Hogyan teremtsünk a semmiből milliókat?

A hétvégi (április 9-11) entrepreneurship workshop alkalmával olyan üzletemberekkel ismerkedhettünk meg, akiknek intuícióikon és szakértelmükön keresztül valóban sikerült újat alkotniuk, megtalálniuk a piac igényeit, és ezáltal egy területen piacvezetővé válniuk. A képzés egyik célja volt, hogy közelebb hozzák a hallgatókhoz a nyugati vállalkozói szellemet, ami talán a sikerhez vezető utat jelentheti Közép-Kelet-Európában is. Hild Imre magát fogyasztó-orientált vállalkozónak tartja. Jelenleg mobilinternet-technológiák fejlesztésével foglalkozik, ám a méltán híres Lehman Brothers nél is jó ideig dolgozott.

Elmondanád röviden, mivel foglalkoztál eddig és most mi a munkád?

– 1993-ban kikerültem Amerikába, ahol az egyetemi alapképzést és az MBA-t jártam ki, majd rögtön utána elmentem a Lehman Brothershez dolgozni 2002 végéig. Ezután hazajöttem Magyarországra, és megalapítottam a Hild Életjáradékot , ami egy lakásért életjáradékot folyósító cég volt. Ezután megalapítottam az OTP Életjáradékot , ami 2009-ig ment. Azóta a mobilinternet-technológiák magyarországi bevezetésével, meghonosításával foglalkozom.

A Hild Életjáradékon keresztül bemutattad, hogy lehet a semmiből milliókat érő üzletet csinálni. Elmondanád néhány szóban, hogy sikerült ezt elérni?

– Következetesen kell hozzáállni a vállalkozás témájához. Nagyon hosszú kutatómunka előzte meg, gyakorlatilag olyan szakértőjévé váltunk a témának a társammal együtt, akiket nem lehetett megkerülni és megkérdőjelezni. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy ne lehessen zavarba hozni a vállalkozót. Mivel ő a vállalkozás atyja, ezért mindent tudnia kell a termék piacáról és az azt körülvevő üzleti környezetről. A másik, ami nagyon fontos, hogy legyen egy konkrét, eredeti elképzelése és mindig erre fókuszáljon. Ha megosztja a figyelmét más célok felé, az automatikusan felemészti az energiáját, és így kevés a valószínűsége, hogy sikerülni fog az üzlet. A két szempont tehát, hogy nagyon jól ismerje a terméket, illetve következetesen ragaszkodjon ahhoz, hogy csak egyfókuszú legyen a cég. Ne induljon el 13 különböző irányba, merthogy mindenből lehet pénzt csinálni alapon, hanem ragaszkodjon ahhoz, hogy azt az egy fókuszt megtartsa. Csak ekkor tud magának egy rést kialakítani a piacon. Ez a mentalitás vonzotta igazából hozzánk a nagybefektetőket.

Azelőtt Magyarországon nem is volt piaca az életjáradéknak?

– Nem, csak magánszemélyek között létrejött szerződésekről beszélhettünk, amelyek spontán, abszolút eseti szimpátia-alapon íródtak. A mi vállalkozásunk volt az első, ami portfólió alapon, intézményesített formában ajánlott életjáradékot. Ezután természetesen volt még kettő: az OTP életjáradék és az FHB életjáradék, ami ugyanezen a nyomvonalon indult el.

A workshopon elmondtad, hogy egy vállalkozó nem szabad a kockázatokkal törődjön, legalábbis nem szabad, hogy a kockázatok hátráltassák a kezdeményezést, mert ez benne van a pakliban. Hogyan lehet hatékonyan elhárítani, semmibe venni ezeket a kockázatokat?

– Valószínű, hogy elhárítani nem lehet a kockázatokat, azonban fel lehet őket mérni. Egy dolog az, hogy tudjuk: létezik például piaci kockázat, másik dolog az, hogy egy hétig is tudnánk arról beszélni, hogy melyek is ezek a piaci kockázatok. Igenis bele kell menni abba, hogy a különböző kockázatokat hogyan kell kezelni. Minden vállalkozásnak van kockázata: megvan az a kockázat, hogy nem fog sikerülni, megvan a menedzserkockázat, a piaci kockázat stb. Mégis a sikeres vállalkozások tudták ezeket kezelni, így ezt tőlük is meg lehet figyelni. Azonban ezekre a kérdésekre egyetlen alkalommal sem a pénz a válasz. A pénz önmagában semmit nem ér. Csak akkor ér valamit, ha jó helyre fektetik be és megfelelően tehetséges termőtalajra lel. A kockázat igazából kifogás az én olvasatomban. A kockázatot minden esetben lehet kezelni, hol kevesebb, hol több munkával, energiával és figyelemmel.

A pénzügyi/banki szférából most a mobilinternet világába léptél. Mennyire volt nehéz az átállás, az átspecializálódás?

– Egyáltalán nem volt nehéz. Úgy érzem, nagy affinitásom van az új dolgok elkezdéséhez, azoknak az új területeknek a felméréséhez és feltérképezéséhez, ahol még senki sem járt. Az OTP életjáradék gyakorlatilag egy pénzügyi vállalkozás volt egy felfedezetlen piacon, ahol saját magunk tudtuk megszabni a határainkat, ezért természetesen nem is szabtunk magunknak határt. Nem volt egy teljesen lefutott és lejátszott piac, ahova 27. szereplőként léptünk be. A mobilinternetnél ugyanezt érzem: igen nagy a piac, sokan nem látják még, mert a régi rendszer foglyai: a régi operációs rendszereké, a régi mobil internet technológiáké. A folyamat, ami 5-6 hónapja elindult a világban, gyakorlatilag gyökeresen meg fogja változtatni az internethez való hozzáállást. Ez egy megérzés, része annak a vállalkozói magatartásnak, hogy meglássuk, mi az, ami könnyedén, nehézségek nélkül, nagyon nagy népszerűségre fog szert tenni a piacon. Véleményem szerint a leginkább használható mobilinternet-technológia a világban az Iphone és az Ipod. Ők fogják mutatni az irányt, amerre a világ menni fog. Lesznek ezeknek másolói, de a másolás ugyebár a bók legszebb formája, ez igazából hízelgő a vállalkozóra nézve. A másolás nem baj, nem kell azt gondolni, hogy bármelyik vállalkozó felháborodik azon, hogy az általa elindított cég alapötletét valaki lemásolja. Bármerre megyünk, azt látjuk, hogy nagyon sok vállalkozás működik ugyanazon a piacon. Ezért nem arra kell koncentrálni, hogyan zárjuk ki a többieket és hogyan védjük meg magunkat jogi eszközökkel, hanem arra kell koncentráljunk, hogyan csináljuk jobban, mint versenytársaink.

Miért pont Magyarországon kezdtél bele az új üzletbe?

– Ezt kevesen tudják, de Magyarországon van a második legjobb telekommunikációs hálózat, ennél csak az izraeli jobb: rendkívül jó minőségű és nagyon jól lehet rá rendszereket építeni. Erre példa, hogy az elmúlt 6 évben 30 vállalat helyezte át a központját Magyarországra, vagy annak közvetlen közelébe, éppen azért, hogy ezt a rendszert kihasználja. A másik ok köztudott: több mobiltelefontársaság Magyarországot használja kísérleti piacnak. Az itt lakók nagyon fogékonyak az új dolgokra, gyorsan adoptálnak, könnyen le lehet mérni, melyek azok a dolgok, amelyek működnek, és melyek azok, amelyek nem.

A mottód, miszerint 'Customers want attention – there is less of it every day' , nem nyert új értelmet a válság alatt, amikor a csökkenő vásárlóerő miatt újra meg kell hódítani az ügyfeleket?

– De igen, mégpedig az ügyfelek szükségletei sokkal fontosabbá váltak. A válság előtti időszakban például kisebb figyelem összpontosult az ügyfélre, hiszen így is-úgy is jön, a cégeknek megvolt a kliensköre, akikért nem kellett folyamatosan harcolni. A válságban szűkül a kereslet, és jobban oda kell figyelni arra, hogyan lehet a vásárlókat vonzani. Aki beállt egy olyan üzleti modellbe, ahol a vásárló csak egy szükségtelen rossz, az rájöhetett, hogy válsághelyzetben elég hamar elpártolnak az ügyfelek a közönyös szolgáltatóktól. A kliensek nagyra kezdik értékelni azt, aki esetleg őket vevőszámba veszi és odafigyel az igényeikre. Ez abszolút egy differenciáló faktor lehet: az, aki egy tudatos costumer service magatartást vesz fel, az biztosítást vesz válság ellen.

A válság alatt tehát egy valóban sikeres vállalkozó nem veszítheti el az ügyfeleit, feltételezve, hogy igazán odafigyel rájuk?

– Abszolút nem, így van. Ha elveszíti a klienseit, akkor a válság igazából egy szívességet tett neki: hamarabb veszítette el őket és nem később, mert előbb-utóbb úgyis elpártoltak volna tőle.