III. rész: erdélyi VS romániai stratégia?

A harmadik rész tartalma: Vincze Mária a versenyképesség fontosságára hívta fel a figyelmet, a kohéziós szempontot háttérbe szorítva. Csutak István szerint a homogenitással növelhető a szegény megyék esélye pénzek lehívásakor, Nagy Egon szerint azonban ez esetleg fokozhatja azok hátrányát. Winkler Gyula szerint nincs idő a belső viszályokra, az egész ország modernizációját szem előtt tartva összpontosítva kell cselekedni. Ilyés Szabolcs szerint mind a régiókat, mind a megyéket újra kell szervezni.

Vincze Mária: Három dolgot szeretnék mondani, az egyiket Csutak Istvánnak: érdemes azért az elmúlt másfél évben megjelent EU-s dokumentumokat komolyabban venni. Az ötös kohéziós jelentésben egyértelműen le van írva, hogy no cohesion without competitiveness. Nem véletlenül számolok ilyen szempontból, és azt ajánlom neked is, hogy ne csak a kohéziós indexet nézd, hanem hogy versenyképesség szempontjából hogyan illenek össze a megyék. Második dolog, ugyancsak neked: 2011-ben Romániában EU-s elvárások szerint népszámlálás lesz, tehát lesz adatbázis a községekre is, minden további nélkül meg lehet csinálni a statisztikai számításokat, ez nem lesz akadály, mi be is segítünk ha kell. A harmadik dolog arról szólna, hogy ha érdekli a politikát, tudják, hogy van egyetem, írjanak egy e-mailt, hogy küldjük el a tanulmányokat, számításokat, így valamire tudjuk is használni őket. Legalább mi is úgy érezzük, hogy valami hasznos dolgot csinálunk.

Csutak István: A versenyképesség abszolút rendben van, azonban az én olvasatomban, a no cohesion without competitiveness azt jelenti, hogy ha egy térség nem versenyképes, akkor nem is áll össze. Statisztikailag piszokul versenyképes a központi régió, még utat sem kell javítani, közművesíteni sem kell, hisz statisztikailag országos átlag fölött vagyunk. Azért van így, mert Brassó a csillagos égben van. Amikor versenyképességről beszélek, az a célom, hogy versenyképessé váljon az elmaradott térség is. Az én megközelítésemben nem lesz versenyképes az a térség, amelyikre nyomasztóan hat egy Brassó méretű nagyváros. Az én szándékom az volt, hogy egy lehetőséget vázoljak arra, hogy az elmaradottabb térségek – Szilágy, Érmellék, vagy akár Mehedinţi – esélyt kapjon a felzárkózásra, vagy arra, hogy versenyképessé váljon. Ha ugyanazokra a forrásokra, ugyanabban a ringben pályázik egy kicsi és gyenge megye és egy nagy és erős megye, egyből ki lehet találni, hogy ki viszi el a forrásokat. A statisztikák ezt mutatják.

V.M.: Sok uniós régió szintjén, vagy akár Magyarországon is ki lehet mutatni, hogy nem azok a régiók fejlődnek a legjobban, amelyek a legtöbb támogatást kapták. A különböző csoportosításokban nem csak a kohéziós indexet kell megnézni, hanem a versenyképességi indexet is.

Ilyés Szabolcs: Ugyanebben a vonatkozásban nagyon érdekes Beszterce, Kolozs és Máramaros. Ennek a logikának ugye ellentmond, hogy mi lesz a szegény máramarosiakkal. A politikai döntések alapján szétosztott pályázati pénzeknél fontos az erősebb kutya elve. És ennek a világos ellenpéldája az a Sapard felrajzolás, amit Vincze Mária ismertetett. Nem csak a régiók felosztásának a dimenziójában érdekes ez. Igen, sajnos Brassó viszi el a több pénzt, de ez a politikai döntésmechanizmusnak az egyenes következménye.

Cs.I.: Nem, mert elvileg egy objektív elbírálási, pontozási rendszer alapján döntenek. Gyakorlatban ugyanarra a pályázati kiírásra az észak-keleti régióban kétszer annyi a fajlagos támogatás, mint a közép régióban. Hogy van ez? Hiszen ugyanaz a típusú pályázat! Ugyanazok a küszöbértékek! Itt nem a juttatásról beszélek, hanem a konkrét pályázatokról. Továbbá létezik még az önrész, illetve a humánerőforrás problémája: Brassónak telik önrészre, a kis megyének nem, ugyanakkor másként írja meg a pályázatot egy nagy megye, másként egy kicsi.

Nagy Egon: Tudjuk, hogy miért pályáznak hatékonyabban az eleve fejlettebb területek. Humánerőforrás, nagyobb szakértelem oda koncentrálódik, stb. Viszont ilyen homogenitás esetén nem kreálunk-e halmozott előnyöket a fejlettebb és halmozott hátrányokat a fejletlen régióknak?

Cs.I.: pontosan ez a cél. A felzárkóztatáshoz kiművelt emberek és még mi kell? Pénz, pénz, pénz.

N.E.: A kérdés, hogy fokozhatják-e így az előnyöket a homogén módon összehozott fejlett régiók a szegény régiókkal szemben. A dilemma másik része az, hogy a szegény régióknak inkább alapszükségleteket kéne ellátniuk, az infrastruktúra hiányzik, még a fejlettek a hab a tortán jellegű projektekben érdekeltek. Véleményem szerint jó lenne összekötni ezt a térképrajzolgatási folyamatot az egész támogatási, szabályozási rendszer átalakításával is, és a kérdésem az, hogy nem lehetne kevésbé homogén régiókat úgy kialakítani, hogy a régión belüli együttműködést feltételül szabjuk a támogatások megadásának? Mert a homogenitás segíti a koncentráció elvét, viszont a heterogenitás esetén rá kellene kényszeríteni ezeket a megyéket a partnerségre. Most is vannak olyan regionális operatív programok, amelyek a fejlesztési programon belül több megyére ráterjednek.

Cs.I.: Hány van? A 131-es út megbukott, a borvizek útja most bukdácsol.

Tánczos Barna: Projekt szinten? Megbukott az egész.

I.Sz.: itt a 32 milliárd euróból 4,5 milliárdról beszélünk! Csak ennyit osztunk szét regionális operatív programba! Ez pedig nagy szűklátókörűségre vall ebben a versenyképességi kérdésben. A regionális politika nem csak erre a 4,5 milliárd euróra vonatkozik!

V.M.: azt hiszem, hogy méreteket tévesztünk. Itt a GDP 4%-át sem kitevő részről beszélünk, a nemzeti fejlesztési alap az 96%-os. Mi arról beszélünk, hogy mit kapunk az EU-tól, annak is csak egy kicsi részéről. Ez egy kicsi összeg. Nem beszélve arról, hogy ha így haladunk, Portugália, Spanyolország leelőzi Romániát az alapok lehívása terén. Akkor ennyi sem lesz a szétosztogatásra. Távlatokban kellene gondolkodni. Az EU nem egy filantróp intézmény. Nem azt nézi, hogy szegény lakosság, ez már ki van próbálva, ott van Dél-Olaszország, mióta támogatják és mégis a legszegényebb maradt. Ezek olyanok, mint a lyukas zsák, öntheted bele, de kifolyik. Inkább azon kellene vitatkozni, hogy a nemzeti fejlesztési alapokból mit fejlesszünk. Az egész ország kell fejlődjön, mert máskülönben lemaradunk. Próbáljuk végiggondolni, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani.

Cs.I.: A 4% az a társfinanszírozás. A Sapard milyen alapon osztja szét a pénzt? Régiós alapon.

I.Sz.: Ez nem így van. Az teljesen más dolog, hogy hová kell leadni fizikailag a pályázatokat, de a döntés Bukarestben történik. Az elbírálás országos szintű.

Moderátor: Mindenki stratégiát gyárt Romániában, ez volt a módi, most egy kicsit elhalt, mert nincs szükség rá. Egyáltalán van-e szükség stratégáira, esetleg vízióra, ami túlmutat a stratégián.

T.B.: Bárki írhat bármilyen stratégiát, akár kormányzati vagy országos szinten, a stratégiát gyakorlatba ültetni soha senki nem tudta. Ahogy változott a vezetés, infrastruktúrát, területrendezést nézzük, a stratégiákból soha nem lett semmi.

Winkler Gyula: Az egyik következtetés az lehetne: mindent egyszerre kell csinálni. Ha nekifogunk sorolni a gondjainkat, az lesöpri a fontos teendőket. 2008 decemberében megszületett egy olyan európai bizottsági munkaanyag, amely tartalmazza az uniós régiókat és a következő időszak kihívásait. 4 fontos kihívást nevezett meg, az első a globalizáció, a második a globális felmelegedés, a harmadik a demográfiai folyamatok, a negyedik az energiabiztonság. Sok időt eltöltünk azzal, hogy közösségen belül próbáljuk eldönteni, hol van Székelyföld fővárosa, és hogy hol vannak Székelyföld határai, vagy hogy mit kezdünk valamelyik magyar várossal, nagyon fontos, de nem szabad csak ezzel foglalkoznunk anélkül, hogy észrevennénk mi történik Európában és a világban. A '90-es évek végén hangzott el az, hogy rendben, megyünk, megyünk, és aki utoljára elmegy, kapcsolja le a villanyt. Ne térjünk vissza ilyen reményvesztett helyzetbe, a versenyképesség a kulcskérdés és valószínűleg a mai aktív generáció hozzáállása a kulcskérdés. A mi szakembereink, orvosaink elmennek, 15 év múlva afgán fogorvosunk lesz, moldvai sebészünk a klinikán, a mieink pedig valahol máshol lesznek. Ez a demográfiai történet, nem beszélve arról, hogy öregednek a régióink. Igenis főben járó kérdés az, hogy legyen perspektívánk és víziónk, hogy ne fulladjunk bele a napi küzdelembe. Véleményem szerint akkor is régió Székelyföld, ha ma nem hívják hivatalosan annak: senki sem akadályozhatja meg a két megye vezetőségét, szakembereit vagy politikai elitjét, hogy egymással leüljenek és szövetkezzenek, senki sem állíthatja meg Szatmár és Nagyvárad együttműködését, közös tervezését.

Jövőkép?

Cs.I.: jövőtől kezdődik a 2014-2020-as tervezési időszak. Amennyiben ezek a tervek ugyanúgy fognak elkészülni, mint az első Nemzeti Stratégiai Referencia Keret és a Nemzeti Vidékfejlesztési Program, akkor még ennél is cifrább lesz a helyzet: itt mindig mindent utolsó pillanatban csinálunk, amikor Brüsszelből beszólnak, hogy határidő, akkor összeállítják az anyagot és viszik.

V.M.: Április 24-én Băsescu elmondta, hogy most érkezett Brüsszelből, és április 29.-ére meg kell legyen Románia 2020-as terve. Erre néhányan megkérdezték, hogy mégis 4 nap alatt fog elkészülni Románia stratégiája 2020-ig? Tehát igaz, amit mondasz, de ez azt is jelenti, hogy le kellett adjunk Brüsszelbe egy 2020-as tervet, tehát ilyesmi kell legyen már.

Cs.I.: Szerintem ennek az évnek a végére születnek meg az irányelvek, és ha nem vagyunk felkészülve, márpedig nem leszünk felkészülve, úgy fog elzúgni a vonat, hogy a bukaresti irodákban find-replace-szel 2013-at 2014-re, 2007-et 2013-ra cserélik, és úgy adják le változatlanul, allokációs képlet ugyanaz fog maradni, a prioritások ugyanazok fognak maradni, a regionális operatív tervben a minigolfpályák kiemelten támogatandók.

Moderátor: Hogyan tudjuk mi szakértők vagy a politikusok befolyásolni azt, hogyan nézzen ki egy operatív programok vagy egy nemzeti fejlesztési terv vagy a keretleosztás, miután megjönnek az utasítások Brüsszelből.

I.Sz.: nagyon merész javaslatot teszek, megyésítsük újra és szervezzük újra a régiókat, ez legyen a cél, ez az én konklúzióm.

T.B.: egyértelmű számomra, hogy nincs és legalábbis nem volt megfelelő a kommunikáció a politikum és a szakértők között ezen a téren, nem tudok arról, hogy valaki ilyen közvetlen beszélgetést lefolytatott volna a szakértőkkel, erre is szükség van.

W.Gy.: Van egy közösségi szükséglet arra, hogy a versenyképességet növeljük, össze kell kapcsolni az egyetemet a magánszférával, hiszen az egyetem a reálgazdaságnak is dolgozik: ha gyengék a szakembereink gazdasági vagy műszaki téren, akkor nem tudunk fejlődni. Ami Brüsszelből látszik, hogy nagyon felgyorsult a történések tempója, bármilyen jól hangzanak az uniós politikák, regionális fejlesztés, versenyképesség, különféle oktatási, bolognai folyamatok, mindennek, az uniós politikáknak egyaránt léteznek nyertesei és vesztesei, a támogatásokat meg kell szerezni, meg kell nyerni a versenyeket. Nem tudom, hogyan fog kinézni Európa 15-20 év múlva, de biztosan tudom, hogy semmi sem garantált, vannak mindennek győztesei, vesztesei. Mindent úgy kell csinálni, hogy amennyiben lehet, legyünk a győztesek csapatában, ne a vesztesekében.

V.M.: Románia számára nem lényegtelen, hogy a vidékfejlesztés hova fog kerülni. Erről soha senki nem beszélget, pedig a szlovéniai elnökség alatt már megjelentek dokumentumok, amelyekben javasolták, hogy a vidékfejlesztés átkerüljön a regionális politikához. Arról is beszélni kellene, hogy az EU előírása szerint a GDP 3%-át kutatásra kell fordítani. Április 24-én már Băsescu is kijelentette, akkor sem lenne, akivel a kutatásokat elvégeztessük, ha volna ennyi pénzünkerre a célra. Az ilyen beszélgetéseknek megvan a hozadéka, érdemes összehozni különböző helyeken dolgozó embereket.

N.E.: Fejlesztési dokumentumokra egyértelműen szükségünk van. A gond ezzel kapcsolatban is egy kommunikációs probléma és a bizalomhiány. Ez a döntés előkészítési folyamat része, kölcsönösek a szemrehányások. Azok a szakértői csoportok, akik elkészítik őket, tudják, hogy a végső döntéshozatal tulajdonképpen politikai jellegű. Tudjuk, hogy a politikum porfogónak használja, fiókokban tartja ezeket a dokumentumokat, mert kifogásolja ezek minőségét. Megfelelőbb szakemberképzéssel minőségileg lehetne javítani ezeken a tervdokumentumokon. Ez eleve egy interdiszciplináris folyamat, illetve a tervdokumentumok elkészítési módszerén is kellene változtatni. Eddig úgy tűnik, mintha ez egy elefántcsonttoronyban, akadémiai közösségben, iparszerűen legyártott papírhalmaz lenne. A minőségen az előkészítési folyamat során egy közvita megszervezésével, a gazdaság szereplők, civil szféra, az érintett lakosság megszólításával lehetne javítani.

Cs.I.: tervkészítés módszertana elő van írva, országos dokumentumoknál egységes. Igazolni tudja az apparátus a most érvényben lévő Nemzeti Stratégiai Referencia Keret és a Vidékfejlesztési Programra is, hogy a társadalmi egyeztetés megtörtént. Hogy történt ez? Érkezett egy prefektushoz címzett levél, amelyben az állt, hogy össze kell hívni erre a dátumra ezt és ezt a szakértőt. Érkezett két angol és egy görög szakértő, beszéltek két órát, jelezték, hogy ennyi időre szól a napi díj, aláíratták a jelenléti íveket, mellékelték a jegyzőkönyvet. Ez most is így fog történni. Másik oldalról, helyi választottjaink viszonyulása világos, mivel 2014 még messze van, a polgármester sógorát pedig az érdekli, hogy a polgármester vásárolja már meg közbeszerzésen a lopott fát, hogy tudják felújítani a polgármesteri hivatal tetőszerkezetét immár harmadszorra két év alatt. Határidők lesznek, mert 27 ország kell leszállítsa ezeket a terveket. A központi adminisztráció le fogja szállítani, ők már készítettek tervet úgy, hogy a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat kicserélték szociális piacgazdaságra és kész volt, így készültek az első marketing előadások, az első fejlesztési tervek.