Adórendszer a feje tetején

A szenátus keddi ülésén elfogadták azt az indítványt, amelynek értelmében a vállalatoknak nem a számla kibocsátásakor, hanem a pénz beérkezését követő 30 napban kell kifizetniük az általános forgalmi adót – a végső döntés azonban a képviselőházra vár. Mostanáig az áfafizetés úgy zajlott, hogy a számlakiállítást követő hónap 25-én (havi áfafizető esetén) vagy a negyedévet követő hónap 25-én (negyedéves áfafizető esetén) kellett kifizetni az ügyletnek megfelelő forgalmi adót, függetlenül attól, hogy a vállalat bevételezte-e addig a tranzakció ellenértékét. A tervezet értelmében tehát mindenki 30 napos határidőt kapott az áfafizetésre, miután bevételezte a nyújtott szolgáltatás vagy szállított áru ellenértékét. A vevőkövetelések bevételezésének határideje 90, vagy akár 180 napra is kitolódott, mivel a cash-flow problémákkal küzdő vásárlók addig húzzák a fizetést, ameddig csak tudják. Günthner Tibor szenátor szerint a kezdeményezés kétélű, hiszen nagy könnyebbséget jelent majd a cégek számára, viszont egyben fennáll annak a kockázata is, hogy bizonyos pénzösszegek soha nem fognak befolyni a költségvetésbe, ezáltal kevesebb jut majd közalkalmazotti fizetésekre. Graţiela Iordache , a pénzügyminisztérium államtitkára szerint is negatív hatásai lesznek a módosításnak. Csökkenne az állam áfából származó bevétele azáltal, hogy a cégek közti pénzügyi nehézségek megoldását ilyen módon vállalja magára az állam. Iordache elmondása szerint az intézkedés 2010 második felére 2,2 milliárd bevételkiesést, 2011-re pedig 2,5 milliárd lej mínuszt jelentene az államkasszának. Iulian Urban PDL szenátor, a tervezet kezdeményezője szerint azonban ez elengedhetetlen a vállalati szféra ösztönzéséhez, hogy azok képesek legyenek egyáltalán adót fizetni. Az üzletemberek azért támogatják a módosítást, mert így megszűnne az a kockázat, hogy olyan számlákra fizessék ki előzetesen az áfát, amelyet soha fognak bevételezni, mert a kereskedőpartner mondjuk fizetésképtelenné válik, vagy csődbe jut. Emellett a cash-flowra is pozitív hatása lenne az új szabályozásnak. Az üzletemberek továbbá azzal érvelnek, hogy a vállalkozások fizetésképtelenné válhatnak, ha olyan pénzt fizetnek ki az államnak, ami még tulajdonképpen nincs is a birtokukban. Ha pedig nem tudnak fizetni, azzal szállítóikat juttatják nehéz helyzetbe, akik lemondhatnak a szállított árukért járó pénzről. A könyvelők és adószakértők azonban nem értenek maradéktalanul egyet az áfafizetés módosításával, legalábbis nem ilyen irányú változtatást tartanának ésszerűnek. A Ziarul Financiar által idézett könyvelő szerint az intézkedés elbonyolítaná a könyvelők munkáját. Minden számlát követni kéne, hogy melyik hónapra regisztrálták be, és mikor teljesítették, teljes káosz lenne. Továbbá még több csalás lehetőségét teremti meg: a számlát kiállító vállalkozás nem fizeti ki az áfát, viszont a vevő visszaigényli a vásárlás során kifizetett áfát. Duka Irén csíkszeredai könyvelő a Transindex nek elmondta, hogy szerinte a parlament nem fogja megszavazni a törvényt, bár az nagyon jó lenne a vállalkozásoknak. Eddig sok cég kellett azért felvegyen hitelt, hogy ki tudja fizetni a soron levő áfát, így ez a probléma megszűnne. Az államnak már kevésbé tenne jót, mert később folyna be hozzá az adó. A következménye így valószínűleg az lenne, hogy megemelik az áfát. Ami a könyvelők munkáját illeti, nem nehezítené meg nagyon, volt már hasonló rendszer ’91-’92-ben, amikor szintén a számla inkasszója után kellett befizetni az áfát. A könyvelők és vállalkozók csak azért vannak megijedve, mert az eddigi rendszer kényelmesebb volt, nem kellett nézni a kifizetéseket, csak azt, hogy milyen dátumra szól a számla. András Zoltán könyvelő a Transindex kérdésére elmondta, hogy az alapötlet jó, csak nem ilyen formában kellene kivitelezni. Mi fog történni? Tegyük fel, hogy a számlát kiállító vállalkozás egyik hónapban nagyon sokat értékesített, de keveset vásárolt, így sok áfát kéne fizessen. A másik hónapban azonban várható egy jelentősebb beszerzés, aminek az áfáját vissza tudná igényelni. Megbeszéli a klienssel, hogy halassza el a fizetést jövő hónapra, így akkor fizeti ki az ügylethez tartozó áfát, amikor ő maga is sokat vásárol. Az eredmény: első hónapban nem fizetett semmit, másodikban a begyűjtött áfával kompenzálja a kifizetésre váró áfát, azaz kevesebbet fizet. Végül is ugyanaz lenne az eredménye, ha az első hónapban kifizeti az áfát, a másodikban pedig visszaigényeli a vásárlásból származó hozzáadott érték adóját, de így a pénze egy hónapot áll az államkasszában, ami folyó fizetési problémákat szül. Arra a kérdésre, hogy mit kéne tenni, András azt javasolta, hogy ha már az áfafizetés oldalt ilyen módon leszabályozzuk, akkor a visszaigénylést is a ’90-es évek végén hatályban lévő szabályok szerint kéne alakítani. Ekkor ugyanis csak azután igényelhette vissza a vállalat az áfát, miután kifizette számláit. Egy számpéldával vázolta fel a rendszer működését: a vállalat egy hónap alatt mondjuk 150 millió lejre vásárolt árut, amiből 28,5 millió lejes áfakövetelése származott. Ugyanabban a hónapban 100 millió lej értékben adott el árut, tehát 19 millió lejt kell áfaként kifizessen a következő hónapban. A két érték különbsége 9,5 millió lej, ennyit igényelhet vissza az államtól. Az ellenőr megnézte, hogy mennyit törlesztett a 150 millió lejes kötelezettségéből az illető hónapban. Ha mondjuk csak 100 millió lejt fizetett ki, és maradt 50 millió leje, amit nem törlesztett, a hozzá tartozó áfát nem térítik vissza, ami pont 9,5 millió lej. Így a vállalat nem kapott vissza semmit az államtól.