Meddig kell még gáz van: nincs gáz típusú béna szójátékokkal fárasztani a fogyasztókat?
Noha a Gazprom azt állítja, újraindította a gázszállításokat, a megrendelőkhöz mégsem érkezik egy köbméternyi sem. Valószínűleg Oroszország és Ukrajna mégiscsak kiegyezik az ukrán államnak szállított gáz áráról és a nyugatra, délre szállított gáz tranzitdíjáról, de a korábbi egyezményekhez hasonlóan jó esély van arra, hogy a megállapodás ismét csak egy évre szóljon. Ebben az esetben 2010 elején ismét az orosz-ukrán feszültségek áldozatává válik Kelet, Közép, Dél- és Nyugat-Európba biztonságos gázellátása – kommentálja a gázvita legújabb fejleményeit a brit gazdasági hetilap, a The Economist elemző intézete, az Economist Intelligence Unit.
Enyhülõ hangnem
Az orosz-ukrán gázviszályban szerdán délelõtt úgy tûnt, megváltozott a hangnem: az ukrán nemzetbiztonsági tanács titkára azt hangsúlyozta, hogy Oroszország mennyire fontos partner Ukrajna számára, Oleh Dubina Naftogaz-vezérigazgató pedig már nem követelt, hanem kérte a Gazpromot, hogy „adjon kölcsön” 140 millió köbméter gázt a vezetékrendszer nyomásának növelése végett, elismerve, hogy anna elõteremtése Ukrajna dolga lett volna. (mti)
Az ideális az lenne, ha a két érintett ország hosszú távon ki tudna egyezni az árakról, lehetőleg úgy, hogy az összes érintett fél elégedetten álljon fel a tárgyalóasztaltól. Az viszont valószínűtlen, hogy a két fél egyedül képes erre, hiszen mindkét oldalon nagy a bizalmatlanság, továbbá Ukrajna esetében belpolitikai mozgások is akadályozzák a kiegyezést.
A gázpaktum összehozásában tehát
nagy szerepe lenne az Európai Unió testületeinek. Tulajdonképpen az lenne kívánatos, hogy az EU a gázszállítást felügyelő ellenőrök kiküldésén túlmenően is korrekt közvetítő félként szerepelne Oroszország és Ukrajna között.
De mégis, mi a probléma gyökere? A két ország állami gázvállalata azon nem tud kiegyezni, hogy milyen áron kapjon földgázt Ukrajna 2009-ben. A Gazprom szerint ez külön kérdés, az ukrán hatóságok szerint viszont közvetlen kapcsolatban áll azzal, hogy Kijev mennyi tranzitdíjat kap Moszkvától azért, hogy a Gazprom ukrán területen keresztül exportálja nyugat és dél felé a földgázat.
2006-ig, az első gázvita kipattanásáig Ukrajna nem sokat fizetett az energiahordozóért, de a tranzitdíj sem volt magas. A Gazprom 50 amerikai dollárért adta el a gáz 1000 köbméterét, míg az ukrán illetékesek 1,09 dollár tranzitdíjat számláztak 1000 köbméter gáz száz kilométerre továbbításáért. Viszont Ukrajna 24 milliárd köbméter földgázt kapott természetben azért, hogy 129 milliárd köbmétert továbbított más európai országokba.
Most viszont jóval nagyobb árakról folyik a vita.
A kiindulópont az, hogy Ukrajna belső fogyasztásának csak egyharmadát tudja fedezni saját forrásból, tehát muszáj orosz energiahordozót vásárolnia. Kérdés, mennyiért. A Gazprom az év elején azt javasolta, a tavalyi 179,50 dollár/1000 köbméter helyett Kijev fizessen 250 dollárt – míg Ukrajna 201 dollárt lenne hajlandó fizetni azzal együtt, hogy 5-15%-kal emelné a tranzitdíjakat (ebből a díjból évente körülbelül 2 milliárd dollár bevétele van Ukrajnának).
Egyelõre csak remélni lehet a gázszállítás újraindulását
Egyelõre nincsenek meg az Európába irányuló orosz gáztranzit felújításának feltételei, mondta szerdán az ukrán gázvezetékrendszert üzemeltetõ vállalat egy meg nem nevezett illetékese hírügynökségeknek. Közben Szlovákia jelezte, segítene Ukrajnának hitel szerzésében.
Az ukrán államfõ hivatala abban bízik, hogy ukrán területen már szerdán megindul az orosz gáz szállítása Európába. Bohdan Szokolovszkij, az elnök energiaügyi megbízottja kijelentette: „van remény” a gázszállítás beindulására. Ugyanakkor, az ukrán vezetéküzemeltetõ vállalat illetékes szerint, Viktor Juscsenko ukrán elnök olyan utasítást adott, hogy ne újítsák fel a gázszállítást, amíg nem írnak alá megállapodást az orosz Gazprommal az orosz és az ukrán gázszállítási rendszerek mûszaki paramétereinek kiegyenlítésérõl.
Eközben Robert Fico szlovák miniszterelnök Kijevben tárgyalt Julija Timosenko ukrán kormányfõvel, és egyebek között kijelentette: Szlovákiát nem érdekli, hogy Ukrajnának milyen a viszonya Oroszországgal, a szlovákoknak gáz kell. Fico szerint Szlovákiának 12 napra elegendõ gáztartaléka van. Arra kérte Ukrajnát, hogy szállítson neki gázt ukrán földalatti tározókból. Fico hozzátette: Pozsony kész segíteni Kijevnek abban, hogy hitelhez jusson a gázvezeték nyomás alatt tartásához szükséges,ún. üzemi gáz árának kifizetéséhez.
Timosenko válaszában aláhúzta, hogy Ukrajnának nincs szüksége hitelre, mivel az üzemi gázt mindig Oroszország szállította. Timosenko közölte: Ukrajna nem tud szállítani gázt Szlovákiának, mivel Ukrajna sincs ellátva gázzal teljes egészében. (mti/itar-taszsz)
Mivel a Gazprom-féle árajánlatot az ukrán hatóságok nem fogadták el azonnal, az orosz fél szorított egyet a présen: annyit kérne a gáz 1000 köbméteréért, mint amennyit Németország és más nyugat-európai államok fizetnek, azaz 450 dollárt. Ukrajna továbbra is a 201 dollárhoz ragaszkodik – igaz ugyan, hogy Oleg Dubinya , az állami gázvállalat elnöke azt sugallta, hogy a 235 dolláros árba is belemennének. Tény, hogy az árakról január elseje óta nincs semmiféle tárgyalás.
A politikának kétségtelenül szerepe van az ellenséges hangulat kialakulásában, de ami még fontosabb: a világgazdasági válság hatására a kereskedelmi szempontok még nagyobb súllyal esnek latba, mint egyébként.
A Gazpromnak hatalmas szüksége van bevételekre.
A kőolaj világpiaci ára 40 dollár/köbmérre esett vissza. Az óriásvállalat termelése nagyobbik részét alacsony profittal vagy önköltségi áron a hazai piacon értékesíti, tehát kellenek az exportbevételek. Tőkére márcsak azért is szükség van, mert a lassan kiöregedő-kimerülő nyugat-szibériai óriás gázmezők helyett újakat kell nyitni. A Gazprom már az orosz kormányhoz fordult pénzügyi segítségért. Ebben a helyzetben nagyon nem mindegy, milyen földgázárat lehet kiszorítani az ukrán félből.
Ukrajnában már a tavalyi 179,5 dolláros földgáz kifizetése is némi gondot okozott, tehát a tranzitdíjak drasztikus megemelése nélkül az ukrán fél nem fog 250 dolláros vagy még magasabb árat elfogadni. Az egyik legfontosabb energiahordozó ilyetén drágulása lerontaná az ukrán ipar versenyképességét az orosz és az EU-s piacon, különösen azért, mert az orosz vállalatok gyakorlatilag baráti áron kapják ugyanazt a földgázt.
Ráadásul az ukrán nemzeti valuta, a hrivnya 30%-ot vesztett értékéből a dollárhoz és az euróhoz képest az utóbbi hónapokban, így a megemelkedő gázszámlát sok vállalatnak még nehezebb lenne kifizetnie. Ebben a helyzetben ukrán szempontból a tranzitdíj emelése lenne a megoldás. A gond az, hogyha Ukrajna nyugat-európai árat fizetne a gázért, az annyira nagy emelés lenne, hogy az sem tömné be a hiányt, ha nyugati árszinten – 3-4 dollárt 100 km-re 1000 köbméterenként – számlázna a tranzitért is. További szempont, hogy
Ukrajnának nem annyira sürgős a megegyezés.
Saját 16 milliárd köbméteres tartalékából március végéig a jelenlegi szinten tudja fedezni a hazai fogyasztást. És ahogy az idő telik, lassan az Ukrajna által már elfogadhatóbb szintre csökken a földgáz közép- és nyugat-európai ára, márpedig ez az árszint az orosz-ukrán gáztárgyalások referencia alapja. Ilyen értelemben Kijevnek nem annyira sürgős a megegyezés, még akkor sem, hogy kockázatos teljesen kiüríteni a tartalékait.
Az sem elhanyagolható kérdés, hogy Ukrajna nem fizette ki a tavaly november-decemberben leszállított gáz árát, ami 1,5 milliárd dollár. Az orosz fél szerint ezenfelül további 600 millió késedelmi díjat is le kell pengetni, ezt viszont az ukrán fél vitatja. Természetesen nincs egyetértés abban sem, hogy szipkáztak-e le gázt január elején törvénytelenül az ukrán hatóságok. A Gazprom szerint igen, és ezt a mennyiséget is ki kell fizetni – az ukrán fél határozottan tagad.
Hosszú távon mind a két fél ráfizethez az ellenségeskedésre. A mostani gázvita látványosan előrelendítette az amerikai ösztönzésre épülő és Oroszországot elkerülő gázvezeték kiépítését, a Nabucco-projektet.
Októberben a Gaffney, Cline & Associates nemzetközi, energiakérdésekkel foglalkozó üzleti tanácsadó iroda megállapította: a türkmenisztáni Dél-Jolotan Oszman gázmezőn minimum 4, de inkább 6 billió köbméter földgáz termelhető ki (ezzel a térség a világ negyedik-ötödik legnagyobb gázlelőhelye). Ebből következően
lenne mit a Kaszpi-tenger fenekén átvezetett vezetékbe szivattyúzni.
Minden valószínűség szerint Türkmenisztán résztvesz a Nabucco-projektben. Lelőhelyei vannak, míg a vásárló országok felajánlották, hogy saját költségükön megépítik a vezetékeket – ez már Mihail Korcsemkin , az East European Gas Analysis elemzőjének nyilatkozata, melyet a Kommerszant üzleti napilap idéz Moszkvában.
Az orosz-ukrán gázháborúzás arra kényszerítette az Európai Uniót, hogy megsokszorozza erőfeszítéseit az Oroszországot (és Ukrajnát) elkerülő vezeték kiépítése érdekében. A gázelletás bizonytalansága még az olyan, biztosan Moszkva-barát üzleti partnereket is elgondolkozásra késztette, mint Németország és Magyarország.
Ezzel együtt rövid távon az uniós tagállamok nem tudnak olyan olcsón földgázhoz jutni, mint amennyibe most az orosz energiahordozó kerül. Ezzel együtt Oroszországnak közép- és hosszútávon vesztesége lesz a vitából: a Gazprom részesedése az európai gázpiacon 20%-ra eshet vissza az elkövetkező években, pedig a gázvállalat egyharmados piaci részesedést tervezett. És ha az uniós államok kevesebb gázt importálnak Oroszországból, az ukrán tranzitdíjak is jelentősen csökkenni fognak.
Forrás: The Economist, Hotnews
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!