Szalonnával, hagymával: egy sepsiszentgyörgyi brand születése

A szovátai sütőipari kiállításon fedezték fel a tévések Tőkés Tibor pékmester válságkenyerét – a császárszalonnával és hagymával ízesített kenyérkülönlegességet ráadásul maguk a riporterek nevezték el így. Hogy aztán ebből egy önmagát továbbgeneráló médiakampány lett, annak leginkább az érintett sepsiszentgyörgyi pékség örvend. Hiszen valóban válság van, s az ingyenreklám mindig jól jön a kemény harc során, amit a piacvezetői pozícióért folytatnak az ágazaton belül. Sepsiszentgyörgy ipari negyedében, alig tengődő, lepattant gyárakat magam mögött hagyva érkezem a találka helyszínére. Modern, korszerű irodában vagyunk, az egyik asztalon kiállításra készült sütemény-különlegességek, a másikon monitorok, számítógép, térfigyelő rendszer. A pékmesternek, mikor tavaly decemberben Magyarországról éppen Sepsiszentgyörgy felé utazott az új munkahelyére, egy marosvásárhelyi jósnő megidézte a pékség sorsát: márciusban nagyot dobbantanak. Munkaadója, Diószegi László csak kacagott, ám a kríziskenyér felfutása nyomán eszükbe jutott az akkori előrejelzés. A marosvásárhelyi származású pékmester azonban hisz az efféle dolgokban.

Tizenöt évesen megálmodtam, gazdag ember leszek.

Szegény családban nőttem fel, három gyerek, édesapám szerette a piát, volt rá példa, hogy az egész keresetét megitta. Bizony benyúltunk a sütőbe, s onnan ettük a száraz kenyeret, tettük a teába – meséli.Véletlenül alakult, hogy a pékmesterség felé vezette a sors: a szomszédban lakó pékhez nyáron bejárt, hogy a segítségért egy kis pénzt kapjon.

Megtetszett, így pék lettem. Jó pék volt az öreg. Hagyományos perecpékség volt, csak főtt sóspereceket készítettünk ott, de ott kerestek a pékek a legjobban, az aprótermék jobban hozott mindig is a konyhára, mint a kenyér – emlékszik vissza. Nehéz volt a ranglétrán felfele menni, akár a szakácsok életében, a pékeknél sem sajnálják a pofont a mesterek.

Ahhoz, hogy valaki sztár legyen a pékek között, sok mindentől meg kell vonnia magát. Egy erdélyi magyarnak plusz ambíciót adhat helyzetéből fakadó hátránya. Mikor kikerültem Magyarországra, itthon bozgor, hazátlan voltam, ott meg mocsok román. Itthon is, kint is egy idő után vezető pozícióba kerültem, s akkor bizony előkerültek ezek a replikák: menjek vissza az én országomba, s ott dirigáljak.

Már csak a büszkeség is megkívánta,

hogy a lehető legmagasabb szintre fejlessze tudását: belevágott a díszmunkákba, kiállításokon, versenyeken szerepelt. Van olyan díszsütemény, amit három hétig készít, nagyon időigényes munka ez. A fizetése egy részét erre fordította, mintegy visszaforgatta, de ez meghozta az eredményét.

Számos nemzetközi és helyi versenyen vett részt, világbajnokságon is, több aranyérmet nyert: bárhol megfordul nyugaton, már ismerik a nevét. Büszke arra, hogy ő az erdélyi pék. Mégis eljött Budapestről Sepsiszentgyörgyre, hiszen itt úgy megy be a pékségbe, mintha a sajátja lenne. A régi posztkommunista attitűd, hogy benyúlok egyszer-kétszer a tulajdonos zsebébe, harmadszor a kezemre üt, már nem működik – magyarázza. Az alkalmazott részéről odaadás, minőség iránti elkötelezettség, újítás, fejlődőképesség kell, és persze kell egy tulajdonos, aki mindezt értékeli – szerinte ilyenből Magyarországon is kevés van.

Diószegi László harmincas éveiben járó vállalkozó, szerinte a sikerük nemcsak a nemrég felkapott válságkenyérnek köszönhető, hanem annak, hogy más hasonló profilú cégekkel ellentétben nem álltak meg a klasszikus fehér kenyér gyártásánál. Az sem mellékes, hogy a cégvezető kit fogad fel,

sajnálja-e a pénzt egy hozzáértő pékmester fizetésére.

Az erdélyi pékmesterre az interneten talált rá, kiutazott Budapestre, megfőzte, s hazacsábította Romániába. Nemcsak szakképzett munkatársat, hanem jóbarátot nyert ezáltal.

Hogy valaki sikeres legyen ebben az ágazatban, mint általában a magánszférában, távlati tervezés, jó szervezőkészség szükséges. Nem elég, ha valaki a klasszikus termékskálánál marad, folyamatosan kell érdeklődni más piacok, más típusú termékek iránt. Ami jól fogy, a helyi vezető termék – Kovászna megyében a pityókás házikenyér –, azt továbbra is gyártani kell, de emellett kell az újdonság, mert azáltal tud terjeszkedni a cég.

A pékségek többsége süt mondjuk ötféle fehér kenyeret, egykilóst, kétkilóst, ötven dekást, vekni típusút és kereket, illetve a sütemények közt is a dióst, mákost, túróst, és ennyi. Mi mindig valami újjal akarunk előrukkolni, ami még nincs. Már négy olyan termékünk van, amit tudomásunk szerint Romániában rajtunk kívül nem gyárt senki: a hagymás, a olajbogyós, a norlander és a bajoros kenyér – foglalta össze Diószegi.

Tőkés Tibor szerint a siker kulcsa felkelteni a vásárlók érdeklődését ezen új termékek iránt. A szovátai nemzetközi sütőipari kiállításon erre jó alkalom nyílt. A kereskedelemben még nem forgalmazott császárhúsos-zöldséges kenyér áráról érdeklődő tévések pedig már úgy adták tovább a hírt, hogy Sepsiszentgyörgyön 20 lejért lehet kapni a válságkenyeret – mesélték nevetve.

Azóta az ország minden részéből telefonálnak,

akarnak rendelni, úgyhogy húsvét után a többi újdonsággal – padlizsános, paradicsomos, kukoricás kenyérrel, illetve a tonhalas süteménnyel – együtt a válságkenyeret is nagy tételben fogják gyártani. A korábbi termékeink is elég felkapottak, négy kemencével is alig bírjuk, sok a rendelés, ezért körülbelül egy hónap múlva állunk neki ezeket is sütni – magyarázza Diószegi.

A szovátai kiállításról egyébként több kisebb díj mellett két első díjat hoztak haza, a válságkenyér mellett a krumplis házikenyerük is aranyérmes lett. Az öt-hat versengő pékségből ők szerepeltek a legjobban. Hét megyében vannak jelen termékeikkel, ám Kovászna megyében is vannak olyan települések, ahová nehezen lehet betörni a helyi piacra. Megyei szinten piacvezetők így is, hatvanféle termékük van.

Nemrég egy európai parlamenti jelentésből kiderült, az EU-ban a kenyér és már termékek esetében is nagyon nagy a viszonteladók részesedése, míg a termelő esetenként a végső szupermarketes ár tíz százalékával marad. Diószegiék is szállítanak bevásárlóközpontoknak, saját tapasztalataik szerint nem éppen ennyire súlyos a helyzet. A búza kilója áfa nélkül 50 bani, a liszté 80 bani, a kenyéré 1,9-2 lej. Az üzletekben ezt már 3 lejért adják. Egy pékségnek a kenyerenként 30 bani nyereségnek már örvendenie kell. A szupermarket tiszta nyeresége 60 bani, ám elvárja a diszkontot, polcdíjat is kell fizetnie a beszállítónak – ezért

a termelő soha nem nyer annyit a termékén, mint a kereskedő.

A megmaradt kenyeret pedig a szupermarket visszacserélteti. A termelő úgy növelheti a nyereségét, ha sokat süt, így kompenzálva a kiesett bevételt.

A megoldás a minél több saját üzlet, ezt azonban nem mindenki engedheti meg magának. Akkor jobban fel tudja mérni a termelő a keresletet, hogy miből mennyi kell, nincs az üzletek kényére-kedvére kiszolgáltatva. Sajnos, egyes üzletekben a minőség és a vásárlói kereslet helyett még mindig a paternalizmus határozza meg, milyen beszállítótól rendelnek terméket: ismeretségi alapon megy az üzletkötés. Egy kávécska az elárusítónőnek, hogy az én kenyerem árulja – sajnos ez így működik. Sokan nem hiszik, de a kenyérpiacon ádáz harc folyik – meséli Diószegi.

Arról faggatom, sepsiszentgyörgyi vállalkozóként előnyben részesíti-e a helyi gyártású alapanyagokat. Kiderül, a liszt Romániában olcsóbb, de rosszabb minőségű, ezért ha egy pékség jó minőséget akar sütni, Magyarországról kell legalább részben hozatnia a legalább 30 százalékkal drágább lisztet. A romániai malmok ugyanis

a jó búzába kevernek rosszabb minőségűt is,

hogy ne maradjon a nyakukon, és többet tudjanak nyerni. A rozzsal ugyanez a helyzet, külföldről lehet csak jó minőségűt vásárolni, például Szlovákiából, pedig valamikor híresen jó rozslisztet gyártottak Székelyföldön. A paradoxon, hogy még így is olcsóbb a szlovákiai rozsliszt, mint a csíkszeredai.

Nem akarják levédetni a válságkenyér nevet? – kérdezem, miközben már a központ fele robogunk. Sietni kell, mert az egyik tévében éppen ma adják a velük készült riportot. Tőkés Tibor szerint maga az összetétel úgysem marad titokban, hiszen manapság egy jól felszerelt laboratóriumban minden összetevőt ki lehet mutatni. A válságkenyeret már úgyis Szentgyörgyön keresik a tévéseknek köszönhetően – nevet a cégtulajdonos. Ha két hét múlva mondjuk Galacon valaki nekiáll ezt gyártani, az már amúgy is csak másolat lesz.