Senki sem akar előzetesen fizetni valamiért, amit még nem kapott meg. A hozzáadott értékadónál eddig így volt, de most változhat. Úgy tűnik azonban, nem a legjobb irányba.
A szenátus keddi ülésén elfogadták azt az indítványt, amelynek értelmében a vállalatoknak nem a számla kibocsátásakor, hanem a pénz beérkezését követő 30 napban kell kifizetniük az általános forgalmi adót – a végső döntés azonban a képviselőházra vár. Mostanáig az áfafizetés úgy zajlott, hogy a számlakiállítást követő hónap 25-én (havi áfafizető esetén) vagy a negyedévet követő hónap 25-én (negyedéves áfafizető esetén) kellett kifizetni az ügyletnek megfelelő forgalmi adót, függetlenül attól, hogy a vállalat bevételezte-e addig a tranzakció ellenértékét. A tervezet értelmében tehát mindenki 30 napos határidőt kapott az áfafizetésre, miután bevételezte a nyújtott szolgáltatás vagy szállított áru ellenértékét. A vevőkövetelések bevételezésének határideje 90, vagy akár 180 napra is kitolódott, mivel a cash-flow problémákkal küzdő vásárlók addig húzzák a fizetést, ameddig csak tudják. Günthner Tibor szenátor szerint a kezdeményezés kétélű, hiszen nagy könnyebbséget jelent majd a cégek számára, viszont egyben fennáll annak a kockázata is, hogy bizonyos pénzösszegek soha nem fognak befolyni a költségvetésbe, ezáltal kevesebb jut majd közalkalmazotti fizetésekre. Graţiela Iordache , a pénzügyminisztérium államtitkára szerint is negatív hatásai lesznek a módosításnak. Csökkenne az állam áfából származó bevétele azáltal, hogy a cégek közti pénzügyi nehézségek megoldását ilyen módon vállalja magára az állam. Iordache elmondása szerint az intézkedés 2010 második felére 2,2 milliárd bevételkiesést, 2011-re pedig 2,5 milliárd lej mínuszt jelentene az államkasszának. Iulian Urban PDL szenátor, a tervezet kezdeményezője szerint azonban ez elengedhetetlen a vállalati szféra ösztönzéséhez, hogy azok képesek legyenek egyáltalán adót fizetni. Az üzletemberek azért támogatják a módosítást, mert így megszűnne az a kockázat, hogy olyan számlákra fizessék ki előzetesen az áfát, amelyet soha fognak bevételezni, mert a kereskedőpartner mondjuk fizetésképtelenné válik, vagy csődbe jut. Emellett a cash-flowra is pozitív hatása lenne az új szabályozásnak. Az üzletemberek továbbá azzal érvelnek, hogy a vállalkozások fizetésképtelenné válhatnak, ha olyan pénzt fizetnek ki az államnak, ami még tulajdonképpen nincs is a birtokukban. Ha pedig nem tudnak fizetni, azzal szállítóikat juttatják nehéz helyzetbe, akik lemondhatnak a szállított árukért járó pénzről. A könyvelők és adószakértők azonban nem értenek maradéktalanul egyet az áfafizetés módosításával, legalábbis nem ilyen irányú változtatást tartanának ésszerűnek. A Ziarul Financiar által idézett könyvelő szerint az intézkedés elbonyolítaná a könyvelők munkáját. Minden számlát követni kéne, hogy melyik hónapra regisztrálták be, és mikor teljesítették, teljes káosz lenne. Továbbá még több csalás lehetőségét teremti meg: a számlát kiállító vállalkozás nem fizeti ki az áfát, viszont a vevő visszaigényli a vásárlás során kifizetett áfát. Duka Irén csíkszeredai könyvelő a Transindex nek elmondta, hogy szerinte a parlament nem fogja megszavazni a törvényt, bár az nagyon jó lenne a vállalkozásoknak. Eddig sok cég kellett azért felvegyen hitelt, hogy ki tudja fizetni a soron levő áfát, így ez a probléma megszűnne. Az államnak már kevésbé tenne jót, mert később folyna be hozzá az adó. A következménye így valószínűleg az lenne, hogy megemelik az áfát. Ami a könyvelők munkáját illeti, nem nehezítené meg nagyon, volt már hasonló rendszer ’91-’92-ben, amikor szintén a számla inkasszója után kellett befizetni az áfát. A könyvelők és vállalkozók csak azért vannak megijedve, mert az eddigi rendszer kényelmesebb volt, nem kellett nézni a kifizetéseket, csak azt, hogy milyen dátumra szól a számla. András Zoltán könyvelő a Transindex kérdésére elmondta, hogy az alapötlet jó, csak nem ilyen formában kellene kivitelezni. Mi fog történni? Tegyük fel, hogy a számlát kiállító vállalkozás egyik hónapban nagyon sokat értékesített, de keveset vásárolt, így sok áfát kéne fizessen. A másik hónapban azonban várható egy jelentősebb beszerzés, aminek az áfáját vissza tudná igényelni. Megbeszéli a klienssel, hogy halassza el a fizetést jövő hónapra, így akkor fizeti ki az ügylethez tartozó áfát, amikor ő maga is sokat vásárol. Az eredmény: első hónapban nem fizetett semmit, másodikban a begyűjtött áfával kompenzálja a kifizetésre váró áfát, azaz kevesebbet fizet. Végül is ugyanaz lenne az eredménye, ha az első hónapban kifizeti az áfát, a másodikban pedig visszaigényeli a vásárlásból származó hozzáadott érték adóját, de így a pénze egy hónapot áll az államkasszában, ami folyó fizetési problémákat szül. Arra a kérdésre, hogy mit kéne tenni, András azt javasolta, hogy ha már az áfafizetés oldalt ilyen módon leszabályozzuk, akkor a visszaigénylést is a ’90-es évek végén hatályban lévő szabályok szerint kéne alakítani. Ekkor ugyanis csak azután igényelhette vissza a vállalat az áfát, miután kifizette számláit. Egy számpéldával vázolta fel a rendszer működését: a vállalat egy hónap alatt mondjuk 150 millió lejre vásárolt árut, amiből 28,5 millió lejes áfakövetelése származott. Ugyanabban a hónapban 100 millió lej értékben adott el árut, tehát 19 millió lejt kell áfaként kifizessen a következő hónapban. A két érték különbsége 9,5 millió lej, ennyit igényelhet vissza az államtól. Az ellenőr megnézte, hogy mennyit törlesztett a 150 millió lejes kötelezettségéből az illető hónapban. Ha mondjuk csak 100 millió lejt fizetett ki, és maradt 50 millió leje, amit nem törlesztett, a hozzá tartozó áfát nem térítik vissza, ami pont 9,5 millió lej. Így a vállalat nem kapott vissza semmit az államtól.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!