Schengen-nívós átkelő, nagyobb reptérkapacitás: szatmári tervek

Bár a fővárostól legtávolabb eső sarka az országnak, Szatmár megye nem sereghajtó a strukturális alapok felhasználásában. Legalábbis ez derült ki a tanulmányút kapcsán, amelyet a Fundamentum Egyesület szervezett a Sapientia – EMTE és a PONT -tal közösen kolozsvári európai tanulmányok szakos végzősök számára. A kirándulás célja egyszerű volt: megnézni, milyen is az a világ gyakorlatban, amelyről eddig csak a tanteremben hallottak, illetve az interneten olvastak. Az egynaposra tervezett kirándulás első megállóhelye a Szatmár-Szilágy megye határán levő parkoló. Semmi különös: balkánherald kóborkutyák, éhesek, farokcsóválósak. A városba érve azonban komolyra fordul a szó: teljes megyei tanácsvezetőség várja az érkező csoportot.

Csehi Árpád tanácselnök, Adrian Stef és Valentin Matec alelnökök fogadja a vendégeket. Egyébként a vezetőség kialakulása pártpolitikai alku: Csehi választást nyert, az RMDSZ és PNL pedig szövetségre léptek a tanácsban, ennek egyik eleme a két alelnöki poszt volt. De a három elöljáró között baráti hangulat uralkodik, inkább leköti őket, hogy milyen bajai vannak éppen a megyének.

A rövid kezdeti barátkozásnak az a 28 fejlesztési projektbemutató vet véget, amelyet Oana Pârcălab fejlesztési osztályvezető-helyettes tart. Hogy unalmas se legyen, Csehi minden projekthez

éppen azt fűzi hozzá, ami a legfájdalmasabb:

egy Bihar-Szatmár közös fürdőtelep-projektben a margittaiak 5 kilométerrel akarják a projekt helyszínét helyezni, földbirtok-probléma van, ez azonban a teljes támogatást elriaszthatja.Több másik projekt esetében kerül szó Pataki Csaba fejlesztési osztályvezetőről, aki éppen Nyíregyházán birkózik fejlesztési eurókért a Magyar-Román Határmenti Együttműködések Operatív Program Monitoring Bizottságának ülésén (az értékelők pontjai alapján itt osztják szét a pénzt). A programban egyébként évente hirdetnek pályázatokat , a határmenti megyék szervezetei (civil, önkormányzat, cég) egyaránt pályázhatnak.

Akadozik a kapcsolat a megyeszékhely és a megye között is. Nem vezetői szinten van baj, Csehi Árpád és Ilyés Gyula nemhogy ugyanattól a politikai alakulattól érkeztek, de amúgy is jó ismerősök. Azonban nem mindig a vezetőkön múlik, hogy megy a munka alacsonyabb szinten. Erről panaszkodik a főosztályvezető-helyettes is. Jó a kapcsolat, mégsem mennek a dolgok.

Pedig az elöljáróknak tiszta kép van a fejükben: Szatmárnémeti mindentől 500 kilométerre van. Délkeletre Brassó, és így Bukarest is elérhető, nyugatra az este leszedett szatmári eper reggelre már Bécsben díszeleghetne frissen az eladópultokon, hiszen a magyar autópálya keleti vége mindössze 50 kilométerre van. Északon ekkora távolság megtétele révén

egyenesen a lengyeleknél lehet kikötni, két határon túl.

Az elképzelések nemcsak földi utakon utaznak, hanem távolabbra is kacsintanak. A reptér teherszállítmányokat kezelő kapacitásának növelése ahhoz járulna hozzá, hogy a kínaiak is beszállítsanak a térségbe, vagyis akár négy országba is a környéken. A kínai érdeklődést éppen a nemrég Szatmárnémetin járó kínai nagykövet támasztotta alá.Persze mindehhez logisztika kell, de a projektek jó része most erre koncentrál: Schengen-nívósra fejlesztik a halmi átkelőhelyet (igaz, az első területrendezési simítások éppen archeológiai leletbe ütköztek, emiatt a tanács az összes környékbeli muzeológust kikergette a határra, mivel itt is veszélybe került a projekt és a támogatás, az időből való kifutás lehetősége miatt).

Arról is szó kerül, hol és hogyan tud egy fiatal bekerülni ebbe a fejlesztési körforgásba. Több út is van: egyrészt a helyi önkormányzatok mindannyian rendelkeznek fejlesztési osztállyal. Oana Pârcălab többször húzza alá: kitartás kell és az, hogy a fiatal maga lesse el a projektfejlesztés és menedzsment tudományát, mert akkora a hajtás, hogy senkinek nincs ideje még tanítgatni is. De aki szemfüles, asszisztensként,

papírtologatóként kezdi,

az éppen a papírokból rakja össze előbb-utóbb a teljes képet. És ha utána is olvas egyes dolgoknak saját szorgalomból, akkor tényleg megszerzi 2-3 év alatt azt a tudást, amit a profi cégek elvárnak. Másrészt ott a privát szféra: hemzsegnek a tanácsadó cégek, igaz, a profizmus még sokukból hiányzik. De tanulni itt is lehet.

Csehi nem hagyja annyiban. Értékelőlappal készül, ahol a fiatalok azt kell leírják, a bemutató alapján mi az az öt pozitív és negatív dolog, amit megjegyeztek (szerk. megj.: Nagy Szabolcs tanácsadó utólag közölte, a megye jól jött ki a kiértékelésből: a diákokéból és a monitoring bizottságéból egyaránt.) A tanulmányút második részében a csapat Nagykárolyt keresi fel, ugyanis itt egy kellemes, egyben hasznos célpont adódik: a Károlyi-kastély. Mint kiderül, a kastélyban kuruc harcosoktól kezdve főméltóságokig mindenki megfordult, de itt táncolt először Petőfi és Szendrey Júlia is. A kastély azonban másképp is érdekes, hiszen egy több éves, mintegy 5 millió euró fejlesztési projekt tárgyát képezi.

A támogatás szintén EU-s alapokból származik, a Regionális Operatív Program (www.inforegio.ro) révén, amelynek egyik célterületét éppen a kulturális örökség részét képező és turisztikai célokra felhasználható kastélyok restaurálása jelenti. Mint kiderül, a projekt a közbeszerzési fázisnál tart,

de ismét fennáll az a veszély,

ami még a kilencvenes években már egyszer megtörtént: nem profi cég végzi el a restaurálást, mert a feladatfüzet nem tér ki elég alapos részletességgel a szakmai-műszaki kritériumokra. Ezért egyébként a kastély főgondnoka a politikai és gazdasági érdekeltségeket okolja, amelyek addig gyakoroltak nyomást, míg a műszaki specifikációk ellangyosodtak.

De amúgy is gondok vannak. Egyelőre a kastélyról semmilyen komoly bemutató anyag nincs, honlap még kevésbé. Ezért merül fel annak a gondolata, hogy civil és privát hozzájárulásokból kisebb népszerűsítési- és mediaprojektet szervezzenek

Végső állomásként Pataki Csaba fejlesztési osztályvezető is előkerül. Beszámolója alapján tényleg húzós két napja volt a Monitoring Bizottság ülésén. De további érdekességeket mesél arról, hogy ment az elbírálás, és milyen banális okok miatt kellett egy halom projekttervet kizárni az elbírálásból. Amúgy a munkáról mesél, és arról,

baj van a pályázati tanácsadó cégekkel.

Az itthoniaknak nincs tapasztalatuk, nem mondhatják, hogy ennyi és annyi projektet tudhatnak maguk mögött, hiszen annyira új még a terület, hogy nem lehetett felhalmozni elég tudást, a külföldiek meg nem ismerik, mi van itthon, főleg az idevágó törvénykezés területén.

Végső soron a tanulmányút sikeresnek mondható, a résztvevők szerint akár több is lehetett volna belőle még az egyetemi évek alatt. A szervezők és partnerek abban egyeztek meg, kezdeményezik, hogy több ilyen projekt is létrejöjjön. Mi több, a szakmai gyakorlatok területén megpróbálnak közösen hálózatot szervezni, amelyben a keresletet (diákok) és a kínálatot (közintézmények, cégek, civilek) egy online kalap alá hozzák, és ezáltal felpörgessék azt a szokást, hogy a fogadó szervezetek és az odalátogató diákok is saját hasznukra fordítsák ezt a foglalatosságot.

A tanulmányutat az Eurotrans Alapítvány támogatta