Körkérdés: meddig húzzuk ki a megszorításokkal?

Szakembereket kérdeztünk a megszorítási csomag életképességéről, illetve a közeljövőben bekövetkezendő esetleges adóemelésekről. Pánczél Zoltán , a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke szerint nem az a fontos, hogy mennyi ideig lesz elegendő a megszorító csomag, hanem hogy maguk az intézkedések milyenek. További terheket nagyon nehéz lesz az állampolgárokkal elfogadtatni. Egykulcsos adórendszerünk van, a kormány pedig úgy látta jónak, hogy egykulcsosra állítsa az elvonásokat is. Ez mindenkiből elégedetlenséget vált ki, mert az a 25%, amit 100 millióból vonunk le, nem érződik annyira, mint az a 25%, amit 10 millióból vonunk le. Az, hogy elvonjuk, rendben van. Kérdés, hogy kitől vonjuk el, és kitől mennyit vonunk el. Szerintem semeddig sem lesz elég a megszorítási csomag. Ez azt jelenti, hogy néhány hónapig-fél évig-nyolc hónapig elodázza a probléma megoldását. Pont olyan, mint amikor beveszünk egy fejfájás csillapítót: nem az okot, a tünetet kezeljük mondta Pánczél Zoltán.

Van az államon egy óriási teher, amiről senki sem hajlandó felelősségteljesen nyilatkozni. Az államháztartásban adminisztrációban dolgozók száma duplája annak, amit az európai normák szerint elfogadottnak tekintünk a lakosság arányaihoz képest. Ezeket az embereket valakinek fizetni kell. Ők egyetlen dologgal foglalkoznak: azzal, hogy azt bizonyítsák, az ő munkájuk nélkülözhetetlen, ergo mesterségesen növelik és duzzasztják a bürokráciát.

Nagyon kényelmes életet élnek, ugyanis számukra semmiféle teljesítménymérő rendszer nincs felállítva, ami alapján a fizetésüket meg kéne kapják – fejtette ki a szakember, hozzátéve, hogy nem a tanárokról, orvosokról van szó, hanem az adminisztráció más részein dolgozókról. Például egy északi megye megyei tanácsánál ezelőtt hat évvel 92 alkalmazott volt, jelenleg ugyanezt a munkát 230-an végzik el. A nyugdíjak aránytalanságáról pedig már nem is érdemes beszélni.

Az államnak mindenképpen olyan intézkedéseket kéne hozni, amelyek a gazdaságot élénkítik, nem pedig a pénzbeszedésről szólnak. Attól a pillanattól kezdve, ahogy megemelik az adókulcsot és az áfát, automatikusan mindenkit taszítanak a fekete és a szürke gazdaság fele. Az állami bevételek nem hogy növekedni, de csökkeni fognak. Hogy most kevesebbet adunk? Kérdés, hogy kinek adunk kevesebbet

Pánczél szerint a közeljövőben adóemelés várható, azonban ez ugyancsak nem fogja megoldani a problémáinkat, mint ahogy a fizetéselvonás sem oldja meg. Pillanatnyilag kezelik a problémát, de ezek mind néhány hónapra szólnak, a valós problémát nem oldják meg. Mosolyogni kell annak, aki nekem kölcsönt ad – hangsúlyozta Pánczél Zoltán.

Kurkó János üzletember, a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének elnöke csak remélni tudja, hogy ezek az intézkedések elegendőek lesznek. Kurkó kiemelte, a vállalkozók számára jó, hogy az adókat nem növelték.

Nemzetközi szinten adókat nem emeltek szinte sehol, sőt ahol tudtak, csökkentettek. Az adónövelés infláció növekedéssel jár, szerintem ezt a román kormány is el szeretné kerülni, ezért merte bevállalni politikailag is ezt a nagyon kényes döntéssorozatot. Csak remélni tudom, hogy ebben az évben kiderül, hogy meddig elég ez az intézkedéscsomag.

Azonban nagyon sok terület van, ahol még látok kiadáscsökkentésre lehetőséget, kezdve a minisztériumoktól az ügynökségek felé. Itt még lehetne költségeket csökkenteni, ha a jelenlegiek nem hozzák meg várt hatásukat, és ezeket még mindig az adóemelés előtt lehetne eszközölni. 2005-től 2008-ig az intézmények felduzzasztották a költségeiket, a gazdaság növekedéséhez mérten indokolatlanul sok személyt alkalmaztak és fizetéseket növeltek.

Noha 2007-2008-ban valóban intenzív volt a fellendülés, nem szabad elfelejteni, hogy ez elsősorban nem a termelés, hanem az ingatlanspekuláció és a fogyasztás eredménye volt. Ezekből lehetne vágni, és itt elsősorban nem a fizetésekre gondolok, lennének más lehetőségek a kiadások mérséklésére – mondta az üzletember.Kurkó továbbá úgy véli, hogy az állami vállalatok alkalmazottainak fizetését a nyereségességhez kéne kötni, hasonlóan a magánszférában működő cégekhez. Nem lehet hamarabb rögzíteni a fizetést, mint hogy megnéznénk az év végi eredményét a cégnek, tekintettel arra, hogy folyamatosan nyereséges vagy veszteséges volt a vállalat. A vasúttársaság esetén folyamatos veszteségről beszélünk. Meg kell nézni, mit termel: ha nem termel eleget, akkor még mindig ott van a privatizáció.

Erre egy kitűnő példa a GFR, ami a CFR-rel párhuzamosan működő privát vasúttársaság, amely éppen a napokban vette meg a montenegrói teherszállítást. Lám-lám, párhuzamosan azzal a vasúttársasággal, amely évtizedeken keresztül veszteséges volt, egy magáncég profitot tud termelni, és nemzetközi terjeszkedéseket is megenged magának.

Amennyiben valaki nem képes a fizetéseket költségvetési alapon megszabni, nem árt menedzsmentet cserélni, a megfelelő embert a megfelelő helyre helyezni. Ha pedig ez sem segít, ott van a privatizáció, ahol a hosszan tartó veszteségek nem tarthatóak.

Mihály Csaba vállalkozó úgy véli, hogy a megszorító intézkedések sikerességét a következő hat hónap fogja igazolni.

Véleményem szerint rövid távon valóban lesz valamiféle megtakarítás, azonban mivel a bérek is csökkennek, ennyivel kevesebb társadalombiztosítási járulék is fog az államkasszába kerülni. Tehát épp a legnagyobb deficittel rendelkező költségvetési fejezetek kapnak kevesebb pénzt. Ugyancsak körülbelül szeptemberre erőteljesen érződni fog a vásárlókedv megtorpanása, illetve a fogyasztás is jelentős mértékben visszaesik. Ebből következően az állam áfabevételei is csökkeni fognak.

Ezt pontosabban modellezniük kellett volna azoknak, akik a megszorító intézkedéseket kezdeményezték. Ha levágunk, rövid távon lesz megtakarításunk, azonban kérdés, hogy ennek milyen gazdasági következményei lesznek – mondta Mihály Csaba, hozzátéve, hogy a kormány hivatalos álláspontja szerint idén nem lesz adónövelés vagy újabb megszorítás.

Azonban hasonlóan sok más pénzügyi szakemberhez, én sem látom, hogyan lesz ebből gazdasági növekedés. Enélkül pedig az adókból származó bevételek sem növekednek, a bér és nyugdíjcsökkenés miatt pedig mind a profitadóból, mind az áfából származó bevétel csökkeni fog. Ezért lett volna szerencsésebb, ha a kiadáscsökkentések mellett a másik oldalon, 1-2%-kal emelnék az adóbevételeket. Ez egy olyan keverék lett volna, amivel a döntés negatív hatását ki lehetett volna védeni.

Tény, hogy ezt az árat azért kell megfizetni, mert másfél év alatt a kormány gyakorlatilag semmit sem tett sem a költségvetési deficit csökkentése, sem a gazdaság élénkítése érdekében, holott 2008 végén, amikor az első Boc kormány megalakult, lehetett tudni, hogy gazdasági válság van.

Az állami vállalatokkal kapcsolatban Mihály Csaba szerint kérdéses hogy az állam miért szubvencionálja tovább ezeket a veszteséges vállalatokat, és ráadásul miért hagy jóvá ennyire magas fizetéseket? Jó volna továbbá ha a menedzsmentet sem a politikai klientúrából nevezni ki, emellett pedig a gazdasági-pénzügyi hatékonyság kritériumát kellene tekintetbe venni akkor, amikor óriási bónuszokat utalnak ki a veszteséges vállalatok vezetőinek.