Juppi játékszerből a gazdasági felemelkedés eszközévé vált. Elterjedése a szegény országokban fellendíti a mobilpiacot, és lassan megváltoztatja az egész világot.
A mobiltelefon gazdag juppik játékszeréből a világ szegényei gazdasági felemelkedésének eszközévé vált. Afrikában ma már tíz emberből négynek mobiltelefonja van. Egy friss tanulmány szerint pedig ha egy fejlődő országban tízzel megemelik a száz emberre jutó mobiltelefonok számát, ez az illető GDP-jének 0,8 százalékos növekedését vonja maga után. Kelet-Uganda egy kis falujában egy öregasszony éppen dédunokáját dajkálja. Körbemutat a helyi viszonylatban jómódról árulkodó házában: a mobiltelefonom volt a megélhetésem biztosítéka, magyarázza a The Economist riporterének. 2003-ban Mary Wokhwale az első 15 ugandai asszony között volt, akik az akkor induló falutelefon-projektben operátori munkakört láttak el. Egy mikrohitel segítségével vásárolt egy telefonkészüléket, illetve egy tetőre felszerelhető jel-erősítő antennát. Olcsón telefonálhattak tőle a falustársai, minden híváson volt egy kis profit, így vissza tudta fizetni a hitelt, és vásárolt egy második telefonkészüléket is. A bevételnek köszönhetően nyitott egy üzletet, ahol sört árult, elindított egy zeneboltot, és segített családtagjainak a gyerekek tandíjának kifizetésével. A falusiak telefonhívásai egy idő után megritkultak: a készülékek ára lecsökkent, lassan már minden családnak lett saját mobiltelefonja. De az ugandai asszony többi kisvállalkozása azóta is virágzik.
Az ehhez hasonló történetek arra világítanak rá, hogy még a legszegényebbek is hajlandóak minimális pénzt fizetni a telefonos kommunikációért. Egy olyan térségben, ahol nagyon rossz az úthálózat, ahol elérhetetlen a postai szolgáltatás, kevés a vonatjárat, és veszélyes a semmibe gyalog elindulni, a mobiltelefonok helyettesítik az utazást. Gyorsabb és könnyebb telefonon keresztül érdeklődni az árak alakulása felől, a kereskedők így szélesebb piacokat érnek el, könnyebben kötnek üzletet – írja a The Economist.
Rekordnövekedés a fejlődő országokban
A Világ Erőforrásai Intézet (WRI) tanulmánya kimutatta, a fejlődő világ országaiban a háztartások bevételeinek növekedésével a mobiltelefon-használat egyre elterjedtebb, és az erre szánt költség gyorsabban növekedik, mint az energiahordozókra, vízre vagy bármi másra költött összeg. Ez azért is alakult így, mivel a gazdag országokkal ellentétben korábban soha nem volt hozzáférésük a telekommunikációs eszközökhöz. Nem volt például soha vonalas telefonjuk.
2000-ben a világ összesen 700 millió mobiltelefonjának csupán egynegyede volt a fejlődő országok polgárainak tulajdonában. 2009 elején ez az arány 75 százalékra emelkedett, miközben a világon 3,6 milliárd ember használ mobilt.
2008 márciusától 2009 márciusáig Indiában 128 millió új előfizetőt regisztráltak, Kínában 89 milliót, és az afrikai kontinesen 96 milliót. Az ágazat legnagyobb piaca Kína, összesen több mint 700 millió előfizetővel. A havi új előfizetések száma tekintetében India a világelső: 2009 márciusában 15,6 milliónyian csatlakoztak a hálózatra. De Afrikában nő a leggyorsabban az előfizetők aránya.
Összességében a fejlődő országokban történő növekedésnek köszönhetően bővül tovább a mobilpiac. 2013-ra az előfizetők száma eléri a hatmilliárdot, és az új előfizetők fele kínai és indiai lakos lesz. Az ágazat gravitációs központja lassan elmozdul, a legnagyobb változások pedig a világ legszegényebb térségeiben lesznek, mint például Uganda falvaiban.
Új trendek és üzleti modellek
A harmadik világ mobiltelefon-operátorai új üzleti modellel dolgoznak: olyan alacsony jövedelmű fogyasztókat szolgálnak ki, akikkel egy nyugati cég biztosan nem bajlódna. A modell Indiából indult, ám a többi országban is sikeres, és hosszú távú következménye az, hogy több mobiltelefon talál gazdára a szegény országokban is.
Az olcsó mobilozást kínai telefongyártó cégek (a Huawei és a ZTE) terjeszkedése is lehetővé tette, akik alacsony minőségű szolgáltatásokkal kezdték, de profitjuknak köszönhetően javítottak termékeiken, és egyre nő a hírnevük.
Ugyanakkor a standard felhasználási területek – sms-írás, telefonhívás – mellett a mobiloknak egyéb hasznuk is van. Míg a gazdag országokban a mobiltelefon-felhasználók zenét hallgatnak vagy különböző játékokat játszanak, a fejlődő országokban hihetetlenül fontos például egy mezőgazdasági szaktanácsadást nyújtó adatbázis elérése, egészségügyi tanácsadás vagy éppen a mobilon keresztül intézett pénzügyi tranzakciók. Hosszú távon pedig teljes hozzáférésük lesz az internethez, ami tovább gerjeszti a mobiltelefon-használat jótékony gazdasági-fejlesztési hatásait.
Az India-modell, az egyre olcsóbb szolgáltatások és a járulékos felhasználási lehetőségek együttesen új lendületet adnak a gazdasági fejlődésnek. A mobilok elterjedése a szegény országokban nemcsak az iparágat lendíti föl, hanem megváltoztatja az egész világot – áll a The Economist elemzésében.
Egy sikersztori: a mobilpénz
Afrikában a mobilon keresztül történő fizetés vagy pénzutalás úgy működik, hogy a sarki boltban lehet venni egy feltöltőkártyát, és az összeg a mobil-folyószámlára kerül. Erről speciális szöveges üzenetet kap a felhasználó, és átutalhatja akárkinek – szintén egy speciális sms formájában. Az illető pár faluval vagy tartománnyal arrébb pedig bemegy szintén a sarki boltba, és ott kiveheti a pénzt, mint egy bankfiókból.
Ezek a kiskereskedők a mobilos fizetést biztosító szolgáltatóval együttműködve úgy is működnek, mint kis bankfiókok. A legsikeresebb mobilfizetést szolgáltató cég a kenyai Safaricom: M-PESA nevű rendszerének közel 7 millió felhasználója van, ami korántsem rossz egy 38 millió lakosú országban, ahol 18,3 millió embernek van mobilelőfizetése.A módszer elsősorban a városra betelepült fiatal falusiak körében vált népszerűvé, akik így tudtak a keresetükből küldeni az otthoniaknak – írja a The Economist . De most már tandíjat is lehet ily módon fizetni, sőt a taxisok is elfogadják: nem kell így állandóan pénzt hurcolniuk magukkal.
Hasonló modell működik a Fülöp-szigeteken és Dél-Afrikában is, de várhatóan elterjed egész Afrika és Ázsia szegény országaiban: ez a leggyorsabb, legolcsóbb és legbiztonságosabb módja a pénzátutalásnak a költséges banki tranzakciókhoz vagy a buszsofőrre bízott pénzes tarisznyához képest.
Ahelyett, hogy a helyiek egy teljes napot utazással töltenének a legközelebbi bankfiókig, végezhetik a saját dolgukat, ez pedig a háztartásuk bevételeinek növekedéséhez vezet. Mióta az M-PESA elterjedt, a kenyaiak 5-30 százalékkal többet keresnek.
A mobilpénz ráadásul könnyebben és biztonságosabban megtakarítható, mintha a készpénzt a matrac alatt gyűjtögetnénk, vagy befektetnénk egy tehén vagy más haszonállat megvásárlásába. A Maldív-szigeteken a legtöbb lakos minden megtakarítását elvesztette a 2004-es szökőárban; az országban jövőre vezetik be mindenhol a mobilbankolást.
A módszer azért nem terjedt el még mindenhol, mert a bankok a konkurrenciától félve nagyon ellenzik, a döntéshozók pedig attól félnek, hogy a mobilon keresztüli fizetési módszert könnyen kihasználják a csalók. A kenyai sikersztori azonban segített abban, hogy a bankok ne konkurrenciát, hanem együttműködési lehetőséget lássanak a dologban, és társuljanak a mobilpénz-szolgáltatókkal.
Forrás: The Economist
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!