The Economist: a nagyon ronda kelet-európai recesszió elkerülhetetlen

Ha összeadjuk az 1997-es kelet-ázsiai válságot a 2001-es latin-amerikaival, vajon megkapjuk-e a 2009-es kelet-európai összeomlást? – teszi fel a kérdést a the Economist. A lap szerint az aggódó pénzügyi piacok máris annak valószínűségét árazzák, hogy egy vagy több térségi ország leáll adósságai törlesztésével. A hetilap szerint Kelet-Európa legnagyobb gyengesége a pénzügyi rendszerében rejlik, ahol rosszul irányított helyi bankok mellett a nyugati pénzintézetek hanyagul felügyelt leányvállalatai vannak jelen. A gazdasági fellendülés idejében ez a pénzügyi rendszer külföldi hiteleket halmozott fel, mely tátongó folyómérleg-hiányokat eredményezett. Mindkét banktípus meggondolatlan kölcsönökbe kavarodott, rendszerint külföldi valutákban. Egyes helyi pénzintézetek csődbe mentek; a nyugati bankok leányvállalatai az anyabankok támogatásától függnek, melyeknek azonban

otthon is épp elég problémájuk akad.

A görög kormány például előírta az ország pénzitézeteinek, hogy több kölcsönt ne helyezzenek el a Balkán térségében. Ausztria GDP-jének 80 százaléka áll kelet-európai kinnlevőségekben. Bár a pénzügy az aggodalom legfőbb forrása, a válság egy sor egyéb problémát okoz: a Nyugat-Európába irányuló export zuhan, és a külföldi vendégmunkások által hazaküldött pénzösszegek is biztosan csökkenni fognak. A visszaesés valószínűleg ugyanakkora lesz, mint a tíz évvel ezelőtti ázsiai válság – azonban van egy csavar is: az ázsiai térség az exportok révén lábalt ki a krízisből. Ez most nehezen elképzelhető, lévén, hogy az egész világot érinti a visszaesés. Az állam sok helyen magatehetetlen: Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban a jegybank lecsökkentette a kamatlábakat. Ezzel azonban

a saját pénznem gyengülését idézték elő,

a svájci frankban vagy euróban eladósodott háztartások nagy bánatára. Azok az országok is visszafogják az állami költekezést, melyek elvileg megengedhetnék maguknak a kiadások növelését – mindezt abban a reményben, hogy a kis költségvetési deficit hamarabb elhozza az euró-övezet biztonságát. A három balti országnak és Bulgáriának a túl erős euró jelent problémát, mivel ehhez rögzítették saját valutájukat. Ami a külső segítséget illeti, a Nemzetközi Valutaalap országonként tud tanácsot adni, azonban nem tud az egész régió számára megoldással szolgálni. Az euróövezeti jegybank (EKB) ugyanakkor nem szeretne részesévé válni nagyobb kisegítő programoknak. A „nagyon ronda” kelet-európai recesszió most már elkerülhetetlen, a térségi katasztrófa azonban nem – értékel az Economist. Maga a „Kelet-Európa” megjelölés is pontatlan, mivel például a kazah bankok vagy az ukrán közfinanszírozás problémáinak nincs sok közük a jórészt kisebb, gazdagabb, jobban kormányzott kelet-európai EU-tagállamokhoz. Ha Ukrajna leáll adósságtörlesztésével, vagy – és ez a valószínűbb – adósságai átrendezésére kényszerül, az még nem feltétlenül okoz bajt máshol. A lap szerint az új EU-tagállamok előtt

ott van a nyugati segítség kilátása is.

Bankrendszerük jóval nagyobb mértékben integrált, mint az ázsiai bankok voltak az ottani 1997-es fizetési válság idején, és kevésbé valószínű, hogy a külföldi tulajdonos bankok kivonulnak a térségből. Nyilvánvaló, hogy a legrövidlátóbb nyugat-európai politikus sem akarná gazdasági és politikai anarchiába süllyeszteni a szomszédos országokat, fogalmaz a londoni hetilap. A mostani időszak a legveszélyesebb Kelet-Európa számára a Szovjetunió összeomlása óta. A térség lakói jóval szegényebbek, és – jogosan – dühösebbek is lesznek, ahhoz azonban, hogy a helyzet katasztrófává fajuljon, romboló hatású protekcionista intézkedések sora és az EU fő intézményeinek leépülése kellene.