Megkérdőjelezhető az eurózóna életképessége?

Egyre nagyobb a bizonytalanság az eurózóna, illetve a teljes európai integráció jövőjét illetően. A Financial Times nemrég kiadott jelentésében például négy forgatókönyvet közölt az eurózóna jövőjéről, amelyek közül a legvalószínűbb, hogy olyan, megsebzett valutaunióvá alakul az övezet, amelynek hosszú távú jövője kérdéses. E változat szerint a déli tagállamokkal szemben támasztott követelmények túl nagynak bizonyulnak, Görögország a vártnál is hosszabb kezelésre szorul, és végül adósság-átütemezésre is kényszerülhet, csakúgy, mint Portugália, vagy akár Spanyolország. A valutaunió felbomlásának valószínűségét távolinak minősítették, azonban

korántsem annyira, mint korábban gondolták.

A felbomlás lehetséges előzményei közé tartozna a görög gazdaság összeomlása, recesszió és magasba szökő munkanélküliség a többi tagállamban, és mindezek nyomán a lakossági ellenállás erősödése az euróval szemben. A The Sunday Telegraph közgazdászok között végzett véleményfelmérésében Douglas McWilliams , a Centre for Economics and Business Research (CEBR) gazdaságelemző intézet vezetője egyenesen azt mondta: lehet, hogy az euró "már a következő hetet sem éli túl". A romániai vélemények között is akadnak hasonlóan pesszimisták. Dan Paul , a Brókerszövetség elnöke szerint Romániának ezentúl a maga útját kell követnie, a válság végeztével pedig rá fogunk jönni, hogy az euró teljes egészében hiba volt. Ez egy jó pillanat Románia számára, hogy belássa: az euró el fog tűnni. Lehet, hogy 3-4 év múlva nem is beszélhetünk már Európai Unióról – véli Paul. A Transindex által megkérdezett gazdasági szakemberek azonban nagyrészt bizakodóak a közös európai valuta jövőjét illetően. Juhász Jácint , a BBTE közgazdasági karának dékánhelyettese nem lát az eurózóna felbomlására reális esélyt sem most, sem két év múlva, sem tíz év múlva. Úgy gondolom, hogy

egy problémával szembesült most a teljes európai unió,

függetlenül attól, hogy benne van-e az eurózónában, vagy nem, de ez a nemzetközi valutának a létét nem fogja befolyásolni – magyarázta a szakember. Juhász Jácint hozzátette, hogy az euró megmaradhat amellett is, hogy bizonyos országok esetleg nem képesek bent maradni, vagy pontosabban rákényszerítik őket az övezet elhagyására. Ez utóbbinak lehet csekély esélye, de a nagy országok – gondolok itt Németországra, Franciaországra, Spanyolországra – nem látom, hogyan tudnának kilépni az eurózónából. Ezzel kapcsolatban egyelőre nincs veszély. Talán a kisebb országok, esetleg az északi népek, amelyek az euró miatt sokkal nagyobb kockázatokkal szembesültek az elmúlt időkben, kiléphetnek az eurózónából. Hasonlóan csekély eséllyel akár a déli kisebb országok is dönthetnek így, amelyeknek olyan költségvetési problémáik vannak, amelyeket nem tudnak megoldani – viszont a többiek egyértelműen bent maradnak. Sőt, középtávon úgy látom, hogy az eurózóna bővülni fog, és az EU többi tagországa is be fogja vezetni az egységes fizetőeszközt – fejtette ki a közgazdász. Arra a kérdésre, hogy Görögország kilépésének mekkora esélyt jósol, a Juhász Jácint elmondta, hogy jelen pillanatban nem áll fenn ez a veszély, bármekkora is a túlköltekezés. Jelenleg nincs szó arról, hogy Görögországnak ki kellene lépnie az eurózónából. Nem is az a kérdés, hogy Görögország ki akar-e lépni – inkább az, hogy egy európai vagy nemzetközi szerv erre őt rá akarja-e kényszeríti. Görögország azonban az uniós és az IMF által szorgalmazott követelménynek, igaz nehezen, de alávetette magát. Ezért most nagyon kicsi esélyét látom annak,

hogy Görögország kilépjen az eurózónából.

Az adósságválsággal kapcsolatban a szakember kifejtette, hogy ezen a téren csak közép- és hosszú távon lehet bármilyen szintű eredményeket elérni. Volt egy olyan nemzetközi gazdaságpolitikai elképzelés, amely szerint az államadósság halmozása nem jár komolyabb veszélyekkel. Ez gyakorlatilag megdőlt. Az államadósságok emelkedése a '90-es évek második felében, illetve a 2000-es évek első felében indult be. Gyakorlatilag 10 év alatt történt az a sok felhalmozás, amiről most beszélünk. Úgy gondolom, hogy egy hasonló, 15-20 éves periódus alatt ez az államadósság átvihető egy elfogathatóbb intervallumba. Természetesen ennek meglesz az ára, az állami feladatok és funkciók újragondolására mindenképp szükség van. Főképp a szociális hálóról és a kormányzati programok azon részéről beszélek, amelyek nem produktív jellegűek – mondta a szakember. Nagy Bálint Zsolt , a BBTE közgazdasági karának adjunktusa arra figyelmeztet, hogy az eurozóna már létrehozásakor számos kérdőjellel született meg, a makrogazdaságtani kutatások már a tíz évvel ezelőtti eufórikus hangulat közepette is hangsúlyozták, hogy az eurózónát összetevő gazdaságok

nem alkotnak gazdaságilag és pénzügyileg homogén övezetet.

Ez nem is lenne önmagában olyan nagy probléma – érvelhetnénk – hiszen például az Egyesült Államok sem egy abszolút homogén gazdasági övezet, és mégis közös valutája van. A nagy különbség abban áll, hogy az eurózóna tagállamai semmilyen szinten nem tudtak, és nem is voltak rákényszerítve, hogy költségvetési politikájukat – az adózást, a közkiadásokat, az állami újraelosztás mértéket – bármilyen fokon is összehangolják. Ennek az árát kell most megfizetni. Egyelőre nem látszik az, hogy ez az ár egyenesen az egész eurózóna felbomlása lenne, viszont két forgatókönyvet elképzelhetőnek tartok: vagy az egységes költségvetési politikát, ennek azonban az lenne a hátránya, hogy sokkal nagyobb hatáskör jutna Brüsszelnek a tagállamok rovására. A másik lehetőség lenne kettészakítani az eurózónát a fegyelmezettebb, illetve a kevésbé fegyelmezett költségvetésű tagállamokra. Magam részéről az első forgatókönyvet tartom valószínűbbnek. Az IMF legutóbb hétfőn nyújtott be egy hasonló indítványt az eurózóna pénzügyminisztereinek, amelyben az eurózóna költségvetési homogenizációját sürgeti – fejtette ki a szakember. Az adósságválsággal kapcsolatban Nagy Bálint elmondta, hogy államadósságok mindig is voltak és lesznek, kiindulópontjuk a költségvetési deficit, amely fűként minden megnyirbálás után kinő. Azonban hozzátette, hogy az adósságspirál aggasztó növekedése a meggyengült bizalomnak is betudható, amely a hozamokat és a kamatokat emeli. Véleménye szerint

határozott lépésekkel kell a piacok bizalmát visszaállítani,

majd azután az adósságok tovább görgethetőek, – semmiképpen sem számolhatóak fel – biztonságos, fenntartható adósságszolgálati szintek mellett" – fogalmazott a közgazdász. Érdekes kérdéseket vet még fel a CDS piac, ugyanis mostanában nagyon felkapott téma a törlesztésbiztosítási díjak kiugró szintjeiről beszélni és ezektől rettegni. Kérdéses azonban a piac megbízhatósága, hiszen egyrészt olyan lehetetlennek tűnő kockázatok fedezéséről szól, mint például Németország vagy az Egyesült Államok csődje, illetve megkérdőjelezhető az érdekek mögött rejtőző spekulációs árszabás is. Nagy Bálint szerint azonban teljesen biztonságos értékpapír csak elméletben létezik. Ha el is fogadják a piacok referenciapontként, hogy az amerikai állampapír hozama kockázatmentes, az amerikai CDS-eknek akkor is lehet keresletük. Nem arról van szó, hogy bárki is ki tudná fizetni egy CDS névértékét abban a nagyon valószínűtlen esetben, hogy az amerikai kincstár fizetésképtelenné válik, hanem egyszerűen a CDS is mint bármely értékpapír, fedezeti és spekulatív célokat egyaránt szolgál: a befektetők egy része megveszi csupán azért, hogy később nagyobb áron eladhassa, vagy azért, hogy más értékpapírokkal kombinálva összetett pozíciókat hozhasson létre. Egyébként az amerikai állampapírok CDS piaca nagyságrendekkel kisebb, mint az európai államoké, annak ellenére, hogy az amerikai államadósság viszont jóval magasabb, mint az európai. Ez is azt mutatja, hogy jelenleg még mindig az Egyesült Államok fizetésképtelenségét tartják legvalószínűtlenebbnek a piacok. Arra a kérdésre, hogy ez mennyire játszott közre az eurózóna válságának mélyülésében, Nagy Bálint elmondta, hogy a CDS-ek piaca legfennebb csak felerősítette, de semmiképpen sem okozhatta a válság kialakulását.