Bokros: mély válság és államcsőd közt lehet választani

Reformok kritikus tömege címmel tartott előadást a BBTE Közgazdasági és Gazdálkodástudományi Karának meghívásában Bokros Lajos, a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora március 25-én. A közgazdász hasonló címmel egy két részből álló tanulmányt jelentetett meg az Élet és Irodalomban (elérhető itt és itt ). Mielőtt ismertette volna a tanulmány tartalmát, Bokros arra keresett érveket, hogy miért nem működik a klasszikus válságkezelés Magyarországon, miért szükséges átfogó reformokat életbeléptetni ahhoz, hogy a magyar gazdaság ismét felfele ívelő pályára álljon. Alább az előadás első részéről számolunk be. Közgazdászok közt is nagyon kevesen vannak ma Magyarországon, akik úgy gondolják, reformokat kell csinálni – jelentette ki Bokros Lajos. A legtöbben ugyanis azt gondolják, nincs értelme reformokról beszélni egy pusztító válság közepette, amikor esik a termelés, csökkennek a jövedelmek, növekszik a munkanélküliség, a költségvetési hiányt erőszakkal kell leszorítani, csökken a forint értéke, és felmerül egy államcsőd réme. A pénzügyi szakember szerint a szakma zöme Magyarországon úgy gondolja, hogy bár elvileg lehet érvelni a reformok szükségességével, a jelenlegi helyzetben

inkább csak a válság kezelésével kell foglalkozni.

Reformokat jó időben kell megvalósítani – tartják ők – amikor meg lehet vásárolni a nép hozzájárulását a reformokhoz, amikor lehet valamit adni cserébe fájdalomdíjként. Csakhogy egyetlen tanulmány sem született még arról, hogy mi lenne a nem-reformok útja. Bokros szerint Magyarország egyedülálló csapdahelyzetben van a többi volt szocialista országhoz képest: Szlovákia például már bevezette az eurót, tehát nem fenyegeti valutaválság, de Lengyelország és Csehország is jobb helyzetben van. Nekik ugyanis módjukban áll a válság hatásait enyhítő, ún. anticiklikus gazdaságpolitikát folytatni. Ez azt jelenti, hogy amikor a vállalatok és háztartások kereslete szűkül, az állam közbelép, és nyakló nélküli költekezésbe fog: az Amerikai Egyesült Államok például történelmi, 13 százalékos deficittel fog zárni idén. Költségvetési oldalról soha nem volt ilyen tudatos kereslet-élénkítő költekezés. A közgazdász-szakma pedig azt mondja, ez ideiglenesen rendben van – így Bokros – hozzátéve, vannak olyan hangok, akik azt tartják, hogy a nagy költségvetés-túlköltekezés

előbb-utóbb inflációt okoz.

Rövid távon azonban ennek a veszélye nem áll fenn, és a politikusok mindig rövid távon gondolkodnak: majd meglátjuk, mi lesz 3 év múlva – ironizált. A költségvetési expanziót monetáris expanzió egészítheti ki: a kamatokat nulla szintre nyomják le, a jegybank így próbálja a hitelezést ösztönözni. A jegybankok azt is kihasználják, hogy náluk a pénzteremtés joga. Aki nem közgazdász, az is érzékeli, hogy ezzel valami nincs rendben, ez semmiből történő pénzteremtés, mégis nagy könnyítés a gazdaság számára. Persze a pénznyomás eszközét csak akkor lehet kihasználni, ha a kibocsátott pénz iránt van bizalom – az euró, dollár, jen ilyen pénznem.A fenti lépésekkel próbálják a kormányzatok csökkenteni a visszaesés mértékét, illetve odahatni, hogy hamarabb jöjjön a fellendülés. Ez az anticiklikus gazdaságpolitika Csehországban és Lengyelországban is működik: azért engedhetik meg ezt maguknak, mert amikor jól ment a szekér, akkor is anticiklikus gazdaságpolitikát folytattak. Amikor a vállalati szektor és lakosság kereslete élénk volt, akkor a kormányzat nem tett rá egy lapáttal, hanem igyekezett hűteni a gazdaságot azzal, hogy a költségvetési hiány 3 százalék alatt volt.

Mindezt azzal együtt, hogy sokkal nagyobb túlköltekezést engedhettek volna meg maguknak, hiszen államadósságuk jóval alacsonyabb, mint Magyarországé. De a politikai osztály okosabb volt, tudta, hogy

nem érdemes elzálogosítani a jövőt

nyakló nélküli költekezéssel – így Bokros. A szakember emlékeztetett arra, hogy 2002-ben és 2006-ban – a két választási évben – a magyar államháztartási hiány 10 százalék körül alakult. Ez banánköztársaságokra jellemző hiányszint, de nem az a baj, hogy nem elegáns, hanem, hogy teljesen fölösleges – fejtegette.

Amikor ugyanis a lakossági és vállalati kereslet élénk, akkor nem kell a gazdaságot túlfűteni azzal, hogy a kormányzati szektor is növeli saját keresletét. Egy túlfűtött gazdaságban kapacitási korlátok miatt ebből már nem lesz többletnövekedés, hanem csak az infláció, illetve az import növekedik.

A prociklikus gazdaságpolitika olyan, mint amikor ellőjjük a puskaporunkat, ahelyett, hogy tartalékolnánk. Ezzel csupán eladósodik az ország, az adósság pedig az ország bizalmi tőkéjét veszélyeztetheti.

Ennek a gazdaságpolitikának az az ára, hogy amikor recesszió van, nem lehet költségvetési expanzióval csökkenteni a válság hatásait. Ez történik Magyarországon most – mondta Bokros, hozzátéve: különösnek tartja, hogy

sok közgazdász nem érti,

miért kell a költségvetést rendbetenni Magyarországon akkor, amikor mindenhol túlköltekezés van. Emlékeztetett, Magyarország államadóssága meghaladja a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 70 százalékát.

Tavaly októberben azért kényszerült IMF- és EU-kölcsönre az ország, mert kiszáradtak az állampapírpiacok, senki nem volt hajlandó megvenni azokat az állampapírokat, melyeket a lejárt állampapírok helyébe kibocsátottak. Tehát nem az új költekezés finanszírozására volt kibocsátva, hanem csupán a régi adósság refinanszírozását szolgálta volna a hitel – így a szakember, aki szerint mindez azt bizonyítja, hogy már a jelenlegi adósságmértéket is soknak tartja a tőkepiac, és nem hajlandók akármilyen magas kockázati felár kifizetése esetén finanszírozni azt. Magyarországon nem aközött lehet választani, hogy a válság enyhébb vagy súlyosabb legyen: az

egyik alternatíva a mély válság, a másik az államcsőd

– jelentette ki Bokros. Ha ezt megértjük, akkor van lehetőség megmagyarázni, miért csak reformokkal lehet kimászni ebből.

Ha halogatják a reformokat, akkor sosem lesz gazdasági növekedés. Egyébként ilyen is volt már a történelemben, hogy egy ország hosszú ideig stagnált, aztán leszakadt – mondta. Csakhogy az EU-történelem fezárkózásról, konvergenciáról szól, arról, hogy a magyarországi egy főre eső nemzeti jövedelem legyen annyi, mint az osztrák meg a német.

Ettől azonban egyre távolodik Magyarország, hiszen itt nagyobb a visszaesés, mint Ausztriában. Bokros szerint most már a Szlovákiától, Csehországtól való leszakadás fenyeget.

A pénzügyi szakember szerint épp ezért nem elegendő egy-két óvatos reformintézkedés: ehelyett átfogó, sok területen megindított, összecsiszolt reformokra, a reformok kritikus tömegére van szükség. A cél a gazdasági versenyképesség helyreállítása, és a társadalom hétköznapi magatartás-kultúrájának gyökeres megváltoztatása, a munkára és adófizetésre való ösztönzés, mindezt úgy, hogy a társadalmi szolidaritás is erősödjön.