Mi itt mindannyian munkanélküliek vagyunk

A Szent György Napok nagyszínpada környéki vidám vásári zsibongással éles kontrasztban a Szakszervezetek Művelődési Háza előtt aggodalmas arcú emberek tolongtak. Zömmel középkorúak, kezükben aktákat szorongatva. Apátia, bizonytalanság és megalázottság szomorú keveréke volt ez a tömeg – próbáltak bejutni a terembe, ahol éppen Szent György-napi állásbörze zajlott.

Először azt hittem, nem jó helyen járok, ugyanis rengeteg intézmény táblája van kifüggesztve egymás mellé, többek közt felnőttképző kurzusokat reklámoznak. Egy nénitől érdeklődöm az előtérben, hogy itt-e az állásbörze, bólint, s a másokkal közös szégyen hangján mondja:

mi itt mindannyian munkanélküliek vagyunk.

Aztán felbátorodik, s megjegyzi, azért jobban is megszervezhetnék, hogy ne legyen ekkora tolongás. Hiszen nem állatok vagyunk, hanem emberek – mondja végül, s az áthatolhatatlan tömeg háta mögé kalauzol. Ott az álláskeresők csak kifele jöhetnek, de a sajtónak szabad szembemenni az emberáradattal.Ahogy belépek, konstatálom, hogy ilyen tolongást ritkán tapasztaltam. Hosszú sorokban asztalok, mögöttük a munkaadók képviselői, magyaráznak, kérdeznek, elveszik a papirost, kitöltetnek egy másikat, velük szemben mintha futószalagon érkeznének az újabb álláskérelmezők.

Akad néhány kosztümös és öltönyös, vannak fiatalok is, pályakezdők lehetnek. De akiket a leginkább sújt állásuk elvesztése, a 45 év feletti korosztály látható többséget képez – szomszédunk, családi ismerősünk, vagy akár szülőnk lehetne a nyomtatványok fölé görnyedő, néha segélykérően körülnéző munkaruhás férfi, a munkaajánlatokat összeráncolt szemmel böngésző, majd lemondóan legyintő ötvenéves nő. Önkéntelenül is szégyenkezem, amiért lefotózom őket.Állítólag öt éve nem volt ilyen érdeklődés az állásbörze iránt, mint most. 38 cég 255 munkahelyet ajánlott fel, főleg szakképzett munkásokat kerestek – ennél

jóval többen voltak azonban az álláskeresők, 1082-en.

Közülük 795-en kapnak munkanélküli segélyt; a szervezők utólagos statisztikái szerint a résztvevők nagy része, több mint 950 személy 25 éven felüli, 655 férfi és 445 nő.

Szintén az utólagos mérleg szerint a cégek helyben 7 személyt alkalmaztak, ebből 3 roma származású. Ugyanakkor ezer munkahelykeresőt hívtak állásinterjúra a vállalatok székhelyeire. Kelemen Tibor tól, a Kovászna megyei Munkaerő-foglalkoztatási Hivatal igazgatójától aktuális statisztikák felől érdeklődöm. Először is leszögezi, nemcsak a regisztrált munkanélküliek számára szervezték a börzét, hanem mindenkinek, aki munkát keres, azoknak is, akik már nem részesülnek segélyben, vagy akik csak a napokban tudták meg, hogy hamarosan elbocsátás vár rájuk. Az utóbbi kategória tudatában van annak is, hogy valószínűleg nem kap az előző munkahelyéhez hasonló szintű állást, ám mégis megpróbál keresni.

Kovászna megyében jelenleg mintegy nyolcezer-ötszáz regisztrált munkanélküli van – ez egy dinamikus szám. Akik ebből a rendszerből kikerülnek, azok gyakorlatilag azok, akiknek a 6-9-12 hónap vagy annak hosszabbítása is lejár. A 8500 személyből

mintegy 2500 kap munkanélküli segélyt.

Mintegy 70 százalékuk azonban csak szociális segélyre jogosult, vagy arra sem.

Komplexebbé vált a munkaerőbörze, nemcsak kereslet-kínálat van, ajánlataink közt szerepelnek az átképzési, képzési lehetőségek. A társadalmilag hátrányos helyzetben lévő személyek számára szinte az egyedüli lehetőség egy ilyen állásbörze, hogy megtűrjék, befogadják, és ahol szóba tudjon állni a munkaadóval. Máskülönben nagyon gyakran jönnek tőlük olyan visszajelzések, hogy ők

kopogtatnak, de nem nyitnak ajtót számukra.

A főnök általában hátrahagyja, hogy adja be az önéletrajzát, s majd megkeressük. De ez a visszajelzés gyakran soha nem érkezik meg, eltelik egy hét, kettő, három, nem hívja vissza őt a főnök. Lehet már el is kallódott az a papír, vagy éppenséggel találtak más embert, rokoni kapcsolat vagy ajánlás révén került egy bizalmi ember a vállalkozáshoz – mondta az igazgató.

A börzét a Sepsiszentgyörgy és környéki állástalanoknak szervezték, hiszen Kézdivásárhely, Barót vagy Kovászna környékéről nem lett volna emberséges idecitálni az embereket olyan körülmények között, hogy a munkaadók főképp sepsiszentgyörgyiek, és nem oldják meg alkalmazottaik ingázását.

Akármennyire krízis van az országban, akármennyire elvetemült világ van, a kizsákmányolás szempontjából: alacsony fizetések, magas óraszám – mégis, a mindennapi kenyeret elő kell teremteni. Van olyan személy, aki úgy jön ide, hogy elpanaszolja: munkaadója még mindig tartozik neki az utolsó két bérrel. Talán még az állami szektor biztonságosabb az alkalmazó korrektsége és a munkanélküli segély biztosítása szempontjából. Az emberek rá tudnak hagyatkozni a 400-500 lejes járadékra, segélyre, ami a hónap második felében érkezik„ – véli Kelemen Tibor.

A cégek meghívásos alapon jöttek a börzére, az ügynökség munkatársai pedig minden résztvevő cég esetében monitorizálják a munkaadó-munkakereső találkozását, feljegyzik a jelentkezőket. Ha alkalmas a munkaajánlatra, vagy valószínű, hogy megfelelő, akkor a cégek visszahívják interjúra. Az ügynökség a céget utólag maximum egy hónapon belül felkéri, hogy jelezzen vissza,

mi történt végül, fölvették-e az illetőt vagy sem.

Ha a személy jelez vissza, hogy nem alkalmazták, akkor az ügynökség indoklást kér a cégtől, illetve információkat arra vonatkozóan, még áll-e a munkaajánlata.

Az ügynökségnek sátra is van a Szent György Napokon, a könyvtár előtti sétányon, ahol képzésről és átképzésről nyújtanak információkat, szórólapokat osztogatnak. Sokan csak többszöri próbálkozás után ébrednek rá arra, hogy az ő szakmájuk már nem keresett, vagy a tudásuk elavult, nekik lehetőséget kell biztosítani az átképzésre vagy továbbképzésre. A szentgyörgyi szaklíceumok tanulóit is meghívták a börzére, a pályakezdőkre is gondoltak.

Korábbi évek börzéin volt olyan, hogy a kínálat volt túlsúlyban – most itt a rengeteg álláskereső ember, ám nagyon szűk spektrumú az ajánlat. Meglepetésre

még mindig a textilipar viszi a prímet

– mondta el Kelemen Tibor. Sok ajánlat van a vendéglátóipar, turizmus, szolgáltatás területéről. Ugyanakkor nagyon kevés – összesen hat – ajánlat jutott az egyetemet végzetteknek, a munkaajánlatok többsége a középiskolát végzetteknek és szakképesítetteknek szól. Szakképzetlen munkaerőre is nagy a kereslet.

Ami érdekes, hogy Romániában nincs megfelelő szabályozás arra, hogy rendszeresen információkat gyűjtsenek a munkaerőpiaci kereslet, kínálat és képzési lehetőségek összehangolására – mutatott rá Kelemen. Nyugati államokban havonta vagy félévente gyűjtenek ilyen jellegű adatokat. Jó lenne, ha a téli és nyári szezonra vonatkozó munkaerő-kereslettel is tisztában lehetne lenni, s erre idejében lehetne oly módon készülni, hogy megfelelő képesítést nyújtó tanfolyamokat szervezzenek.

Ősszel még a kormány nem hitte el, hogy ekkora lesz a munkanélküliség. 110 ezer fizetett munkanélküliről volt ősszel még szó, jelen pillanatban számuk

országos szinten meghaladja a 250 ezret.

Ez azt is jelenti, hogy az ügynökség pénzgondokkal küzd, mert a segélyalapot több ember között kell szétosztani. Ez nagyobb felelősséget jelent, de több pénzalapra is szükség lenne, hiszen a háttérben több szolgáltatás finanszírozásáról is szó van, mutat rá Kelemen.

Ezek azok az aktív eszközök, amelyekkel a munkahelyek létesítését, támogatását segítik. ”Kovászna megyében sok vállalkozónak fizetéstámogatást biztosítunk; ez a 45 éven felüliek, a pályakezdők, a nyugdíj előtt állók, a hátrányos helyzetűek, fogyatékkal élők, egyedüli családfenntartók alkalmazásáért járó pénz„ – mondta el Kelemen.

Van külön támogatási keret a társadalom peremére szorult fiatalok támogatására, akik hátrányos szociális és családi helyzetből jönnek, szegénységben vagy árván nőttek fel. Ezekkel a személyekkel még nehezebb kommunikálni, és nehezebb megggyőzni egy vállalkozót, hogy ő megfelelő munkaerő tud lenni. Éppen ezért törvény szabályozza, hogy őket támogatni tudjuk – magyarázta.

Naponta, hetente regisztrálnak új állásajánlatokat, de sok esetben nem kerül megfelelő képzettségű személy ezek betöltésére. Amikor új cégek jönnek a megyébe vagy alakulnak meg, normális körülmények között közlik a munkaerő-ügynökséggel, hogy egy illető területen hány személyt kívánnak alkalmazni. Ugyanígy az ügynökség

figyel a nagyobb volumenű leépítésekre is,

ez is jele annak, hogy azon a bizonyos területen például nem kell képzést szervezni. Ezekből az információkból összeáll egy bizonyos kép, ami alapján év elején a munkaerőügynökség pályázatot ír ki képzéseket szervező cégeknek. A számítógép-kezelés nagyrészt állandóan futó képzés és továbbképzés, hiszen ez a tudás manapság sok helyen kell, de gyorsan el is avul, folyton új programokat kell elsajátítani.

Idén főleg a pincér, szakács, építőipari munkás, asztalos, kőműves szakmákban szerveznek képzést, mert ezekre van igény. Ezek a személyek aztán külföldön is könnyebben találnak munkát.

A munkaerő-ügynökség foglalkozik a külföldi munkaajánlatok közvetítésével is. Szerveznek angol és német nyelvű tanfolyamokat, de olyan képzéseket is, amelyek elvégézésvel külföldön jobban el tud helyezkedni. Például nagy a kereslet idősgondozásra, ahová egészséges, lelkileg kiegyensúlyozott, betegekkel bánni tudó személyeket keresnek – Németországban például ezer eurót kínálnak egy ilyen munkáért.

Nem elküldeni szeretnénk az embereket,

de ez pillanatnyilag megoldás nagyon sok személynek, nemcsak az európai államokban. Sokan bekapcsolódnak az izraeli gondozási rendszerbe is, bár ez nem rajtunk keresztül történik, de kapunk ilyen visszajelzéseket. Ezért megfontolandó, hogy ezen a területen is képzéseket indítsunk, adjuk meg a lehetőséget a munkakeresőknek, hogy ismerjék az alapfeltételeket” – mondja Kelemen.

A külföldi munkavállalók számára vonatkozóan egyébként nincsenek megbízható statisztikák. A munkaerő-ügynökség közvetítésével 60-70 személy kapott külföldi állást idén, de ezek a kínálatok általában közvetlen módon jutnak a munkakeresőhöz, ezért nem lehetséges regisztrálni. Magyarországra még mindig sokan mennek dolgozni, és nem kötelesek a határok átjárhatósága miatt arra, hogy bejelentsék ezt.

Elvileg az európai törvények előírnák, hogy a külföldi munkaajánlatokat az ügynökségnél hirdessék meg, de még mindig a gyorsalkalmazás működik inkább, és a regisztrációs rendszer nem annyira rigurózus – magyarázza Kelemen Tibor. Azt szoktuk mondani, egyelőre a siker a fontos, vagyis ha kapott munkát az illető – teszi hozzá. Hogy mennyire eltérőek az adatok ugyanarra a munkavállalói csoportra vonatkozóan is, az mutatja, hogy két éve például Romániában tízezer Magyarországon dolgozó román állampolgárt tartottak nyilván, míg a magyar hatóságok 28 ezerről tudtak.