Eurót Kelet-Európának, de gyorsan!

A belépési feltételrendszer törlésével mielőbb fel kell venni a kelet-európai EU-tagállamokat az euróövezetbe, mert a keleti térség pénzügyi válsága a valutaunió összeomlásának kockázatát is felveti, áll a Financial Times hétfői elemzésében , melyet Wolfgang Münchau jegyez. A londoni gazdasági napilap kommentárrovatának élén közölt szerkesztőségi írás szerint a válság a térségi kormányok két gazdaságpolitikai hibája miatt sújtja aránytalanul erősen Kelet-Európát.

Az első hiba az volt,

hogy a háztartásokat devizaalapú ingatlanhitelek felvételére ösztönözték. A másik hiba az volt, hogy az új EU-tagállamok önkéntes gazdaságpolitikai választásként kezelték az euróövezeti tagságot, ami saját EU-csatlakozási szerződéseik félreértelmezése, mivel csak Nagy-Britanniának és Dániának van törvényes kimaradási lehetősége – a többi országnak előbb-utóbb melegen ajánlott átvennie az eurót. Münchau egy közelebbről meg nem nevezett államigazgatási szakértőt idéz, aki szerint a mostani helyzet az 1992-es válságra emlékeztet, amikor összehangolt spekulációs támadás indult az európai valutaárfolyam átváltási rendszer (ERM) ellen, olyannyira, hogy Nagy-Britanniát és Olaszországot ki kellett zárni a rendszerből. A múlt héten Írország volt spekulációs támadás célpontja, de Münchau szerint nem Írország az euróövezet leggyengébb pontja: Kelet-Európát kell megsegíteni, annak ellenére, hogy az itteni kormányok többsége nem a legjobb gazdaságpolitikát követte eddig. >> The Economist: a nagyon ronda kelet-európai recesszió elkerülhetetlen >> A már említett két hibát részletezve az elemző különösen élesen fogalmaz Magyarországgal kapcsolatban. Az országban szinte minden jelzáloghitelt devizában, zömmel svájci frankban bocsátottak ki, és az már egyszerűen nevetséges, hogy pont a svájci frankra esett a választás; ez gazdasági tudatlanságra vall, áll az elemzésben. A Financial Times szemleírója szerint az még érthető, ha a magyarok euróban vesznek fel devizahitelt, mivel Magyarország előbb-utóbb belép az euróövezetbe,

feltételezhető azonban, hogy a Svájci Államszövetséghez nem fog csatlakozni.

A magyar háztartásoktól többet vitt el a svájci frank erősödése, mint amit az alacsony svájci kamatokon korábban meg lehetett takarítani – derül ki a szövegből. Ami a másik hibát illeti, a kelet-európai EU-tagállamokat arra nem kötelezték, hogy azonnal csatlakozzanak az euróövezethez, arra azonban igen, hogy a majdani euróbelépéssel összeegyeztethető gazdaságpolitikát folytassanak. Ha ezt megtették volna, mára már csaknem mindegyikük az euróövezetben lenne. Szlovénia és Szlovákia példája mutatja, hogy megfelelő gazdaságpolitikával lehetséges volt a korai valutauniós csatlakozás, áll a Financial Times hétfői írásában.

A lap szerint e két ország már biztonságban van, a többiek esetében pedig a halogatás katasztrófának bizonyult a pénzügyi stabilitás szempontjából. A mostanihoz hasonló válságok idején nem jó kis, nyitott gazdaságnak lenni az euróövezet peremén, jelentéktelen valutával és svájci frank alapú jelzálogkölcsönök tömegével, írta a Financial Times.

Az elemzés szerint a közép-kelet-európaiak egy dologban jól döntöttek: bankjaikat eladták külföldieknek. Az osztrák bankok a legaktívabbak, kelet-európai kinnlevőségük eléri az osztrák éves hazai össztermék-érték (GDP) 80 százalékát. De ha a magyar háztartások leállnak törlesztéseikkel – és tegyük hozzá a romániaiakat is, hiszen itt is jelentős piaci súllyal bírnak osztrák bankok –, akkor nem Magyarország vagy Románia,

hanem Ausztria süllyedne el.

Ennek a kockázatnak Olaszország és Svédország is ki van téve (svéd bankok főleg balti államokban aktívak; most a legnagyobb félelem Lettországot övezi, mert ha a lat fixen az euróhoz kötött árfolyama bedől, akkor a svéd bankok óriási vesztesége egész Európában éreztetni fogja a hatását).

A kelet-európai pénzügyi összeomlás lehetősége a legsürgetőbb gazdaságpolitikai kérdés, amellyel az EU-nak ma szembe kell néznie, félrekezelés esetén ugyanis a válság magával ránthatja az euróövezetet is.

Mit lehet lépni? Természetesen az EU pénzügyi segítséget nyújthat a Nemzetközi Valutaalapon keresztül, de az nem világos, hogy ez leállítja a folyó fizetési mérlegek megbillenését Kelet-Európában. Hogyha a valutaárfolyamok tovább romlanak, a hitelt felvett sokmillió háztartás adóssága drámaian meg fog ugrani. És akkor ki tudjuk segíteni a háztartásokat is? – teszi fel a kérdést Wolfgang Münchau.

A legjobb válasz a Financial Times elemzője szerint az, ha az eurót a lehető leggyorsabban bevezetik Kelet-Európában. Arra nincs szükség, hogy mindez egyik napról a másikra történjen meg. Viszont minden egyes érintett állam esetében a lehető leghamarabb elő kell állni a hihető és szigorú eurócsatlakozási stratégiával, beleértve a csatlakozás tervezett dátumát. Mindezt hiteles gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.

A gyors euróbevezetés az EU részéről viszont a már most sem működő belépési feltételrendszer

régen esedékes elhagyását is feltételezi.

A kritériumok közül a legképtelenebb az inflációs referenciaszint, amelyet a három legalacsonyabb uniós tagállam tizenkét havi inflációjának átlagából képeznek. Az euróövezeti tagjelöltnél a tizenkét havi infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg ezt a szintet. Az EU-beli referenciaszint a jelenlegi helyzetben hamarosan deflációs ráta lesz, így az eurótagságra törekvő EU-országok abban az abszurd helyzetben találhatják magukat, hogy deflációt kell produkálniuk az euróövezeti belépés egyik feltételeként.

A Financial Times szerint az inflációs előírás nemcsak őrültség, de más uniós jogszabályokkal is ütközik, a defláció megkövetelése ugyanis az egyik uniós gazdaságpolitikai alapelőírást, az árstabilitási célkitűzést is sértené.

Ugyanez érvényes az árfolyamfeltételre is. Az euróöezet előtti árfolyamrendszerben (ERM-2.) kötelezően eltöltendő két év alatt a nemzeti valuta maximum 15-15%-kal térhet el az EU hatóságaival közösen megállapított sávközéptől, különben a központi bankoknak be kell avatkozniuk. Ez nyílt kihívás a spekulánsoknak, és további instabilitási kockázatokkal jár, írta a Financial Times.

Az euróövezeti belépési feltételrendszer így az alapvető stabilitási előírásokkal sem összeegyeztethető, ezért érvénytelennek kellene kimondani, és semmiképpen sem lenne szabad bürokratikus, halogató akadályként használni egy veszélyes válság idején, áll a Financial Times hétfői elemzésében. Ugyanakkor felelőtlenség pénzügyi segítséget adni anélkül, hogy a megtámogatott országok határozottan elköteleznék magukat az euró bevezetése mellett. Az euroizálás a jövő – írja Wolfgang Münchau.

Addig is, amíg ez bekövetkezik,

négy közép-kelet-európai állam nemzeti bankja eddig példátlan módon fogott össze a valutaárfolyamok stabilizálása érdekében, ugyanis Csehország, Lengyelország, Magyarország és Románia egyaránt megsínyli nemzeti pénzneme gyengülését az euróhoz képest.

A közös fellépést azzal indokolja a lengyel jegybank vezetője, hogy Lengyelország makrogazdasági helyzete nem indokolja, hogy a zlotyi ilyen ütemben gyengüljön. Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy a négy nemzeti banknak közösen kell megnyugtatni az ideges és ezért túlzásokra, kilengésekre hajlamos pénzpiacokat.

Az év eleje óta sorra jelennek meg a pesszimista végkicsengésű elemzések arról, hogy Kelet-Európa döntheti be az Unió gazdaságát. Ennek nyomán a zlotyi és a forint 15%-kal gyengült, a cseh korona 8%-kal, míg a lej 7%-kal. És noha a közös fellépés inkább imázsjavító intézkedésnek tűnik, a piacok jól reagálnak rá: a zlotyi és a forint 3%-kal erősödött keddre az euróhoz képest, míg a lej árfolyama stagnált.