„Az IMF az első hitelrészlet óta csak ígéreteket kapott a kormánytól”

Honnan fogja előteremteni a kormány a GDP mintegy 1,3%-nak megfelelő összeget, amit a nyugdíjcsökkentés révén nyert volna és a költségvetési deficit finanszírozására fordíthatott volna?

– A kormánynak a mozgástere eléggé szűk. Több mint valószínű, az áfa, illetve a jövedelem- és a profitadó értékét fogják növelni. Jelen pillanatban nem tudni, hogy milyen mértékű adó- és áfanövekedésre lehet számítani. Egyértelmű, hogy a pénzügyminisztériumnak is számításokat kell végeznie ez ügyben, lehetséges, hogy máris elkészítették ezeket a számításokat.

Kormányzati források nem hivatalosan arról beszélnek, hogy 19%-ról 24%-ra emelik az áfát.

– Lehetséges, hogy 24%-os lesz az áfa, mert semmiképpen nem mehetnek 25% fölé. De azt is figyelembe kell venniük, hogy milyen társadalmi következményei lesznek az emelésnek, hiszen az adók növelése a vállalkozásokat fogja kellemetlenül érinteni, ez pedig munkahelyek megszűnésével jár. Remélem, hogy most ebben a döntéshelyzetben sokkal körültekintőbbek lesznek, mint a nyugdíjak esetében, hiszen már a nyugdíjcsökkentésről való döntés pillanatában tudták azt, hogy az alkotmányosság határait súrolják az intézkedéssel.

Emellett Európában létezik már jogi precedens olyan államok esetében, amelyekben a nyugdíjakhoz nyúltak – gondolok itt Csehországra vagy Litvániára –, és ahol az Európai Emberjogi Bíróság döntésének értelmében az elvett összegeket vissza kellett fizetni a nyugdíjasoknak, mivel jogszerűtlennek ítélték ezt a döntést. Tehát remélem, hogy az adó mértékének megszabásakor figyelembe veszik a társadalmi következményeket is.

Elképzelhetőnek tartja, hogy Emil Boc alkotmányjogi szakértőként, illetve kormánya a nyugdíjcsökkentés alkotmányellenességével teljesen tisztában volt, de ennek ellenére időt szeretett volna nyerni?

– Elképzelhető, de akkor nem értem az egész logikát, mert ez a lépés komoly presztízsveszteséget jelent a kormánypártoknak.

Ma egyébként Emil Boc azt nyilatkozta, hogy a fizetések csökkentése mellett a nyugdíjak csökkentése lett volna a legjobb megoldás a gazdaság szempontjából, hiszen ez egy ideiglenes intézkedés lett volna. Most azonban sokkal súlyosabb lesz a helyzet, ha az áfát vagy adókat kell megemelni.

– Úgy látom, hogy a kormány most döntéskényszerbe került, akármelyik forgatókönyvet nézzük, csak rossz lehet, és teljesen mindegy, hogy melyik a kisebbik vagy a nagyobbik rossz.

Úgy gondolom, hogy a legjobb döntés az lett volna, hogyha az év elejétől megkezdik a közszférában dolgozók számának csökkentését. Érdekes statisztikai adat, hogy csak az adminisztrációban, a különböző hivatalokban annak a bizonyos 1,4 millió közalkalmazottnak 57%-a dolgozik, tehát onnan lenne, amit lefaragni.

Másfelől pedig a kormánynak az év elejétől kellett volna foganatosítania olyan lépéseket, amelyek a gazdaság élénkítését célozzák meg. Minimum háromféle intézkedést kellett volna hozni: az átalányadót kellett volna felszámolni, hiszen a cégek számára óriási terhet jelent ennek kifizetése.

Továbbá: a cégeket a munkaerő megtartására kellett volna ösztönözni, és nem utolsó sorban a hitelhez való hozzájutást kellett volna könnyebbé tenni a kis- és közepes vállalkozásoknak, mikrocégeknek azáltal, hogy a kockázati tőkével vagy kormányprogrammal a kamatok bizonyos részét támogatták volna.

Erre a napokban és csak bejelentés szintjén kerül sor, hiszen egyetlen kockázatitőke-társaság törzstőkéjét sem emelték meg.

Ezen három lépés megtételével is nagyobb bevételt biztosítottak volna a költségvetésnek, mint az a hiányzó rész, amit most lefaragásokból származó összegekből próbálnak pótolni. Egyértelmű, hogy költségvetés végrehajtását, a költségvetési pénzek felhasználását át kell gondolni és költséghatékonnyá kell tenni – más megoldás nem létezik.

Ön szerint veszélybe kerülhet az IMF-hitel következő részletének folyósítása?

– Igen, hiszen az első részlet leutalásától errefelé csak ígéreteket kapott a Nemzetközi Valutaalap, konkrét lépéseket kevésbé.