Nálunk nem különösebben ismert. És ez nem véletlen. Ki reklámozná a világ talán legcinikusabb menedzserét? [exkluzív neointerjú]
Az olvasóban jogosan felmerülõ most mi van? kérdésre a választ elolvashatja minden hétköznap itt, illetve meghallgathatja minden reggel az Erdély FM Bajnokok reggelije címû showjában.
Transindex: A ködös Albion után magyarul is megszólal T. L. Montmorency. Milyen érzés?
T. L. Montmorency: Erről két dolog jut az eszembe. Az egyik, hogy a ködös Albion zsurnalizmus, így még hatalmas távlatok állnak Ön előtt a szakmai fejlődésben. A másik: lám-lám, igazolódik az, amit mindig is tudtam: a cinizmus univerzális, ezért leküzdi a mély kulturális különbségeket.
Úgy vélem, hogy Ön azért lett a világ legcinikusabb vállalati menedzsere, mert annak idején a szülei nem engedték, hogy olyan pályát válasszon, amilyet szeretett volna.
Nohát, ez a beszélgetés kezd érdekes lenni a számomra.
Igaz ez?
Igen.
Miért, mi szeretett volna lenni pályakezdőként?
A magas rangú angyalok menedzsere, de apám úgy vélte ehhez meg kellene várnom, amíg Szent Péter kiírja az állást.
Önnek mi jut eszébe a szeretetről?
John Lennon , a csávó, aki kifogta a golyót a gravitáció elől.
Hisz Ön valamiben?
Az interjúja szempontjából melyik válasz lenne a leghasznosabb?
Az, hogy Ön hisz.
Értem. Tudja, nem igazán hiszek semmiben.
A beszélgetésünk kezd triviális lenni.
Hát, szerintem sem egy Goethe-Schiller levelezés…
Ön 72 éves, aktív menedzser. Szörnyű a kép, amit a menedzserek gondolkodásáról ábrázol, mégis úgy tudom, tisztelik Önt.
Ha tiszteleten azt az érzést érti, amikor egy kiszolgáltatott személy úgy dönt, behódol és megpróbálja pozitív módon feltűntetni a maga számára a szeszélyes lényt, aki, pusztán azért mert a főnöke, rendelkezhet az életideje egy részéről, nos igen, akkor valóban akad, aki úgy döntött, praktikusabb, ha tisztel.
Ön egy 72 éves, brit, fiktív, aktív menedzser, akit romániai magyarok találtak ki azért, hogy az Erdély FM -en, a reggeli gazdasági műsorban legyen egy bosszantó rovat, illetve azért, hogy itt a Transindexen legyen egy újabb bosszantó blog. Milyen érzés nem létezőnek lenni?
Ha ezt kérdi, figyelmébe ajánlom Foucault és Derrida ide vágó passzusait. De, ahogy Ön fogalmazott, nemlétezőként sem szeretném megkerülni a kérdését. Elton John sem él már és dalai mégis hatással vannak a mindennapjainkra.
De hát Elton John él...
Mit is mondott, mikor jelenik meg ez az interjú?
>> tovább T. L. Montmorency első szentenciájára
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!