Mire jó az új régiófelosztás?

Gazdaságilag miért nem hatékony a jelenlegi fejlesztési régiókra vonatkozó felosztás?

Csutak István: - Az Egységes Európai Okmány (1987) szerint a regionális politika célja a gazdasági és szociális kohézió erősítése, a különböző régiók közötti különbségek és a kedvezőtlen adottságú területek elmaradottságának csökkentésével. Ez azért fontos, hogy a közösség harmonikusan fejlődjön. A fejlettség nemzetközileg használt mércéje a GDP. A kohézió erősödésének, a felzárkózásnak pedig az a jele, hogy az illető térség százalékos GDP részesedése a viszonyítási alaphoz mérve mennyit és milyen irányba változott? A GDP egyértelműen jelzi az életminőséget. A GDP alapján számolt vásárlóerő paritás ugyan jobban méri az életminőséget, de megyékre lebontva ilyen adatokat a statisztikai hivatal nem számol, így marad a GDP. Az Új? Régi? Jó? című tanulmányomban a 2003-as adatokat mértem az 1998-as adatokhoz. Azért 1998 a vonatkoztatási év, mert ekkor hozták létre a fejlesztési régiókat. A vizsgált időszakban az 1. Észak-Kelet régió az országos forrásoknak mintegy 28%-a fölött rendelkezett. Az 1998-hoz viszonyított hozzájárulása az országos GDP-hez 1 százalékponttal csökkent, 13,5%-ról 12,5 %-ra. A 7. Közép régió ugyanabban az időszakban a források 10%-ával rendelkezett, GDP hozzájárulása pedig nem változott: 1998-ban és 2003-ban is 12,2%. Az ország GDP-je viszont 2003-ban az 1998-as GDP-nek több mint ötszöröse volt. Tehát a 7. Közép régió, azzal, hogy százalékos hozzájárulása az országos GDP-hez nem változott, valójában regionális szinten GDP-növekedést ért el. Ettől akár győzelmi mámorba is eshetnénk, hisz Kovászna és Hargita megyék a 7. Közép régióban vannak. Csakhogy ha régión belül nézzük meg a dolgokat, a helyzet korántsem megnyugtató. Brassó a rendelkezésre álló források 46%-át vitte el, míg Kovászna 7%-ot. Márpedig a két megye, Brassó és Kovászna fejlettségi szintje között óriási volt és maradt a különbség, Brassó javára. Ha tehát országos szinten a rendszer gondosan vigyázott arra, hogy a rászorulónak minősített régiók több forrást kapjanak, régiókon belül viszont az erős megyék szorgalmasan elvitték a gyengék elől a forrásokat. Ez viszont az intraregionális ollót még jobban szétnyitja, vagyis a fejlett és fejletlen megyék közötti szakadék, részben a regionális politika eredményeképpen, nőtt. Pedig a cél a kohézió növelése, a fejletlenek felzárkóztatása.

Az RMDSZ által benyújtott tervezeten kívül van-e más törvénytervezet is a régiók felosztásáról?

– Nincs más törvénytervezet. Ehhez a témához senki nem mert hozzányúlni, noha a Román Európai Intézet egyik tanulmánya már 2004-ben jelezte: nagy baj van a román régiós felosztással.

Elfogadta már az Európai Bizottság a javaslatot?

– Az Európai Bizottság felé hivatalosan a kormány kell, hogy jelezze a szándékot. Van ennek egy jól megszabott eljárásrendje: előbb döntés születik országos szinten, azután Románia hivatalos brüsszeli képviselete jelzi az Európai Bizottság főtitkárságán a módosítási szándékot. Ezzel párhuzamosan az országos statisztikai hivatal az Eurotsat tal egyeztetve kidolgozza, visszamenőleg is, az új régiós felosztásra vonatkozó statisztikai adatsorokat. A javaslatról a Statisztikai Programbizottság dönt, az Európai Tanács pedig csak egyhangú szavazattal utasíthatja el a javaslatot. Másként fogalmazva, egy technikailag helyesen megalapozott új régiós felosztási javaslat bukásának nagyon kicsi a valószínűsége. Hát ezért is ódzkodik mindenki a témától, noha 2006-ban az Eurostat hivatalosan is felszólította Romániát, hogy két túl népes moldovai és dél-romániai régióját igazítsa a vonatkozó uniós rendelet elvárásaihoz.

A tanulmánya szerint a régiókon belüli különbségek csökkentésére, azok homogenizálására alapozták az új tervezetet. Emellett milyen gazdasági szempontokat vettek figyelembe a tervezet elkészítésekor?

– Az EU fejlesztéspolitikai támogatásrendszerének általános célkitűzése az életminőség javítása. Specifikus célkitűzés a felzárkóztatás, az elmaradt térségek életszínvonalának az EU átlaghoz való közelítése.

Ha elkülönítjük egymástól a szegény és gazdag megyéket, az nem mélyítené még jobban az országon belüli különbségeket?

– Ellenkezőleg. Hisz amennyiben a régiót alkotó megyék között nagy különbségek vannak, akkor a regionális átlagoló statisztikák, papíron, kiegyenlítik ezeket a különbségeket. Klasszikus példa: ha egyik lábam 100 Celsius fokos forró vízben, másik lában 0 Celsius fokos hideg vízben van, akkor átlagosan jó meleg 50 Celsius fokos vízben tartom a lábam.

Brassó és Szeben megyék infrastrukturális ellátottsága, a lakosság átlagjövedelme messze az országos átlag fölött van. Ez a Hargita és Kovászna megyékkel közös statisztikákba foglalva azt eredményezi, hogy, statisztikailag a Hargita és Kovászna megyei utak állapota például az országos átlag fölött van.

Hargita megyében az átlagjövedelem jelenleg a legalacsonyabb az országban. Ám a régióban az átlagos jövedelem így is az országos átlag fölött van, mert a fejlett megyék jó helyzete statisztikailag felfelé rontja a mutatókat.

Csak a rászorulók kapnak több forrást a felzárkózásra, a fejlettebb régiók kevesebb forráshoz jutnak. A 7. Közép régióban például az amúgy is kevesebb források mintegy fele Brassóban köt ki. Az EU fejlesztéspolitikájának szempontjából tehát a szegény megyéknek nagyon hátrányos erős megyékkel egy régióba kerülni. A javasolt átszervezés a szegény megyéknek több esélyt ad a fejlődésre, vagyis az országban a kohézió növelésére.

Milyen hatásfokkal hívták le a különböző régiók az uniós pénzeket? Ezekben milyen arányt képviseltek a regionális szintű projektek?

– A támogatások megyék szerinti eloszlásának a regionális átlaghoz viszonyított, normalizált megjelenítése szerint a leghatékonyabb Brassó megye volt, a legkevésbé hatékony pedig Giurgiu megye. De azt is jó tudni, hogy melyik megyébe mennyi forrás jutott? Suceava és Iaşi megyékbe, egyenként, az országos támogatások mintegy 8%-a jutott. Kovászna, Hargita, Giurgiu, Mehedinţi, Călăraşi, összesen 14 megye, egyenként 1% alatti támogatáshoz jutott.

Az 1. Észak-Kelet régió az országos támogatások 28%-át kapta az országos szinten támogatott projektek 19%-ára. Ezzel szemben az 7. Közép régió az országos támogatások 10%-át kapta, az országos szinten támogatott projektek 14%-ára. Ebből pedig az következik, hogy az 1. Észak-Kelet régióban a pályázatonként az országos támogatási átlag 155%-a jutott, míg a 7. Közép régióban az országos átlag 79% -át kapta egy-egy pályázat. Vagyis ugyanarra a munkára más és más összegeket költhettek a pályázók, attól függően, hogy melyik régióból pályáztak, noha az elbírálási ismérvek országosan szinten egységesek. Vagy legalábbis azok kellett volna, hogy legyenek.

Ami a regionális szintű projekteket illeti, egyetlen regionális, vagyis több megyét érintő projekt sem volt sikeres.

Az, hogy például a központi régió gazdagabb megyéi miatt a teljes régió kevesebb pénzt pályázhatott meg, így a székelyföldi megyékhez is kevesebb jutott, nem csak akkor lenne releváns, ha legalább azt az elérhető kevesebb pénzt is mind sikerrel lehívták volna? Miért lenne így több esélye az elmaradottabb megyéknek, ha külön kell pályázniuk?

– Egyrészt azért, mert a szegény megyékből álló, fejletlenebb régióknak a regionális politika kiegyenlítési mechanizmusainak köszönhetően arányosan több forrás állna rendelkezésére. Másrészt a homogén(ebb) régiónkon belül a forrásbevonásért folytatott verseny kiegyensúlyozottabbá válna, vagyis a szegény megyék esélyei javulnának.

A tanulmány szerint régiókon belül a legtöbb forrást a legfejlettebb/legnagyobb népességű megyék szerezték meg. Ez például azt is jelenti, hogy a nem kiemelt régiókon belül a szegény és kicsi megyék fokozottan kerültek hátrányos helyzetbe. A három erdélyi régióban a magyarok lakta megyék jellemzően vesztesek. Ez miért változna, ha külön csoportosítanánk a szegényebb megyéket? A nem hatékony pénzlehívás nem épp a visszamaradottságból, fejletlenségből következik?

– Részben abból. De részben abból is, hogy az erősebbik kutya megeszi a kisebbik halat. Hasonló képességű versenyzőkből álló mezőnyben az esélyek kiegyensúlyozódnak. Ezért nem szoktak egymással ringbe szállni a nehézsúlyú- és a pehelysúlyú öklözők.

Miért kell 2013-ig újra felosztani a régiókat és milyen kritériumokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban az EU? Van esély rá, hogy a jelenlegi felosztás megmaradjon?

– Háromévenként lehet az újrafelosztást kezdeményezni: 2006, 2009, 2012. Az átfutás ideje legalább egy év. Még egy év maradna a fejlesztési stratégiák pénzügyi terveinek elkészítésére, úgy, hogy a 2014-2020 közötti tervezési időszakba zökkenőmentesen, az új régiós felosztással lehessen belépni. A kérdés második felét illetően, persze, mindenre van esély. A vita most már politikai síkra terelődött. A politikában pedig minden lehetséges.

Mi az esélye és mitől függ, hogy felszámolják-e a megyék hatáskörét és az adminisztrálást a régiókhoz rendelik? Ez mennyire lenne kedvező?

– Az általam kidolgozott javaslat és az annak alapján készült törvénytervezet nem érinti az ország közigazgatási berendezkedését.

Van EU-s direktíva arra vonatkozóan, hogy a régiók közigazgatási egységek is kell legyenek?

– A régiók létrehozásával rendelet foglalkozik. Ez köztudottan minden nemzeti törvénykezést felülír. A rendelet szerint abban a tagállamban, ahol nincs régiós nagyságú közigazgatási egység, a fejlesztési régiókat létre kell hozni, ám közigazgatási hatáskör nélkül. A közigazgatási hatáskör megállapítása országos hatáskörbe tartozik, semmilyen EU-s jogszabály nincs erre.

Ha a megyék helyét a fejlesztési régiók vennék át az adminisztrációban, az nem épp a decentralizációt sértené? Hiszen nagyobb területeken menne végbe a közigazgatás...

– A közigazgatási felosztás elsősorban politikai kérdés, a fejlesztési régió pedig fejlesztéspolitikai kérdés. A kettő igen távol áll egymástól.

A régiók közigazgatási hatásköre azt jelentené, hogy a fejlesztéspolitika gyakorlatilag kikerül az országos hatáskörből és régiós szintre megy. Vagyis a stratégiai tervezés és pénzügyi végrehajtás már nem a központi közigazgatás hatásköre. A regionális fejlesztési stratégiák megfogalmazásában pedig könnyebben érvényesülne a helyi önkormányzatok (megyék) szándéka. Tehát ez a javaslat igen erős decentralizációt jelent.

Ha a régiók nem kapnának közigazgatási hatáskört, fennáll-e annak a veszélye, hogy az újrafelosztásnak csak látszólagos, formai következménye lenne, miközben nem változna tulajdonképpen semmi?

– A homogén(ebb) fejlesztési régióknak a lakosság életkörülményeire gyakorolt jótékony hatása a projektek érettségi fokától függően 2-3 év alatt megmutatkozna, függetlenül attól, hogy a régióknak van vagy nincs közigazgatási hatásköre. Csakhogy ehhez az írországi és nem a görögországi (bizánci) modellt kellene követni.

Valóban van olyan szándéka az RMDSZ-nek, hogy a Kovászna, Hargita és Maros megyéket összevonva megalkossa az önálló székelyföldi régiót, amely így az autonómia előszobájába kerülne?

Egy Maros-Hargita-Kovászna fejlesztési régió lényegesen homogénebb lenne a jelenlegi, Fehér-Maros-Hargita-Kovászna-Brassó-Szeben összeállítású régiónál. Ezt az evidenciát szakmailag is alá lehet támasztani.

Az EU szemszögéből egy fejlesztési régió létrehozásánál a földrajzi, társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális vagy környezeti körülményeket kell figyelembe venni. Történelmileg, kulturálisan, de még földrajzilag és környezetileg is Székelyföld egy egységes térség. Ez valójában a természetes állapot. E természetes állapotba való visszakerülés mindenkit érzékenyen érint és mindenki, önmagából kiindulva, a javaslatban rejtett szándékot fedez fel.

A RMDSZ 45 oldalas programjában az autonómia kifejezés 28-szor fordul elő valamilyen formában. Az RMDSZ-nek az a szándéka, hogy a kongresszus által elfogadott programját megvalósítsa. Nem több és nem kevesebb.