Mit akar a Fidesz-kormány?

A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium konferenciáján Missura Gábor , Járai Zsigmond volt magyarországi jegybankelnök, illetve volt pénzügyminiszter titkára tartott előadást Magyarország gazdasági látleletéről és a közeljövőt érintő stratégiáról. Az elmondottak szerint az új kormány gazdasági terve 4 pilléren fog nyugodni: nagy arányú adócsökkentés, munkahelyteremtés, bürokrácia leépítése és korrupció visszafogása. Az előadó a nagyszabású tervek megvalósításának néhány részletébe is beavatta a jelenlevőket.

Így tehát a válságkezelés eddigi restriktív fiskális politikáját átváltaná egy gazdaságösztönző,

alacsony adókulcsokkal működő rendszer.

Az államháztartási hiány valós méretét csak találgatni lehet, hiszen az állami vállalatok és az önkormányzatok nagyméretű adósságállománya nem szerepel teljes mértékben a költségvetésben – mondta Missura.

A bürokrácia leépítésével egy olcsóbb, kisebb állam jönne létre, az állami szektor méretének csökkenését a magánszektor növekedése ellensúlyozná – magyarázta az előadó.

A harmadik prioritást tekintve közel 1 millió személynek kívánnak munkát biztosítani az elkövetkezőkben, ennyi állás veszett el ugyanis 2000 óta. A program elsősorban a kis- és középvállalkozásokat ösztönözné, ami a Széchenyi kártya újjáélesztése, adókedvezmények biztosítása, a gyógyturizmus fejlesztése és a multik privilegizált helyzetének csökkentése révén valósulna meg.

A munkanélküliség még erőteljesebb probléma

az alacsony iskolázottságú lakosság körében, és felmerül a kérdés, hogy a KKV-k felszívják-e ezt a réteget is. Erre az új kormány az oktatási rendszer átszervezésével válaszolna: ennek értelmében visszaállítanák azt, hogy az alsó tagozat minden faluban biztosítva legyen, illetve a képzési rendszer a gazdasági kamarákhoz kerülne át. Így az oktatást a gazdaság kívánalmai szerint szerveznék meg, aminek hatására a munkaerőt könnyebben felszívná a gazdaság.

A Transindex néhány további kérdést is feltett a jelenlegi gazdasági problémákról és az új vezetés megoldási javaslatairól.

Mi lehetne Közép-Kelet Európa versenyképességét növelő stratégia, milyen erőforrásokra támaszkodhat a régió?

– Hosszabb távon KKE az oktatására, a munkához való hozzáállására, hagyományaira támaszkodhat, ezeket kellene megerősíteni. Az országcsoportra jellemző, hogy nagyon jól tud gondolkodni, jól tud kombinálni, ötletei vannak, jó az oktatási rendszere, talán jobb is, mint Nyugat-Európában, bár ez most nem látszik, hiszen a tömegoktatásban kezdjük átvenni a nyugati modelleket, ami azonban hiba. Ami a mélyünkben van, tehát amitől KKE vagyunk és nem mondjuk amerikaiak vagy németek az lehet az, ami minket hosszabb távon is tud gazdaságilag segíteni.

Az oktatásról is esett szó az előadás alatt. Magyarországon hogy áll a tanügyi átszervezés és tömegoktatás kérdése?

– Hasonlóan sok más országhoz, Magyarországon is elharapózott a tömegoktatási rendszer, aminek vannak előnyei és hátrányai. Számunkra fájdalmas a régi, elit oktatási rendszer szétverése, de mindenki megértheti azt, hogy ez az új irány. Most már nem elég érettségivel rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy egy jó állást kapjon, hanem minimum kell legyen hozzá főiskolai képzettsége.

Ez nem is lenne baj, ha a gazdaság épp ezt igényelné és épp olyan szakmákban, amire éppen képzés folyik. A diplomás munkanélküliség Magyarországon óriási probléma, a diákok több mint 25%-a főiskolai vagy egyetemi diploma megszerzése utáni első évben nem talál munkát.

Ez azt jelenti, hogy nem olyan képzés folyik, ami a gazdaság igényeire felel. Ennek egyik megoldási módja, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fogja az oktatást valamelyest felügyelni, így olyanfajta oktatási rendszerből fognak kikerülni az emberek kikerülni, amit a gazdaság éppen igényel.

A gazdasági programban szerepelt anticiklikus gazdasági politika nem csak akkor lenne hatásos, ha a gazdasági fellendülés szakaszában restriktív költségvetési politikát alkalmazott volna az aktuális kormány?

– Az anticiklikus gazdaságpolitika természetesen úgy kéne működjön, ahogy a tankönyvben meg van írva: tehát amikor válság van kiadásnöveléssel kell élénkíteni a gazdaságot, amikor pedig fellendülés van, akkor tartalékokat kell képezni és várni a rosszabb időket.

Sajnos Magyarország épp az anticiklikusság ellen ható tényezőket vetett be, így amikor a válság elkezdődött mi már egy kivérzett állapotban voltunk. Akkor már óriási költségvetési hiánnyal küzdöttünk és mindenféle trükkökkel próbáltuk meg az EU-nak elhitetni, hogy nincs is Magyarországgal semmi baj.

Azt is lehetne mondani, hogy amiért eljátszottuk a 2002-2008-as időszakban a hitelességünket, azért nem volt tartalékunk amikor elkezdődött a válság. Az anticiklikus fiskális politikától függetlenül ott van még a monetáris politika, mint eszköz, amihez lehetett volna nyúlni. Például a pénzforgalom élénkítésével vagy a különböző korlátok lebontásával lehetett volna élénkíteni.

Azonban az anticiklikusságot egy restriktív gazdaságpolitikával elmélyítettük, és a válságra még ráerősítettünk egy elég magas kamatszinttel. Amikor a válság beütött, Nyugat-Európában és Amerikában azt mondták, hogy a jegybankoknak most egy dolga van: két kézzel szórni a pénzt, hogy a gazdaság élénküljön.

Magyarország ezt fordítva csinálta, elvette a pénzt a gazdaságtól, mélyítette a válságot. Valóban az anticiklikusságnak az lenne az értelme, hogy most, amikor szeretnénk ebből kilábalni, akkor valamilyen költségvetési segítséggel próbáljuk ezt megoldani.

Az adócsökkentés nem azt jelenti, hogy Magyarországnak nem lesz pénze: egy komolyabb átszervezéssel, a finanszírozási oldal átstrukturálásával vagy a fölösleges állami kiadások – például a 4-es metró – átgondolásával bőven lehet forrásokat teremteni arra, hogy anticiklikus intézkedésekkel megindítsuk a gazdaságot.

Tehát az alapkamat is csökkeni fog?

– Az alapkamat egy nehezebb kérdés, mert ez nem csak Magyarországtól, hanem a külföldi megítéléstől is függ. Ha a befektetők látják az elkötelezettséget és a politikai felhatalmazás nagyságát, és hogy hatásosak azok a döntések, amiket meghoznak a politikusok, akkor elvárható, hogy olyan megítélése legyen Magyarországnak mint a környező országoknak. Per pillanat azért magas a kamatszint, mert nem akarják, hogy a befektetések kiáramoljanak az országból.

Mit gondol, szüksége lesz még Magyarországnak külföldi, IMF hitelre?

– Hosszú távon szükségünk lenne a külföldi pénzre, de azért jó volna nem az IMF-re támaszkodni, hanem a piacra. Azonban az IMF-re addig biztosan szükség van, amíg nem sikerül a piaci finanszírozást helyreállítani. Magyarország hiába ígér magas kamatot, most még senki sem ad szívesen neki hitelt. A pénzpiacokat ugyanis főleg a bizalom, és nem a kamatok mozgatják.

Romániában elfogadásra vár az IMF által sürgetett adózási felelősség törvénye, ami a hiteltelen politikai ígéreteket próbálja visszaszorítani. Tervben van valami hasonló Magyarországon is, gondolva akár a 2002-es MSZP döntésére, amikor az állami alkalmazottak 50%-os béremeléséről határoztak?

– Nincs ilyen, és az IMF nem is fogalmazott meg ilyen igényt. Sokkal fontosabbnak is tartom, hogy egy országnak belülről, a saját törvényeiből fakadóan legyenek gazdasági kötelezettségei.

Például nagyon sokszor szóba került, hogy akár alkotmányi szinten kéne rögzíteni, hogy az állami költségvetés meddig terjeszkedhet: lehet-e egyáltalán a kormánynak az elfogadott költségvetésen felülköltekeznie, lehet-e, hogy egy kormány több hitelt vegyen fel, mint a korábbi időszakban bármikor, tehát lehet-e csak növelni a hiányt.

Jobb volna egy olyan törvényalkotás, ami alkotmányos szintre emelné azt, hogy egy ország nem adósodhat el a korábbi szintjénél jobban. Tehát sok olyan ötlet van, amit jobb volna, ha nem az IMF kötelezettségeként szabna meg egy ország, hanem magától adódna.