Amikor a korrupció legitimitást nyer

2010. január 14. – 12:07

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Ami nyugaton kenőpénz vagy nepotizmus, keleten szükséges udvariasság vagy megfontolt választás: a korrupció sem mindig az, aminek látszik.

A korrupció olyan tevékenységet jelent, ami korrumpál. Aláássa a rendszert, amelyben történik. Ám mivel az üzleti rendszerek nagyon különbözőek, más- és másfajta tevékenység korrumpálja őket – elmélkedik John Hooker , a Pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem oktatója. A szakértő szerint gyakran nem egyértelmű, mi számít korrupciónak, és mi nem – mégis, egyértelműen azonosítjuk a korrupciót a lefizetésekkel és nepotizmussal. A megfelelő kulturális kontextusban ezek a tevékenységek teljesen legitimek lehetnek, ha felelősségteljesen viszik őket véghez. Kínában nem ritka, hogy a több nemzedék óta egy család tulajdonában lévő vállalkozás vezetője családtagjait, legtöbbször gyerekeit ültesse az igazgatói székekbe. Ám ennek a legtöbbször előfeltétele, hogy a fiatalok üzleti iskolákat végezzenek el, nem ritkán külföldön. És bár a cégnél természetesen alkalmaznak külső szakértőket is, ezeknek el kell fogadniuk a családtagok jelenlétét a vezetői pozíciókban. Magyarán,

el kell fogadniuk a nepotizmust,

pontosít John Hooker. Példaként a Lee Kum Kee kínai ételgyártó céget hozta fel, ahol az alapító unokája négy fiát állította a különböző részlegek élére. Míg nyugati világban a nepotizmust a főnök lusta és hozzá nem értő rokonaival azonosítják, egy konfuciánus kultúrában, ahol a család iránti lojalitás mértéktelenül fontos, kifejezett előnyökkel járhat. Egy cégvezető több munkát képes kisajtolni a rokonaiból, mint bárki másból. Megtörténhet, hogy a rokonok nem a legtehetségesebb jelöltek, de mivel a vezető ismeri gyengéiket és erősségeiket, személyre szabott feladatokat bízhat rájuk.A nepotizmus akkor válik korrupcióvá, ha az idősebb családtagok nem választják ki gondosan a fiatalabb rokonok helyét a cégben – állítja az egyetemi oktató, hozzátéve: a felelősségteljes nepotizmus azonban teljesen legitim lehet a megfelelő kulturális közegben. Ugyanez a véleménye az ismerősöknek, jóbarátoknak való kedvezésről.

Hiszen egy taiwani felvásárló ügynök hamarább várhat megfelelő minőségű árut régi barátjától, mint egy ismeretlentől – nem csoda hát, ha az előbbi kapja a szerződést. Taiwanban ez a fajta protekciózás évszázadok óta a vállalkozások alapját képezi. És csak akkor számít korrupciónak, ha a barátok megbízása kizárólag a barátság miatt történik, és nem lehet bízni abban, hogy jól végzik el a feladatukat. A különbségek alapja John Hooker szerint az, hogy

a nyugati kultúrák szabályokon és átláthatóságon, míg a keletiek a kapcsolatokon alapulnak.

A nyugatiak a szabályrendszerekben, a keletiek barátaikban és családjukban bíznak – és utóbbiak ezért ügyelnek arra, hogy erős kapcsolatrendszert építsenek ki.

Ebben fontos szerepet játszanak az ajándékok: a koreai üzletemberek például természetesnek veszik, hogy ha egy fontos hivatalnokkal találkoznak, akkor egy pénzzel teli boríték cserél gazdát. Ugyanakkor bőkezűen megajándékozzák egymást házasság alkalmával vagy részvétnyilvánításként halálesetek után.

Bizonyos korlátok között ezek az ajándékok kizárólag a partnerek egymás iránti elkötelezettségét jelzik. Ilyen ajándékok segítették hozzá a családi tulajdonban lévő cégeket ahhoz, hogy ne ütközzenek a kormány politikájával, és így hozzájáruljanak Korea gazdasági fejlődéséhez. Persze ez az ajándékozgatás gyakran átcsúszik egyszerű lefizetésbe még Koreában is. A kenőpénzek folyamatos kísértésként vannak jelen a kapcsolatokra épülő rendszerben, mert

egérutat jelentenek a bizalmi kapcsolatok építésének útvesztőjében.

Nyugaton a kapcsolatok és személyi autoritás hatalma meggyengült az évek során, és a rendszer javarészt a szabályokhoz való önkéntes alkalmazkodáson alapul. A nem túl szigorú ellenőrzés elég ahhoz, hogy a gazdaság hatékony legyen, de a csalás vagy az egérutak csábítása itt is létezik. És ez már valóban korrupció – hatását a jelenlegi gazdasági válság jelzi: néhány felelőtlen játékos a hitelek globális befagyasztását okozta.

Még a nyugat-afrikai kenőpénzek rendszere is felelősségteljesnek számított valamikor. A hagyományos falvak vezetői azzal érdemelték ki a lakosság tiszteletét, hogy igazságosan juttattak nekik ajándékaikból és kegyeikből. A vezető oda irányította a javakat, ahol azokra a legnagyobb szükség volt, hozzájárulva ezzel a közösség túléléséhez. A telepesek érkezése és a nyugati stílusú intézményrendszer meghonosodása után az ajándékozás gyakorlata megmaradt – de eltűnt a közösségi rendszer, amely azt legitimizálta.

Talán segítene, ha a mai Afrika cégvezetői nagylelkűségükkel próbálnák kivívni a tiszteletet: építhetnének infrastruktúrát vagy iskolákat a hivatalnokok vagy politikusok lefizetése helyett. A korrupció elkerülésének biztos útja a helyi üzleti kultúra működésének megértése, és olyan gyakorlat alkalmazása, amely megreformálja a rendszert, nem szétbomlasztja azt.

A cikk John Hooker, a Carnegie Mellon University oktatójának a The Forbes magazinban megjelent írása alapján készült.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!