Nincs különösebb technikai akadálya az euró bevezetésének

A napokban a Nemzetközi Valutaalap azt javasolta a kelet-európai országoknak, akkor is vezessék be az eurót, ha még nem készültek fel arra, hogy csatlakozzanak az eurózónához. Egy ilyen intézkedésnek technikai akadálya alig van. Viszonylag egyszerű, nem szabad elfelejteni például, hogy Macedónia Európa egyik legszegényebb országa, és hivatalos fizetőeszköze az euró„ – – magyarázta Juhász Jácint gazdasági elemző. ”Ők lemondtak a saját nemzeti pénzükről, s helyette az eurót használják. Gyakorlatilag

bármelyik államnak a szuverén döntésén múlik,

hogy azt mondja, mától fogva nálunk ez a fizetőeszköz. Nyilván engedélyt kell kérni ehhez az Európai Uniótól, mármint attól az intézménytől, amely ezt a fizetőeszközt létrehozta, de különösebb akadálya nincsen. Diósi László pénzügyi szakértő szerint is több példa van a környékünkön arra, hogy egy ország egyoldalúan bevezette az eurót. Nem kell messzire menni, egy kicsit délebbre: Bulgáriában ez megtörtént. Ők rögzítették a leva-euró árfolyamot. Máshol pedig, például Montenegróban bevezették az eurót anélkül, hogy erről bárkit is megkérdeztek volna. Ez lett az ország hivatalos fizetőeszköze, a helyi devizát nem nagyon használják„ – mondta a szakértő. Romániában félig-meddig szintén ez a helyzet. Nagyon sok árat és bért, jutalékot, szerződést euróban állapítanak meg. Ez nagyon régi gyökerekre vezethető vissza, korábban a német márkának volt ez a szerepe, magyarázta Diósi.Az ország azonban az euró bevezetése után nem szólhatna bele saját monetáris politikájába. Juhász Jácint szerint attól a pillanattól kezdve, hogy Románia eurót használ, a jegybank elveszti a pénzteremtésnek a lehetőségét, amivel gyakorlatilag a gazdaságot működteti. ”Ha euróra van szükségünk, azt valahonnan be kell szereznünk, azért cserébe valamit adnunk kell. A lejt hogy teremti a Nemzeti Bank? A lehető legegyszerűbb módon: azt mondja, leírta egy papírra, hogy létrehozott egymillió lejt.

Az eurót nem lehet majd eképp létrehozni,

azt meg kell valahonnan szerezni, azért cserébe árut kell adni. Ez anyagi költséggel jár. Technikai részlet, ami ugyan megvalósítható, de költségesebb, mint a lejt működtetni. Utána viszont a jegybanknak nincsenek olyan lehetőségei, hogy változtathasson a jegybanki alapkamatlábon – ami a bankokkal történő elszámolásoknak az alapára –, hanem azt az európai piacról vett kamatlábakkal kell helyettesítse – magyarázta Juhász.

Azaz a Román Nemzeti Bank elvesztené jegybanki szerepét, és csak a bankok ellenőrző szerveként működne a piacon. Azt ellenőrizné, hogy a bankok biztonságosan működnek-e, és megkötései lehetnének a különböző piaci és tartalékalapokra vonatkozóan. Az euró bevezetésével a nemzeti bank elveszítené azt a lehetőségét is, hogy a kamatlábak felett rendelkezzen.

Lehet, hogy mi, a lakosság, vagy a vállalatok, amelyek tevékenykednek, nem is igazán éreznék ezt. Ellenben akkor látszódna, amikor baj van. Mert amikor valami probléma van, a jegybank megpróbál belépni a rendszerbe. Milyen problémák lehetnek? Túl sok pénz van a piacon, s akkor a jegybank begyűjti a piacról a kamatlábak emelésével, ezáltal próbálja megakadályozni az infláció kialakulását. Ha túl kevés pénz van a piacon, a jegybank az alapkamat csökkentésével lehetővé teszi a bankok számára az újrafinanszírozást, ezzel készpénzt bocsát a piacra. – magyarázta a szakértő. Az euró egyoldalú bevezetésével azonban ettől is elesne a jegybank. Emiatt pedig a hitelpolitikába sem szólhatna bele, és

alkalomadtán a gazdasági fejlődést sem tudná elősegíteni.

Amikor a gazdaságnak hitelre lenne szüksége, tehát lenne benne egy gazdasági potenciál, növekedési lehetőség, nem lenne ahonnan ezt fedezni. Saját pénzének hiánya miatt kénytelen lenne külföldről valami forrásbevonást megvalósítani – magyarázta Juhász Jácint.

Az is igaz azonban, hogy több problémát is megoldana Románia azzal, ha egyoldalúan vezetné be az eurót, anélkül, hogy az eurózónához csatlakozzon.

Megoldaná egyrészt a nagyon ingadozó valutaárfolyamok problémáját. Ennek a káros, negatív hatását nagyon sokan látjuk, függetlenül attól, hogy van hitelünk, vagy nincs hitelünk euróban vagy bármilyen más külföldi valutában. Ki vagyunk téve ennek, és látjuk a termékek árainak a módosulásait. Az euró ingadozása befolyásolja minden más árunak, szolgáltatásnak az árát. Egyszerű állampolgárként nagyon jól tudjuk, hogy amikor felfele megy az euró, akkor drágulnak a termékek, amikor lefele megy, akkor elfelejtenek olcsóbbá válni. Hogyha pedig hitelünk van, akkor egyértelmű, hogy többet kell visszafizessünk a banknak, mint amennyit eredetileg számítottunk.

Nem csak a valutaárfolyamok ingadozásától szabadulnánk meg, hanem a kamatlábak ingadozásától is. Most az a nagy problémánk, hogy a bankok által kínált hitelek kamatlába magas. S akkor mindenki kérdezi, hogy

miért van az, hogy ez EU-ban a kamatlábak csökkennek,

Amerikában a kamatlábak csökkennek, Romániában meg nőnek. Hát például annak okán, hogy a hitelminősítő intézmények, a Standard and Poors, Fitch, Moody's visszaminősítette Romániát, így a Romániában felvett hitelek kamatlábai nőttek.

Ezek amiatt nőttek, mert a rossz hitelminősítés után a nemzetközi pénzpiacról drágábban tudnak a bankok eurót felvásárolni a hitelekhez, és ezután természetes, hogy kölcsönként drágábban adják ezt a pénzt. Ha viszont az ország áttérne az euróra, akkor részben ez is megoldódna.

Ha minden euróban lenne kifejezve, az euróárfolyam-ingadozás nem érintené olyan rosszul a lakosságot. Bár a hitelek százalékos kamatlába nem lenne alacsonyabb, mint most, de nem kellene a hitel törlesztőjének a növekvő euróárfolyamhoz igazodva

hónapról hónapra több lejt betennie a bankba.

Fizetésem euróban van, ennyi pénzt kell visszafizetnem, ha bármi más változik, nem zavar, mert a valutaárfolyam-ingadozás nem zavar. Mert már nincs olyan, hogy valutaárfolyam – vázolta ezt a forgatókönyvet a szakértő.

Az euró egyoldalú bevezetése és az eurózónás csatlakozás között nagy a különbség. Mint ahogy nem mindegy az, hogy csak a parlamentben van benne a pártunk, vagy a kormányban is. Tehát ha mi az eurót bevezetjük, úgy, hogy az eurózónának is a részesévé válunk, ezáltal beleszólhatunk az európai jegybanki politikába.

Románia – ugyanúgy, mint az Európai Parlamentbe – megfigyelőket, képviselőket küldene az Európai Központi Bankba is, s az ő érdekei is képviselve lennének az európai jegybanki politikán keresztül. Ám ha nem vagyunk az eurózónában, csak átvesszük az eurót, akkor egyszerűen közlik velünk a feltételeket, amelyekhez nekünk igazodnunk kell. Ha benne vagyunk, és likviditási problémáink vannak,

megkérhetjük az Európai Központi Bankot,

hogy Romániának adjon nagyon kedvezményes hiteleket, hogy ezt a likviditási problémát fedezhessük. Ha nem vagyunk benne, akkor azt mondja az EU, hogy ilyen kamat mellett tudok nektek pénzt adni, és nem vagyok hajlandó tárgyalni erről – magyarázta Juhász Jácint.

Diósi László pénzügyi elemző szerint pedig nem véletlen, hogy bevezették a maastricht-i kritériumrendszert, mely rögzíti, hogy egy ország milyen feltételek mellett kapcsolódhat az eurózónához. Alapvetően a maastricht-i kritériumok az alacsony inflációs szintet, államháztartás és a folyófizetési mérleg hiányának alacsony szintjét írják elő. Románia ezeket a szinteket a folyó fizetési mérleg hiányán kívül az elmúlt években szinte maradéktalanul teljesítette, azonban ez az egyensúly felborulni látszik – magyarázta Diósi.

Idén a fizetési mérlegnek jobb, a költségvetési hiánynak rosszabb mutatói vannak. Ez is láttatja, hogy a gazdaság még nem elég erős, hogy ennek a kihívásnak eleget tegyen. Az előző években már azt hittük, hogy a gazdaság stabil, a lej stabil, többé-kevésbé stabilizálódott az árfolyam, aztán

mindenki meglepődött az előző év végén,

az előző év elején, amikor a lej-euró árfolyam drasztikusan megváltozott. Ez azt mutatja, hogy a gazdaság nem érte el azt a stabilitási szintet, amit az euróövezethez csatlakozás jelentene. Egy ország, ha csatlakozik az eurózónához, felad egy védekező mechanizmust. Ez pedig az árfolyam-politika, ami a saját devizának az erejével mérhető. Ha erősebb a saját deviza, akkor jobb az importőröknek, ha gyengébb, akkor jobb az exportőröknek. De ha rögzítik az árfolyamot – és ezért fontos minden csatlakozás esetében, hogy melyik szinten rögzítik az árfolyamot –, akkor onnan nincs ugrálás. Amit beállítottak, az határozza meg a következő évekre a gazdaságpolitika hatásait. Ami lehet jótékony, de rossz hatás is.

Diósi szerint jobb türelmesen kivárni a gazdaság megerősödését az eurózónához való csatlakozással. Ez a becslések szerint 2014-ben fog bekövetkezni, ehhez viszont 2012-ig teljesíteni kell a kritériumokat. Romániának garantálnia kell az infláció stabilitását, azt, hogy szinten tartja a költségvetési hiányát, tovább kell csökkentenie folyó fizetési hiányt.

Az eurózónához az elmúlt években csak Szlovákia, Szlovénia, Málta és Ciprus csatlakozott. Diósi szerint a csatlakozókban az a közös, hogy általában kisebb országok voltak, kisebb gazdasággal, kisebb költségvetéssel, és kisebb stabilitási problémákkal. Románia egy méretes gazdaság, méretes trendekkel, és ezért ki kell azt a fejlődési szintet várni – ítélte a szakember.

A beszélgetés az Erdély FM Szabadsággyakorlatok című műsorában hangzott el.