Nabucco gázvezeték: rabszolgák kórusa?

Mennyire vagyunk kiszolgáltatva az Oroszországból érkező gáznak? Sikerül-e diverzifikálni a gáz, illetve a vezetékek útvonalát? Azért fontosak ezek a kérdések, mert ez szó szerint mindenkinek a pénztárcájáról szól – hangzott el a szerdai, Föl, föl, ti rabjai a gáznak... – a Nabucco gázvezeték: rabszolgák kórusa? című előadáson. A moderátor Szakáli István Loránd felvezetése szerint a napokban írták alá a Közép-Kelet Európai orosz gázmonopóliumot enyhíteni hivatott Nabucco megépítéséről szóló megállapodást, azonban rengeteg a megválaszolatlan kérdés ezzel kapcsolatban: mikorra és milyen pénzből készül el a vezeték, és lesz-e elég gáz a kapacitás kihasználására?

Varró László , a MOL stratégiai fejlesztési igazgatója szerint amikor arról beszélünk, hogy a térség gázfüggősége túlzottan nagy, rögtön felvetődik a következő kérdés: mihez képest? Ugyanis Románia és Magyarország átlagosan két-háromszor annyi energiát fordít 1 dollárnyi GDP előállítására, mint egy nyugati ország. Általában

a térségben nagy az energiapazarlás,

és Magyarország e tekintetben rosszabbul áll, mint Románia. Mindezt azért, mert Magyarországon a rendszerváltást követően bevezették a gázt az addig fával tüzelő településekre, ami nagy energiapolitikiai baklövésnek bizonyult. Románia forráshiány miatt ezidáig késlekedett ezzel. Varró szerint a magyarországi helyzet a következő: eddig a fát kivágták és avval fűtöttek – most 3 millió lakásba bevezették a drága gázt, de a fát továbbra is kivágják, hogy államilag támogatott biomasszát készítsenek belőle.

>> Nabucco-adatlap a Wikipédián >>

A földgázfűtés belátható időn belül nem váltható ki semmivel – mondta a szakértő, és a gázfogyasztás amiatt is növekedik, mert a jelenleg épülő villamos erőművek 90 százaléka földgázzal üzemel: ez az erőműfajta kis beruházást igényel, rugalmas termelést tesz lehetővé, és a hatásfoka is nagyon jó.

Varró kitért arra is, hogy miért nem váltják ki a hagyományos energiaforrásokat megújuló energiával? Azért nem – így a szakember – mert megújuló energiaforrásokból egyelőre

képtelenség megfelelő mennyiségű energiát kinyerni.

Míg ez egyik esetében megawattokban mérik a teljesítményt, a másik rendszer csak kilowattokra képes – érzékeltette a nagyságrendbeli különbséget.

Magyarországon a fűtési hatékonyság igen rossz – a tömbházak energiapazarlóak, az ún. sátortetős magánházak háromszor annyi energiát igényelnek, mint egy hasonló svédországi ház – ahol azért a tél sokkal keményebb. Ezeket a házakat pedig nagyrészt szegények lakják, akik nem tudnak szigetelésbe, javításba beruházni. Egy számítás szerint évi 1,5 milliárd eurót kellene elkölteni a lakóházak szigetelésére pusztán csak azért, hogy Magyarország energiafüggősége ne nőjön – hangsúlyozta Varró.

Egy termék importjával egyébként nincs semmi baj, a probléma akkor keletkezik, amikor az eladó tudja, hogy vevője nem fordulhat máshoz. Jelenleg pedig ez a viszony a Gazprom és a magyar hatóságok között. A Gazprom pedig ezt a helyzetelőnyt maximálisan, nagyon profin kihasználja, és

agresszíven áraz ott, ahol lehet

– mondta Varró.

Szlovákia például – mivel fontos továbbosztási csomópont – jóval kedvezőbb pozícióból tárgyalhat, és a földgázt is sokkal olcsóbban kapja. Vagy Franciaország gázfüggősége jóval kisebb, így a Gaz de France diktálja a feltételeket egy szerződés esetén.

Magyarország viszont egyfajta mellékvágánya a gázvezetéknek, teljességben az orosz gázra van utalva, és nem függnek további piacok tőle, így a magyar döntéshozóknak gyakorlatilag mindenféle alku nélkül alá kell írniuk azt, amit az orosz fél az orruk elé tol. A Gazprommal kötött magyar szerződés 2016-ban jár le: ha megépül a Nabucco, akkor is importál Magyarország orosz gázt – így Varró – csak más feltételekkel.

Bayer Mihály először Nabucco-nagyköveti munkáját részletezte a hallgatóságnak: a magyar kormány képviseletében az ő dolga, hogy mindent megtegyen a Nabucco-projekt előremozdítása érdekében. Több érv is szól a Nabucco mellett: egyrészt világos, hogy az EU energiafogyasztása növekszik, ezért

újabb szállítókapacitások szükségesek.

A Kaszpi-tenger, valamint Közel-Kelet igen gazdag földgázban, azonban nem létezik a földgáz szállításához szükséges infrastruktúra – ezt a problémát oldaná meg a Nabucco.

Továbbá az EU-t aggasztja az orosz gázszállítások kérdése, ugyanis míg Európában a központi szereplő a fogyasztó, és a cél az, hogy az a lehető legjobb minőségű szolgáltatásban részesüljön a lehető legkisebb áron, addig az orosz felfogás egészen más: itt az állam érdeke a legfőbb cél.

Bayer beszámolt arról, hogy az EU aggódva figyeli Oroszország monopolisztikus törekvéseit nem csak a poszt-szovjet térség államaiban, hanem más, gázban gazdag országok esetén is. Magyarország érdeke itt egyértelmű: az, hogy a földgázhoz legyen lehetősége több forrásból hozzájutni.

Bayer beszélt arról, hogy míg korábban az Európai Bizottság álláspontja nem volt egyértelmű a Nabuccót illetően, most már egyértelműen támogatja, továbbá hogy ígéretek szintjén már körvonalazódik az is, hogy milyen pénzforrásokból épül majd meg a 3300 kilométeres, 8 milliárd euróba kerülő vezeték.

A diplomata beszámolt arról is, hogy jelenleg geopolitikai versengés folyik a világon fellelhető földgázkészletekért, melynek az EU csupán egyik szereplője: Oroszország mellett fontos még a hatalmas energiaéhséggel rendelkező Kína is. Míg azonban ezek a játszmák folynak, már több ország jelezte, hogy

szívesen szállítana földgázt a Nabucco számára

– igaz, a megállapodások részleteinek kidolgozása egyelőre még várat magára.

Pataki Gábor Zsolt , az Euratom külügyi osztályvezetője az Európai Bizottság álláspontját vázolta a Nabucco-projekttel kapcsolatban: elmondta, ők az energiabiztonság és a klímaváltozás szemszögéből közelítik meg a témát. A klímaváltozás fő okozója az energiafogyasztás, és ez nem olyan probléma, ami a jövőben talán magától megszűnik: a klímaváltozás miatt hamarosan a világ GDP-je 5 százalékkal csökken évente.

Ami az energiabiztonságot illeti, az EU az összes energiahordozók felét importálja, és ez az arány a jövőben nőni fog. A tagállamok energiafüggősége nagyon eltérő, és ez nem is lenne gond, hogyha a piac nyitott, sokszereplős lenne – azonban a helyzet nem ilyen.

Az EU-nak továbbá nincs egységes energiapolitikája: leghamarabb a lisszaboni szerződéssel születhet meg egy ilyen dokumentum, addig a Barroso által kidolgozott ún. 3x20-as cselekvési terv a meghatározó. Ez a dokumentum előírja, hogy 2020-ig 20 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázak kibocsátását az 1990-es szinthez képest, a megújuló energiák felhasználását 20 százalékra kell növelni, az energiahatékonyságot pedig 20 százalékkal kell növelni. Pataki szerint

az atomerőművek megkerülhetetlenek

ezen célok teljesítése érdekében, és mind energiabiztonság, mind klímaváltozás tekintetében jó megoldásnak tűnnek. A szakértő szerint mindenképpen szükséges a diverzifikáció, és ilyen szempontból a Nabucco üdvözlendő, azonban megfontolandó, hogy 3-4 atomerőművet lehetne építeni abból a pénzből, amibe a Nabucco kerül.

Varró válaszképp arra hívta fel a figyelmet, hogy mára kialakult az energiaszektor specializációja: míg régen szenet használtak gyakorlatilag mindenre, mára minden energiaforrásnak megvan a maga speciális célja. Atomenergiával épületeket fűteni elvileg lehetséges, a műszaki kivitelezés azonban nagyon bonyolult.

Mindezt azért, mert az atomerőművek energialeadása egyenletes – azonban mivel ma már nem léteznek 3 műszakban dolgozó gyárak, a villamos energiaigény sokat ingadozik nappal és éjszaka között. A villamos energia tárolása víztározók segítségével lehetséges, azonban szoros együttműködést kíván a térségbeli államok között – ez pedig elsősorban nem műszaki, hanem politikai szempontból jelent kihívást.

A résztvevők végül hangsúlyozták, a Nabucco-projekt nem utolsósorban üzleti szempontból is nyereséges vállalkozásnak ígérkezik – és mivel nem csak politikai, hanem üzleti érdekek is állnak mögötte, ezért reménykedni lehet abban, hogy valóban el is készül.