A szakma csúcsa vagy unalmas meló a könyvvizsgálás?

Mit is csinál tulajdonképpen egy könyvvizsgáló, hogy lehet elképzelni a munkáját?

T.L.: - A könyvvizsgáló a vállalatok pénzügyi beszámolóit vizsgálja, és egy független véleményt formál azokról. A munka annyira sokrétű, ezért dióhéjban nehéz összefoglalni. Tulajdonképpen adott szabályozási kereten belül, független szemmel kell átnézni a vállalatok pénzügyi beszámolóit és azokat véleményezni. Sz. L.: - Nekünk kell biztosítani, hogy az amit a vállalat leír a pénzügyi beszámolójában, megfelel a valóságnak. A munkát három részre lehetne osztani: az első szakaszban meg kell tervezni magát az auditot. A tervezési fázist követően elmegyünk a klienshez, ekkor folyik a tesztelési munka. Itt állapítjuk meg, hogy amit lekönyvelt erra-arra a számlára, azt helyesen tette-e, megfelel-e a valóságnak. Ennek a végeredménye a reporting, magának a beszámolónak az ellenőrzése. Ilyenkor formálunk véleményt arról, hogy a beszámoló minden lényeges szempontból megfelel-e a valóságnak.

A második fázist hogyan kell elképzelni? Előveszitek a számlákat és mindent ellenőriztek?

Sz. L.: - Ez egy eléggé összetett dolog. Nem úgy kell elképzelni, hogy mi egyebet sem csinálunk, csak számlákat nézegetünk: vannak olyan kliensek, ahol havonta pár százezer számla jön be és megy ki. Többféle tesztelési módszer létezik. A puszta számlanézegetést mi azért nem szeretjük annyira, mert ez nem képes megfelelően lefedni az esetleges hiba kockázatát. Vannak más módszerek, például megpróbáljuk az állóeszközökre az amortizációs költséget mi magunk újraszámolni: ez sokkal jobban megragadja a teljes költségértéket, mintha külön vennénk az egyes állóeszközöket. T. L.: - A tesztelésnek nagyon fontos része, amikor a könyvvizsgáló eldönti, hogyan lehet a jelentkező kockázatokat a lehető leghatékonyabban lefedni. Minél tapasztaltabb egy könyvvizsgáló annál könnyebben rá tud mutatni ténylegesen azokra a részekre a vállalat egészéből, amelyek a lehetséges tévedés legnagyobb kockázatát hordozzák magukban. Amennyiben a vállalatvezetés nyitott a konstruktív párbeszédre, ezáltal tulajdonképpen nekik segíthetünk jobbá válni, az általuk vezetett vállalaton belüli kockázatokat felismerni és csökkenteni.

Sokan unalmasnak találnák ezt a munkát. Miért választottad ezt, mi motivált?

T.L.: - Általában azt tapasztalom, hogy az emberek unalmasnak titulálják a munkánkat, de igazán nem is tudják pontosan, hogy mit is csinálunk. Sokan azt hiszik, a könyvvizsgáló munkája egy pénzügyőréhez hasonló. Ezzel szemben egy könyvvizsgálási folyamat során vizsgáljuk az egyes vállalatok stratégiai kockázatkezelését, a konkrét üzleti folyamataikban rejlő buktatókat és azok hatását pénzügyi beszámolóra, mindezt egy gyorsan változó vállalkozói környezetben. Unalomra és rutinmunkára nem nagyon lehet panaszkodni. Ez az ami már több mint 10 éve tetszik benne.

Milyen tervekkel érkeztél két éve Romániába és hogy érzed, mennyire sikerült ezeket megvalósítani?

T.L.: - Romániába az első főnököm hívására érkeztem 2007 novemberében. Vele 1999-2003 között, könyvvizsgálási pályám elején dolgoztam együtt. Ajánlatában főleg az tetszett, hogy egy új irodát kellett nyitni, ami természetesen sokkal nagyobb kihívás volt, mint beülni egy már működő gépezetbe.

Romániába való érkezésem után csak az első két hetet töltöttem Bukarestben, 2007 november vége előtt már Kolozsvárra érkeztem és az induló irodának készítettem élő a terepet. Pár hónapig gyakorlatilag egyedüli Deloitte alkalmazottként tevékenykedtem Kolozsváron. Az első kollégák 2008 nyarán csatlakoztak. Két év távlatából visszanézve a tervek megvalósulni látszanak, de az útnak csak az elején járunk.

Levente, téged mint viszonylag új munkatársat, mi motivált, hogy a könyvvizsgálási szakmát és ezen belül is a Deloitte-ot válaszd?

Sz.L.: - A Deloitte óriási név. Emellett nekem az volt fontos, hogy gyorsan lehessen fejlődni. Az egyetemen tanítok, emellett volt más munkahelyem is a vállalati szférában, kisebb-közepes vállalatoknál. Itt nagyon lassú a változás: a kisebb-közepes vállalatok viszonylag nehézkesen fejlődnek nagy vállalatokhoz képest, a munka többnyire rutinos. Nincsen motiváció a továbbtanulásra, hiszen egy fiatal úgysem ülhet bele egyből az igazgatói székbe.

Egy ilyen Big 4 pont ennek az ellenkezőjét kínálja. Egy olyan élet- és munkastílust, amelyben szinte semmi sem standard. Nagyon sok benne a változás, minden nap egy kicsit másképp kell nekilátni a dolgoknak, máshogy kell ugyanazt a végeredményt megvilágítani. Ehhez nagyon sokat kell tanulni, de a feltételek adottak ahhoz, hogy sokat is lehessen tanulni.

Hüvelykujjszabályként el lehet mondani, hogy egy év a Deloitte-ban, vagy egy év bármelyik Big 4-ban körülbelül annyit ér, mint 3-4 év egy más, normális vállalatnál. Tapasztalatszerzés, tanulás, szakmai fejlődés szempontjából körülbelül ez az átváltási arány.

Emellett meg kell szokni egy teljesen egyedi munkaeloszlást. A munka az év folyamán nagyon egyenlőtlenül oszlik meg. Mindenki az év végi eredményeit szeretné könyvvizsgáltatni, amelyeknek bizonyos leadási határidejük van. Romániában például a nem-konszolidált pénzügyi jelentéseket, amelyek audit-kötelesek, május végéig kell leadni.

Pontosan emiatt a könyvvizsgálók munkája ősszel kezd besűrűsödni, február-március környékén van a legtöbb munka, a nyár felé haladva egyre kevesebb. Májust még kitöltik a különböző belső tevékenységek, az információkat például le kell archiválni, de a nyár további részében, egészen szeptember közepéig jóval kevesebb tennivalója van egy auditornak. Ezt az időszakot arra használják fel az audit vállalatok, hogy alkalmazottaikat tovább képezzék.

A Deloitte tanácsadással is foglalkozik. A kolozsvári kirendeltség miért nem bővítette ilyen irányba szolgáltatásait, esetleg nincs rá igény?

T.L.: - Jelenleg erre még nincs meg a megfelelő szintű kereslet a helyi piacon, és főleg abban a térségben, amelyet a kolozsvári iroda le tudna fedni. Addig amíg egy ilyen kritikus tömeg kialakul, a bukaresti iroda specialistái fedik le az erdélyi klienseink ilyen irányú igényeit.

Ez még inkább igaz a mostani, válságot követő időszakra. Válságban és a rögtön azt követő időszakban a vállalatok általában kevesebbet fejlesztenek. Gyakorlatilag meg van minden állva, sőt vissza is van esve a válság előtti vállalati tevékenységi szinthez képest. Így tehát a vállalatok tanácsadással kapcsolatos igénye – amely rendszerint összetett befektetési, fejlesztési döntésekkel vagy a vállalat átszervezésével kapcsolatos – is rajta szokott lenni költségcsökkentő intézkedések listáján.

Kik jelentik a Deloitte konkurenciáját Kelet-Európában és ezen belül Romániában?

T.L.: - A Deloitte konkurenciáját itt is a Big 4 további három vállalata jelenti. A közepes és kisebb könyvvizsgáló vállalatok azért jelentenek kevésbé konkurenciát, mert általában nem egy a célcsoportunk. Jó konkurenciából sosem elég, fontos, hogy úgy mi, mint versenytársaink is professzionális hozzáállásukkal és eredményeikkel növeljék a könyvvizsgálói szakma tekintélyét a kliensek körében.

Csak ekkor várható el, hogy úgy tekintsenek ránk mint tanácsadóra és nem mint ellenőrre. Sajnos azonban a piacon még inkább az utóbbi szemlélet a gyakoribb, de minél jobban fejlődik a gazdaság, a sikeres vállalatok annál jobban felismerik az előnyeit egy professzionálisan elvégzett auditnak.

Milyen képesítések szükségesek, hogy valaki könyvvizsgálással foglalkozhasson?

Sz.L.: - Romániában a CECCAR-hoz hasonlóan működik a CAFR ( Camera Auditorilor Financiari din Romania ) ami az előzőtől teljesen független szervezet. A CAFR-nak külön vizsgarendszere van, külön lehet rá diplomát szerezni. A CAFR egyik nemzetközi változata az ACCA ( Association of Chartered Certified Accountants ).

Ahhoz, hogy az ACCA-t valaki elvégezze, összesen 16 írásbeli vizsgát kell letennie, de emellett gyakorlati tapasztalattal is rendelkeznie kell. Ha ennek mind sikerül megfelelni, akkor könyvvizsgálói státuszt lehet szerezni azokban az országokban, ahol a diplomát elismerik.

Ahhoz, hogy például ezt Romániában is elismerjék, csak egy különbözeti vizsgát kell letenni a helyi jogszabályokból, ami lényegesen egyszerűbb, mintha az ACCR mellett külön el kellene végezni a helyi CAFR vizsgákat. Ha valaki bekerül a Deloitte-hoz, az automatikusan biztosítja számára nemzetközi szintű továbbképzést.

Hány évbe telik, amíg a nemzetközileg elismert diploma a zsebedben lehet?

Sz.L.: - A 16 vizsgából évente legfeljebb 4-5-öt lehet letenni, így elméletileg 3-4 évbe telik az ACCA képzés. A gyakorlatban ez elnyúlhat 5-6 évig is, mivel a munkahelyi kötelezettségek mellett sokszor nehéz elegendő időt szánni a tanulásra, ami nélkül sikerrel vizsgázni nem egyszerű. A sikeres vizsgák mellett 5 éves gyakorlati tapasztalat is szükséges.

Közgazdasági egyetemi diploma szükséges ahhoz, hogy elkezdje valaki ezt a képzést?

Sz.L.: - Nem szükséges. Ezt ugyanúgy végzi az a kollégánk is, aki az orvosi egyetemen tanult, mint mi. Se az orvostudományi, se a közgazdasági diploma iránt nem érdeklődött senki. El kell viszont ismerni, hogy aki gazdaságtudományi egyetemet végzett és van egy alapszintű tudása, annak valamivel könnyebb a sikeres vizsgázás.

Az Enron esetéből kiindulva hogy történhet meg, hogy egy auditált cégről kiderül, valamiért nincsenek rendben a pénzügyi kimutatásai?

T.L.: - Az emberi mulasztás lehetőségét sajnos nem lehet teljesen kivédeni a mi szakmánkban sem. Általánosságban azonban kijelenthető, hogy egy könyvvizsgálónak ügyelnie kell a kliensével szembeni függetlenségére, arra, hogy ne álljon fel érdekösszefonódás. Azt is tudnia kell egy könyvvizsgálónak, hogy mekkora kockázatot vállal be. Például a mi cégünk nem vállal olyan potenciális klienst, ahol kétes tulajdonosi struktúrára vagy pénzügyi tranzakciókra mutató jelek vannak.

Nem ez az első hely, ahol könyvvizsgálóként dolgozol. Milyen különbségeket észleltél a külföldi cégek mentalitása, felkészültsége, szervezettsége és a hazai cégek között?

T.L.: - Eddig csak nemzetközi cégekben dolgoztam, így nincs közvetlen összehasonlítási alapom. De amint közvetve, klienseink példájából tapasztalom, mentalitás és szervezettség terén közelebb áll egymáshoz egy sikeres hazai és egy sikeres külföldi cég, mint például egy sikeres és egy sikertelen vállalat ugyanabból az országból.

Milyen csalási kísérletekkel találkozták, melyik a leggyakoribb?

Sz.L.: - Személy szerint még nem találkoztam ilyennel. Gyakoribb az az eset, amikor valaki nem szándékosan követ el hibát. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen eldönteni, hogy mi az, ami már ténylegesen csalás – bizonyítani kell tudni a szándékot a háta mögött. Ez azonban már nem a könyvvizsgáló feladata, hanem az ügyészségre tartozik. Ilyen esetben a könyvvizsgálónak csak jelentési kötelezettsége van. Mi a szerződéseket azzal a feltétellel írjuk alá a klienseinkkel, hogy ha valami csalással kapcsolatos dolgot észlelünk, akkor azt jelentenünk kell a megfelelő szinten.

Hogyan érintette a válság a könyvvizsgáló szakmát?

T.L.: - A válság miatt sokkal jobban oda kell figyelni a vállalatok pénzügyi, cash-flow illetve finanszírozási kockázataira. Ezek a legtöbb kliens esetében megnőttek, és emiatt nagyobb elővigyázatosságra van szükség ahhoz, hogy megfelelően le lehessen fedni őket.

Normális körülmények között, amikor a gazdaság fejlődik, el sem lehet képzelni egy olyan vállalatot, amelynek ne a profitszerzés vagy a vállalati érték maximalizálása lenne az elsődleges célja. A válság kicsit összezilálja ezeket a célokat: teljesen más az amikor nem profitot maximalizálok, hanem költségeket vagy veszteséget minimalizálok. Ez teljesen más irányba tereli a menedzsment fókuszát, így a könyvvizsgáló is át kell állítsa szemszögét. A kockázatok sok esetben változtak, sok esetben nőttek.

Milyen kockázatok nőttek?

Sz.L.: - Egy válság általában azzal jár, hogy az eszközök piaci értéke csökken, megnehezednek a bankok által támasztott finanszírozási feltételek, megdrágulnak a hitelek, felhalmozódnak a készletek, megnő a fizetésképtelen vállaltok száma.

Az eszközök piaci értékének csökkenését láttuk az ingatlanpiacon, a gépkocsi-piacon, de gyakorlatilag a legtöbb termékre vagy szolgáltatásra igaz volt. Ez azt jelenti, hogy a könyvvizsgáló az eszközértékelésnél sokkal körültekintőbb kell legyen, mivel nehezebb az adott körülmények között megállapítani, hogy az értékelés helyes-e.

A kockázat általában ott szokott magasabb lenni, ahol nagyobb értékű állóeszközök vannak, mert ezeknek jobban beszakad a piaci értéke egy válság következtében, mint a forgóeszközöké, amelyek ugye viszonylag likvidek.