Egységes bérezés: 3300 lejt kereshet egy kezdő tanár

Hamarosan véglegesítik az egységes közalkalmazotti bérezésről szóló törvénytervezetet, melynek kidolgozása távolról sem volt zökkenőmentes. Alighogy megkezdődtek a kormány és egyes szakszervezetek közötti egyeztetések a törvényre vonatkozóan, máris heves tiltakozások és indulatos reakciók érkeznek különböző állami szektorban dolgozók szakszervezeti vezetőitől, akik elégedetlenek az új rendszer által kínált – eddig szokatlan – fizetési arányokkal, pótlékokkal illetve prémiumokkal. Ez év áprilisában a Nemzetközi Valutaalap nak (International Monetary Fund, IMF) küldött hitelkérelem szándéknyilatkozatában, a fiskális politikai problémákat taglaló részben merült fel először a közszférában dolgozók bérezésének kérdése, amelyben a román kormány egyértelműen kifejti,

szükség van egy egységes közalkalmazotti bértáblára,

mivel elburjánzott a jogi szabályozás ezen a területen, illetve a jövedelmek túlságosan nagy részét teszik ki a különféle pótlékok, juttatások. A kormány szándéknyilatkozatában elkötelezi magát ezen problémák 2009 végéig történő orvoslása mellett egy, a teljes fizetési rendszer átstrukturáló törvény megalkotásával és elfogadtatásával. A jogszabály hosszútávú fontosságát nyomatékosítva strukturális célnak nevezett meg. Továbbá az IMF-nek küldött szándéklevélben a kormány felvállalja, hogy megreformálja a pótlék-rendszert, megígéri, hogy lépcsőzetesen valósul meg a nem bérjellegű kiadások maximálása a teljes közszféra bérköltségeinek 30 százalékában, ugyanakkor megszűnik a nem pénzjellegű pótlékok folyósítása. A pénzbeli pótlékok nagy részét megszüntetik vagy az alapbérbe olvasztják be, a köztisztviselők pótlékai maximálva lesznek, illetve ezen pótlékok továbbra is az adóalap részét képezik. A törvénybe foglalt reformok fokozatos gyakorlatba ültetésének időszaka 3 évig terjedhet, mely során

a kormány erőfeszítéseket tesz

az alacsony bérkategóriák reálértékének megőrzésére. Az IMF-hitelkérelem égető szükségessége valamint ennek járulékos kötelezettségei révén előtérbe került állami alkalmazottak bérezési kérdése új és szokatlan helyzetet teremt mind a kormány, mind a közszféra dolgozói körében: a feszültségmentes megoldás komoly kihívások elé állítja az érintett feleket.Tény, hogy 2004 és 2008 között, a látványos gazdasági fejlődés éveiben a bérekre költött közkiadások több mint megkétszereződtek a közalkalmazotti létszám növekedésének, illetve a nagyarányú, folyamatos béremeléseknek köszönhetően.

A mostani kiélezett gazdasági helyzetben viszont a kormánynak meg kell reformálnia az elburjánzott és túlméretezett közszféra szerteágazó bérrendszerét, lehetőleg olyan módon, hogy ez méltányos, átlátható és hatékony legyen, ne termeljen újabb és újabb költségvetési fenntarthatósági gondokat.

Az utóbbi években a romániai közszféra béreinek növekedési üteme – mely sokszorosan meghaladta a GDP amúgy is kiugróan magas növekedési ütemét – nyilvánvalóan nem folytatódhat ugyanebben a mértékben a recesszió, világméretű gazdasági válság idején, mikor százezrek kerülnek utcára, a reálgazdaság alapjaiban rendül meg, a privát szektor bevételei csökkennek, ebből kifolyólag pedig

az állami források is beszűkülnek.

Habár törvénytervezet szövege még nincs véglegesítve, bizonyos alapelvekhez ragaszkodik Emil Boc miniszterelnök. Ezek alapján a mindenkori minimálbér és a legnagyobb állami alapfizetés közötti arány 1:15 kell legyen, biztosítva a jövedelmek méltányos és arányos elosztását, valamint a túlzott aránytalanságok megszüntetését.

Jelenleg a legkisebb és legmagasabb jövedelmek közti arány 1:70, sőt bizonyos esetekben eléri az 1:100-at is. A legkisebb pozíció minden esetben az országos minimálbér aktuális összegével egyenlő, a többi pedig ennek szorzatából számítható ki. Az egymáshoz viszonyított arányok közelítését az alacsonyabb bérek felgyorsított megemelésével, a legnagyobbak befagyasztásával, vagy sokkal kisebb mértékű növelésével fogják elérni az alapelvek szerint, ehhez kell a 3 év bevezetési időszak, mely 2012-ben járna le.

Nagyon fontos alapelve a készülő szabályozásnak, miszerint az alapbérnek kell alkotnia egy közalkalmazott bérjövedelmének legfőbb elemét, ezt pedig úgy valósíthatják meg, hogy az általános jellegű pótlékok

az alapbér legfennebb 30 százalékát tehetik ki.

Egy másik alapelv szerint a bérezési hierarchiát nem egyoldalú kormánydöntéssel határozzák meg, hanem mindegyik közalkalmazotti réteg esetében külön tárgyalások útján kerül megállapításra a bértáblában elfoglalandó relatív pozíció.

Ez elnyúló szakszervezeti tárgyalásokat vetít előre, érdekellentétekkel, heves tiltakozásokkal és valószínűleg nemegyszer elégedetlenséggel fűszerezve a főbb kategóriák esetében. A hierarchizálás problémája érzékeny társadalmi szintű etikai kérdéseket vet fel, melyek megválaszolása, megindoklása nem lesz könnyű feladat sem a kormánynak, sem az érintett csoportoknak.

A közalkalmazottak egyes csoportjaival a Munkaügyi Minisztérium tárgyal, ez a tárca kapta a feladatot, hogy megpróbáljon igazságot teremteni – amennyire ez csak lehetséges – a bérezési rendszerben.

Az eddig kiszivárgott információk alapján egy előzetes képet alkothatunk arról, hogyan is fog kinézni a jövő közalkalmazottainak bérezése, alapfizetése hazánkban.

A tanügyben dolgozók vesszőfutása véget érhet,

ha elfogadásra kerül a javasolt bértábla, mely az eddigi alapbérek helyett nemhogy a már megszavazott 50 százalékkal, hanem egyenesen több, mint 200 százalékkal lenne nagyobb az új javasolt tanári kezdő alapfizetés. Egy felsőfokú végzettségű kezdő tanár 1000 lej körüli jelenlegi alapfizetése nem kevesebb, mint 3300 lejre nőne egycsapásra.

Az egészségügyben dolgozók alapbérei is emelkedni fognak: az asszisztensektől kezdve a a rezidens orvosokon át egészen a főorvosokig mindenki jobban jár. Egy főorvos például legkevesebb 4950 lejt keres majd a korábbi 2200 körüli bére helyett, ez pedig szintén több mint 100 százalékos bérnövekedést mutat.

A rendvédelmi szervek alkalmazotti fizetései is nőnek: a kezdő rendőrtisztek és katonák alapjövedelme 2280 lejben van megállapítva az eddigi 1300 lej helyett, míg a katonaság és rendőrség csúcsvezetői 8100 lejes havi bérnek örvendhetnek ezentúl.

A bértábla közepén pozícionálódnak

a központi adminisztráció irodavezetői, melyek keresete 5200 és 5300 lej között alakul. Egy IA fokozatú tanácsadó 4800 lejnél többet keres majd, ellenben egy kezdő referens csak 870 lej kezdőfizetésre számíthat. Persze csak akkor ha az adminisztrációban dolgozóknak nem sikerül további nyomást gyakorolni a Munkaügyi Minisztériumra.

A közalkalmazotti bértábla legelőkelőbb helyeit az igazságügyben dolgozók foglalhatják el: a bírák és ügyészek minimum 5300 lejt és maximum 9000-et vághatnak zsebre havonta, mely egyenlő az államfő fizetésével.

Az államfő, a képviselőház és a szenátus elnökei, valamint a legfelső bíróság és az alkotmánybíróság vezetői azonos rangot töltenek be, mindegyikük a maximális 9000 lejes alapfizetésre jogosult. A miniszterelnök 8700 lejes, míg a kormánytagok 8220 lejes keresettel rendelkeznek a jövőben.

A táblázatban szereplő számok csak orientatívak, egyrészt mert nincs még konkrét végleges törvényjavaslat, ugyanakkor a jelenlegi alapbérek összegei is hozzávetőleges közelítések a valós értékekhez, így létezhetnek bizonyos eltérések egyes esetekben.

Az viszont így is tisztán látszik milyen irányba megy el az egész egységesített közbérezési rendszer: a legkisebb bérváltozás mértéke is 25 százalékos, míg más esetekben

2-300 százalékos emelések is körvonalazódnak.

Amennyiben hasonló számok kerülnek elfogadásra, további kérdés, hogy mikor lesznek az ilyen nagyságrendű bérek ténylegesen bevezetve és kifizetve? A törvény azonnali alkalmazása ugyanis nemhogy megtakarítást és fenntartható közszférát eredményezne, hanem elemzői vélemények szerint egyenesen megtriplázná az állami költségvetés bérekkel kapcsolatos kiadásait.