a pénzügyet kivonnák a játékból, csak már meghatározott összeg alapján szabnák ki büntetésüket.

…de hogyan?

A terv életképes, minden azon múlik, hogy mennyire bonyolítja el a végrehajtását a pénzügyminisztérium – vallja Édler András RMDSZ-es képviselő, az ötlet szülőatyja, aki a Transindexnek mesélt a rendszer tervezett működéséről. A kormányban már sikeresen vizsgázó ötlet jelenleg az illetékes minisztériumnál várja az alkalmazási szabályzat kidolgozását.

Egyszerűen képzeltem el. Az ember egy éven keresztül gyűjtögetné a számlákat, utána májusban pedig a helyi pénzügyhöz beviszik ezeket ráragasztva egy papírra, alul pedig összeadva az értékük. Azért pont májushoz kötöttem ezt, mert 15-én zárul le ugye a jövedelemadó-nyilatkozatok leadása, tehát az állam már tudja, hogy kinek mennyi bevétele volt. Ez azért fontos, mert nem vihetek be több számlát, mint amennyi jövedelmem volt – magyarázta Édler.

Elmondta továbbá a kedvezmény folyósítási rendszer kulcsszámait: 4000 lejes értékig az összeg 4%-át adnák vissza, e fölötti számlaösszegre 1%-os kedvezményt folyósítanának. Az első esetben ez annyit jelent, mintha nem 24%-os áfával vásároltunk volna, hanem csak 20%-kal. Hogy miért pont ezek a küszöbértékek?

Meg kell nézni, melyik az a társadalmi réteg, amelyik nagyon érzékeny az árakra. Ez a minimáljövedelemből élők kategóriája. A minimálnyugdíjban és a segélyben részesülőket vettük alapul, ők havonta 350 lejt kapnak, ez éves szinten 4000 lej. Ez a kategória érzékeny az árakra és a kedvezményekre, ők azok, akik ennyi pénzért hajlandóak lesznek összegyűjtögetni a számlákat, mert nekik ennyi pénz is számít.

A másik szempont az, hogy ez az a kategória, amelyik kimondottan alaptermékeket vásárol, élelmiszerekre költ, és ott a legelterjedtebb az adócsalás: ha már csak a kenyérvásárlást nézzük, nagyon kevés helyen adnak bont, hiszen ezek 90%-át általában feketén értékesítik, a maradék 10%-ot adják csak el legálisan. Ezután a kisnyugdíjas igenis elkéri majd a bont is. Így sikerül a felszínre hozni a fekete gazdaságból valamennyit.

Ha még mindig kétkedve csóválnánk a fejünket: igen, készültek az elképzelést alátámasztó számítások is. Édler szerint ha az 5 millió kis jövedelmű romániai lakosból csak 1 millióan vesznek részt ebben az akcióban, és feltételezve, hogy a benyújtott pénztári számlák 80%-át egyébként is megkapták volna, mert azok akár villany, víz vagy gázszámlák, és csak 20% a valódi pluszba érkezett számla, az állam évi nettó 212 millió euró többletbevételhez jutna.

Ez az összeg nem csak a plusz áfabevételt tartalmazza, hanem azzal is számol, hogy a vállalatok így kötelesek lesznek több személyt hivatalosan alkalmazni, azok után társadalombiztosítási járulékokat fizetni, illetve reálisabb nyereségük után fognak profitadót fizetni.Édler még azt is kiemelte, hogy azért fontos a rendszer bevezetése, mert így a lakosok érzik, hogy partneri kapcsolatban vannak az állammal: ők adnak valamit, cserébe az állam is ad valamit.

Csak politikai allűr lenne?

A tervnek azonban számos ellenzője van, legtöbbjük a bonyolultságot és a kétes hasznosságot emelik ki. Kádár Rezső , a Kovászna Megyei Vállalkozók Szövetségének alelnöke szerint is maga az ötlet jó, csak hogy nem fog annyit spórolni vele a kormány, mint amennyit tervezett.

Ez inkább egy politikai blöff, figyelemfelkeltés. A hatás minimális lesz: a mai gazdasági helyzetben nem az a cél, hogy számlával vásároljunk, hanem, hogy minél olcsóbban tegyük. Ha számla nélkül vásárolok nem 4%-ot, hanem 24%-ot spórolok! Sajnos jelenleg minden vállalat arra törekszik, hogy minél többet dolgozzon feketén, mert nem bírják a magas adókat. Nem érdekel a kormány terve, ameddig úgy látjuk, hogy őt sem érdekli a mi sorsunk – tette hozzá az üzletember.

Kurkó János szerint azonban mindenképpen lenne haszna, hiszen egyértelmű: ha nyugtát kérsz, azzal javul a helyzet. Mindenképp szorítana egyet a csavaron, kérdés, hogy akkorát-e, hogy megérje bevezetni. De ha más országokban működik, mindenképp érdemes kipróbálni itthon is – véli a szakember.

Az ellenőrzés kérdését tekintve Édler András úgy vélekedik, hogy nem kellene túlzottan elbonyolítani az alkalmazást. Hiszen ha az összeadásnál keletkezik mondjuk 100 lejes tévedés, az 4 lejes pluszköltséget okoz az államnak: ez sokkal kevesebb kiadást jelent, mint ha megfizetnénk valakit azért, hogy átnyálazza a számlalistákat.

Arra a kérdésre pedig, hogy egyáltalán mennyi esély van az életbe lépésre, Édler elmondta, hogy biztos, hogy gyakorlatba ültetik, csak a kérdés, hogy mikor. Az ötletgazda szerint januártól biztos.