Gazdasági válság: mit rontottunk el, és mit csinálhatnánk jobban?

A Napirenden a gazdasági válság című előadás képezte a szerdai nap egyik fő programpontját Tusványoson. A beszélgetés moderátora, Szatmáry Kristóf (országgyűlési képviselő, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke) azzal vezette fel a beszélgetést, hogy vajon a jelenlegi válság pusztán gazdasági válságnak tekinthető-e?

Hiszen például az, ami jelenleg Magyarországon zajlik, egy gazdasági-társadalmi-politikai átalakulás, ami azt eredményezi, hogy a következő években olyan dolgokat láthatunk majd, amire az elmúlt 20 évben nem volt példa. Ezt az átalakulást a gazdasági válság felgyorsítja. Ugyanakkor mindez esélyt is jelent – csak kérdés, hogy mi az, amit új alapokra kell helyezni? Mi az, amit másképp kell csinálni?

Parragh László , a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt 5 évben Magyarország az egyetlen frissen csatlakozott EU-tagország, mely vásárlóerő-paritást tekintve távolodott az uniós átlagtól. Magyarország

stratégiai és taktikai hibák sorozatát követte el

az elmúlt években: stratégiai hiba volt például a rendszerváltás utáni teljesen liberális gazdaságpolitika. Az állam ezzel lemondott saját érdekeinek védelméről, stratégiai ágazatokat adva át a magánbefektetőknek.

Taktikai hiba volt viszont a konvergenciaprogram, mely 2006 óta hűti a gazdaságot, illetve az ún. Bajnai-csomag. Parragh szerint az ügyvezető kormány intézkedései alkalmasak a költségvetési egyensúly megteremtésére, valamint megnyugtatják a nemzetközi pénzügyi piacokat. Ez igen fontos – így a szakember – azonban nagyon nagy baj, hogy a csomag nem képes dinamizálni a gazdaságot. Ez pedig a válság mélyüléséhez vezet majd.

Parragh szerint a mostani pályán Magyarország biztosan vesztes, és egyedül egy gazdasági filozófiaváltás segíthet: a szabad piac tiszteletben tartásával az államnak fel kellene vállalnia a magyarországi cégek érdekeinek védelmét. A belső fogyasztást ösztönözni kell, továbbá olyan ágazatokat kellene megerősíteni, mint például az alternatív energia-termelés, a bioélelmiszerek, a rekreáció és turizmus, vagy éppen a gyógyászat.

László János vállalkozó, a székelyudvarhelyi Bethlen Gábor Alapítvány elnöke elmondta, egy ideje felhagyott a válság szó használatával, hiszen itt valójában egy

új piaci helyzetről van szó.

Akik tudnak élni az itt adódó lehetőségekkel, fennmaradnak, akik nem, csődöt kényszerülnek jelenteni. A vállalkozók számára mindenképpen könnyebbséget jelent szervezett formában szembenézni a kihívásokkal, és éppen ezért kezdte el tanulmányozni a Nyugat-Európában már meglehetősen elterjedt klasztereket: ez azt jelenti, hogy az egy régióban ugyanazt a terméket gyártó cégek egyesülnek, illetve együttműködnek.

Bár ilyen célra 80-100 millió eurónyi EU-támogatás hívható le idén, a pályázatok nincsenek kiírva, és Romániának nincs ilyen irányú stratégiája. Nálunk egyébként igen kevés ilyen típusú társulás működik, annak ellenére, hogy az Európai Unióban 2000 klasztert tartanak nyilván, melyek a munkaerőpiac 35 százalékát teszik ki.

Becsey Zsolt volt fideszes EP-képviselő arról beszélt, kommunikációs szempontból fenntarthatatlan az a helyzet, amikor a magyar kormány egyet mond Brüsszelben, és egészen mást csinál a gyakorlatban. A gazdasági szakember elmondta még, az utóbbi években lehívott EU-pénzek valamint

külföldi tőkeberuházások nem mentek át GDP-növekedésbe

– tehát lehet, hogy néhány panzió meggazdagodott az EU-képzésekből, azonban sem a hatékonyság, sem a foglalkoztatottság nem nőtt, mint ahogy a kis- és középvállalkozások szektora sem erősödött meg.

Becsey szerint a régió gazdasági kiszolgáltatottsága amiatt is nagy, mivel itt nincsenek anyavállalatok, hanem csak nyugati cégek leányvállalatai: válság idején a kormányok mindenáron meg próbálják erősíteni anyavállalataikat, míg a külföldön levő leányvállalatok támogatásában érthető módon kevésbé érdekeltek.

A politikus szerint nem az a kérdés, hogy tudjuk-e, mit kell csinálni: az asztalnál ülők közül mindenkinek vannak ötletei, azonban minden kezdeményezés elbukik, mielőtt gyakorlatba lenne ültetve. Hiszen elméletben mindenki tudja, hogy a megújuló energiákba kell pénzt fektetni, azonban ezt a hagyományos energiaszolgáltatók lobbija rendszerint sikeresen megtorpedózza.

Vojnits Tamás , az Oriens IM Kft. vezető közgazdásza szerint a következő időszakban az egész régió tőkehiánnyal fog küszködni. A kormányok jelenleg pénzt pumpálnak a gazdaságba, azonban második lépésben a bankok ezt nem tudják tovább finanszírozni. Ekkor pedig

egy nagy céges csődhullám következik.

A hitelek hiánya pedig minden gazdasági mozgást ellehetetlenít – ezért javítani kell Magyarország tőkevonzó képességét, továbbá a kormánynak meg kell fontolni, hogy szociális kiadásokra, vagy pedig a vállalkozások ösztönzésére akar inkább erőforrásokat fordítani. Igen fontossá válnak a stratégiai partnerségek mind az üzleti szférában, mind pedig külpolitikai szinten – ugyanis ezáltal lehet külföldi tőkét juttatni a magyar gazdaságba.

Diósi László , az OTP Románia vezérigazgatója kijelentette, a gazdasági válság része a fejlődésnek: segít helyretenni a felborult értékrendet, például azt, hogy tavaly ilyenkor Romániában zürichi ingatlanárak és spanyolországi fizetések mellett a termelékenység feleannyi volt. Bár akkor még nem volt válság, világos volt, hogy ez a helyzet nem tartható.

Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy míg az Egyesült Államokban 53 bank jelentett csődöt, Közép-Kelet Európában egy pénzintézet sem húzta le a rolót: mindezt azért, mert az Egyesült Államoktól eltérően ebben a térségben igen szigorú a bankfelügyelet – amiért egyébként annak idején sok kritika is érte Közép-Kelet Európát. Azonban ezeknek a szigorú szabályoknak köszönhetően

a romániai bankokban például nincsenek toxikus eszközök.

Mindig Nyugatra nézünk, sosem egymásra – jelentette ki a bankár, hozzátéve, valamiért mindig a nyugati modelleket próbáljuk követni, annak ellenére, hogy ez a térség nagyon sok tekintetben különbözik Nyugattól. A térségbeli kormányok rendre ugyanazokat a hibákat követik el, pedig a kitörési lehetőség épp az egymásra figyelésben és a térségi együttműködésben rejlik: Magyarországról nem úgy kell jönni befektetni Romániában mint Afrikába üveggyöngyöt árulni, hiszen a román piac igen igényes, és Románia Magyarországhoz képest mintegy 3 éves lemaradását jól tudnák kamatoztatni a magyar vállalkozók. Nem véletlen, hogy jelenleg annyi magyar HR-cég működik Romániában: az itteni igények most vannak ott, ahol Magyarország tartott 3 éve, és az ott szerzett know-how probléma nélkül gyakorlatba ültethető a román piacon.

Christopher P. Ball , az egyesült államokbeli Quinnipiac University keretein belül működő School of Business tanára szerint

a jelenlegi válság távolról sem jelenti a kapitalizmus végét.

Szerinte a számok azt mutatják, hogy kevésbé valószínű, hogy a 29-es gazdasági világválság ismétlődne – igaz, a mostani helyzet annyiban tényleg hasonlít a harmincas évek válságához, hogy világszintű. Ball szerint a gazdaságtörténetet szemlélve az sem igaz, hogy a mostani idők instabilabbak lennének a korábbi évtizedeknél.

Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államokban most érte el a válság a mélypontját – ez azt jelenti, hogy az EU-ban ez az idő valamikor 6-12 hónap múlva érkezik el. Ezután viszont következik a fellendülés, amit az Egyesült Államokban infláció és a dollár gyengülése kísér majd.