Miért nem vállalkozunk?

Egy nemzetközi kutatás rámutatott: a romániai vállalkozói hajlandóság az egyik legalacsonyabb a kis és közepes jövedelmű országok körében. Miért ilyen alacsony ez az arány és valójában mit jelent ez nekünk? A kutatás 2009. évi koordinátorát, dr. Györfy Lehel t, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kara magyar tagozatának adjunktusát kérdeztük.

Mit vizsgált, milyen célt szolgál a kutatás?

– A Global Entrepreneurship Monitor projektet (Globális Vállalkozásfigyelő, GEM) 1997-ben hozta létre a London Business School és a Babson College azzal a céllal, hogy a gazdasági növekedés és a vállalkozói aktivitás kapcsolatát tanulmányozza. Az első világszintű felmérésben 10 ország vett részt 1999-ben, mára a kutatásban részt vevő országok száma 54-re emelkedett. A kutatást minden évben megismételjük. Románia 2007-től vesz részt a kutatásban, és a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi kara végzi a kutatást. Elsősorban a kezdő vállalkozói aktivitás képezi a GEM fókuszát. A projekt egyik kulcskövetkeztetése az, hogy egy terület gazdasági fejlettsége és a kezdő vállalkozói aktivitás között nincs lineáris kapcsolat. Tehát nem igaz az, hogy minél fejlettebb egy adott ország, annál magasabb a vállalkozói aktivitás. A GEM eredmények azt bizonyítják évről évre, hogy a két tényező közti kapcsolat parabolikus formájú – egy U alakú görbével írható le. Ez azt jelenti, hogy a gyengébben fejlett országoknál magas vállalkozói aktivitást figyelhetünk meg, amely csökken egy bizonyos fejlettségi szintig (30.000 USD/fő egy főre jutó GDP-ig, vásárlóerő paritással számolva), majd pedig a legfejlettebb országoknál újra magasabb vállalkozói aktivitást figyelhetünk meg. Ennek a magyarázata több tényezőre vezethető vissza: elsősorban a vállalkozók motivációja eltérő. A fejletlenebb területeken nagyobb részarányban vannak kényszervállalkozók: ezek olyan vállalkozók, akik azért kezdték el tevékenységüket, mert úgy látták, hogy a munkaerőpiac nem biztosít számukra megfelelő életszínvonalat nyújtó munkahelyet. A fejlettségi szint növekedésével párhuzamosan ez a kényszervállalkozói aktivitás csökken, egyre nagyobb arányban jelennek meg a lehetőségmotivált vállalkozók, akiket olyan magasabb szintű célok mozgatnak, mint a függetlenség vagy pedig az egyébként megfelelő színvonalú jövedelem számottevő növelése.

Hol találhatjuk meg Romániát ezen az ábrán?

– A kis és közepes jövedelmű országok között Romániában az egyik legalacsonyabb a kezdő vállalkozói aktivitás. 2007-2008-ban a kezdő vállalkozói aktivitás az aktív lakosság körében 4%-os volt, ez 2009-re 5%-ra nőtt, azonban még így is az egyik legalacsonyabb érték ezen országok közül.

Milyen paraméterek definiálják a kezdő vállalkozó fogalmát?

– Kezdő vállalkozónak azokat a vállalkozókat tekintjük, akik kevesebb, mint 3 és fél éve kezdték aktív, tulajdonos-menedzseri tevékenységüket, vagy pedig azokat a vállalkozókat, akik most hozzák létre vállalkozásukat.

Minek köszönhető az alacsony vállalkozói hajlandóság Romániában?

– Az alacsony vállalkozói hajlandóság gyökerei a ’90 előtti időszakra vezethetők vissza. Szinte teljesen hiányoznak a vállalkozói hagyományok. Ezután az 1990-2000-es átmeneti időszakra jellemző makrogazdasági, jogi, társadalmi körülmények nem voltak bátorítóak, és a lakosság kockázatkerülő magatartása megmaradt a 2000-2007 közötti gazdasági növekedés időszakában is. Ebben a periódusban a lakosság inkább elfogadta a már meglévő vállalatok által nyújtott, kevésbé kockázatosnak ítélt munkahelyeket.

Ez így van más posztkommunista országokban is?

– Az eredmények hasonlítanak a többi volt szocialista országéra. Az alacsony és közepes jövedelmű országok csoportjában jól kimutatható az alacsony vállalkozói hajlandóság a posztkommunista országokban, illetve a magasabb aktivitás a latin-amerikai, dél-kelet ázsiai, valamint egyes afrikai országokban.

Minek köszönhető, hogy pont a válság évében, 2009-ben nőtt a vállalkozói aktivitás?

– Elsősorban a kényszervállalkozók száma és aránya nőtt meg a gazdasági válság időszakában. Nem csak a kezdő vállalkozói aktivitás mértéke, hanem a motivációs szerkezet is megváltozott. Két dolgot szeretnék itt kiemelni. Az egyik, hogy ez az 1%-os növekedés a kutatás hibahatárát lényegesen nem lépi túl, másrészt pedig ez a szám úgy értendő, hogy a 18 és 64 év közötti lakosság 5%-ának van 3 és fél évnél fiatalabb vállalkozása. Ez nem mond ellent azoknak az információknak, hogy ezzel párhuzamosan hány vállalkozás szűnt meg, ami egyébként a közép-kelet európai régióban viszonylag magas értéket mutat Románia esetében.

Mit lehet elmondani a kutatás módszertanáról?

– A felnőtt lakosság körében minden ország egy 2000-es reprezentatív, véletlenszerűen összeállított mintában alkalmazta a standard GEM módszer szerint ugyanazt a kérdőívet, ami alapján összeállt a kutatás adatbázisa. Hangsúlyozni kell, hogy a lakosság és nem a cégek körében történt a kérdezés, az aktuális szakirodalmi ajánlásokkal. Ez összefüggésben van azzal, hogy a vállalkozói aktivitást a mai szakirodalom nem elsősorban vállalkozásszámból kiindulva, hanem főként a vállalkozó vagy nem vállalkozó egyén szempontjából kiindulva vizsgálja.

Volt-e hatással a hazai vállalkozó szektorra, hogy sok romániai külföldre ment dolgozni, majd itthon vállalkozásba kezdett?

– A migráció folyamata az utóbbi években elsősorban a romániai kényszervállalkozások alakulására hatott: a válság idején a kényszervállalkozók számának növekedésére, az ezt megelőző időszakban pedig annak csökkenésére hatott. A válság előtti időszakra jellemző volt, hogy azok, akik nem találtak itthon megfelelő munkahelyet, a viszonylag közel levő, magasabb életszínvonallal rendelkező nyugati országokban vállaltak munkát. Ez is az alacsony kockázatvállalási- és vállalkozói hajlandóságról tanúskodik.

Megjegyzendő, hogy ehhez a földrajzi közelségnek is van köze. Míg egy latin-amerikai országban viszonylag jelentős távolságot és akadályt kell leküzdeni azért, hogy magasabb életszínvonalú országban vállaljon munkát, addig Közép-Kelet Európa lakossága számára a nyugati alkalmazotti státus lényegesen elérhetőbb alternatíva. Ez is hozzájárult a kezdő vállalkozói aktivitás alacsony szintjének kialakulásához.

Más országokban mit mutatnak a számok?

– Ajánlott ezt a kérdést óvatosan kezelni. Számos európai statisztika helyezi előszeretettel egyazon rangsorba az alacsony és a magas jövedelmű országok vállalkozói aktivitását.

Minél fejlettebb egy terület, annál jobb minőségű és jobban fizetett munkahelyeket tud biztosítani a lakosai számára, tehát a kényszervállalkozói aktivitás a gazdasági fejlettség szintjével párhuzamosan csökken. A kezdő vállalkozók arányát mindig annak tükrében érdemes szemlélni, hogy az adott országban a vállalkozás-indításon kívül milyen más lehetőségek vannak egy elfogadható életszínvonal megteremtésére.

Nem biztos, hogy a magas kezdő vállalkozói aktivitás a jó, sokkal inkább az a kérdés, hogy adott fejlettségi szinthez társul-e egy normális kezdő vállalkozói szint. Egy alacsony kezdő vállalkozói hajlandóság jelentheti azt, hogy annyira uralják a nagy cégek a piacot, hogy nagyon kevés új vállalkozói lehetőség nyílik.

Másrészt ott van Uganda, ahol az ország lakosságának több mint 33%-a kezdő vállalkozó. Természetes, hogy e mögött egy nagy bukási ráta is van, itt például az aktív lakosság 24%-a szüntetett meg vállalkozást két éven belül. A kis és közepes jövedelmű országokban a magas vállalkozói szinthez nagyon gyakran magas kudarcszint is társul.

A fenti megállapítások egy lényeges, de csak elenyészően kis részét teszik ki a kutatásnak, amely számos olyan kérdésre is választ ad, ami vállalkozói motivációval, finanszírozással, vállalkozók megítélésével, oktatással és felkészültséggel, stb. kapcsolatos. A kutatásról többet a https://gemconsortium.org/ oldalon olvashatnak.