Miért olyan drága a biotermék?

A Romániában és Bulgáriában eladásra kerülő élelmiszereknek mindössze 1 százaléka biotermék, derült ki a két ország mezdőgazdasági minisztériumainak felméréséből. Az Organic Monitor brit piackutató felmérése ugyanakkor kimutatta, az ökotermékek iránti igény egyértelműen növekvőben van a volt kommunista blokk országaiban. Romániában, Bulgáriában és Magyarországon is megjelentek a bioterméket árusító kávézók, vendéglők. A kereslet elsősorban a fővárosokban nő. Romániában is

gyarapodik a bioboltok száma,

ahol olyan élelmiszereket árusítanak, amelyeket vegyszerek és tartósítószerek felhasználása nélkül, ellenőrzött módon állítanak elő. Az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozó szakértők az életszínvonal növekedésével, valamint az egészséges életvitel iránt megnőtt érdeklődéssel magyarázták a tendenciát. Marian Cioceanu , a Bio Romania egyesület elnöke szerint Romániában rögtön a forradalom után óriási népszerűségnek örvendett a hamburger és a kóla, hiszen ehhez hasonló imperialista kaját korábban nem lehetett kapni. Most azonban az emberek kezdenek visszatérni az egészséges táplálkozásra.A legjobban azok a biotermékek fogynak, amelyek ára nem sokkal magasabb a standard termékekénél, például a bioméz, amely csupán 10 százalékkal drágább a nem biónál. Vannak termelőink, akik fenntartható, környezetbarát gazdálkodást végeznek, de sajnos nincsenek olyan gyárak, ahol a bio-nyersanyagot feldolgozzák – magyarázta.

Ki az, aki bioterméket vásárol? Az egészségügyi problémákkal küszködők, a magasan képzettek, akik felelősnek érzik magukat a saját, a gyerekeik egészségéért és a környezet állapotáért. Cioceanu szerint

a romániai bioalapanyag 90 százalékát exportálják,

ám nyugati országokból importálják a kész termékeket, amelyek így sokkal drágábbak lesznek. A fenntartható mezőgazdaság iránt elkötelezett egyesület tagjaitól kapott információk szerint a bioboltok által kínált termékek csupán 30 százaléka hazai gyártmány.

A Bio Romania kampányt folytat annak érdekében, hogy a közintézmények kantinjaiban, például az iskolákban biotermékeket áruljanak. A termékek ára azonban akadályt jelent: Romániában a standard termékek kétszereséért kaphatók a biokaják, Lengyelországban 30 százalékos, míg Bulgáriában akár 50 százalékos különbség is van az egészséges és a konvencionális termékek árai közt.

Nagy Miklós szalárdi polgármester, a Bioterra egyesület alelnöke az egyik első gazda, aki biotermeléssel kezdett foglalkozni Romániában, 1994-ben.

Mivel a biotermék előállítása 10-15 százalékkal drágább, mint a konvencionálisé, ráadásul a biogazda földjén legalább 25 százalékkal kevesebb termény terem meg, emiatt valóban drágábbak a biotermékek. Gyomirtó helyett kapálni kell, műtrágyát, termésfokozót sem lehet használni, így az az ár, amit a termelő kér a végtermékért, alig fedezi a ráfordítást – nyilatkozta a Transindex nek. Az utóbbi időben szerencsére

a kereslet mintha nőne,

de még mindig inkább az export éri meg: a nyugati fogyasztók sokkal inkább figyelnek arra, hogy egészségesen táplálkozzanak, mint a hazaiak – teszi hozzá. A változás jele Romániában, hogy egyre több biobolt keresi meg a száraztészta-gyártással is foglalkozó Bihar megyei gazdát.

Vannak az országban biofeldolgozók, de egyelőre kevesen, és az uniósnál jóval szigorúbb romániai szabályozás sem bátorítja őket. Nagy Miklós egy biocsigafarmot és -feldolgozót említ, tejfeldolgozóról is tudomása van. Mivel egyelőre kevés a kereslet, a termelői szektor elbátortalanodik; a megoldás a biogazdálkodás minisztériumi támogatása lenne, mert így az előállítás magasabb költségeit nem a fogyasztóra lenne kénytelen hárítani a termelő.

Svájcban például régóta támogatják a biogazdákat, hiszen bebizonyosodott, hogy hosszú távon az állam is spórol: kevesebbet kell egészségügyre, környezetvédelemre, talaj- és víztisztításra költeni, ha egyre többen termelnek és fogyasztanak vegyszermentes élelmiszert. Minden nyugati országban

kiemelten támogatják és ösztönzik a biogazdákat.

Az előző kormány idején Romániában is kaptak plusztámogatást, ám a jelenlegi kormány nem fordít erre elég figyelmet – vélte Nagy Miklós. A Bioterra mint a romániai biogazdák egyesülete hivatalos érdekképviseleti szervként fel is lépett a támogatási gyakorlat megváltoztatása érdekében, egyelőre eredménytelenül.

Pedig sok gazda átállna a vegyszeres, nagyobb hozammal kecsegtető termelésről a környezet- és egészségbarát termelésre, és minél többen folytatnak biogazdálkodást, annál több feldolgozónak érné meg erre profilálódni, így tudna bővülni a piac, és lennének olcsóbbak a biotermékek.

Aki minősített biogazdálkodásra akar átállni, a mezőgazdasági minisztérium által elismert 11-12 ellenőrző szervezettel kell szerződést kössön. Kétéves átállási idő után, a harmadik év végén kaphatja meg a terméke a biotermék címet. A gazdát évente kétszer (előre bejelentve és bejelentetlenül is) ellenőrzik, hogy betartja-e az előírásokat.

A helyi, kis tételben termelő, nem vegyszerező gazdák, akik többnyire piacokon vagy saját ismerősi körükben adják el a paradicsomot, uborkát, paprikát, idényzöldségeket, nincs amiért utánajárjanak és megszerezzék ezt a minősítést. Esetükben

a személyes kapcsolat és a bizalom helyettesíti a minőségbiztosítást.

Dénes Zoltán Kovászna megyei, szentkatolnai kistermelő 16 árat művel meg, természetes trágyával javítja fel a földet, nem használ vegyszereket. A zöldség, amit a környékbeli ismerősöknek ad el, nem minősített biotermék, de a vásárlók bíznak a minőségében. Kézdivásárhelyről is sokan kijárnak autóval, olyan is van, aki hetente feltankol a friss falusi zöldségből.Dénes Zoltán elmondása szerint a környéken szerencsére nincsenek túlvegyszerezve a földek; a kétkezi munkával, gépesítés nélkül művelt konyhakertbe külföldi, jó minőségű vetőmagot vet, amely itt gyomirtó és táp nélkül is jól terem. A vetőmag az, amibe be kell fektetni, plusz a napi munka a kerttel, de megéri a fáradtságot – vallja.

Piacon nem árulják a zöldséget, hiszen a stabil vevőkör házhoz jön, és együtt válogatják ki a megvásárolni kívánt, elérhető árú terményeket a melegházban vagy a kosárból.

A biogazdálkodás alapja a bizalom

– hangsúlyozza Nagy Miklós is, aki mindenkit arra biztat, helyi terméket vásároljanak, egyenesen a termelőtől, ne a nagy bevásárlóközpontokban a vásárló számára ellenőrizhetetlen eredetű árut. Svájci tanulmányútjának másik tanulsága: a kantonokban mindenhol a helyi termesztésű zöldséget, élelmet fogyasztják, mert ezzel a saját vállalkozóikat segítik.

Hosszú távon megéri biogazdálkodni, véli a szalárdi gazda: felnő egy egészségesebb nemzedék, az agyonműtrágyázott földek megtisztulnak, és nem szennyezi tovább a vizeket a földművelésnél alkalmazott rengeteg vegyszer.