Gyakori kérdések az euróárfolyamról

Mit nevezünk valutának?

– A valuta valamely ország törvényes fizetőeszköze egy másik ország fizetési forgalmában. A valuta tehát nem más, mint a tényleges külföldi pénz, készpénz. A hazai pénznem, a lej például csak egy külföldi ország pénzforgalmában lehet valuta. A valutákat két csoportra szokták osztani: konvertibilis, azaz átváltható, vagy nem konvertibilis, nem átváltható. Csak azoknak a valutáknak az esetében beszélhetünk árfolyamról, amelyek egymás között átválthatók. A valutaárfolyam pont ennek az átváltásnak az ára: megmutatja, mennyi hazai pénzt kell fizessünk egy egység külföldi pénzért – tehát valamely valuta egységének egy másik ország pénzegységében kifejezett ára.

Miért pont az euróval hasonlítjuk a lejt, és miért szabják meg egyre több termék árát euróban?

– Az előbb említett átválthatóság feltételét teljesíti a lej és az euró is, és uniós tagország lévén gyakran az euróhoz viszonyítjuk a hazai árakat. Románia 2015-re tűzte ki az euró bevezetését, ami maga után vonja, hogy pénzforgalmunkat fokozatosan euróra alakítjuk át. Ezért is egyre több termék, szolgáltatás vagy éppen az albérletünk ára már euróban van megszabva, így mindannyian érezzük az euró árfolyamának egyre hangsúlyosabb szerepét a hétköznapjainkban. Európa gazdasági nagyhatalmai (Nagy-Britannia kivételével) az eurózóna tagjai, vagyis ezt használják hivatalos fizetőezköznek, és ez kihat Közép-Kelet Európára is. Voltak és vannak természetesen az eurónak konkurensei. Amíg volt német márka, addig gyakran azt használták viszonyítási alapnak, az képviselte a nyugat valutáját. A dollár az utóbbi hónapokban sokat vesztett értékéből és gyengült a világpiaci ereje, ezért egyre többen megkérdőjelezik a dollár vezető tartalékvaluta szerepét.

Mi a kapcsolat az árfolyam és a valuta erőssége közt?

– Fordított kapcsolat van az euró árfolyama és a lej erőssége között. Növekvő árfolyam a lej gyengülését jelenti: egy euróért több lejt kell fizetnünk.

Mi befolyásolja egy valuta árfolyamát?

– Az árfolyam alakulásának köré a közgazdászok szép elméleti keretet rajzoltak, ami megmagyarázza, miért is nő vagy csökken egy valuta árfolyama. Hosszan sorolhatnánk, hogy mi játszik közzé az árfolyamok változásában: szerepe van ebben az inflációnak, munkanélküliségnek, kamatlábnak, alkalmazott fiskális és monetáris politikának, gazdasági növekedésnek, a folyó fizetési mérleg alakulásának illetve a viszonyítási alapként szolgáló külföldi valuta erősödésének, stb. Elméletileg az átváltás mértékét a valutapiac egyes valutákra irányuló kereslete és kínálata határozza meg. Hasonlóan bármely más termékhez, a valuták esetében is, ha nő a kereslet, az felhatja az illető valuta árát, felértékeli azt, ilyenkor a valuta erősödik. Ha a kínálat növekszik, akkor gyengül az illető ország pénzneme, mivel egyre többen szeretnének megszabadulni az illető valutától, akár alacsonyabb áron is. A valutapiacon két szereplőcsoport képezi a keresletet illetve a kínálatot: külkereskedők és pénztulajdonosok (spekulánsok). A külkereskedők két csoportra oszthatók: exportőrök és importőrök, azaz akik külföldre szállítanak, illetve onnan hoznak be különböző termékeket. Az exportőr a kivitt áruért cserébe külföldi valutát kap, amit hazai pénzre szeretne váltani, tehát hazai valutát keres idegen valuta kínálata mellett. Az importőr pont ellenkezőleg, hazai valutát kínál és idegen valutát keres, mivel a külföldről vásárolt termékekért külföldi valutában kell fizetnie. Ebből világosan látszik, hogy a hazai pénznem gyengülése serkenti az exportot, mert ugyanannyi külföldi valuta több hazai pénzre váltható és abból itthon több terméket vásárolhat, amit utána esetleg újra exportálhat. A hazai pénz erősödése az importőröknek kedvez, mivel kevesebb hazai pénzbe kerül ugyanaz a mennyiségű külföldi valuta. Ha csak külkereskedők lennének a valutapiacon, az árfolyam alakulása kizárólag az export és az import arányától függne: exporttöbblet esetén a hazai valuta felértékelődne, importtöbblet esetén leértékelődne, azonban ezek a mozgások az előbb elmondottak alapján kiegyenlítenék egymást. A pénztulajdonosok arra a valutára tartanak igényt – jelenítenek meg nagyobb keresletet –, amely magasabb kamatjövedelmet biztosít. A magasabb kamatjövedelem a magasabb piaci kamatlábtól, közvetve pedig a magasabb jegybanki alapkamattól függ. Ez a keresleti többlet felértékeli az adott valutát, ami árfolyamnyereséggel kecsegtet.

Ha elméletileg csak ezek hatnak az árfolyam alakulására, tavaly ősszel miért emelkedett meg olyan hirtelen az euró árfolyama?

– A válság kirobbanásakor nem csak a hazai pénznem szenvedett el iszonyú mértékű gyengülést, de más európai valuták is, illetve a dollár is folyamatosan gyengül az utóbbi pár hónapban. A válság hirtelen terjedt szét az egész világon, és pánikot okozott a befektetők körében. Kelet-Európa piacai voltak az elsők, ahonnan igyekeztek kimenekíteni tőkéjüket a nagy külföldi befektetők és visszavinni oda, ahonnan az eredetileg származott, Nyugat-Európába. A hatalmas mértékű tőkekivonás, hazai likviditáscsökkenés miatt értelemszerűen esett a lej értéke.

Az árfolyam emelkedésben közrejátszottak a lejre mért különböző spekulációs támadások is. Ez a folyamat azt jelentette, hogy a játékosok nagy mennyiségben adtak el lejt és vettek érte eurót, hogy a lej ára essen le, és így majd a későbbiekben olcsóbban juthassanak hozzá. Furcsamód több nagy kereskedelmi bank is összefogott a lej gyengítése érdekében, mert ők rengeteget kerestek az árfolyam-különbözeteken, lefedezve az ebből eredő kockázatot.

Ki tudja, meddig esett volna a lej, ha nem lépett volna közbe a jegybank, és nem kezdett volna el lejt vásárolni. Azonban pont erre számítottak a spekulánsok is, mert az euróeladás és lejvásárlás következtében valuta-fedezet nélkül maradt a lej, aminek szintén bénító hatása van a lejpiacra. Érdekes módon az államnak érdeke volt abban is, hogy emelkedjen az euróárfolyam, mert a gázszámlától, energiaszámlától és jövedéki adóktól kezdve mindennek a számolási alapja euróban van jegyezve, és az októberi árfolyamot tekintik a jövő év átváltási arányának. Ha az magas, több pénzt gyűjthetnek be ugyanazért a szolgáltatásért, és erre most az államnak nagy szüksége van.

Miért gyengült a lej a politikai válság kirobbanásakor, illetve az új elnök megválasztásakor?

– Mindennapi tapasztalat, hogy a valutaárfolyamok rövid távon érzékenyen reagálnak a piaci hangulat és a gazdasági szereplők várakozásainak a változásaira, sőt a kormányzati tisztségviselők és politikusok, illetve a jegybankok vezetőinek a nyilatkozataira, az azokban tükröződő valós vagy vélt szándékokra is. Ezek a nyilatkozatok gyakran a kívánttal ellenkező hatással járnak.

Ez a reakció szintén a kereslet-kínálat szabályára vezethető vissza: ha rossz hírek látnak napvilágot egy országról, annak gazdaságáról vagy politikai egyensúlyáról, az csökkenti az illető valutába vetett bizalmat, ami arra sarkalja a befektetőket, hogy szabaduljanak meg tőkéjüktől.

Mivel a piacon egyszerre sokan akarnak eladni, a kínálat megnövekszik, így a hazai valuta gyengülni fog. Ez történt a kormánykoalíció felbomlásakor is, amikor a külföldi és hazai befektetők egyaránt megijedtek, mivel ha az ország vezetése és a végrehajtó hatalom nem áll biztos lábakon, az kihat a reálgazdaság működésére is.

Miért baj, ha gyenge a lej?

– Elsősorban annak jelenthet gondot a lej gyengesége, aki megtakarításait hazai pénzben halmozta fel, és most kéne átváltsa ezt euróra. Ő biztosan negatív eredménnyel fogja zárni befektetését. Általában azonban az árfolyamból önmagában semmiféle következtetést nem lehet levonni, hiszen egy nemzetgazdaság érdeke nem a magas vagy alacsony, hanem a stabil árfolyamokhoz fűződik.

A kiszámíthatóság a fontos, hiszen a gazdaság szereplői pontosan akarják tudni, hogy tevékenységük előre eltervezett folytatásához mennyi pénzre van szükségük. Azaz mennyi pénz kell a szükséges munkaerő, alapanyagok, árukészlet stb. előteremtéséhez, továbbá a működéshez nélkülözhetetlen hitelekhez biztosan hozzájutnak-e, s ha igen, milyen feltételekkel, költségekkel.

Ugyanis ha a kiszámított árfolyam és a valóság között túl nagy rés keletkezik, abba belerokkanhatnak a cégek, és a sok csőd eredményeként végső soron maga az ország is. Ha a piac beárazza egy adott szinten a valutát, ahhoz már lehet alkalmazkodni.

Természetesen a lej túl- vagy alulértékeltségéhez is kapcsolódnak kockázatok. A legkézenfekvőbb hatás, amiről már volt szó, hogy a gyengébb valuta ösztönzi az exportot, és drágábbá teszi, azaz korlátozza az importot. Ebből a szempontból a gyenge lej akár jól is jöhetne Romániának, amennyiben van még kereslet a szűkülő exportpiacon termékeinkre.

A lej gyengülése azoknak is problémát jelenthet, akik olyan szolgáltatást vagy terméket vásároltak, aminek az ára euróban van megszabva. Ők ugyanazért a minőségért és mennyiségért többet kell fizessenek, pusztán az árfolyamváltozásból következően. Igazságtalannak tűnik, ugye? Pedig amiért mi bosszankodunk, annak a más fél nagyon is örül. Ezért az euróárfolyam emelkedésnek egyaránt vannak nyertesei és vesztesei.

Vesztesei azok, akik euróban fizetik a házbért, euróban vettek fel lakás- vagy fogyasztói hitelt, esetleg az eurózóna valamelyik országába kívánnak utazni. A növekvő törlesztő részletek miatt kevesebbet költünk.

Nyertesei az exportáló cégek, akiknek a leértékelés miatt automatikusan megnőnek a bevételeik, vagy olcsóbban tudják árulni külföldön a termékeiket, ami versenyelőnyhöz segítheti őket. Az importtal konkuráló cégek, akik az importhoz hasonló termékeket árulnak, szintén jól járnak, mert a külföldi versenytársaik kénytelenek a termékeik árát megemelni. Az árfolyamemelkedés kedvez azoknak is, akik euróban kapják fizetésüket, például a külföldön dolgozó vendégmunkások.

Milyen gazdasági következményei lehetnek a lej leértékelődésének?

– Szakemberek szerint a lej gyengülésének épp ez a fő hatása, hogy a devizában eladósodott magánszemélyek és a vállalkozások elkölthető jövedelme csökken. Emiatt a lakosság fogyasztása és a vállalkozók beruházása is visszaesik. Az így mérséklődő kereslet hatására csökken a GDP, és elsősorban a szolgáltató cégek körében visszaesik a foglalkoztatás. Ráadásul a GDP mérséklődése miatt nő a GDP-arányos államadósság és államháztartási hiány is.

Egy másik kedvezőtlen hatás abból adódik, hogy a gyenge árfolyam és Románia rosszabb külföldi megítélése megemeli az állampapír-piaci hozamokat, vagyis a külföldi befektetők egyre magasabb kamat mellett hajlandóak csak pénzt adni az államnak. Ez növeli az államháztartási hiányt, ami egyensúlytalanságot teremt az állami finanszírozásban.

Az export növekedése az import gyengülésével együtt javíthat a külkereskedelmi mérlegen. Természetesen nem mindig csökkenti az importot a valuta leértékelődése, például ha nincs hazai termék, ami az importjavakat kiváltsa. Ugyancsak nem növeli az exportot, ha a partnerország korlátozza behozatalát, vagy ha nem tud többet exportálni az anyaország. Ilyenkor a valuta leértékelődése a belső árszínvonal emelkedésével, azaz inflációval jár.

Az alacsony lej elvileg tehát komoly inflációs nyomást hordoz magában, aminek következtében a szakértők szerint középtávon nagy valószínűséggel utolér minket is a fogyasztói árak emelkedése. A Goldman Sachs (GS) pénzügyi elemzőcég szerint a negatív kibocsátási résnek erős dezinflációs hatása van, ezért nem növekednek az árak. A kibocsátási rés az elérhető növekedési potenciál és a várt tényleges GDP-növekedés különbségét méri, ami lehet negatív vagy pozitív. A gyenge belföldi kereslet is hozzájárul az árak szinten tartásához. Azonban ahogy egyre javul a gazdasági helyzet és csökken a recesszió, intenzívebb áremelkedésre számíthatunk. A novemberi éves infláció 4,65%, a központi bank pedig 2,5%-ot tűzött ki, ami ingadozhat +/- 1%-ot.

Hogyan tartható kordában az árfolyamingadozás?

– Az árfolyam kordában tartására a jegybank szokott, néha hallgatólagosan, néha nyilvánosan beavatkozni. Két eszközzel avatkozhat be az árfolyam piaci alakulásának befolyásolása érdekében: a kamatlábat változtatja, ezzel hatást gyakorol a pénzpiaci szereplők magatartására, továbbá részt vehet a valutapiacon, idegen valuta eladásával vagy vásárlásával, ezek nyílt piaci műveletek.

Azonban a folyamatos nyílt piaci műveletek negatív hatással járhatnak: idegen valuta rendszeres vásárlása esetén – a felértékelődés elkerülése miatt – a hazai valuta kínálata nő, aminek inflációfelhajtó hatása van. Idegen valuta rendszeres értékesítése csökkenti a jegybank valutatartalékait, és növelheti az adóssággeneráló tőkeimportot, azaz a hitelfelvételt.