Versenyképesség: hol állunk?

Válságidőben a fogyasztás csökkenése kiéleződő piaci versenyt eredményez a vállalatok között az egyre kevesebb vásárló kegyeiért. Ilyenkor azon vállalatok tudnak talpon maradni vagy akár jobb pozícióba kerülni, amelyek versenyképes termékekkel és szolgáltatásokkal valamint átgondolt stratégiával tudnak megjelenni a piacon, romló külső feltételek közepette. A verseny illetve a versenyképesség fogalma beférkőzött mindennapi életünkbe: nap mint nap szó esik versenyképes vállalatokról, termékekről, bérezésről, tudásról, piaci versenyről és ugyanúgy lehet beszélni versenyelőnyökről, versenyképességről területi, regionális, majd országos szinten is mely végül a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokhoz vezet. A nemzeti szintű versenyképesség fogalma úgy határozható meg, mint egy ország azon képessége, hogy hosszútávon fenntartható gazdasági növekedést, javuló életszínvonalat tudjon biztosítani állampolgárai számára. Másszóval egy versenyképes ország olyan üzleti-gazdasági környezetet hoz létre és tart fenn a határain belül letelepedő gazdasági szereplők számára, amely ösztönzőleg hat a beruházásokra, humán erőforrás fejlesztésre, piaci versenyre, innovációra, kutatás-fejlesztésre és hatékony, transzparens intézményi keretrendszer által folyamatosan növekvő termelékenységet biztosítva emelkedő életszínvonalat eredményez. A nemzeti szintű versenyképesség elmélete szerint

minden ország befolyással bír

a határain belül honos cégek, vállalatok globális értelemben vett iparági sikerességére. Ugyanakkor kihangsúlyozza azt is, hogy az egyes kormányoknak lényeges szerepük van a nemzeti versenyelőnyökre gyakorolt hatásuk által az ország versenyképességének javításában, de ezen szerep vitathatatlanul csak részleges. Különböző specializált szakmai szervezetek egyedi metodológiákra alapozva sokféle versenyképességi rangsort készítenek, melyek egyes versenytényezőket külön-külön, illetve a maguk komplexitásában is vizsgálnak, mérnek valamint értékelnek a tanulmány készítőjétől függően. Az egyik legátfogóbb és legkomplexebb éves globális versenyképességi jelentést a Világgazdasági Fórum ( World Economic Forum ) bocsátja ki minden évben, amelyben a legfőbb befolyásoló tényezők mellett a globális versenyképességi index alapján összeáll a világ országainak versenyképességi rangsora. A Világgazdasági Fórum legutóbbi, 2008 őszén kiadott, jelenleg is aktuális versenyképességi tanulmánya alapján

Románia a 68. helyet foglalja el

a jelentésben szereplő 134 ország közül a globális versenyképességi index (global competitiveness index – GCI) rangsora szerint. Ezzel a helyezéssel világszinten és régiónkban is a középmezőnyben tartózkodunk, figyelembe véve a tanulmányban vizsgált országok számát, illetve a környező uniós tagállamok és szomszédos országok helyezéseit egyaránt.Az újonnan csatlakozott kelet-európai volt szocialista tagállamok közül Csehország van az élen versenyképesség tekintetében a 33. pozíciót birtokolva, őt követi Szlovákia 46. és Lengyelország 53. helyezésével. A Visegrádi Országok közül Magyarország vesztett a legtöbbet az elmúlt években versenyelőnyéből, visszacsúszva a 62. helyre, míg a 2006-2007-es jelentésben a 41. volt a rangsorban.

Románia mostani 68. besorolásával hajszállal megelőzi a szomszédos Ukrajnát (72.), Bulgáriát (76.) valamint a jobban lemaradó Szerbiát (85.) és Moldovát (95.) egyaránt. Jó hírnek számít, hogy a tavalyi 74. helyezésünket hat pozícióval sikerült javítani, azonban a Világgazdasági Fórum indoklása szerint ez leginkább

az uniós csatlakozás pozitív hozadékának

tulajdonítható, nem pedig ettől független, belső kedvező folyamatoknak. A korábbi évek rangsorait és hazánk helyezéseit megvizsgálva elmondható, hogy nem történtek érdemi előrelépések Románia versenyképességét illetően nincs határozott irányvonal, sem elképzelés az ország mindenkori döntéshozói előtt, amely mentén következetesen haladna az ország nemzetközi versenypozíciójának javítása.

Versenyképességben leginkább az egy helyben topogás jellemző Romániára, mint sem a folyamatos fejlődés vagy pozitív lépések sorozata a fenntartható fejlődés és növekedés irányában. Az utóbbi 8 évben csökkenő trend figyelhető meg a GCI indexbeli helyezéseinket illetőleg, egy-két esetben történt csak pozíciójavulás, mint 2004-ben vagy épp az aktuális jelentésben.

A versenyképességi pozíció romlása vagy stagnálása nem von maga után azonnali, rövidtávú és látványos gazdasági változásokat, közép- és hosszútávon viszont a fenntartható fejlődés alapjainak romlásával csökken az ország növekedési potenciálja, az életszínvonal emelkedése lelassul, és a sokat emlegetett EU-átlaghoz való gazdasági felzárkózás egy adott szinten megreked. A Világgazdasági Fórum jelentésének publikálása óta Romániában is

érezhetővé váltak a globális válság markáns hatásai,

mely gyökerestől megváltoztatott egyes belső gazdasági folyamatokat, mint a munkaerőpiaci trendek, bérek és munkatermelékenység kapcsolata, erőteljes ingatlanpiaci és ebből következő építőipari visszaesés, ugyanakkor hatalmas kihívások elé állította a kormány idei későn elfogadott költségvetésének teljesíthetőségét is.

Románia Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött hitelszerződésének szigorú feltételei azonban hozzásegíthetnek makrogazdasági stabilitásunk megőrzéséhez, sőt akár javításához is, mely egyértelműen jó irányba mozdítja az ország versenyképességét.

Paradox módon szintén kedvező

a munkaerőpiacon kialakult helyzet, legalábbis versenyképességünk szempontjából, hiszen a jelenlegi körülmények kikényszerítik a bérek és munkatermelékenység szorosabb együttmozgását, és nem ösztönzik tovább a bérjövedelmek termelékenységtől elrugaszkodott növekedését.

Az idei költségvetés egyik fő prioritásaként masszív infrastrukturális beruházások szerepelnek, melyekre égető szükségünk is van, lévén, hogy a globális versenyképességi indexet alkotó tizenkét pillér közül messze a legrosszab helyezést infrastruktúránk általános állapota kapta, mely a maga 105. pozíciójával harmadik világi országok minősítésének felel meg. Románia infrastrukturális rendszerének minden egyes alkotóeleme gyenge osztályzatot kapott, kezdve a vasúthálózattól, a légi közlekedésen át egészen az elektromos áramszolgáltatás minőségéig egyik esetben sem kerültünk be a világ legjobb ötven országa közé.

De van még ennél is rosszabb, mégpedig az úthálózatunk állapota, fejlettségi szintje és milyensége. Ez az a terület, amelyben lejjebb aligha kerülhetünk már, lévén, hogy

a 126. vagyunk a rangsorban,

így a felmérésben szereplők közül összesen nyolc olyan ország van a világon, mely nálunk is fejletlenebb és gyatrább utakat használ szállításra, közlekedésre, vagyis a gazdaság működtetésére. Bátran kijelenthető, hogy a legtöbb harmadik világi országban sőt még a sivatagban is modernebb, fejlettebb és jobb minőségű az úthálózat, mint nálunk!

És hogyan lehetséges ez 20 évvel a rendszerváltás és 2 évvel az EU-s csatlakozás után? Nemrégiben Radu Berceanu a régi-új szállításügyi miniszter meglepő, de sajnos igaz kijelentést tett, gyakorlatilag beismerve, hogy soha nem volt prioritás az autópálya-építés, legfeljebb csak a politikai nyilatkozatok szintjén. Berceanu nyilatkozata azonban kiterjeszthető az egész hazai infrastrukurális hálózatra, a vasútra, kikötőkre, légi közlekedésre, áramszolgáltatásra, az összes olyan szektorra, mely részben vagy egészben állami kézben van, amelyeket az adófizetők pénzéből tartanak fenn, abból javítanak és fejlesztenek. A legfőbb baj az, hogy

amíg a politikai döntéshozók nyilatkoznak,

ígérgetnek és újabb meg újabb projekteket tesznek le az asztalra, addig egyetlen kilométer autópályát sem adnak át, az ország közútjainak háromnegyede még mindig nincs modernizálva, és a vasúti közlekedés sem gyorsabb mint 4 évvel ezelőtt. Így pedig hiába döntik el évről évre heves költségvetési vitákban, hogy legyen prioritás az infrastruktúra fejlesztése, ha soha nem történik érezhető javulás a megszámlálhatatlan projekt kivitelezésében, gyakorlati megvalósításában.

A mostani pénzügyi-gazdasági krízis globális jellege miatt pedig a nemzetközi versenyképességi pozíciók átrendeződése várható a különböző kormányok válságkezelő intézkedéseinek hatékonyságától függően. Ha Romániának sikerül megőriznie makrogazdasági stabilitását, betartva a kitűzött költségvetési hiánycélt, valamint ténylegesen elkezdődnek a nagyléptékű infrastrukturális beruházások, illetve más problémás területeken is eredményeket érünk el, akár tovább javíthatjuk versenyképességünket, és valóban jól jöhetünk ki a válságból.