Válságkezelés romániai cégeknél: kirúgás, bércsökkentés, handabanda

Hogyan érinti az alkalmazottat és a munkaadót a gazdasági válság? Melyek a munkaadó spórlási módszerei, hosszú távú stratégiája, és ezt hogyan érzi a saját bőrén a munkavállaló? Hogyan alakult át a piac, a kereslet és a kínálat, a konkurencia? Melyek azok a területek, ahol a legnagyobbat szív a befektető, munkaadó és alkalmazott? Megkérdeztük tőlük. Névtelen válaszaikat – vagy amit elhallgattak – a cikk végén kommentálhatod. Romániában az ingatlanpiac a 2008 végi stagnálás után mélyrepülésbe kezdett. Az autóiparban csökkent a termelés. A Ziarul financiar egyenesen az ingatlan-adásvétel klinikai haláláról ír – az eddig havi három-négyezer eurót is megkereső ingatlanügynökök manapság már örülnek, ha az 500 kijön egy hónapban. A válság rendkívül kellemetlenül érinti az exportra termelő vállalatokat, például a lohn rendszerben dolgozó készruha- és cipőgyárakat, valamint a bútoripar jelentős részét. Csökkent a turisták és szállóvendégek száma. A reklámpiac nagyon összezsugorodott a gazdasági válság hatására,

a cégek első reflexe az, hogy hibernálni próbálnak

– mondja egy tévéreklám-készítő cég tulajdonosa. A kereslet emiatt nagyon leesett, a kínálat maradt; a konkurencia nem változik, viszont a reklámtermelők mostanában le fogják verni egymás árait – ez minden területen látható. Rengeteg cég megy tönkre az idén. Mint magánember, kicsit szorongok, mert nincs stabil keresetem, és nem látom az alagút végét. A cég nagyon rosszul ment tavaly, a tavalyelőtti hozam egyharmadát termeltem meg, ez élni épp elég volt, de a zuhany nagyon hideg volt. A cégem csak azzal tud spórolni, ha mindent, amit az életben költök, elszámolok a cégre – ez amúgy nem kevés, az áfa 19%, ott van még a profitadó is, ez együtt nem rossz. A hosszútávú stratégia három szóban: ki kell várni – összegezte véleményét a Transindex nek. Az általános tendenciával némileg ellentétben az általunk megkeresett olasz-román építőipari és belső designnal foglalkozó cég romániai helyszínein továbbra is van sok megrendelés; tavaly év végén több nagyértékű szerződést is kötöttek, jön be a pénz. A megrendelőik is olaszok, akik Romániában fektetnek be. Az olaszországi anyavállalatnál

mindenki túlórázik, leépítésekről szó sincs.

A gazdasági válság egyetlen jele, hogy romániai telephelyükön olcsóbb irodahelyiség után néztek, illetve felmondták az odalátogató olaszok számára fenntartott albérletet. Elővigyázatosnak mondja munkaadóját egy magyar-német szerszámforgalmazó cég romániai leányvállalatának alkalmazottja, ám ha a befektető számításai nem jönnek be, szedi a sátorfáját és visszavonul. Kissé jobb feltételeket ad a viszonteladóknak, kitolja a fizetési határidőt, hogy ne veszítse el a megrendelőit. Bércsökkentés még nem volt a cégnél, csak burkoltan: megvonták azt a prémiumot, amit rendszeresen folyósítottak a fizetés pótlására. Ezért haragszom az államra, mert amikor állami állásokban lévők fizetésemeléséről beszélnek, eszükbe sem jut, hogy a tömeg szerintem 70 százaléka a magánvállalkozó kényére-kedvére van bízva – mondja.

A Politichii.ro elemzője, Cristian Banu szerint az áruházláncok közül a Domo, Altex és Flanco valószínűleg a nagy kereskedelmi központokba vonul vissza;

a kisebb üzletláncok bezárnak vagy beolvadnak.

A válság a legérzékenyebben a számítástechnikai termékekre specializálódott láncokat érinti, a Flamingo már el is tűnt, az UltraPro pedig visszavonuló hadműveletekbe fogott. Ezek a vállalatok teret veszítenek az on-line boltokkal szemben, amelyek a maguk részéről szintén kisebb forgalomcsökkenéssel számolhatnak.

Egy több nagykereskedésnek bedolgozó cég munkatársa szerint a vezetőségnek egyenesen jól jön a gazdasági válság. Jól kihasználják az orrvérzésig mediatizált krízist, és a szó minden értelmében nagytakarítást végeznek – véli. Alkalmazottak elbocsátása nem várható, munka is van bőven, de például a válságra és pénzhiányra hivatkozva zsarolják a partnercégeket, s

bár gazdaságilag nem indokolt, a külsősöket leépítik;

zsarolják a munkaügyet, hogy annak fejében, hogy nem bocsátanak el senkit, kedvezményeket kérnek; a krízis számlájára írnak olyan gondokat is, amelyeket eddig a szőnyeg alá söpörtek, vagy amelyek a rossz marketingfogásoknak vagy a menedzsment döntéseinek a következménye.

A sajtóban eddig is sok médiaorgánum csak a tulajdonosaik politikai érdekeinek köszönhetően maradhatott fenn – ezek lesznek az ágazatot érintő válság első áldozatai. A Politichii.ro elemző-bloggere úgy véli, hosszú távon az országos román napilapok közül csak a Jurnalul Naţional, Evenimentul Zilei, Adevărul, Cotidianul és talán a România liberă marad fenn.

Kis regionális román lap alkalmazottja azt panaszolja, két hónapja nem kaptak fizetést, nem feltétlenül a gazdasági válság miatt – de abban, hogy nem tudnak kilábalni ebből a helyzetből, már az is közrejátszik. A megszorítások hónapokkal ezelőtt elkezdődtek: napilapból hetilappá alakultak, s

elbocsátották az alkalmazottak több mint felét.

Az is megtörténhet, a lap megszűnik, s ez azt jelenti, a fizetéselmaradást sem kapnák meg.

Válság esetén a recept az outsourcing, vagyis a cégek megtakaríthatnak valamennyit azáltal, ha egyes szolgáltatásokat, amelyek nem kapcsolódnak a saját profilhoz, külsősökkel végeztet el: pl. könyvelés, takarítás, maintenance. Az IT-szolgáltatások terén is növekedés lesz, egyszerűbb szoftverektől nagyobb és átfogóbb, cégre szabottabb szolgáltatásokig nagyobb kereslet lesz a termékeikre – jósolja Banu.

Többéves munkatapasztalattal rendelkező kolozsvári programozó azt meséli, néhány alkalmazottat náluk elbocsátottak. Őt egyelőre személy szerint a válság annyiban érinti, hogy mivel felkúszott az euróárfolyam, havonta több a kocsirészlet és a lakbér. Nincs rálátása arra, hogy az eddigi rendszeres fizetésemelések idén elmaradnak-e; a cég menedzsmentje pedig semmilyen módon nem jelezte, hogy pénzügyi gondjai lennének, illetve hogy megszorítások várhatóak. A fizetéseket viszont

teljesítményorientált szempontok szerint

kezdték osztani; korábban főleg az számított, ki milyen régóta dolgozik a cégnél. Egy másik, kis cégnél azonban a napokban jelentették be: mindenkit elbocsátanak. Az egyik érintett programozó visszatért korábbi tevékenységéhez: taxizni fog, bár most az sem megy annyira fényesen, kevesebb a kliens.

A földterületek és az üzemanyag árának csökkenésével és az élelmiszerárak növekedésével Cristian Banu szerint a mezőgazdaságba éri meg befektetni, főleg hogy európai alapokból lehívható pénzek is rendelkezésre állnak. Ez a terület felszívhatja az iparból elbocsátott munkaerőt, főleg akik vidéken élnek.

Az évek óta tengődő gyáriparban egyes esetekben felajánlják a munkásoknak a választási lehetőséget: dolgozzanak inkább hetente négy napot addig, amíg valami történik (értsd: javul a helyzet, amire minimális az esély, vagy végképp bebukik a gyár) – máskülönben újabb elbocsátási hullám lesz. A csökkenő volumenű megrendeléseket pedig esetenként a megmaradt munkások túlóráztatásával teljesítik. A nagyobb gyárakból elég sok embert elbocsátottak, állandóan hallani, hogy itt is, ott is leépítés van,

így az emberek az átlagosnál is többet panaszkodnak

A válság másik jele, hogy megfogyatkoztak a helyi sajtóban az álláshirdetések.

Egy nyílászárókat gyártó és forgalmazó kolozsvári cég alkalmazottja elmondta, valószínűleg a menedzsment úgy akar spórolni majd, hogy lecsökkentik a fizetéseket – aki elfogadja ezt, hogy kevesebb pénzért dolgozzon, marad, a többiek mehetnek a szemük világába. És mivel gazdasági válságban kevés cég vesz fel új alkalmazottakat, nem is nagyon van esélye máshol munkát kapni.

Egy utazási irodában az alkalmazottakat félmunkaidőre fizetik – márciusig mindenki napi négy órát dolgozik. A hangulat rossz, van, aki inkább a munkanélküli segélyt választja. Ismerősünk szerint a nagy világválság csak kifogás, csupán spórlás az egész, mert munka ugyanannyi van, és a cégek ezt az egészet kihasználják.

Egy kisebb építészeti tervezőiroda alkalmazottja úgy gondolja, nincs nagy gond, van munkájuk egy bizonyos ideig, ám már van néhány jele a válságnak, decemberben ugrott néhány megbízatásuk, illetve

a kliensek nehezebben fizetnek.

De mivel kis cégről van szó, elbocsátásról, fizetéscsökkentésről – legalábbis egyelőre – nem kell tartani.

Egy nagy-britanniai vendégmunkás eddig takarításból élt, almérnöki végzettséggel, pillanatnyilag nincs munkája. Ő hagyta ott a céget, mert eddig nem volt munkavállalási engedélye; most van, de nehéz állást találni. Valami komolyabbat szeretne ezúttal; hazajönni nem akar, mert Romániában nincs pénz és munka se. Így még van lehetőségem kicsit világot is látni; voltam már Párizsban három napot, Skóciában kirándultam. Akármilyen rosszul állok, de a saját autómmal közlekedem immár másfél éve. Ha jobban menne a dolgom, kirándulhatnék Spanyolországba, Portugáliába, sok szép hely van... csak el kell kezdenem dolgozni minél hamarabb, mert mindjárt elfogy a megtakarított pénzem. De van munkaengedélyem. Az a legfontosabb – teszi hozzá.