Vojnits Tamás: Románia máris befektetésektől esik el

Külső szemmel, gazdasági szakértőként hogyan vélekedik a romániai politikai válságról?

– Mivel a szokatlanul mély és hosszú válság miatt most nagyon nehéz időszakon megy keresztül az ország, azt gondolom, finoman szólva is nem szerencsés, hogy pont most marad stabil vezetés nélkül az ország. A feltörekvőnek vagy fejlődőnek nevezett gazdaságok egyébként még békeidőben is meg tudják szenvedni az ilyesfajta politikai válságok hatásait, hiszen drágábban, vagy egyáltalán nem jutnak külföldi hitelekhez, befektetésekhez, hát még egy olyan időszakban, amikor az ország finanszírozhatósága is kérdéses. Még szerencse, hogy érvényben van a Valutaalappal kötött megállapodás.

A Nemzetközi Valutaalap küldöttsége bejelentette, hogy az új román kormány megalakulásáig elhalasztja október 20-ra tervezett, az IMF-fel szemben vállalt kötelezettségek áttekintésére irányuló látogatását. Romániának decemberben kellene megkapnia a következő, 1,5 milliárd eurós hitelrészletet a készenléti hitelmegállapodás keretében. Van reális esélye annak, hogy ez ne történjen meg?

– Vannak országok – gondoljunk például Lettországra –, ahol a társadalom még a romániainál is nagyobb megpróbáltatásokon megy keresztül, és példátlan mértékű jövedelemcsökkenést, munkanélküliséget, az ingatlanvagyon hatalmas értékvesztését kénytelenek elszenvedni, ha magasabb életszínvonal mellett is. Ezek a példák azt üzenik a világnak, hogy a versenyképességet növelő intézkedésekkel párhuzamosan érdemes növelni a nemzeti megtakarításokat, hogy növekedjen a gazdaság sokktűrő képessége.A Valutaalap rugalmas hozzáállásáról tanúskodott, hogy a vártnál súlyosabb gazdasági visszaesés láttán engedett a korábbi 5% alatti deficitcélból, de a legfrissebb adatok alapján jelentős a kockázata az újonnan megállapított deficitnél is magasabb idei hiánynak.

Szóval ez egy kényes egyensúly: ha a hiány a vártnál kedvezőtlenebb külső körülmények miatt lenne magasabb, az bizonyos mértékig tolerálható, de az is igaz, hogy amíg a kormány nem teljesíti a megállapodásban rögzített feltételeket, addig reális esélye van annak, hogy a Valutaalap nem járul hozzá a következő hitelrészlet lehívásához.

Az államfő azt állítja, hogy ha ez a hitelrészlet nem érkezik meg, fennáll a veszélye, hogy nem tudnak fizetéseket és nyugdíjakat fizetni. Ilyen pénzügyi helyzetben létezik jó megoldás? Honnan lehet a fizetésekre/nyugdíjakra átcsoportosítani pénzt, illetve mennyire tekinthetőek ezek a kifizetések prioritásnak?

– Hasonló válságok esetén jellemző reakció, hogy miközben a kormányok visszafogják a nagy értékű beruházási kiadásaikat, a napi működést is igyekeznek feszesebb gazdálkodás mellett biztosítani. Ráadásul a bérjellegű állami kiadások természetükből adódóan hosszú távon berögzítik a kormányzati kiadásokat, melyek viszont bővülő gazdaság hiányában csak magasabb adóterheléssel finanszírozhatók.

Ebben a helyzetben bizony teljesen reális feltételezés, hogy nem jut minden ígérvény kifizetésére elegendő forrás. Ennek a konkrétumok szintjén számos kimenetele lehetséges, ahogy azt több más ország példáján láthattuk az elmúlt év során. És ha már a bérekről beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy manapság a magánszektorban soha nem látott mértékű – közgazdasági szakzsargonnal élve – nominális béralkalmazkodás megy végbe, magyarul az elbocsátásokon túlmenően sok vállalat kénytelen jelentősen kevesebbet fizetni alkalmazottainak.

A Fitch szerint romolhat Románia hitelminősítése, ha a világbankos hitelrészlet nem érkezik meg időben. Mit jelenthet ez Románia számára, kik számára számítanak meghatározónak a hitelminősítések? Valószínűsíthető, hogy Románia befektetésektől esik el emiatt?

– Románia máris befektetésektől esik el a jelenlegi hitelbesorolása alapján, amin egy újabb leminősítés nem segítene. A hitelminősítők azért érzékenyek az ország külső finanszírozhatóságának fenntarthatóságára, mert a hitel hiánya teljesen alááshatja a vállalati szektor jövedelmezőségét, ami viszont kihúzhatja a talajt az adóbevételek alól. Kritikus szempont továbbá a közeljövőben, miként alakul a bankok tőkehelyzete, ugyanis a tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy a nem teljesítő hitelek aránya még egy darabig emelkedik.

Románia számára, mivel az államadósság nem túlságosan magas, elsősorban a bankrendszer külföldi szereplői számára fontosak a hitelminősítések, azok alakulásától tehetik függővé, mennyi tőkét és hitelt allokálnak az országba. Tehát egykönnyen kialakulhat egy ördögi kör, mert kevesebb hitel több vállalati csődhöz, több csőd kevesebb új hitelhez vezethet, és így tovább.

Másfelől nézve viszont számos jó befektetés kínálkozik a vállalati szektorban, sokkal olcsóbb most vásárolni, és mint tudjuk, az időzítésnek nagy szerepe van. Lesznek tehát befektetések, de elsősorban nem hitelből, és nem a hitelhiány által érzékenyen érintett ágazatokban és vállalatokban.

Milyen hatással lehet a politikai válság a lej árfolyamára?

– Belátható időn belül nem számítok jelentős ingadozásra, a jegybank elég elszántnak tűnik, hogy ne engedjen meg számottevő árfolyam-ingadozást. A gazdaság harmadik negyedévben megfigyelt stabilizálódása arra utal, hogy a mainál gyengébb árfolyam nem volna kívánatos.

A legtöbb válságban lévő kelet-európai országban az a sajátos helyzet áll elő, hogy miközben a versenyképességi szempontok a gyengébb hazai fizetőeszköz irányába ösztönzik a gazdaságpolitikát, a devizahitelek túlsúlya miatt az ún. mérleghatás (a törlesztési kötelezettségek emelkedése) sújtaná a magánszektort, mivel csökkenti a cash-flowt, a rendelkezésre álló pénzt, és ezáltal korlátozza a kiadásokat, tehát makroszinten restriktív hatású.

A bukaresti értéktőzsde a várakozásokkal ellentétben az utóbbi négy év leglátványosabb növekedését produkálta a kormány megbuktatásának napján, október 13-án. Mivel magyarázható ez a látszólagos ellentmondás?

– Nem hiszem, hogy szoros összefüggés volna a két esemény között. A részvényárak egy jó ideje látványosan menetelnek felfelé, aminek az okait szerintem inkább a globális szintű monetáris élénkítésben kell keresnünk. A közelmúltban megvalósult példátlan mértékű gazdaságélénkítés rövid távon feledteti a problémákat, a kockázatok átmeneti csökkenése pedig ugyanazokat a befektetői attitűdöket hívja elő, amelyek a válsághoz vezettek.