Saját magának köszönheti a válságot Románia

Óriási különbségek vannak aközött, ahogy az Európai Bizottság két legutóbbi előrejelzésében megítélte a romániai gazdaság kilátásait. Az idén januári becslés még azt mutatta, hogy a nemzeti össztermék (GDP) 1,8%-kal bővülni fog, ami messze elmarad a 2007-es és 2008-as rekordoktól, de mégsem recessziót jelez.

Ehhez képest az áprilisi (és május 4-én közzétett) előrejelzés szerint a GDP 4%-kal fog visszaesni az idén – ezt nevezte Mugur Isărescu, a Nemzeti Bank elnöke (kormányzója) korábbana legrosszabb forgatókönyvnek. A két becslés között 5,8%-nyi a különbség, ami lefordítva 7 milliárd eurót takar (Cristian Orgonaş temesvári közgazdász blogjában közölt számítása szerint).

Az áprilisi előrejelzés más területeken is jóval pesszimistább, mint a januári: eszerint a munkanélküliségi ráta 7-ről 8%-ra nő, ami azt jelenti, hogy nyár elején 100 ezerrel nagyobb lesz a munkanélküliek száma a korábban prognosztizáltnál.

Az EB jóval kisebb gazdasági növekedést jósol 2010-re is – ami a jövő évet illeti, a Bizottság közgazdászai 2,5%-kal pontozták le Románia növekedési kilátásait. Ha összeadjuk, hogy mennyivel pontozta le az EB a 2009-es és a 2010-es GDP alakulását, 8,3% az eredmény (5,8% plusz 2,5%). A nyugtalanító az, hogyha a nemzeti össztermék várható alakulásában ekkora változásra lehet számítani, akkor a gazdasági teljesítmény lanyhulása miatt a fent említett százezeres létszámnál

jóval többen lesznek munkanélküliek.

Orgonaş szerint az EB legfrissebb előrejelzéséből arra lehet következtetni, hogy a brüsszeli szakértők sem számítanak arra, hogy a kormány átszervezést hajt végre az állami szférában, vagyis 100 ezren a magánszférából maradnak munka nélkül. Hogyha a közszférában megindulna az átszervezés, legalább 9%-ra ugrana a munkahely nélkül maradtak száma.

Tény, hogy a januárihoz képest a mostani előrejelzés azt mutatja, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 11,9%-ról 7,4%-ra csökken, s a 4,5%-os különbség 5,5 milliárd euróval ér fel. Ez egyfelől pozitív hatást fog gyakorolni a lej árfolyamára, másfelől viszont azt jelzi, hogy a hazai gazdaság most gyengén muzsikál.

Az idén a GDP 7,5%-ára fog rúgni az állami költségvetés hiánya – ez állt az EB januári előrejelzésében. A mutató a mostani prognózisban már csak 5,1%-on áll, ami szebben mutat, de egyúttal azt jelzi, hogy a brüsszeli bizottság szakértői szerint a koalíciós kormány nem tudja majd az IMF (és uniós) hitelmegállapodásban kikötött 4,6%-ra leszorítani a hiányt. A 0,5%-os különbség 600 millió eurót takar.

A hiány különben még tovább növekedhet,

hogyha a kormánynak nem sikerül valamilyen módszerrel a bevételeket növelnie, ami visszaesés idején nem könnyű feladat. Orgonaş kalkulációi szerint a sokat vitatott átalányadó kábé 80 millió eurónyit fog hozni a konyhára – és nem biztos, hogy ekkora összegértérdemes volt a kormánynak magára haragítaniaa kis- és középvállalkozások vezetőit, tulajdonosait. Nyugtalanító kérdés továbbá az, hogyha a büdzsé hiánya tényleg meghaladja a 4,6%-ot, akkor lehívhatja-e az ország az IMF-hitel második részletét?

A fenti gondolatmenethez hozzá kell tenni, hogy válság idején különösen nehéz megbízható prognózisokat előállítani, és különben is, minden előrejelzést befolyásolnak bizonytalansági tényezők. Ezzel együtt tény, hogy az Európai Bizottság 2008 novemberében még 4,5%-os GDP-növekedést jósolt Romániának, hogy ezt fél év múlva 4%-os csökkenésre rontsa. Van-e valami összefüggés az Emil Boc vezette kormány első öt hónapjában nyújtott teljesítménye és az előrejelzések ilyen meredek romlása között? – teszi fel a költői kérdést Cristian Orgonaş.

Nem ő az egyetlen elemző, aki a rossz kormányzás számlájára írja, ami az utóbbi hónapokban-években Romániában történt. Tény, hogy a hazai vállalatokat érzékenyen érinti a külföldi kereslet visszaesése, és a kereskedelmi bankok is nehézkesebben jutnak külföldi finanszírozáshoz és drágulással szembesülnek a nemzetközi hitelpiacon.

De mert az exportnak és a pénzügyi szolgáltatások nem olyan nagy arányban járulnak hozzá a nemzeti össztermékhez, elvileg a begyűrűző válság hatásait lehetne tompítani hazai eszközökkel is. Valószínűleg ebből indult ki Mugur Isărescu és Traian Băsescu államfő, mikor korábban azt nyilatkozták, az országnak nincs szüksége IMF-hitelkeretre a válságkezelésben. A fordulat akkor következett be, mikor kiderült:

az állami költségvetés hiánya duplájára nőtt

az eredetileg tervezetthez képest – egy olyan évben, 2008-ban, mikor a gazdaság több mint 7%-kal bővült és az állami költségvetésbe 30%-kal több bevétel folyt be a tervezettnél – emlékeztet Gheorghe Cercelescu, a Gândul napilap véleményrovatában.

Varujan Vosganian korábbi pénzügyminiszternek persze igaza volt, mikor egy évvel ezelőtt arról beszélt: Románia nem tud úgy felzárkózni az EU-hoz, hogy infrastrukturális beruházásokat hajt végre, de ezzel teljesen egyensúlyban tartja a költségvetést (vagyis úgy, hogy kiadások pont fedezzék a bevételeket). De most nem arról van szó, hogy a kormány például többszáz km autópályát épített, hanem a hiány fogyasztásra ment el.

Míg Romániának volt IMF-hitelmegállapodása, addig például a közalkalmazottak fizetésére a nemzeti össztermék 5%-át fordították. Miután a Tăriceanu-kormány felmondta a megállapodást, e költségek a GDP 8%-ára ugrottak. Az utóbbi négy évben három területen alakult át a költségvetés szerkezete: az állam a hivatali apparátus működtetésére, szociális kiadásokra (beleértve a nyugdíjakat) és az oktatásra költött jelentősen többet, mint korábban. A bürokrácia működtetése 2004-ben a GDP 1,7%-ába került,

míg 2008-ban a 2,8%-ába, ami jelentős különbség.

A szolgáltató állam liberális doktrínája ellenére a Tăriceanu-kormány nemcsak, hogy sok embert foglalkoztatott, de szép fizetést biztosított nekik – persze fontos leszögezni, hogy a vezető állami funkciókban ülők kerestek sokat, nem az egyszerű hivatalnokok. Az ilyen bársonyszékeket pedig a korábbi és a jelenlegi kormány is a jelek szerint jobbára politikai alapon osztogatta.

Az oktatás költségvetési sorsa külön történet. Törvény írja elő, hogy a tanügyre a büdzsé 6%-át kell költeni, azzal a céllal, hogy reformok révén egyenletesen jó színvonalú legyen a képzés. Ehhez képest azt sikerült elérni, hogy az oktatás a korábbi 3,5% helyett 4,5%-ot kap a költségvetésből. Továbbá tavaly ősszel a parlament megszavazta, hogy az oktatók 50%-os fizetésemelést kapjanak. Az idén már azt is felmerült, hogy befagyasztják az összes pótlékot, és az érettségiztető tanárok sem kapnak a vizsgadolgozatok javításáért semmit.

Mindezek a példák arra mutatnak, hogy Románia jelenlegi bizonytalan helyzetét legalább annyira köszönheti a rossz kormányzás választási ciklusokon átívelő gyakorlatának, mint a nemzetközi válságnak. És senki sem mondhatja, hogy erről nem volt tudomása: a hazai és a nemzetközi sajtó rendszeresen beszámolt a különféle kormányok trükkös húzásairól,

a hazai államigazgatás anomáliáiról.

Legutóbb például az A. T. Kearney üzleti tanácsadó elemzéséből derült ki, hogy130-150 évbe kerül a mostani fejlesztési ütem mellett, míg Románia infrastrukturális szempontból felzárkózik Nyugat-Európához. A fő ok: a hatóságok nem voltak képesek lehívni a rendelkezésre álló uniós alapokat, valamint nem tudták bevonni a magántőkét a fejlesztésekbe.

A mostani PDL-PSD kormányzatnak tehát fel kell számolnia a korábbi kabinet túlzásait, de a tavalyi számlákat is muszáj kifizetnie. Egyensúlyba kell billentenie a költségvetést, be kell tartania az IMF-hitelmegállapodást, kordában kell tartania a költségvetési hiányt.

A feladat finoman szólva nem egyszerű. Hogyha tavaly a PNL-RMDSZ kormány (a PSD külső támogatásával) nem költekezik ki, és az eredetileg tervezett 2,6%-on tartja a hiányt, most lehetne több pénzt pumpálni a gazdaságba, akár 5%-ra is növelve a költségvetés deficitjét. De most minden eszközzel újra 2-3% közelébe kell lemenni, egyszerűen azért, mert a nemzetközi piacokon mostanában nagyon ferde szemmel nézik, ha egy feltörekvő ország nem próbálja az egyensúlyba hozni a költségvetését. És a nemzetközi piacok, a befektetők véleményét egy ilyen, a külföldi működőtőkének kitett ország nem hagyhatja figyelmen kívül, még akkor sem, ha tudjuk, válság idején minden hiba rosszabbnak látszik a valóságosnál.

Adatok forrása: khris.ro, gandul.info