Új és régi adózási szabályokról kezdőknek

Miután annyi adómódosítás és szabályváltoztatás történt, jobbnak tartottuk az alapoktól tisztázni: ki mint fizet, ha nem alkalmazotti munkaviszonyban dolgozik? Egyáltalán hogyan éri meg mostantól munkát vállalni, ha már a legalapvetőbb feltétel adott, miszerint van is mit vállalni. A válaszok kidolgozásában Lokodi Csaba jogász-közgazdász volt segítségünkre.

Nézzük hát az alapoktól: milyen formát ölthet az a nem-jogi személyiség, amely segítségével független kapcsolatban, szerződéses viszonyban lehet dolgozni?

Ezek a következők lehetnek: – alkalmi polgári szerződés valamilyen szolgáltatásra vagy tevékenységre (contract civil); – szerzői jogdíj vagy más szellemi tulajdonjog engedményezése; – szabad foglalkozás gyakorlása a megfelelő törvényi előírások betartásával (orvos, ügyvéd, jegyző, építész stb) - engedéllyel rendelkező természetes személy (PFA); – egyéni vállalkozás (intreprindere individuala); – családi vállalkozás; A különbség ezek között, hogy míg az első kettő nem üzletszerűen végzett tevékenységet jelent, addig a többi üzletszerű állandó tevékenységet feltételez. A szabad foglalkozást gyakorló személyek esetében mindegyik kategóriának (vagyis hivatásnak) megvan a maga speciális szabályozása, amelyről úgy a törvények, mint a szakmai érdekvédelmi és felügyeleti szervezetek rendelkeznek. Továbbá az utolsó 3 mind kereskedőnek számít – tehát üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat –, és ennek megfelelően be is kell legyenek jegyezve a cégjegyzékbe. Míg az engedéllyel rendelkező természetes személy csak saját munkáját használhatja fel (tehát nem alkalmazhat másokat), addig az egyéni vállalkozás minden korlátozás nélkül alkalmazhat más természetes személyeket a munkajogi előírások szerint. A családi vállalkozás gazdasági tevékenységében részt vehetnek a házastársak és a legfennebb negyed fokú rokonok. Az alkalmi polgári szerződés mindenképp csak egy alkalmanként végzett tevékenységet biztosít, nem lehet ennek üzletszerű jellege. A szerzői jogdíj vagy más szellemi tulajdonjog engedményezéséről szóló szerződés tárgyát a szerzői jog, vagy az ehhez kapcsolódó jogok „értékesítése” képezi. Elvileg ez sem lehet üzletszerű tevékenység, bár gyakorlatban gyakran annak bizonyulhat.

Adózási szempontból milyen szabályok érvényesek az egyes típusokra, és milyen módosítások születtek idén?

Elvileg a szabad foglalkozás nem külön adójogi fogalom vagy kategória. Az adó alanya ebben az esetben mindig az a természetes személy, aki a hivatását törvényesen gyakorolja. A természetes személyek pedig, az egységes adókulcs alkalmazásának következtében, minden jövedelmük 16%-át kötelesek jövedelemadóként befizetni. Ez az általános szabály. És akkor innen kezdődnek a kivételek. Léteznek levonható vagy elszámolható költségek, ezek sok szempont szerint különböznek. A szerzői jogdíjak és a polgári szerződések esetében a jövedelemadót forrásadóként kell befizetni. Az engedéllyel rendelkező természetes személyek, az egyéni vállalkozások valamint a családi vállalkozások vagy egyszerűsített könyvelést vezetnek és a jövedelmük 16%-át adóként fizetik be, vagy jövedelemnormák alapján befizetnek egy fix összeget. Ez egyéni opció kérdése, az alanyok az év elején választhatnak, hogy az illető évben hogyan fognak adózni. Általában, főleg akinek érték szerint nagyobb tevékenysége van, elkerülve a könyveléssel járó fáradságokat, jövedelemnorma szerinti adózást választ. Ez változott most júniusban, így egy jövedelemnorma sem lehet kisebb, mint az éves minimálbér (azaz havi minimálbér x 12). A jövedelemnormák változnak megyék és tevékenységi körök függvényében. Például Kolozsváron , egy informatikai szolgáltatást nyújtó tevékenység jövedelemalapja évi 30 580 lej, erre számolják a 16%-os jövedelemadót, de például egy kozmetikusi tevékenységet folytató magánszemély már csak 10 990 lejre kell fizessen adót. Emellett pedig mint magánszemélyek megköthették a nyugdíjpénztárral és az egészségügyi pénztárral a biztosítási szerződést, amelynek adóalapját az országos minimálbér képezte, ez érvényes volt a szabad foglalkozást gyakorló személyekre is. Most azonban a kormányrendelet rendelkezik arról, hogy a szakmai tevékenységből származó jövedelemre a 10,5%-os nyugdíjjárulék és az 5,5%-os egészségbiztosítási járulék mellett 0,5%-os munkanélküliségi járulékot is kell fizetni, az adóalapot pedig 5 országos átlagbéren limitálják, az ennél nagyobb jövedelem esetén a különbözetre nem kell járulékot fizetni. A gond itt is a homályos megfogalmazásból adódik, nem határozták meg ugyanis, pontosan kikre vonatkozik a rendelkezés, illetve azt sem pontosították, hogy az 5 átlagbér éves, vagy havi adóalapot jelent. Ugyanis ha havonta lenne az adóalap 9180 lej (5x1836lej), akkor az ennél kevesebbet kereső személyek a teljes jövedelmükre be kéne fizessék a járulékokat. Továbbá az engedéllyel rendelkező természetes személyek, az egyéni vállalkozások, a családi vállalkozások, illetve a szabad foglalkozást gyakorlók választhatnak, hogy fizessenek áfát vagy nem. Általában ha kevés a leírható költségük, akkor nem választják az áfafizetés opcióját. Igazából ez akkor éri meg, ha 16%-os jövedelemadót fizetnek, tehát vannak költségeik, amelynek az áfáját korrigálhatják a kifizetendő áfával, így kevesebb fizetési kötelezettségük lesz majd az állam felé.

A legfrissebb adótörvénykönyv módosítás rendelkezik a függő- és független munkakapcsolatok újraértelmezéséről. Ezek pontosan milyen típusú szerződésekre vonatkoznak? Érvényesek a PFA-val kötött szerződésekre is?

Sajnos ez nem így van, szó sincs sem újraértelmezésről, de még értelmezésről sem. Bárcsak lenne, és akkor mindenki tudná, hogy miről is szól ez a mostanában vitatott jogszabály. A jogszabály arról rendelkezik, hogy bármilyen független tevékenységet az adóhivatal besorolhat valamilyen természetű függő tevékenységgé, és akkor ezt adózási szempontból azonos elbírálás alá esőnek tekinti a fizetésből szerzett jövedelemmel. Ez azt jelentené, hogy azon túl, hogy 16%-os jövedelemadót kell rá megfizetni, meg kell majd fizetni az összes adót és járulékot, amely szokás szerint egy munkaviszonyból származó keresetet terhel. A jogszabály előírásai úgy lettek megfogalmazva, hogy egyrészt szélesíteni lehessen az adóalanyok körét (így több adót és járulékot behajtani), másrészt az adóhivatal majdnem szabad kezet kap abban, hogy mindenkiről eldöntse, tartozik-e a többletadóval. Magyarán majdnem minden, manapság gyakorlatilag az engedélyezett természetes személyek által folytatott tevékenység besorolható függő tevékenységként, így többletadó terheli. Hasonló a helyzet a polgári szerződések és a szerzői jogdíjak esetében is. De kimondottan abszurd a helyzet a szabad foglalkozások tekintetében: pl. egy ügyvéd, aki egy magánszemélynek dolgozik a megbízó számítógépén, az új előírások szerint függőnek minősíthető tevékenységet folytat, így a megbízónak be kell fizetnie minden adót és járulékot épp úgy, mintha az alkalmazásában lenne. Mindenki nagyon várja már az alkalmazási szabályokat, remélhetőleg ezek javítanak valamit a rosszul sikerült jogszabály alkalmazásán.

A szerzői jogdíj leírható költségeinek szintjét a bruttó jövedelem jelenlegi 40%-áról 20%-ra csökkentik. Melyek lehetnek ezek a leírható költségek, egyáltalán ki dolgozhat szerzői jogdíj keretében?

A leírható költség mindenképp olyan lehet, amely bizonyíthatóan hozzájárult a jövedelem megszerzéséhez. Szerzői jogdíjból jövedelemre tehet szert bárki, aki valamit alkot és azt értékesíti. Eléggé szubjektív kérdés például, hogy különbözik-e az alkotás szempontjából egy újságcikk megírása egy szimfónia komponálásától? Alapjában véve a szerzői tulajdonjog szempontjából nincs nagy különbség, de adójogi szempontból igenis lehet. Ilyen alapon majdnem minden tevékenység, ami valamilyen szellemi erőfeszítést igényel, értelmezhető a szellemi tulajdonjog szempontjából. De például ha egy ügyvéd elkészít kliensei számára egy szerződést, ügyvédi honoráriumot számít fel, és nem szellemi tulajdonjog használatáért fizetett díjat, bár megtehetné, hogy nagyon erőltetve belegyömöszölje ezt a tevékenységet ebbe a kategóriába. Tulajdonképpen az van, hogy az állam megelégelte azt, hogy sok-sok tevékenységet álcáznak, fednek vagy éppen értelmeznek szellemi tulajdonjogként az adóelkerülés céljával. A hiba csak ott van, hogy ezzel a szabályozással, mint nálunk történni szokott, átestek a ló túlsó oldalára.

Milyen hatásai lesznek ezeknek a módosításoknak?

A módosítások hatása hasonló lesz az átalányadó bevezetésével bekövetkezett eseményekhez: az engedélyezett természetes személyek egy része eltűnik, mint gazdasági szereplő. Mivel ők nem álltak alkalmazásban, munkanélküli segélyben sem fognak részesülni. Hogy a munkájuk ténylegesen meg fog-e szűnni, vagy mekkora részüknek szűnik meg, azt soha nem fogjuk megtudni, ugyanis jó esély van arra, hogy feketén működjenek tovább. Természetesen lesznek olyan cégek, amelyek ezt elfogadják, lesznek olyanok, amelyek nem. A lényeg, hogy az intézkedések nem tudják majd elérni a sajtóban beharangozott célokat.

Eddig miért érte meg mondjuk PFA-ként dolgozni, és esetleg ezután meg fogja-e még érni valakinek is?

Azért érte meg, mert jóval olcsóbb volt mindenki számára ez a fajta tevékenység. Eddig egy engedéllyel rendelkező természetes személy befizette a jövedelemadóját (16%), valamint a minimális betegbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulékot. A cég pedig megfizette az igénybe vett engedéllyel rendelkező természetes személy díját minden más adó és járulék nélkül. Mondjuk ha eddig valaki 1000 lejt számlázott, és volt 250 lejes elszámolható költsége, befizetett 120 lej jövedelemadót és 96 lej biztosítási járulékot, a cég pedig nem fizetett mást, csak a kiállított 1000 lej értékű számlát, amit mint elszámolható költség könyvelt el, ezzel nyereségadó-alapja is csökkent. Ezentúl ha van egy engedéllyel rendelkező természetes személynek 1000 lej jövedelme és az függőnek minősülne, be kell fizetnie 259 lej adót és járulékot, valamint az őt fizető cégnek 287 lej járulékot. Míg első esetben a befizetett adók összértéke 216 lej, második esetben 546 lej lesz, ami több mint 100%-os növekedést jelent.

Vajon hogyan ellenőrzik a függőségi kapcsolat feltételeinek teljesítését? A Pénzügyi- és Adóhivatal (ANAF) ellenőrzéseket fog majd végrehajtani?

Ez egy érdekes kérdés. Várjuk az alkalmazási szabályokat. Gyakorlatilag még elképzelni is képtelenség. Véleményem szerint inkább úgy fog működni, hogy annál a cégnél, amelyhez kimegy az adóhatóság ellenőrzésre, megvizsgálhatják az ilyen típusú szerződéseket is, és mivel az adóalanyok felelőssége egyetemleges, be fogják hajtani a cégektől az adótartozásnak vélt összeget. A jogszabály jelenleg annyira értelmezhető és homályos, hogy szinte bármi elképzelhető.