A vállalkozói szellem: nem csak tudomány, művészet is

Hogy kiknek szól? Olyan fiataloknak, akik egyetemi éveik végén járnak, esetleg nemrég fejezték be közgazdasági tanulmányaikat és vállalatindításon gondolkodnak, csak nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Olyan kérdésekre kaphatnak választ a résztvevők, mint hogy hogyan lehet kézzelfogható üzleti tervvé alakítani egy sokat ígérő ötletet, hogyan lehet kiválasztani a megfelelő üzleti partnereket, és hogyan lehet versenyelőnyt szerezni a piacon. A workshopról és a tapasztalatairól kérdeztük az előadót.

Ön fényes karriert futott be több nemzetközi vállalat élén. Hol élt, hol dolgozott és milyen tanulságokat sikerült ezekből levonnia?

Papírra sok mindent lehet írni, és az a hibás, aki ezt mind elhiszi. Az én sztorim rövid, pár mondatban elmesélhetem. Budapesten születtem, 1956-ban nyugatra menekültünk, Münchenben nőttem fel, az ottani egyetemen, majd a belgiumin tanultam, és MBA képesítést szereztem, ami akkor még teljesen ismeretlen volt európai berkekben. Nagyon gyorsan Amerikába kerültem, ahol sok évet éltem, és ott tanultam meg a menedzsment csízióját. Sokáig egy nagyvállalati ember voltam. Aztán úgy döntöttem, hogy a jövő nem a nagyvállalatoké – ezzel az elképzeléssel eléggé egyedül álltam akkor – és így vállalkozó lettem. 1993-ban alapítottam egy céget, majd ’97-ben és ’99-ben is alapítottam egyet-egyet. Én mindig nemzetközi szinten gondolkozok, függetlenül a kis nemzetiségi zászlóktól és geográfiáktól. Az első egy világcég volt, később a tőzsdére ment, a második és harmadik európai cégek voltak. Azonban egyszer utolértek az amerikai befektetők, és megkértek arra, hogy vegyem át a Bosch Telecom cég vezetését. Ez volt az utolsó munkahelyem.

Mi történt ezekkel a cégekkel?

A vállalkozónak mindig az a feladata, hogy valamit elindítson, sikerre vezessen, aztán jönnek az ügyes, fizetett emberek, akik tovább menedzselik. Egy vállalat ritkán van egyetlen ember nevéhez kötve...

Mit takar tulajdonképpen az entrepreneurship fogalma?

Bevezetésként hadd mondjak pár szót a menedzsment elméletéről. A matematika, mint tudomány nagyon öreg, több ezer éves. A közgazdasági tudomány az körülbelül 250 éves, Adam Smith-szel indult olyan 1764-ben. A menedzsment tudomány, mint olyan, csak 1913-ban indult, azonban ezt kevesen tudják. Ez alig 100 éves, tehát nagyon fiatal, bébi tudományág. Sokáig az volt a tévhit, még a legnagyobb közgazdasági iskolákban is, mint a Harvard vagy az Insead, hogy a vállalatvezetést meg lehet tanulni. Sok mindent meg lehet tanulni, vannak technikák, de időközben kiderült, hogy ahhoz ennél több kell. Kell hozzá érzelmi intelligencia, emberismeret, pszichológia, tapasztalat, odaadás, motiváció. Tehát nem csak puszta tudomány, emellett művészet is. Érdekes módon csak az elmúlt 10 évben foglalkoznak akadémikusok magával a vállalkozói szellemmel. Még az amerikaiak is, akik mindent jobban tudnak és mindenre van szavuk, még ők sem találtak egy megfelelő angol kifejezést, így az entrepreneurship francia fogalmat használják erre. Ebben egy bizonyos misztikum rejlik, ez sokkal több, mint egy tudomány, de mégis lehet tanulni. Az én hivatásom az, hogy ezt a bacilust terjesszem, amerre járok. Az elmúlt pár évben ezt főleg Nyugat-Európában tettem, az utóbbi másfél évben elkezdtem Budapesten is dolgozni, és mostmár Kolozsváron is elkezdhetem a munkát. Ezután megyek Pozsonyba, Prágába, Varsóba, és azt hiszem, az egész Közép-Kelet európai régiónak igénye van erre.

Ön mindezt a tudást gyakorlati úton szerezte meg. Hogyan tudja ezt mégis megtanítani, elméletben átadni a hallgatóknak?

Úgy, hogy előtte 20 évig nem csináltam mást, csak elméletet tanultam. Elvégeztem a Business Schoolt, a világ legjobb cégeinek berkein belül dolgoztam, és eljutottam arra a szintre, hogy megértettem: ez is egy bizonyos fajta tudás, amit közvetíteni kell. Megvan a szótáram hozzá, megvan a képlettáram, megvannak az anekdotáim. Az ilyen dolgokról elsősorban csak anekdotikusan lehet beszélni, és nem annyira teoretikusan.Elképzelhetetlennek tartom, hogy előbb-utóbb szülessen egy olyan tankönyv, ami arról szól, hogy mi az entrepreneurship. De aki kitanulta, kitapasztalta a menedzsment szakmát, világszerte különböző cégekben, különböző kultúrákban, abban előbb-utóbb megszületik az a vágy, hogy erről beszéljen a fiatalokkal, akik még romlatlanok, akiket még érdemes befolyásolni. Nem a 40-50-60 éves üzletemberekkel, akiknek már megvannak a bevált útjaik, és azokat nehéz megváltoztatni.

Fontos a hitet is visszaadni a fiataloknak, hogy érdemes küzdeni, érdemes a saját lábadon állni, hiszen a Jóisten nem alkalmazottként hozza a világra az embereket. Ezt csak a környezet beszéli be nekik. Az óvodában, a szülői házban, az iskolában, az egyetemen, azt hangoztatják, hogy el kell menni egy nagy céghez, és ott valami állást elvállalni. Ez nem így van. A mai fiatalok legalább 15-ször fognak foglalkozást, és nem munkahelyet változtatni.

Tehát a kezdő vállalkozók képezik a workshopok célközönségét?

Ez a workshop a fiataloknak ad ötleteket, elgondolkoztatja őket, hogy tulajdonképpen hogy is tervezzék saját életútjukat. Ezt nagyon nehéz eldönteni most, például a negyedéves egyetemistának, hogy vállalkozó lesz-e jövőre. Vannak olyanok, mint Bill Gates, aki hat hónap után otthagyta az egyetemet, vagy Steve Jobs, aki ahelyett, hogy bejárt volna az órákra, kalligráfiát tanult, és ennek köszönhetjük, hogy mai számítógépeinkben 50 betűtípus között válogathatunk.

Egy vállalkozó útja sokkal egzotikusabb, mint egy normális alkalmazotté, de a normális embernek is el kell gondolkodnia azon, hogy a következő 10-20 évben melyik vállalathoz megy el, milyen etikai rendszer szerint orientálódik, mennyire vállalkozói vállalathoz megy, vagy inkább a nagy fizetést és a nagy autót nézi. Ezek komoly döntések, és ha mást nem is érünk el a workshop alatt, a hallgatók legalább elgondolkoznak ezeken a kérdéseken, és aztán egymással elbeszélgetnek.

Az Európai Entrepreneurship Alapítvány keretében szervezik ezeket a workshopokat. Mi a célja ennek az alapítványnak, kinek a kezdeményezésére alakult, és milyen eredményei vannak eddig?

Az alapítványnak az egy és legszentebb célja a workshopok lebonyolítása. Mint a neve is mondja, ennek keretében dolgoztunk már Nyugat-Európában, Franciaországban, Svájcban, Németországban, tulajdonképpen nemzetközi vonalon. Most úgy adódott, hogy energiánk van Közép-Európával foglalkozni. Borzasztó hálásnak tartom ezt a feladatot, hogy itt, ahol még óriási menedzsmentképzési hiány is van, már elindíthatjuk az ezen túlmutató oktatást. Kell a szakmabeli felkészültség, tudás is, de az entrepreneurship ennél egy kicsit több.

Ha jól tudom, ez lesz az első romániai entrepreneurship workshop, amelyet Ön tart. Miért döntött úgy, hogy Romániába jön, ki kezdeményezte a képzést?

Ezt Szabó András kezdeményezte, aki részt vett a budapesti workshopon, és felvette a kapcsolatot a BBTE oktatóival, és megszervezte a látogatást. Azért is vagyunk most itt, hogy előkészítsük az első romániai workshopot. Most is éppen befolyásos üzletemberekkel tárgyaltam, ősszel szeretnénk egy komolyabb, kihívóbb 12 hetes kurzust tartani, ami sokkal messzebb viszi az embereket, mint ez a 3 napos.

Milyen irányba halad az entrepreneurship Kelet-Európában, és milyen különbségek észlelhetők Európa nyugati részéhez képest a vállalkozói kultúrában?

Amerikából jövet a német és francia újságírók is gyakran kérdezték tőlem, hogy mi az oka annak, hogy náluk olyan alacsony a vállalkozói hajlandóság. A különbség abban rejlik, hogy itt Európában – és itt nem teszek különbséget kelet és nyugat között – a tudatosság hiányzott. Nyugat-Európában ugye szerencsés módon a ’90-es évek végén jött a dotcom forradalom, az internet forradalma. Borzasztó sok ügyes fiatalember aztán tőzsdére is ment és céget alapított, meggazdagodott. Ők még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy szigetet vagy jachtot vásároljanak, így ők mind visszamentek a piacra, és mit csináltak a pénzükkel? A következő fiatal generációt finanszírozták. Ez az, amit az amerikaiak eco sistem-nek neveznek. Tehát kialakult egy ilyen gazdaság, ami nyugaton most már csodálatosan működik.

Ez a rendszer még hiányzik Kelet-Európában. Itt aránylag kevesen kerestek annyit, vagy váltak annyira sikeressé, mint a nyugatiak, és ha kerestek is sok pénzt, az nem annyira a vállalkozói szellemre vezethető vissza. Így nincs meg bennük az erkölcsi elkötelezettség, hogy ezt visszaadják a társadalomnak. Ez az, amit Silicon Valley mentalitásnak nevezünk, és amiért irigyeljük az amerikaiakat.

Steve Jobs vagy Bill Gates körül egész kultúrkör alakult ki, és az összes többi amerikai vállalkozó körül is. Amerikában a legfejlettebb a vállalkozói kultúra, megvan a menedzsmenttudás, a vállalkozói szellem, és a vállalkozói befektetési hajlam. Nyugat-Európában megvan a menedzsmenttudás, a cégalapítói hajlam, a befektetési még ott is csiszolásra szorulna. Itt azonban hiány van mind a menedzsmenttudásban, mind a vállalkozói szellemben, mind a befektetési hajlamban. Ebből a szempontból itt sokkal értelmesebb energiát és időt fektetni ebbe a tevékenységbe, mint ahonnan én jövök.

Van rá esély, hogy idővel megváltozik itt is ez a vállalkozói mentalitás?

Természetesen igen, ez csak idő kérdése, és nem szabad túl agresszív legyen a várakozás. Ez hasonlít a francia felvilágosodáshoz, ami nem is olyan régen, 1789-ben volt. Az elmúlt 100 évben fejlődött ki az ú.n. scientific management… mi ennyi idő az emberi történelemben? Most az 1789-es szellemben tudunk beszélni arról, hogy mi kell egy sikeres és tartós vállalkozáshoz.

Még egyszer a három kritérium: kell az alapvető menedzsmenttudás, maga a szakma, mint a suszteré. Bizonyos szakmai tudás kell, mert különben nem tudok egy bizonyos piacon valamit alkotni, nem is föltétlenül földrengetőt. A második, hogy ezt merészen, előrelátóan, vállalkozói bátorsággal kell véghezvinni, illetve föladni a biztonsági rendszert és az életfogytiglani alkalmazotti viszonyt. A harmadik, találni olyan társakat, akik hajlandók egy ilyen ötletbe pénzt beruházni.

Hogyan épül fel egy entrepreneurship workshop, hogy zajlik le a három nap?

A programot annak alapján állítom majd össze, hogy itt mit tapasztaltam azalatt a két nap alatt, amit az egyetemen töltöttem. A programot nem a magam kedvére állítom össze, hanem úgy, hogy a résztvevők abból majd profitáljanak. Azért vagyok most itt, hogy megismerjem a felkészültségüket, a hozzáállásukat, és hogy honnan kell őket elhozni.

Továbbá mi nagyon gyakorlatiasan kezeljük ezeket a képzéseket, van három-négy lelkes társam, akik mind nagyon sikeres, többszöri vállalkozók, és megosztjuk magunk között a programot úgy, hogy gyakorlati példákkal, esettanulmányokkal és bizonyos tudásközvetítéssel vigyük el a hallgatókat abból az állapotból, ahol most vannak, remélhetőleg egy kicsit magasabb állapotba.