Krízisben elsősorban értékrendből vizsgázik a romániai középosztály

A közgazdászok képlete:

középosztályba tartozik az, aki jövedelmének egy harmadát költi alapszükségleteire (élelem, lakás). A The Economist idén februárban közzétett tanulmánya szerint ( The new middleclasses in Emerging markets. Burgeoning bourgeoisie , 02.12.2009) ennek a feltételnek már a világ lakosságának fele tesz eleget, elsősorban a növekvő távol-keleti gazdaságok miatt. Idén júniusban a Dilema Veche középosztály tematikájú lapszámot közölt, amelyet most, a romániai gazdasági válság tetőzése, illetve az elnökválasztási kampány előtt ismét átolvastunk. Szemle következik. A terület egyik legidézettebb romániai szakértője, Mircea Kivu szociológus szerint, ami meghatározója a középosztályhoz való tartozásnak, az életforma, értékrend, készségtár. E szerint könnyebb meghatározni, hogy ki tartozik a romániai középosztályhoz, mintha szigorúan csak a jövedelmet vennénk figyelembe. 2007-ben először emelkedett 30 százalék fölé azoknak az aránya, akik arra a kérdésre, hogy hogyan ítélik meg saját anyagi helyzetüket, azt választották, hogy: tisztességesen megélünk, de nem futja arra, hogy drágább dolgokat is vásároljunk, vagy: olykor sikerül drágább javakat is vásárolnunk, de csak ha más területeken megszorításokkal élünk. Akik ezt a választ adták, nagy valószínűséggel a középosztályból valók.

Kit ők, hogy élnek, mire törekednek?

Ha munkahipotézisként elfogadjuk, hogy a romániai középosztályt az említett 30% teszi ki, akkor rögtön lejön, hogy ez sokkal kevesebb, mint a nyugati demokráciákban, ahol a lakosság túlnyomó része ide sorolható. De kik is ők? Mircea Kivu válasza: fiatalok, többnyire 40 alatt, értelmiségi munkakörben dolgoznak, esetleg közalkalmazottak. Rendszeresen neteznek. Az átlagnál elégedettebbek azzal az állással, amivel rendelkeznek. Legtöbbjük járt külföldön és tervez utazni, de ott nem munkát keres, hanem vakációzni akar. Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél az életben, a romániai középosztály tagjai válaszolják leggyakrabban azt, hogy intelligencia és munka.

Aktívak, dinamikusak, jól informáltak.

Képzettek, ha nem is mindig értelmiségiek. Jellemező módon irodai munkát végeznek, sokan közülük nagyon jók abban, amit csinálnak. Fokozatosan lépdeltek felfelé a ranglétrán. A marketingesek úgy gondolnak rájuk, mint azok, akik 300 euró felett keresnek (per családtag). Minthogy a karrier fontos számukra, jellemző, hogy 30 év felett vállalnak gyereket. Lakberendezésben a nyugati mintákat másolják, még akkor is, ha tömbházban laknak. Ők voltak az elsők, akik hőszigetelő ablakokat tettek és tömbházlakásukban kivertek egy-két falat. Olvasni elsősorban a nők olvasnak, könyveket és réteglapokat. Megszállottan várják a lapok DVD- és könyv mellékleteit. Évente egyszer mennek nyaralni külföldre, Görögországba, Törökországba, Olaszországba. Jellemző, hogy banki hiteleik vannak, amiket precízen törlesztenek, mert többségükben felelős emberek. Kezdenek környezettudatosak lenni. Az Országos Statisztikai Hivatal 2007 októberi jelentése szerint csak 215 ezer romániai alkalmazott keresett havi 400 euró felett annak ellenére, hogy a felsőfokú végzettségűek száma megközelítette a 2 milliót.

Mit gondolnak a politikáról?

Cristina Crăciun , az Unlock Research piackutató cég szociológusa így fogalmaz: Az információkhoz való hozzáférés növeli szociális érzékenységüket, foglalkoznak a környezetükkel, arra törekszenek, hogy áramot és erőforrásokat takarítsanak meg. A nyilvános térben udvariasabbak, jó példát kívánnak statuálni. Viszont nem elég felelősek politikai értelemben. Nem különösebben érdeklődnek a politika iránt, ami részben azért is van, mert egy mintákat kereső, formálódó társadalmi osztályról van szó. Annak ellenére, hogy többen megjárták az Egyetem teret és túllibbentek azokon a kísérleteken, amelyek Romániai politikai megújítását célozták (emlékeznek még az URR-re?), hamar elfordultak ettől a témától. Meggyőzték magukat arról, hogy a politikai közeg nehezen érthető szabályok szerint működik és hogy a rendszer gátolja az egyéni értékek, értékrendek megnyilatkozását. Ha politikáról van szó, szeretik távol tartani magukat, mint valami bűzös mocsártól, amely akár fertőzéseket is okozhat – fogalmaz Mircea Kivu, aki hozzáteszi: valószínűleg pont ez az önkizárás a kulcs politikai megnyilvánulásaik megértéséhez.

Mit gondolnak a válságról?

A Dilema Veche ankétjának értékelése szerint a romániai középosztály nem vesztette el a talajt a lába alól. Sőt, idéznek egy alanyt, aki úgy fogalmazott, hogy a válság pozitív fejlemény olyan szempontból, hogy lehozott bennünket a fellegekből a földre. Ugyanakkor Dan Popa arról a jelenségről számol be, hogy a válság a középosztály és a bankok egymás iránt érzett illúzióinak elvesztését hozta, és ez bizonyos terápiára szorul, minthogy erős az egymásra utaltság. AZiarul Financiarpublicistája, Dan Sultănescu politikai elemző értékterminusokban veti fel a problémát és csöppet sem derűlátó: A gazdasági válság kellős közepén a középosztály helyzete egyre drámaibb lesz, minthogy az osztálynak nincsenek erős értékszempontjai, intézményei, autoritásai amelyek segítenék az igazodását. Egy átmeneti időszakot követően túllépett a korábbi rend intézményein, de elvesztette bizalmát az új politikai intézményekben, jelenleg egy nagyon veszélyes értékvákuum-helyzettel kell szembesülnie. A középosztály, legyen bár olyan amilyen, mivel egyetlen elem határozza meg, éspedig a jövedelemszint, nagyon heterogén, ezért nagyon fontos döntéshelyzet előtt áll. Sultănescu szerint a gazdasági válság elmélyülése a jelenlegi középosztályt legfontosabb ismérvétől, anyagi kiváltságaitól fosztaná meg, ami értékszempontból sokkal erősebb hatású lesz, mintha egy szegény ember keveséből elvennénk.