Helyes Kereskedelmi Gyakorlat: a termelőknek kedvez a kódex

Az elsősorban élelmiszerkereskedéssel foglalkozó romániai hiper- és szupermarketek tulajdonosai azzal fenyegetőznek: az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha a sürgősségi kormányhatározat formájában létező, úgynevezett Helyes Kereskedelmi Gyakorlat (Cod de bune practici) nevű rendelkezés nyomán azt tapasztalják, hogy nagymértékben megcsappan a bevételük. Egyelőre vita folyik arról, hogy pontosan mit tartalmazzon a kódex.

Kis bolt kontra nagyáruház

Néhány évvel ezelőtt a hazai kis boltok siránkoztak amiatt, hogy jönnek a multik, megnyitják a hiper-szuper üzleteiket, és ezzel megfojtják a hagyományos, városi kiskereskedelmi hálózatokat. Most a nagy bevásárlóközpontok kezdtek el aggódni amiatt, hogy a következő hónapokban drasztikusan csökken majd a bevételük, mert a vásárlók zöme visszapártol majd a sarki boltokhoz, hogy ott szerezzék be a mindennapi betevőt. Az említett kódexet (Cod de bune practici) tavaly nyáron aláírták a beszállítók és a nagy kereskedelmi áruházláncok képviselői, de még nem lépett életbe. Azóta is vita folyik róla. Az utóbbi időszakban a Versenytanács vizsgálta azt, hogy nincs-e ellentmondásban a szabad kereskedelmet biztosító előírásokkal.

Kifogásolt passzusok

A kódex többek között előírja, hogy a két fél között egy keretszerződésnek kell léteznie. A nagy áruházláncokat működtető cégek a leginkább azt a passzust kifogásolják, amely szerint nem tiltható meg az, hogy a beszállító a termékeit másutt olcsóbban adja el, mint ahogy azt a nagyruház tőle átvette. A beszállítók sem szólhatnak bele abba, hogy a termékeiket mennyiért árusítja a hipermarket. A kereskedő bármely más beszállítóval közölheti azt, hogy egy bizonyos termelőtől mennyiért vásárolta az egyes termékeket. A bevásárlóközpontok nem kötelezhetik arra a beszállítókat, hogy részt vállaljanak az üzletek reklámköltségeiből, az egyes üzletek felújítási költségeiből, illetve az új üzletek létesítésére fordított beruházásból, viszont ha a beszállító úgy tartja, hogy neki is hasznos a nagyáruház marketing tevékenysége, akkor hozzájárulhat az ilyen költségekhez, de ez nem kötelező. Ezt a passzust is messzemenően helytelenítik a nagyáruházak. A kereskedőket ugyanakkor arra kötelezi a kódex, hogy 30 napon belül fizessék ki a beszállított áru értékét. Erről is vita folyik. A beszállítók azt szeretnék, hogy a friss áru esetében ez a határidő 15 napra csökkenjen, a kereskedők viszont legszívesebben csak az áru eladása után fizetnének. A keretszerződésbe bele kell foglalni azt, hogy mekkora a büntetés mértéke, ha a kereskedő nem tartja be a kifizetési határidőt, és ez az összeg igen tetemes lesz. A bevásárlóközpont nem kérhet illetéket a beszállítótól annak fejében, hogy nem úgy fogy a termék az üzletben, mint ahogy azt a kereskedő eltervezte. Ez alól kivételt képez az, ha a beszállító nem tartja be a szállítási határidőt, vagy az elvárt minőséget. A számos további előírást tartalmazó rendelkezés a kereskedők szerint számukra igen hátrányos, mivel a reklámköltség, az üzletfenntartás költsége, a friss élelmiszerek degradálódásából származó kár mind őket terheli majd. A beszállítók semmilyen kockázatot nem vállalnak.

Aprozar – az állami hálózat

Miközben a tavaly nyár óta már létezik a Helyes Kereskedelmi Gyakorlat nevű rendelkezés (bár még nem léptették életbe), a PSD-s Victor Surdu a Parlament elé terjesztett egy újabb törvénytervezetet, amely majdnem szóról szóra azonos az említett szabályzattal. A dolog pikantériája abban rejlik, hogy a kódexet Surdu szocialista kollegája, Ilie Sarbu mezőgazdasági miniszter dolgozta ki. Tehát immár két szocialista szabályzat létezik. A Capital nevű gazdasági hetilap arra is emlékeztet a téma kapcsán, hogy a kommunista Romániában, az 1950-es években szintén kampányt indított az állam a viszonteladók ellen, akik ide-oda mozgatták az élelmiszereket, és közben felvitték az árakat. Akkor a kommunista rezsim úgy védekezett a jelenség ellen, hogy létrehozta az aprozar nevű (az aprovizionarea cu zarzavaturi szavakból alkotott rövidítés) állami kereskedések hálózatát, és ezzel 40 évre megfojtotta az élelmiszeripari szabad piacot, kommentálja az egykori eljárást a Capital cikkírója.

Ők diktálják az élelmiszerárakat

Egy neve elhallgatását kérő tekintélyes hazai magyar közgazdász szerint a hiper- és szupermarketeket akkor kellett volna kordában tartani, amikor megjelentek a hazai piacon. Hibának tartja, hogy például Kolozsváron és Marosvásárhelyen az ebből valószínűleg személyi hasznot húzó városvezetők igen értékes felületeket adtak át ezeknek, például Kolozsváron a mezőgazdasági tangazdaságot. Amikor ezek a nagyáruházak megtelepedtek egy-egy hazai városban, annak egyes kerületeiben, ott azonnal ők diktálták az árakat. Ezek az áruházak a felelősek azért, hogy Romániában évek óta soha nem olcsul semmilyen élelmiszer, holott ez az időjárás és a kereslet-kínálat függvénye kellene legyen. Ám nálunk mindig csak felfele mennek az árak. Hibának tartja, hogy az utóbbi években az állam teljesen lemondott az árszabályozó szerepkörről.

Magyarországon is folyik a vita

Magyarországon 2008 decemberében lángolt fel a vita arról, hogy a kiskereskedelmi áruházláncok ellehetetlenítik beszállítóikat, amikor törvénytelen, illetve törvényben nem szabályozott módszereket alkalmaznak, azért, hogy a beszállítók átadási árát versenyellenesen alacsonyan tartsák – fogalmazott a Tej Terméktanács. A szakmai szervezet szerint számos külföldről származó olcsó termék esetében a kereskedelem nem alkalmaz úgynevezett másodlagos visszatérítést. Ezzel a kereskedők célja a hazai termékek árának letörése, nem pedig a fogyasztók pénztárcájának kímélete. A szakmai szervezet emlékeztetett: a fogyasztói árat minden esetben a kereskedők árképzése határozza meg. A termék előállítói csak az úgynevezett átadási árat próbálják meg befolyásolni, amelyből a kiskereskedelem még másodlagos visszatérítést követel, például hozzájárulást a reklámköltségeihez. Az áruházláncok kereskedelempolitikája ellen a magyar állattartók szakmai és érdekképviseleti szervezetei is tiltakoztak, demonstrációkat tartottak, hogy nyomást gyakoroljanak a megváltoztatása érdekében. A magyar agrárkormányzat jelezte: amennyiben erről nem születik megállapodás, úgy várhatóan törvény születik a helyzet rendezésére.

Engedtek a nagy áruházláncok

Februárban az MTI arról adott hírt, hogy Magyarországon több kiskereskedelmi vállalkozás módosította a beszállítóival 2009-re kötött szerződéseit, miután a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eljárást indított ellenük. A GVH 2008 júliusában indított eljárást a Provera Beszerzési Kft., valamint annak tagjai: a Cora áruházakat működtető magyar Hipermarket Kft., a Csemege-Match Kereskedelmi Zrt., és a Profi Magyarország Kereskedelmi Zrt. ellen. Ugyancsak eljárás indult az Auchan Magyarország Kft. valamint a Metro Kereskedelmi Kft. szerződéskötési gyakorlatának áttekintésére. A versenyhivatal mindegyik esetben azt vizsgálta, hogy a vállalkozások az általuk alkalmazott beszállítói szerződések megkötése során visszaéltek-e piaci erejükkel. A vizsgálat megindulását követően mindegyik érintett kötelezettséget vállalt arra, hogy a versenytörvénnyel és a kereskedelmi törvénnyel összhangba hozza a 2009-re kötött beszállítói szerződéseit. A Provera Beszerzési Kft. vállalta, hogy a 2009. évre beszállítóival kötött szerződéseiben nem szerepelteti a kizárólagos akciótartásra vonatkozó előírást, illetve azt, hogy a szerződésekben egyöntetű betűméretet használ. Az Auchan azt vállalta, hogy meghatározza a beszállítókkal való kapcsolattartás módját, hogy azok kérésre információt kaphassanak termékeik fogyásáról. A Metro 2009. június 30-ig úgy módosítja a beszállítóival kötött országspecifikus szállítási szerződését, hogy abból törli a kizárólagos akciótartásra, a javára fennálló időbeli és mennyiségi korlátozás nélküli visszáruzási jogra; továbbá a szállítóváltásból, illetve a szállító programváltásából fakadó kedvezményveszteségek szállító általi megtérítésére vonatkozó pontokat.